Az európai küzdősportok (boksz, birkózás, savate, sambo) tényleg sokkal többet érnek az ázsiaiaknál (karate, kungfu, aikido ju jitsu stb. )?

Engedelmetekkel jó pár oldalnyi olvasgatás után hozzászólnék a dologhoz. (Elnézést kérek esetleges hibákrt, az "é" betű nem jó a billentyűzetemen) Nem fogok sorba haladni, csak éppen ami eszembe jut.

Az első lényeges pont, hogy kanyarodjunk vissza az alap kérdésre, egy kis szövegértési feladattal! (öreg vagyok már, de tudtommal ez a mai napig nem változott) A küzdősportok és a harcművészetek összehasonlítása volt a kérdés, nem ezek magyarországi helyzete. Az összehasonlításban figyelembe kell venni az anyaországban tartott igazi oktatásokat is. Így a thai box figyelembe vételénél például nem csak a mai edzőtermi verziót kell nézni, hanem azt is amit Thaiföldön csinálnak, kenderrel bekötött kézzel, fejkendővel, egy szál rövidnadrágban.

Sok edzést láttam, jobbat, rosszabbat, igazit, hamisat egyaránt. A kérdező gondolom nem véletlenül vonta két csoportra a dolgokat. Egybe nézünk mindent. Mivel általános összehasonlításról van szó, eredeti állapotot nézünk, azaz a megalakulási teljesítményt. Visszatérve, szóval két csoportba lett szedve. Ha harcművészeteket nzel, ugyanúgy alá kell venned a muay thai, boran, kodchasaan, bjj, gladiátor harcmodorok, taekwondoo, jeet kune do, és minden egyéb stílust, amiből a mai napig létezik olyan edzés IS ami nem küzdősporti. Boxból ma már nincs harcművészeti edzés. Valamint akár tetszik a boxolóknak akár nem, a leglényegesebb különbség ez: A harcművészet gyilkolásra, a küzdősport győzelemre van. Az pedig hogy az ember melyiket megy el tanulni az szemlyiség kérdése is. Egy egyszerű példával szemléltetve: Egy boxoló tanult sportszerűséget. Ha az illető az utcán akivel küzdött, már harcképtelen, (eltörte valamijét, ömlik a vér belőle, a földön fekszik de még magánál van viszont mozdulatlan) nagy valószínűséggel meg fog állni. Egy harcművész, addig nem áll le, míg az illető nem halott, vagy nem szenvedett élete végéig magas fokú (például bénulás) maradandó károsodást.

Egy másik fontos dolog. Addig az illető nem harcművész, ameddig érdekli az ellenfél élete (abban az esetben, ha őrá támadnak). Ti mondogatjátok folyton, hogy az ember azt csinálja amihez hozzászokik. Akkor nézzük csak hogy is van ez? Eddig azt állítottátok (igaz csak a magyar edzések alapján, ami igazából nem mérvadó), hogy a harcművész mivel nem sparring-el, ezért nem tudna mit kezdeni az utcán, de bezzeg a küzdősportolóknál (pl. box vagy birkózás) nem beidegződő a szabályozás? Na akkor hogy is van ez? Csak azért mert ti azt mondjátok, a harcművészetek (amiknél nincsenek szabályok, támadható minden rész, bármekkora erővel és veszélyességgel) nem állják meg a helyüket sparring nélkül, addig a küzdősportoló el tudná hagyni a szabályokhoz szokást (életveszélyes pontok támadása tilos)? Mégis miért? Ha a technika megvan, onnantól emberfüggő, hogy mennyire tudja alkalmazni. A stílusok összehasonlításánál csak és kizárólag( !ez fontos!) a stílusba tartozó elemeket veheted alapul! Tehát ha egy boxolót helyezünk utcára összehasonlítási alapként, akkor nem rúghat, nem vihet földre, s nem foghat! Ha összehasonlítást végzel, szigorúan ragaszkodni kell az alapokhoz, különben érvénytelen a mellette való érvelés. Mivel a boxban nincs dobás, ezért az elméleti összehasonlításban, ha a boxolót valaki hátulról fojtani akarja, a boxoló elbukott, hiszen a boxban nincs se dobás se fojtás. Remélem így már érthető, hogy mirt hibás a ti feltevésetek a stílusok összehasonlításánál.

11 éves koromtól tanulok harcművészeteket. Az életemet a világ körbeutazásával töltöttem ezek tanulmányozásáért (és még nem végeztem), sok mindent láttam. Véleményem szerint hatékonyság szempontjából utcán (mint említettem nem a magyar edzések, hanem az anyaországi oktatás szintje alapján, mert egy összehasonlításnál azt nézzük!) messze a harcművészetek győznek. Vannak hatástalanok, mint az aikido, koppo, ninjutsu, azonban a kempo (az igazi kínai, ami a lábtechnikákra épül), sambo, muay boran, bokator, kenjutsu (a kendo viszont nem) s még jó pár harcművészet igencsak hatékony. Én személy szerint a Dél-ázsiai harcművészeteket pártolom. Indiai, thai, maláj harcművészeteket. Ezek a legbrutálisabb, legkevesebb fölösleges mozdulattal rendelkező harcmodorok a világon, amik közvetlenül az ellenfél rövid idő alatt történő megölésére specializálódtak, főként az egy a több elleni és a pusztakézzel fegyver elleni harcokra.

Még valami. Mondták sokan, hogy a harcművészeti technikák nem használhatóak élesben. Erre kifejtést kérek. Amíg nincs technikai részletezés, addig az érv elfogadhatatlan. Egy technikai leírás egy elméleti harcjelenet. Kérnék kifejtést ezektől az emberektől, hogy miért nem jók! A részletezést le kell vinni egészen a mozdulatok leírásáig, mint karbehajlítások, ujjak, csukló tartása, stb.

!Kamlyn - 53/F!

Kíváncsi vagyok ki fog helyesen válaszolni a hozzászólásomra a kilétem (kor, élettapasztalat, stb) meghazudtolása nélkül. Normális érveket felhozni és nem csak az eddigieket szajkózni.

!Kamlyn - 52/F!

Én normálisan válaszolok neked. Aki puszta kézzel megöl egy embert, az vagy kommandós a közel-keleti konfliktusban arab terroristákkal szemben, vagy egy állat. Állat akkor is, ha sárga, fehér vagy fekete a bőre. És állat akkor is, ha előtte boxolt vagy kung-fuccsolt. A lószart harcművészet ez.

Láttunk már bokszolót puszta kézzel ölni, nem is egyszer. Hogy messzebbre ne menjünk, itt van egykori reményteljes középiskolás boxversenyzőnk, aki puszta kézzel verte agyon osztálytársát. Akkor ő most harcművész? Egy faxt. Egy állat.

Na és akkor tegyük fel a kérdést, mi van, ha egy boxoló állat meg egy kung-fuccs mester állat összecsap. Mindkettő tud ölni, mert egy állat. Melyik fog ölni? Biztosan az, akinek hatékonyabb a stílusa. Melyiknek hatékonyabb a stílusa meg az edzésmódszertana? Ezt ezerszer leírtuk már fentebb: amelyik az edzéseit full contactban nyomta hosszú éveken keresztül. Nem az, amelyik elképzelte, hogy ő egy állat.

Azaz: hibás az a következtetésed, hogy egyes stílusok állatok, mások meg civilizáltak. Nem. Ez egy másik skála. Ugyanúgy van karate mester, aki nem akar megölni, mert civilizált. És van boxoló, aki egy bűnöző, és úgy szétcsapja az agyalapi mirigyedet 20 mp alatt, hogy rossz nézni. Mert egy állat. Érted?

Fullcontakt vs kung-fu (ráadásul wing chung)

Box https://www.youtube.com/watch?v=nsri_SD4Jco

Thay-box https://www.youtube.com/watch?v=jU8B6eNm2zs

Kick-box https://www.youtube.com/watch?v=xtQdCuxuWXw

Harcművészek ugyan úgy gyakorolhatnak kesztyűs sparringot, mint bárki a Földön.

Ennél több szót szerintem nem érdemelt volna egy edzésmódszer (hiszen a sparring csak ez, egy edzésmódszer).

Kedves aikiboxer!

Félreértettél. Egy szóval nem említettem állatot. Ameddig pedig "kung-fuccs"-nak hívod, addig minden ezzel kapcsolatos érved elfogadhatatlan, hiszen elemzési szempontból elfogult vagy! Amint képes vagy tárgyilagos (nem kell jobbnak titulálni ami szerinted rosszabb, de akkor az általam említett kikötésekkel (pl technikai részletezés) hozz fel tárgyilagos érveket) beszédre, már talán lesz értelme szót váltani veled!

A kung-fut felhozni a lehető leggyengébb dolog ebben az érvelésben! A kung-fu így önmagában nem mérvadó, mert az anyaországon belül is rengeteg ágazatra szétosztható, köztük jó és rossz irányzattal egyaránt (melyekből természetesen te csak a rosszakat ismered/hozod fel). Hasonlítsd össze a box-ot és a muay boran-t kérlek! Melyik nyerne szabályok nélkül, csak a saját stílusának elemeit használva? Azaz a boxoló nem rúghat, nem foghat le, nem dobhat, nem mehet földharcra. Szóval melyik nyerne? Mindkettő az anyaországban tanulta annyi időn keresztül, hogy a maguk stílusában nagyjából egy szinten legyen.

!Kamlyn - 52/F!

Utólagosan feltűnt a "civilizáció" szó. Rendben!

Civilizáltság. A verekedés már alapból nem civilizált, de ha felhoztad, legyen! Melyik a "civilizáltabb"? Egy küzdősportoló aki pénzért megver másokat a nézők szórakoztatására és a saját dicsőségére, vagy egy harcművész, aki a saját- vagy más életéért küzd? (UI: Nem külön kategória a kettő! A két véglet (küzdősport-harcművészet) eredeti keletkezési okát hoztam fel.)

Kamlyn hülyeségeket ír.

Nem lehet a harcművészet hatékonyabb, mindössze azért, mert anno több száz (vagy ezer) évvel ezelőtt másra alkalmazták (pl: ölésre) , mint ma a küzdősportokat.

Értsétek már meg nincs ilyen, hogy harcművészet, küzdősport, önvédelem. Ezek KOORDINÁLT HARCI MOZGÁSOK! Az, hogy egyeseket felhasználhatNAK sportolásra vagy éppen katonai kiképzésre, vagy csak mozgásművészet gyakorlásra az csak egy szempont. Azért mert anno a Muay Borannal öltek embereket (ami nem teljesen igaz, mert a legenda nagyobb, még hozzá sokkal, mint a valóság!), attól még nem jobb a birkózástól. A kötöttfogású birkózó is beleb***hatja a muay boran vagy bokator harcost a betonba, és akkor thai harcos tolószékben éli le a hátralévő életét. Ne gondold, hogy ők valami különleges szuperemberek és elpusztíthatatlanok. A bokszoló is kib***kodhatja a fogait az indiai Kalaripayattu nagymesternek. Az ütés az ütés, ringben és ringen kívül is.

Kérted, hogy indokoljuk meg, hogy miért nem működnek a harcművészetek technikái.

Egy harcban mindig az győz, aki a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legegyszerűbben végrehajtható technikát tudja kivitelezni a lehető leghatékonyabban. Ahhoz, hogy ez megtörténjen olyan harci mozgásrendszerre van szükség, amelynek technikái könnyen elsajátíthatóak, valamint ezek technikák kivitelezése nem igényel természetellenes testmozgást.

Vegyük példának okáért a karatét, merev és szögletes mozgásrendszer, túlságosan statikusak mint a támadó, mint a védekező technikái.

https://www.youtube.com/watch?v=hBcittvxgOk

Nem mondom a saját stílusával szemben hatékony, viszont senki sem fog így ütni az utcán. Gyakorlatilag akármit is csináltak a teljes testük védtelen volt. A kéztartások nevetségesek, éles szituációban megnézem, hogy ki lesz az az idióta aki ujjakkal fog testre csapást mérni. Ez lassítva marha hatékonyan néz ki, de egy felbőszült agresszív támadó ellen, aki bikából nekünk jön és elkezd csépelni minket intenzíven, ezek a blokkolások nem jönnek össze. Ezek a védések nagyon jók, a karate ütések ellen, de csak azok ellen. De milyenek is a karate ütések (tsuki és társai)? Egy irányúak és fókuszáltak, arról nem is beszélve, hogy mindig elő kell készíteni az ütést, és amíg ütnek addig ők magunk védtelenek. (Ellenben a bokszoló kettős fedezékből üt, míg az egyik kezével üt, addig a másik keze még mindig fenn van.) Ez a baj a statikus merev mozgásokkal, erősek, de nem alkalmazkodóképesek, egy gyorsan mozgó támadó embert, nem fog a japán papi egyszerre torkon és herén ragadni. Láthattátok (0:33-nál), ilyenkor a papa feje, mellkasa védtelen, ráadásul a két ellentétes irányban akarna támadni a torok túl fent van, a lágyék pedig lent, tökéletesen pofán lehetne küldeni egy jobb egyenessel, és nem is bírná kivédeni. És itt a jobb egyenes lesz a gyorsabb. Arról nem is beszélve, hogy a bokszban folyamatosan ütnek, váltott kézzel, ráadásul ezt variálni is lehet kombinációkkal. Mire ő ütne egy tsukit vagy rúgna egy mai gerit, addig a bokszoló elereszt egy jobb egyenes + bal horog kombót. Ha ne adj isten nem talál be, semmi vész, mert az ökölvívó folyamatosan és dinamikusan üt, míg a karatésnak ki kellene tennie az egyik alkarját, hogy védekezzen (soto uke, age uke ....stb.), de ezekkel nem lehet blokkolni horgokat, csapottakat és felütéseket, maximum egyeneseket, azokat is alig. De amíg védekezik, addig olyan testhelyzetben van, hogy képtelen visszatámadni, arról nem is beszélve, hogy karatéban beleállnak a védekezésbe, stabilan. De a bokszoló eltáncol, odébb szökdel. Egyszerűen maga a mozgásrendszer akadályozza a hatékony harcban, nem lehet kocka testtartásban, mereven bunyózni. Hiába van 50féle ütéstechnika a karatéban, 20 év tanulás után, jó ha tud majd használni HATÉKONYAN 4-et.

Aikido: jók ugyan a védekező technikák benne és az ízületmanipulációs módszerei, de mindegyik túlbonyolított, éles bunyóban nem lehet lefogni egy embert, majd öt irányba megforgatni 10-10 féleképpen.

https://www.youtube.com/watch?v=NEZMCaiIJME

Másrészt, ütést nem lehet elkapni. Miért? Mert az akció mindig megelőzi a reakciót.

Wing tsun: A tapadókéz biztos baromira jól működik egy másik wing tsunos ellen, de egy messzebbről indított egyenest ami nagy erővel berobban, ezt nem lehet alkarral csak úgy félresöpörni. A mókusboxnak rengeteg hátránya van, nulla csípőhasználat (vállból nem lehet erőset ütni, gyorsat valamelyest igen, de erőset nem), a lábmunka itt is statikus, totyognak mind beszart kacsafiókák. Valamint a koncepció is hibás, nem lehet egyszerre ugyanazzal a kézzel ütést elvezetni, levédeni és támadni. Másrészt a láncütéssel nem lehet kettős fedezéseket bontani vagy áttörni. Ahhoz erő kellene, a sebesség önmagában nem elég. Testharcos technikák ellen pedig gyakorlatilag 0% az esélye. Az egész testük merev és szinte mozdulatlan, és csak a kezecskéjük csápol. A bunyóban az egész testet meg kell mozgatni.

Az olyan kung-fu irányzatokban ahol állatformákat használnak, az pedig frontális baromság a köbön. Idióta és fölösleges kéz és ujj tartások (pl: darucsőr, tigriskarom, sáska csapja...stb.), ezekkel nem lehet megfelelő erővel támadni.

https://www.youtube.com/watch?v=P-bnC4iaslg

Tessék meg lehet nézni a kar és láb mozgásokat, és azt figyeljétek meg, hogy miközben nyomatja az animal activity-t, addig teljesen védtelen a feje, és a felsőteste. Nagy és széles mozdulatokat használ, ezek feleslegesek és túlságosan nyitottak. 5-6 fölösleges mozdulat kell neki ahhoz, hogy végrehajtson egy sikertelen támadást. Olyan testpózokat vesz fel, a technikái kivitelezése során amik gátolnák a hatékony bunyóban. Miért? Mert a majomnak aranyosan bohóckodva ugrálnia kell (mert ez ki....ottul fontos), aztán meg muszáj egy lábon állnia széttárt karokkal mert a nádasban a daru is így udvarol párzási időszakban a tojónak. Addig alulról el lehet kapni a lábát és földhöz lehet vágni. Ilyen testtartásokban nem lehet erőt kifejteni és pontosan ütni rúgni egy mozgó és visszatámadó célpontot. Oké, hogy a shaolin szerzetes hajlékony, meg erős, mert egész nap gyúr tulajdonképpen, edzi a testét. De attól még ez a harctechnika baromira nem hatékony.

A távol-keleti harcművészetekben rengeteg legenda van, melyeknek szinte nincs is valóság alapjuk, így a hatékonyságuk baromira megkérdőjelezhető. A régi idők háborúiban a hadsereg, a hadvezetés, a stratégia, az utánpótlás biztosítás...stb. ezek döntötték el a csaták, háborúk kimenetelét, nem igazán az, hogy melyik nép milyen harcművészetet oktatott a katonáinak.