22 éves szűz srác vagyok lenne valaki aki elvenné? Akármit teszek nem tudok összejönni egy csajjal sem. Nincs önbizalmam már a prostikon is gondolkodtam Légyszi adjatok tanácsokat de csak komolyan ne hülyeségeket

Hogy lehet ennyi toketlen szerencsétlen lúzer.

Képtelenek vagytok felszedni egy csajt,csak mert féltek,nincs onbizlmatok,ezért inkább ongyilkosságon gondolkodtok,és sajnáltatjátok magatkat,sírtok mint egy kislány.Vannak emberek,akik tényleg komoly problémákkal Kuzdenek mégsem rinyálnak,és akarnak ongyilkosok lenni.

Ennyire nincs nagyobb gondotok?Ha majd az életben érnek komolyabb problémák,ami kívánom,hogy ne torténjen meg, akkor nem azon fogtok sírni,hogy nincs onbizalmatok.

Jézusom,szedjétek már ossze magatokat,legyetek végre férfiak.

Mégis mi bajoptok lehet abbol,ha megszólítotok egy lányt vagy kezdeményeztek?

Mi tart vissza ettol?

18L

Hihetetlenek vagytok ti srácok!

Elmesélek valamit. Egyszer egy szórakozóhelyen odajött hozzám egy fiú, aki nem volt szimpatikus, és hát szégyenlve mondom ki, de én lúzernek néztem. Pont, ahogy ti látjátok magatokat. A lényeg, hogy a lúzer fiú az első mondat után olyan hatással volt rám, hogy azóta is eszembe jut minden nap és egyszerűen nem birom kiverni a fejemből:)) ráaadásul még kisebb is nálam két évvel:P

Gondolom kérdezitek, hogy mit mondhatott?

Hát semmi nagy dolgot, csak ahogyan mondta. Azt éreztem, hogy ez a fiú büszke, van tartása, kedves, és valahogy furcsamód biztonságérzetem lett mellette. És higyjétek el, hogy ez az ami megfogja az olyan teljesen átlagos, normális lányokat, mint én vagy bárki más, aki nem BMW slusszkulcsa vadul..:) Nem hiszem én hogy akkora baj van a külsővel, az ápoltságon van a lényeg:)

"Mégis mi bajoptok lehet abbol,ha megszólítotok egy lányt vagy kezdeményeztek?

Mi tart vissza ettol?"

Na megszólalt az értelmiség. Gondolom, ha mondjuk neked kéne odamenni a másikhoz és az elutasítana, vérig lennél sértve, hogy hogy lehetséges ez. A pasiknak természetesen a legtahóbb visszautasításokat is el kell viselni, melyek közül a legtöbb ezelőtt történik, mielőtt megszólalnál. Rád persze mindig jut majd öt szerencsétlen, aki meg akar dugni és ezért minden szart elnéz neked, de fordítva már nem így működik. És mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Van, akinek az, hogy nem sikeres a nőknél, neked mondjuk az, hogy kövér és csúnya vagy, másnak az, hogy súlyos beteg. Az idő múlásával pedig mindenkinek lesznek újabb bajai, úgyhogy baromság arra hivatkozni, hogy majd lesz még sokkal nagyobb bajod is az életben.

Megjegyzem, nem tartozom a siránkozó, magukat csúnyának érző szerencsétlenek táborába.

Talán te értlemesebbnek tarod magad nálam egy komment alapján?

Azért írtam ilyen lekezelo hozzászólást,mert felháborított,hogy odáig jutottak az onsajnálatban,hogy ongyilkosok akarnak lenni.

És szerintem nem siránkozni kéne,hanem cselekedni.

Hogyan akarnak csajt,ha meg sem próbálnak kozeledni egyhez sem?Most akkor egy fiú sem merne kezdményezni,mert fél,hogy elutasítják a kozeledését?

Biztos rosszul esik a visszautasítás.De honnan tudják elore,hogy vissza fogják oket utasítani,ha még meg sem próbálták?Mindig lesz olyan lány,aki visszautasít,de lesz olyan is aki elfogad.Csak meg kell találni,és nem várni a sultgalambot.

18L

Erre nincs tanács, max. tanmese.

Nem voltam "tinisztár" kinézetü( most se vagyok az, de nem zavar), kb. ugy gondolkodtam mint a kérdezö, meg pár kommentelö, az elsö "csajom" engem szedett fel, a haver növére volt egy szilveszteri buliban, viszketett neki, én voltam kéznél, ennyi. Viszont utána varázslatos módon szóba álltak velem a csajok, és tudtam ismizni, pedig nem tetováltattam a homlokomra. Csak tudtam, hogy sz.rt se számit a külsö, meg semmi más, mindig van oan, akinek én fogok bejönni.

OFFolok, 18/L , irhatnál priviben ! :)

Kedves 18 éves lány, könnyű osztani az észt a magas lóról. Kitalálom csinos vagy, ráadásul apuci, anyuci a segged alá tolta az életet. Kíváncsi vagyok, hogy az én adottságaimból férfiként mit tudtál volna kihozni.

Az a probléma, hogy ezek a történetek nem ott kezdődnek, hogy az ember csajozni akar, hanem ott, hogy mondjuk bekerül egy óvodai közösségbe, ahol az alkata miatt (170 cm, 52 kiló, kölyökkép, apámtól örököltem) állandó megaláztatások érik, utána ugyanez folytatódik az általános iskolában, csak még durvábban, utána ehhez hozzájön a gimnáziumban a drága hölgyek általi, általában rendkívül tapló stílusban tett elutasítások, továbbá ott van az az igen kellemes érzés, amikor szimplán levegőnek néznek, nem vesznek emberszámba. Aztán ehhez még hozzá jön az is, amikor a családban is van némi probléma, végül az egészet az egyetemi stressz tetőzi be. Szóval ne legyek öngyilkos, amíg az eddigi életem tömény megalázás és szopatás volt a társadalom részéről? Ne féljek a visszautasítástól? De igenis félek, mert egy visszautasítás száz meg száz régi sebet tép fel!

Irigyellek kedves 18 éves lány, a kicsi rózsaszín cukormáz palotából könnyű osztani az észt, kár, hogy kurv@ra nem látsz a dolgok mögé.

Továbbá az életem az enyém ÉN RENDELKEZEM FÖLÖTTE, három ok van, amiért nem nyírom ki magam itt helyben. Az első a szüleim és a családom, továbbá az a néhány ember, akit kedvelek, szeretek. A második az, hogy hiszek a reinkarnációban, és ugyanerre a szargolyóra születnék újjá, és mindennél jobban gyűlölök gyereknek lenni, továbbá még van bennem egy kis remény, hogy egyszer boldog lehetek valakivel. Harmadszor pedig a 21 évemet nem láblógatással töltöttem, az ország egyik legkeményebb, és legnagyobb társadalmi rangot adó egyetemi szakára járok (nem jogász), nem véletlenül, és szeretném látni azok arcát akik anno lenéztek, amikor én nézek le rájuk, és nagylelkűséggel viszonozhatom a s.ggfejségüket.

Továbbá lehet okoskodni, hogy legyen önbizalmunk, merjünk ezt, merjünk azt, az önbizalmat a sikerek hozzák, a kudarcélmények viszik, könnyen rizsázik az, akinek viszonylag kevés kudarcélménye volt! Lehet azt is mondani, hogy tegyünk azért, hogy jól nézzünk ki, jogos. Ápolt vagyok, és elegánsan öltözöm, de nem ér semmit, sportolok is gyerekkorom óta, de a sporttól nem leszek magasabb, a normális izomtömeg növekedéshez pedig vagy komolyan kellene úszni, amit egyébként szeretek is, csak most az egyetem miatt nincs rá elég időm, vagy gyúrni kellene, én viszont be nem teszem a lábam egy konditerembe azon fajta emberek közé, akik mindig is lenéztek az alkatom miatt, nem adom meg nekik a hazai pálya előnyét.

Szóval kedves 18 éves lány, jó lenne néha a dolgok mögé nézni, mielőtt neki állsz az életről szónokolni, amiről szerintem lóf@szt sem tudsz!