Anyagias lennék ha elvárom egy randin hogy a pasi fizesse az italomat, Mi történt a mai pasikkal hova lett az udvariasság?

Ha elvárod, akkor igen.

A barátnőm sosem kérte, hogy fizessek neki bármit, de nálam ez természetes. Meghívom kajálni, bulizni, elviszem kirándulni, moziba, amikor olyan kedvem van meglepem valamivel. Mivel elég jól keresek, megtehetem. De sosem hallottam éreztem azt, hogy ő ezt követeli. Sőt van, amikor kifejezetten ragaszkodik ahhoz, hogy kisebb tételeket ő fizessen (Pl.: egy kávét, néha a mozit). Nekem abszolút nem kerülne semmibe, de ő így érzi korrektnek.

Viszont, ha egyszer is azt éreztem volna, hogy a pénzre megy, vagy elvárja ezeket, akkor kidobtam volna, mint macskát sz@rni.

77-es: attól, hogy alapfelállásban követi az illemtant (ahogy én is), az még nem pénzéhesség... több válaszban leírtam, hogyan lehet ezt kompenzálni...

Ugyanis a vendéglátásban is lenézően néznek olyan férfira, aki nem rendezi a teljes számlát (még akkor is, ha erre rákérdeznek manapság). Soha nem hoznék egy férfit így megalázó helyzetbe!

De! Ezzel nem szabad visszaélni, és illik viszonozni! Mozi-, színházjegyet előre nő is vehet, meghívhatja otthonra vacsorára a férfit... de nyilvános helyen mindig a férfi fizet! Ez még nem pénzéhesség... Számomra szomorú, hogy sokan az elemi illemtannal nincsenek tisztában....

A pénzéhesség ott kezdődik, ha nincs viszonozva... illetve ha (mint a kérdező esetében) a nő nem éri be a férfi által választott hellyel, és kikövetel másik helyet...

74.

"És általában el is érem azt amit szeretnék.;)"

És lőn amit megéreztem benned...

Lottóznom kéne.

Soha nem voltam pénzéhes nő, ezt előre leszögezném. Szívesen felezem a költségeket, de ha legalább az első pár randin nem tesz meg annyit a pasi, hogy legalább felajánlja, hogy fizeti az én részem is, az baromi visszatetsző. Volt már olyan, hogy fizetni szerette volna az én részem is, és nem hagytam békén addig, ameddig nem adhattam bele én is valamennyit.

Viszont ha természetesnek veszi már az elején, hogy én fizetek/felezünk, az nem kicsit szánalmas.

Volt egy olyan barátom, aki volt, hogy elhívott mekizni (spontán jött, nem is volt nálam pénz), és meg sem kérdezte, hogy kérek-e valamit, végignéztem, ahogy ő zabált. Akkor sem adott enni, ha nála aludtam, maximum akkor, ha szóltam, hogy nagyon éhes vagyok.

A sokadik ilyen húzásánál már úgy éreztem, hogy legszívesebben pofánvágnám. Ott is hagytam.

Szerencse, hogy a mostani barátom nem ilyen, teljesen udvarias, és nem csináltunk sosem központi kérdést ebből, spontán meg tudtuk oldani úgy, hogy mindig fairnek érezzük mindketten. :)