Kedves férfitársadalom! Miért olyan nagy elvárások ezek szerintetek?

Kérdező, már az elején letisztáznám, hogy nő létemre nem vagyok sem ultra feminista, sem pedig a hagyományos nemi szerepek ellensége, sőt.

Viszont nem tudok egyetérteni azzal, amit írsz. Sem azzal, ahogy lereagálod a dolgokat.

Elsősorban, ami nagyon szemet szúrt nekem, hogy szerinted egy férfi nem tud főzni, és képtelen lenne meglenni egy nő nélkül. Nem tudom, mennyire vagy tisztában vele, de a világ legszínvonalasabb szakácsai mind férfiak, és pékségekbe sem gyenge nőket vesznek fel, hanem kemény pasikat. Példák. Nem beszélve arról, hogy a kerti bográcsozós főzőcskézések (legyen az babgulyás, halászlé, akármi) általában férfi irányítás alatt állnak. Én is meg tudom csinálni, nem azért mondom, de a legfinomabb borscsot igenis férfi főzte nekem :) Pedig magam sem vagyok rossz szakács, sőt.

Aztán. Ez a rész: "törődő vagyok, valamint megértő, házias és otthon vagyok a konyhában, tehát mindent meg tudok adni, amire egy férfinek szüksége van". Szerinted egy férfinak CSAK erre van szüksége? :) Évek óta párkapcsolatban élek, pedig nem vagyok idősebb nálad szerintem szinte semmivel, de ezt sosem merném hangosan kimondani :D Nagyon nincs igazad. Egy férfinak annyi, de annyi mindenre szüksége van, és az egyáltalán nem merül ki a főzőtudományban meg a naponkénti porszívózásban... Ha a párom történetesen egyedül élne, elmosogatni el tud, porszívózni nem tudomány neki sem (mérnök, csak feltalálja magát), kaját vagy rendel, vagy elmegy vendégségbe, legrosszabb esetben süt-főz magának... Ennyiben nélkülem is nagyon vígan ellenne. Ha esetleg beteg, és főzök neki finom húslevest, azt már esetleg értékeli, igen. Ha nem hisztériázok, hogy már megint éjfélig dolgozik, az is egy jó pont. Ha sütök neki sütit, az meg aztán főleg dícséretes. De ennyi bőven nem elég ahhoz, hogy ő maradéktalanul boldog és elégedett legyen velem.

Kell az intellektuális összhang, hogy tudjunk beszélgetni, hogy társa legyek akkor is, amikor rossz napja van. Kell a szex, és bár nem voltam szűz, amikor összejöttem vele, ez nem garancia arra, hogy akkor én most meg fogom őt csalni bármilyen jött-menttel. Kell a közös érdeklődési kör, hogy tudjunk együtt nevetni ugyanazokon a béna vicceken, amiken senki más sem, kell az, hogy ugyanazok a terveink legyenek a hosszú távú jövőre nézve, és kell még millió dolog, amit nem lehet leírni, mert egyszerűen nem elmondható.

Igen, a pasik egyszerűek, de ahhoz, hogy a te feltételeiddel élete párjául válasszon valaki, és ki is tartson melletted, ahhoz annyival, de annyival több kell annál, mint amit te nyújtani tudsz... A vékonyság meg amúgy nem sokat oszt vagy szoroz. Nekem havonta változik a súlyom, mégis imád a barátom. Az arc általában a legfontosabb.

Nem beszélve arról, hogy a hagyományos nemi szerepek tök jól működtek, amíg egy család megélt egy férfi egyedülálló keresetéből. A mai Magyarországon erre nagyon kis esélyed van. A párom több, mint 400 nettót keres havonta, amíg én egyetemista lévén a közös költségek közül csak a kaját tudom finanszírozni, és így sem mondhatnám, hogy csak ketten valami nagy fényűzésben élnénk. Van normális autó, és egy szebb albérlet. Hű. Ahhoz, hogy félretegyünk egy saját lakásra, vagy egyáltalán arra, hogy HITELT vehessünk fel, ahhoz kell majd az én anyagi hozzájárulásom is. Ami azért kicsit még várat magára.

És egy személyes tapasztalat: anyukám háztartásbeli. Nem a világ legszebb nője, de nem csúnya. 27. éve házasok apámmal. Mindazt megteszi, amit te mondasz: törődik, odaadó, házias, a ház mindig tiszta, rendezett, nagyon jól tud főzni, megértő apámmal, plusz felnevelt neki két gyereket, és nem is lettünk rossz végeredmények. Konkrétan semmibe van véve. Nincs szava. Az, hogy kuncsorognia kell a konyhapénzért vagy hogy netalán néha vegyen magának egy csizmát télire, már külön mese. Apámnak nyilván már elmúlt a kezdeti rózsaszín köd, nem olyan megbocsátó a kérdésben, ingyenélőként tekint anyámra, és nagyjából ennyire is tiszteli. Szolgaként tartja itthon, akkor is őt ugráltatja, ha neki könnyebb lenne az adott feladat elvégzése (macska be akar jönni a teraszról, az ajtó közvetlenül apám mellett van két lépésnyire, mégis anyámat hívja le az emeletről, hogy beengedje. Mint valami inast). Az, hogy anyámnak semmi beleszólása nincs a fontosabb vagy egyáltalán bármilyen döntésbe, az már nyilván természetes folyománya a dolognak. Tessék, ízelítő az eltartott nők életéből, 20+ év együtt élés után. Nyilván ez férfitól is függ, de ha nem teszel semmit, ami miatt tisztelni tud téged a párod, akkor nem is fog soha. És ahhoz a főzés és a karcsúság bizony nem hogy nem elég, de semmit sem ér.

Mindezekkel együtt is a legjobbakat kívánom, kérdező.

22/l

De azt fogd már fel, hogy nem ez a lényeg! Az a lényeg, hogy olyan dolgot nem tudsz felmutatni, ami miatt egy férfi azt érezné, hogy "Ez igen, emellett a nő mellett akarom leélni az életem, mert Ő ...!"

Amit te megadsz az ágyban, azt gyakorlatilag bármely más nő, vagy ha végképp nem, akkor luxusprosti megadja. Az értékek, amikkel te dobálózol, kb. olyan, mint egy számítógép értéke. Nem kell fél év, már nem ér semmit sem.