22 éves szűz srác vagyok lenne valaki aki elvenné? Akármit teszek nem tudok összejönni egy csajjal sem. Nincs önbizalmam már a prostikon is gondolkodtam Légyszi adjatok tanácsokat de csak komolyan ne hülyeségeket

Hidd el,hogy nem minden lánynál a kulso a legfontosabb.

Persze vannak lányok,akik csak nem állnak szóba egy olyan fiúval,aki kevésbé hasonlít a mai féri ideálra,mert mások véleménye számít nekik,és bár nekik bejon a fiú,de nem merik bevallani,mert attól félnek,hogy így veszítenek a népszeruségukbol.És csak azért jonnek ossze egy számukra teljesen érdektlen,mégis attraktívabb kinézetu sráccal,hogy elmondhassák,hogy ovék a leghelyesebb pasi a kornyéken.

Tényleg nem a kulso számít,mondom ezt úgy,hogy a legtobb ember szép,attraktív lánynak tart,és nekem is tetszik a kulsom.

Mégsem a kifejezzetteb szépfiúkra bukom,hanem a kisugárzásra,határozottságra,egyéniségre.

És a legtobb lány így van ezzel,még ha nem is merik bevallani.

Egyébként meg mi az,hogy valaki szép?

A legtobben azt tartják szépnek,aki megfelel azoknak az elvárásoknak,amiket a médiában mutogatnak.

De a szépség relatív.Valakinek ez jon be,van akinek meg az.

Tehát ha azért nem mersz kozledni a lányokhoz vagy fogadni a kozelédésuket(mert szerintem nem eloírás,hogy csak a fiúk kezdeményezhetnek),mert félsz,hogy nem fog tetszeni nekik a kulsod,akkor nagy hibát kovetsz el.Ha megnyero az egyéniséged,az sokkal tobbet ér mint a csinos pofi és a kidolgozott test.Foleg,mert azt írtad,hogy egy társra vágy,aki szeret és megért.És ha ilyen szándékaid vannak,akkor nem a kulso a legfontosabb.

11:19

Teljesen igazad van!

Ez egy nagyon érdekes kérdés, ugyanis ha valami ehhez hasonló elhangzik akkor rögtön sorakoznak a szűz lányok, hogy jaj ne tedd én pont ilyen pasira vágyom! Jómagam is szűz vagyok, 20 éves. Rengeteg visszautasítást kaptam a lányoktól. Még csak esélyem sem volt bizonyítani. Azonban ha a lányok több esélyt adnának a fiúknak akkor, nem kellene a pasiknak ilyen szolgáltatásokat igénybe venni. Én most tartok ott, hogy igenis el fogok menni örömlányhoz. Elegem van már abból, hogy nap mint nap csak a szüzességem elvesztésen jár az eszem. Nem bírok magammal és szorongok tőle. Tudomásom szerint nem én vagyok az egyetlen férfi aki efféle gondokkal küzd, a többség akikkel erről beszéltem pozitívan reagálta le. Azt kell, hogy mondjam ezek után én már nem is vagyok hajlandó a lányoknak könyörögni. Elmegyek a prostihoz, megtörténik aminek meg kell, fizetek, aztán mindenki megy a maga útján tovább. Minden esetre én már nagyon várom az első alkalmat, akár pozitív akár negatív élmény lesz!

Neked is ezt javaslom, menj el örömlányhoz. De valami szép escort lányt válassz, és őszintén mond meg neki, hogy mi van veled. Vannak olyanok is akik nagyon jól bánnak a szűz pasikkal és egy maradandó élmény lesz belőle.

20/F

Kedves 11:19-es válaszoló.

Elárulom,hogy te sem tudsz l..aszt sem,és te is nagyon tudsz elhamarkodottan ítélni.

Nem élek semmilyen tundérvilágban,ugyanis az életem nagyon messze van a tundérmesétol.

A szuleim semmit nem raknak a seggem alá.Becsulom és tiszetlem oket,mindenben támogatnak,de nem várom el toluk és senki mástol,hogy bármit is alám tegyen.Igyekszem viszonozni a gondoskodásukat,segítek,amiben tudok.A suli mellett doldozom is.

Ha már a kulso miatti megaláztatásokrol beszélunk,akkor elmondom,hogy nekem mit kellett átélnem.

11 éves koromig nagyon szép szoke kislány voltam.Aztán elkezdett nagyon csúnya aknés lenni az arcom.És ahogy teltek az évek egyre csúnyább lett.Állandóan orvosokhoz,szakemberekhez jártam,minden sz.rt kipróbáltam,de semmi nem segített.Aztán 14 évesen rátaláltam egy borgyógyászra,aki,segített.Egy gyógyszert kellett szednem két évig,amitol fokozatosan kitisztult az arcom.15 éves koromra már újra hibátlan volt az arcom,és nyoma sem maradt a hegeknek.

Viszont 4 éven keresztul minden nap sírva mentem haza az iskolából.Mindennaposak voltak a csúfolódások,nem úgy néztek rám,mint egy lányra,hanem mint egy rondaságra.A kamszkoromból sok jó dolog kimaradt,nem mentem kirándulni,szórakozni a tobbi gyerekkel,hanem otthon sírtam.

Nagy lelki sérulésket és kisebbségi komplexust okozott ez bennem.

De amint újra szép lett az arcom,teljesen megfordult velem a világ.Tényleg egy tundérmesében éreztem magam.Kihasználtam minden elonyét a szépségemnek,a maximumot hoztam ki magambol a kulsom terén.Attol fogva az életem állandó buli és szórakozás volt,és élvezetem,hogy,aki eddig lenézett,most a nyálát csorgatja utánam.

Ez az orom és felszabadultság mindossze egy évig tartott.

Ugyanis elkezdodott a pokol az életemben.

Egyik napról a másikra megbetegedtem.1,5 évig állandó fájdalomban és félelemben éltem,folyamatosan operáltak,de nem tudtak meggyógyítani.Aztán kiderult,hogy mindidáig félrekezeltek,aminek a kovetkezménye súlyos autoimmun betegség lett,mai az esetek tobbségében gyógyíthatalan,csak kezelni lehet.Nagyon rosszul voltam,mikor nyáron rátaláltunk egy orvosra,aki eredményesen kezeli ezt a betegséget.Azt mondta,csoda,hogy még élek,és nem alakult ki rosszindulatú daganatom is.A betegségemet itt nem fogom részeletzni.

Mikor az emebrnek szembe kell néznie a betgségekkel,fájdalommal,akkor a hétkoznapi gondok eltorpulnek.Nem számít más csak a gyógyulás.

Szerencsére már jól vagyok,és már csak ellenorzésekre kell járnom,hogy minden rendben van-e.

Ezek az események eléggé padlóra kuldtek lelkileg.Megfogadtam,hogy az életben kihasználok minden percet,és nem fogok hulyeségeken siránkozni.Túl rovid ahhoz az élet.

És azért háborodtam fel,mert azt hittem,hogy az onbizalomhiány miatt akartok ongyilkosok lenni.

Most sem felhotlen az életem,vannak gondjaim,és nem olyan kis óriási semmiségek,mint álatalában a tinilányoknak.

De inkább igyekszem megoldani oket,ahelyett,hogy mindenkinek rinyálnék.

Nem tudom,hogy éltem volna tul mindezt,ha acsaládom nem áll mellettem.És mindig azon leszek,hogy viszonozzam nekik a torodést és a szeretet.

Ezzel nem panaszkodni akartam,csak megmutatni,hogy te is tudsz elhamarkodottan ítélni.

Ja,és ha hiszed,ha nem nálam télyleg nem a kulso számít egy emberben.

Egyébként a 11:39-es választ is én írtam.

18L

Most biztos arra számítottál,hogy k.rvára kiismertél pár hozzászólásból,és fájni fog a valóság.

Pedig a rólam alkotott véleményed egyáltalán nem fedi a valóságot.

Szóval nyugodtan irigyeld csak a ,,cukormázas´´ gondtalan életemet.

Tudom milyen,ha lépten-nyomon megaláznak a kulsod miatt.

De tudod túl kell tudni lépni azon,amin nem tudsz változtatni,és olyan dolgokkal foglalkozni,amik oromet okoznak neked.Tudom,hogy nem konnyu.

Azok,akik semmibe vesznek csak azért mert nem tetszik nekeik a kulsod,azok lelkileg nyomorékok,és nem érdemlik meg,hogy rosszul érezd magad miattuk.

Mindig lesznek olyan emberek,akik meglátják az igazi értékeidet.Ok fogják megérdmelni a figyelmedet.

És mikor majd azok,akik lenéztek rádobbennek,hogy a csinos pofin kívul,annyit sem érnek,mint a mosott sz.r,akkor majd ok fognak irigykedni rád,mert tobbre vitted mint ok.

18L

11:19:

az a baj veled, hogy negatív vagy!

Apámmal élek, alkesz, én tartom el az árvaságimból és a kis munkahelyi gyakorlatos pénzemből szinte (2-3 havonta elissza-gépezi a kevéske fizuját, anno fél millió forintos örökségem eltapsolta pikk-pakk sz*rra), egy putriban élünk jószerivel, nincs wc, csak kinn, se fürdő, ott a lavór, hideg van, mert egyetlen konvektorunk van (egyedül nem tudok költözni sehova, párom meg még nem tud) anyám 15 évesen találtam meg holtan, jéghidegen, az egész testem bőrbetegség borítja (nem fertőző) a jövőm sötét, kövér is vagyok/voltam, így iskola-óvoda meg volt alázásokkal, visszautasításokkal, MÉGSE ADTAM FEL ÉS VOLTAM ILYEN, MINT TE!

Kerestem, kutattam és találtam egy párt! Pár hónap és 6 éve vagyunk együtt, egyikünk se gazdag, de meg van a szerelem! Szóval sz*ar az életem, tele van problémával, még több is van, mint amit írtam, úgyhogy húzd meg magad vagy kapd össze magad, mert a kifogások unalmasak!

22/L

"Jó" látni, hogy nem csak én vagyok ezzel így.. nekem se jött még össze a dolog , sőt még barátnő se nagyon. Elég rossz látni ahogy mindenkinek körülöttem van társa nekem pedig nincs.

A kezdeményezésből meg már visszavittem mert rengetegszer ért rossz élmény ezzel kapcsolatban, durva beszólások, elküldések, még kinevetés is. Szóval ezek után a lányok szerint olyan természetesnek kéne lenni nekünk akiket már többször elküldtek, hogy odamenjünk és kezdeményezzünk?

Igen, talán tényleg összejönne 100-ból 1 de kevés olyan ember van szerintem aki elvisel 1-ért 99 megaláztatást..

Ez meg, hogy a belső a lényeg.. ez annyit takar a mai lányoknál hogy a srác közkedvelt legyen lehessen vele dicsekedni stb, a másik lehetőség pedig ha jól néz ki az illető. Szóval a magunkfajtáknak akik nem néznek ki annyira jól azoknak nem sok esély jut az életben.

Én is sokat gondolkozok az örömlányon de valami visszatart még, talán reménykedek hogy összejövök valakivel persze már ebbe reménykedek elég régóta és eddig nem jött be.

Na meg kíváncsi lennék valaki véleményére aki már elveszítette így, hogy milyen élmény volt és javult e utána a dolog. Szóval ha akad itt ilyen és megosztaná velem akkor örülnék neki. Köszönöm

szerintem a prosti megoldás lehet, leveszi a szüzesség terhét a válladról, utána már tét nélkül ismerkedhetsz, mert nem lesz rajtad nyomás, hogy ha ez most nem jön össze, akkor szűzként halsz meg

22 évesen már itt az ideje, hogy elmenj egy szép örömlányhoz, aki beavat és nem kéreti magát