Azok a fiúk akik itt látványosan utálják a nőket és minden alkalmat megragadnak, hogy gyalázzák őket, miért nem lesznek melegek?

#100

Van/volt hosszabb kapcsolatod? Ez hogy működik, mit vársz el a párodtól és fordítva? Kinek, mikor-mihez van kedve? Vagy semmi nem közös, mindenki magának főz, mosogat, takarít? Tényleg érdekelne.

Te pl. ha kint szétesik a kerítés és kéne egy új, akkor nekiállnál alapot ásni, betonozni, stb.

Vagy hívtok valakit x ezer forintért, és megcsinál mindent?

Esetleg jó ha a párod ért hozzá, a haverokkal beszél és egy hétvége alatt megcsinálják, "ingyen", cserébe a párod is megy legközelebb a havernak segíteni. Melyik a 3 közül számodra a legmegfelelőbb megoldás?

#104 Volt és jelenleg van is. Ez úgy kezdődött, hogy alapjából véve mindenki (tehát ő és én is) megtanulta a másik "dolgát". Csere-bere van, ha valaki nem ér rá éppen. Minden közös, beleértve a pénzt is. A kapcsolat jól működik, így simán kivitelezhető mindez. A lényeg a rugalmasság.

Igen, ha szétesik a kerítés, én állok neki, ő segít. Nem hívunk senkit, hacsak nem szükséges.

Talán, esetleg, megkockáztatom annak az esélyét, hogy ezt furcsának találják páran. De működhet. csak két tényleg összepasszoló ember kell.

Azért én még mindig úgy gondolom, hogy kell, hogy a nő nőnek a férfi meg férfinak érezhesse magát.

Ehhez hozzátartoznak bizonyos dolgok. Persze nem csak ezen múlik, de ez is benne van.

Ki-ki értse ahogy akarja

105 Értem, szerintem ezzel sincs semmi gond, ami mindkét félnek megfelel az normális. Nagy igazság van abban, hogy olyat kell találni, akihez passzolsz, ilyen szempontból is. Nekünk ez a "kiegészítő" dolog jól működik, én soha nem várnám el hogy ő 25-50 kg-os cementes zsákokkal cipekedjen, meg azzal is jobban járunk, ha ő főz, mint én. :)

Amíg ez nem fajul oda, hogy egymást kell számon kérni, addig szerintem nincs gond ezzel a "konzervatív" felfogással sem, amit mi képviselünk.

Ja, ebben a listás és "mindenki magának" dologban is volt részem, a lakótársammal. :) Ott meg volt beszélve, ki mikor takarítja a konyhát, fürdőt kéthetente, havonta, magad után mosogatsz, aját kereset. :D Ha valakinek ez egy párkapcsolatban is megfelel, akkor egészségére..

Figyelj én nem szeretek általánosítani ezek csak a saját tapasztalataim.

Szóval azért a férfiak máshogy működnek. Meg az is szerepet játszik ebben, hogy egy fiú gyereket máshogyan nevel az ember.

Én is. Például soha nem tanítottam a fiamat főzni, ellenben a lányomat igen, mert őt érdekelte a fiút pedig nem. Na mármost egy férfi örül ha teszem azt...haza kullog a melóból, és finom vacsora várja. Persze minden varázs elvész már az én részemről is ha ez kötelező, és muszáj dolog.

Na de kanyarodjunk vissza.

Szóval én szeretem látni rajta, hogy értékeli.

Én is dolgozom, úgyhogy nem vagyok eltartva, nem ez a dolgom. Nem is főzök minden nap. És ő így ettől-gondolom...nem is tudom férfinak érzi magát.

Vagy amikor elszaródik a pc, vagy a csap vagy akármi, én nem szeretek ilyenekkel baszkurálni meg nem is értek hozzá.Akkor szólok neki, mindegy mikor megcsinálja. Én örülök, hogy megteszi, ő meg örül, hogy pótolhatatlan, vagy, hogy ez egy férfi munka....

Na lehet, hogy kuszán fogalmaztam, de remélem a lényeg azért átjött. Nem csípem ezeket a mindent ketten csinálunk, saját kereset mit tudom én.

Itt a 21. században egy kapcsolatban is meg van mindenkinek a maga szerepe. És ha nem tetszik, akkor változtatni kell, én nem mondom, hogy mindenkinek úgy kell élni hogy én teszem. Én csak annyit mondok, hogy nekem így jó.

Meg persze azért vannak örök igazságok a nemi különbségekkel kapcsolatban, tetszik vagy sem.

Ezek évezredek alatt kialakult dolgok, tehát valami értelme csak van, na persze ez a nő helye konyhában van nekem sem fekszik. Arany középút és kompromisszum készség kérdése az egész.