Szerintetek jó lenne ez az oktatási rendszer?

Off: szabadalmaztasd a táblatörlőd, és gyártass belőle 10 000 db-ot a kínaiakkal. Szerintem hasznos lehet, de kell szivacs is: egy véletlenül elírt szám miatt töröljön le 8 sor jó megoldást?

On:

Nyelvtan heti 1 van nekünk (gimi 3.), bőven sok, irodalomból viszont több kell, mondjuk 3 már elég. Informatika: legyen sokkal gyakorlatiasabb, nekünk 8 év , heti 1 órában simán ment volna az egész anyag+ profik lettünk wordből (láss csodát: Állam bácsi az utolsó 2 évünket egy tollvonással eltörölte). Amúgy legyen fakultatív rész a programozás, alapórán alapismeretek.

Nyelvből az elején heti 4-5, aztán már 3 is elég utolsó évben.

Pontonként tovább:

1-3. fölöslegesen részletes szabályozás a keretekre

4. Ebben már lenne némi fantázia, de a diákoknak az enciklopédiáiddal még több cuccuk lenne.

5.Ez tetszik, de a max. középiskolában lehet 7 is.

6. 60 perc túl sok és kell csengő, pont a tanároknak

7.Az enciklopédiákat mondtam, én inkább valami tabletSZERŰ dologra tetetném fel a könyveket, ezek inkább lennének e-bookok, azzal a különbséggel, hogy tudnának videót, grafikonokat, képeket, zenét lejátszani.

8. Kell a külföldi töri, sok helyen összefügg a magyarral és különben is onnan tudják meg, hogy miért olyan a világ ma, amilyen.

9. Fizetéshez nem értek, erről nem nyilatkozok.

10. Én inkább csak a tanulókat támogatnám, de nem ennyivel, vagyis inkább máshogy.

Lehet tárgyjutalom is, de értelmes és bizonyos esetekben, bizonyos keretek között lehessen válogatni.

Én inkább országos versenyen az első 50-et díjaznám bizonyos (kisebb) összeggel, aki versenyzik ,úgysem ezért csinálja.

11. Ez adná az év végi jegyet?

12.Már írták előttem, hogy miért kivitelezhetetlen.

"A9 óra az a MAXIMUM lenne, ami egy diák fölvehetne egy nap."

És hogy lenne ez elrendezve, hogy ne csak egy-egy diáknak tartsanak órát és ne legyen 3 lyukasórája a kettő között. Ha állításod szerint jártál egyetemre, akkor pontosan tudod, hogy a sok lyuk az órarendben szar. Nekem például ingázó diákként különösen szar volt, amikor épp csak annyi idő volt két óra között, hogy hazamenni vagy valami értelmesbe belekezdeni nem tudtam, de kivárni meg sok.

"Valamint ha a krétaporral összekened magad, akkor gondolj rám, hogy mennyivel jobb is lenne a krétákat műanyagtokba rakni, hogy ne fogjanak össze mindent!"

A fehértáblák tisztábbak és praktikusabbak, de te pont nem szereted, szóval szopjon mindenki a krétaporral.

A reál tárgyak, fizika, kémia, biológia, fölöslegesen túlsúlyban vannak. A matematikai alapozás nélkül ez csak képletmagoltatás, az meg szart sem ér. A diák érdeklődését pályaválasztáshoz és a szükséges elmélet lefedését, logikai összefüggések megtárgyalását pedig heti 1 órával is el lehet érni.

A nyelvtanra is pazarlás heti 3 óra. Egy ponton túl már semmit nem javít a helyesíráson. A szabályok ismeretét egyszerűen erősen túlértékelik. A nyelv lényege és legfőbb funkciója a kommunikáció, ahhoz pedig a mondatokat tartalmilag kell tudni elemezni, nem pedig szófajok, a hangok zöngéssége és képzés helye szerin. És jelenleg pont a szövegek tartalmi értelmezését tanulják meg legrosszabbul a diákok.

Amikor először megláttam a kérdés hosszúságát, nem gondoltam, hogy táblaszínek, kréták, és ilyesmik töltik meg tartalommal, mint az oktatási rendszer átalakítása.

De vegyük sorba.

Most a válaszok végiglapozását későbbre halasztom.

"Államilag minden egyes iskolának havonta annyi krétát szállíttatnék, amennyi 3x-osa az átlagban elhasznált krétamennyiségnek. Amennyiben a felhalmozódott kréta eléri a 10x-es mennyiséget, akkor a szállítást szünetelne, amíg az 5x-ösére le nem csökken."

- Most sem azért van hiány az iskolai krétákból, mert valaki elfelejtette, hogy ilyen is kell, és nem rendelt...

"Az ablakok elé fekete sötétítőfüggönyöket raknék, vagy felülről lehúzható sötétítő lapokat, amik feketék lennének, így nem engednének át fényt! Mivel a teremben mondjuk a tanító néni lekapcsolná a villanyokat, így a teremben az egyetlen érdekes dolog a tanító néni lenne. A diákok őt figyelnék, hiszen ő lenne kivilágítva, és a tábla."

- Kis naiv.:) Egyébként az iskolás évek alatt tuti benne lettem volna, mert tökéletes lehetőséget kínál a tanulás helyettesítésére _minden más_ (számomra legelsődlegesebben például az alvás) cselekményével.

"Kicsit hasonló lenne a mozihoz. Nem tudom, hogy átérzitek-e ahogy gondolom, de én fejben ezt tökéletesnek találom."

- Nem, nem hasonló. Oda ugyanis önként megy be mindenki, és azért, mert érdekli, nem azért, mert kötelező, és büntetik, ha nem jelenik meg. A helyzet inkább a férfi közönséget egyáltalán nem érdeklő randizós filmekre való beülésre hasonlít, amit csak a barátnő kedvéért vállalnak, és a film felénél vagy előrebólintanak, vagy simizésbe kezdenek.

"Olyan matek, fizika, kémia, biológia, történelem, irodalom, és nyelvtan könyveket nyomtattatnék, amik évekre szólnak. Tehát miután a gyerek 5.-be megy általánosban, a könyveit egészen a ballagásig használhatja, mert együtt van a sok infó."

- Ez a legfeleslegesebb az összes pont közül. A többi nem feltétlenül rossz, a táblák vagy a kréták esetét taglaló elképzelés, csupáncsak nem old meg semmit. Ez viszont kifejezetten káros. Miért hordozzon valaki ötször olyan vastag, és ezzel összefüggésben ötször olyan nehéz könyvet négy évig, ha tudja, a benne lévő lapszámok 75%-ára csak a következő években lesz szüksége? Az utolsó egynegyedét úgy viszi magával évekig, hogy csak az utolsó, negyedik évben lesz rá szüksége, azaz három évik cipelte a súlyát _teljesen feleslegesen_, és ami még szembetűnőbb: ennek nincs gyakorlati értelme.

"Aki elveszti a könyvét, az pedig simán kikölcsönözhetné a könyvtárból. Sőt! Nem is lenne kötelező könyvet venni, mindenki saját maga megvehetné, ha szeretné. Én magam törvényben biztosítanám, hogy a könyvtárban legalább annyi kikölcsönözhető tankönyv legyen, hogy a diákok 50-60%-ának biztosítsák, hogy ingyen kikölcsönözhessék a tankönyvet."

- Ismét felveti a kérdést: a költségvetési keret melyik más pontjáról vonnád el ehhez a pénzt? Merthogy az adakozások, a fizetésemelések, és egyebek szándékbeli helyessége azon bukik el, hogy az emberek nem értik meg, a politika nem a szándékok felsorolásán dől el, hanem a struktúrán. Ez nem politika, hanem értékrendvállalás így.

Egyébként, nem tudom, mennyire naprakész ebben az ismeretem, de emlékeim szerint a tanulók túlnyomó többsége ma is ingyenes tankönyvből tanul, mert annyiféle módon teljesül a feltétel ehhez, ami az országban élő gyerekek szinte mindegyikére ráhúzható.

Leellenőriztem magamat:

[link]

"Aki elveszti a tankönyvet, vagy tönkreteszi, az nyilván a 3-szorosát fizetné ki érte, épp ezért mindenki vigyázna rá!"

- Pontosabban a szülője fizetne, a gyereket pedig pont nem érdekelné.

"A tanárok fizetését növelném. Minden tanár a megtartott óraszámai alapján kapná a fizetést! Egy általános iskolában az alsós tanárok 1 órára 2000 forintot kapnának. Ezt nyilván 45 perce kevesebb lenne. Egy felsős tanár 2500-at keresne óránként. Középiskolában tanító tanár 3000 forintot óránként. Persze ez csak sima diplomára vonatkozik. Egy ledoktorált illető ennek a kétszeresét keresné!!"

- Az első, amire ilyen, direkt számok olvasásakor gondolok, hogy milyen makrogazdasági számítások alapján jöttek ki ilyen egzakt keretbe foglalva. Miért pont 2000 az egyik, és 2500 a másik? Hogyan lett ehhez teljesítménybeli differencia társítva? Vagy csak hasraütésszerű?

Mindenesetre ebben is előjön a fedezetül szolgáló anyagi alap mibenléte. Nem egy stadion áráról beszélünk, hogy ennyivel le lehetne jóhiszeműen tudni ("ne a stadionokra költsék a pénzt, hanem erre" - amivel egyetértek, de az ország problémát ez nem oldja meg, mint ahogyan a stadionok előtt sem voltak megoldottak), ez aprópénz ahhoz képest, ami elképzelést felvázolsz. Szerinted melyik kormány nem örülne annak a kampányfogásnak, ha kétszeresére emelhetné a tanárok fizetését? Egészen biztos, hogy ilyen szavazatnövelő intézkedés meglépésével nem várnának.

De gondoljunk bele egy picit. Máshol, más szituációt érintve már számolgattam, most ez erre a helyzetre is áthúzható. Csak vegyük az FHT összegét. Ez csekély, 23 ezer forint havonta. Ezt számoljuk mondjuk egymillió emberre, és szorozzuk fel a hónapok számával (12), vagyis 23.000 x 12 = 276.000. És ezt felszorozni 1.000.000-val, vagyis: 276.000.000.000. Vagyis 276 milliárd(!), azaz 276 ezermillió forint évente(!), és ezt minden évben, újra és újra biztosítani kell, nem egyszeri pénzköltés. Mert tegyük fel, ebben az évben fedeznék a leállított stadionépítkezések. És a jövőévben? Vagy pünkösdi béremelés?

Csak hogy értsd, milyen pénzösszegekről van szó egy ország életében, és csak egy egészen(!) kicsi összeget mondtam egy ember havi keresetében, és egy egészen kicsi(!) létszámot az egymillió emberrel a tízmilliós országban.

"Azokat az iskolákat pénzjutalommal támogatnám, ahonnét a tanulók eredményeket értek el országos versenyeken!"

- Ma is vannak ilyenek tudtommal.

"Középiskolában: matematika, fizika, biológia, nyelvtan."

- Mitől fontosabb a biológia, fizika, mint épp az irodalom, történelem? Mert számodra közelebbi témakör? Tőlem pedig épp távoláll, és emberré az utóbbi kettő formált, általuk építettem fel személyiséget.

Én inkább azt tartanám kívánatosnak egy nagy lépésben, hogy a középiskolában már aszerint szegregálják a tanulók oktatását, hogy ki miben mutat tehetséget. 14 éves korra ez már bőven láthatóvá válik, így felesleges a középiskolában azzal terhelni valakit az alapokon túlmutató tudás bővítésére szánt biológia órán, hogy a test emésztőenzimei az tripszin, pepszin, erepszin, ha ennek gyakorlati hasznosíthatósága egy átlagos ember életében statisztikailag mérhetetlen.

A matematika oktatását is úgy alakítanám át, hogy ne tételek betanulását jelentse, hanem a feladatokból a logikai rendszer felismerése legyen kinyerhető, ami később az élet más területére is áthúzható, így _gyakorlati_ tudást adna. Olyat, ami hasznosítható a közegéből kivéve, más, nem matematikai területeken is. Logikusan gondolkodni, és a problémák megoldásának menetét elsajátítani, annak keretét fejben felépíteni tanít meg. Ehhez nem a tételek bemagolása vezet.

A tanárok jelentős része egyszerűen kényelmes. Könnyebb egy évszámdolgozatot feladni történelemórán, mint a történésekbe beleláttatni 25, nem ilyen szellemi érettségű tanulót. Könnyebb javítani is, mint szóban kifejtett gondolatoknál mérlegelni, súlyozni, osztályozni, hiszen tíz szám, vagy helyes, vagy nem, és egyszerű a pontozás. Angolban könnyebb szódolgozatokat íratni, 50 szót feladni, de ezzel élő nyelvi kommunikáció készsége nem alakul ki, a diák nem tanulja meg környezetbe ültetni a szót, a szódolgozat keretéből kiszakítva már használhatatlan számára.

Az irodalomórákon nem a gondolatok (akár a sajátunk) átadását tanítják a versek értelmezésével, jelentésük közös átbeszélésével, ezáltal nyelvi készséget növelve a gyerekekben, hanem versszakokat adnak fel, és mondatnak vissza. Az értékük felismertetése nélkül. És kihasználatlanul hagyva. Így tulajdonképpen feleslegesen születtek meg a versek. Nem ez volt az okuk.

Mindezzel a lexikális tudás nő, nem a szellemet fejlesztik. Nem használható, gyakorlati tudást ad az oktatás.

Gyakorlatias szempontból alakítanám át az oktatást, ami sokkal nagyobb fókuszt adna az egymás közti kommunikációnak, a beszédkészség kialakításának, a gondolkodás kényszerítésével a szellemi képesség növelésének (úgy irodalomórán, mint a történelem fejezeteinek megismertetésében), és valósan problémamegoldóképesség javításának, ennek tárgybeli felismerésére szolgáló feladatok előtérbe helyezésének matematikaórán.

Az életben _használható_ ismereteket adnék át a gyereknek, amiktől többek és felkészültebbek lennének, értelmesebb, intelligensebb, kommunikatívabb tagjai a társadalomnak, feladatvégzésre kész, abban magukat önállóan is feltaláló, cselekvőképes felnőttek, és ehhez nem a versszakok, vagy a Thalész-tétel vezet el, hanem az életbe is átültethető, a megoldásukat máshol is alkalmazható feladatok, az életben is előkerülő gondolatok tanórákon történő egymásközti megosztása, a történelem mai életünkre is kiható eseményeinek átlátása és felismerése.

Maga a tanulás lenne az, amiről az oktatás szólna. A gondolkodás. És maga a szótő is a _gond_. Tehát először gondot, feladatot kell állítani valaki elé, és annak megoldását önállóan - a tapasztaltabb felnőtt segítsége mellett - kiviteleztetni vele. Mert a válaszok csak akkor maradnak meg az emberi fejben, ha van egy kérdés is, ami megelőzi azt, és az emiatti hiányérzet késztet a válasz megkeresésére. Ha a tanuló nem találkozik szembe a problémával, a megoldása sem fogja érdekelni. Ha pedig maga járja be a válaszadásig az utat, azzal a saját fejében alakul ki a dolgok egymásra való építettségének a felismerése, és máshol is történő alkalmazása.

Ez az én elképzelésem.

"És mi van azzal, aki mondjuk szuperül ért a kémiához, biológiához, és születésétől fogva, "alkatilag" vonzódik a témához? Egyszerűen ilyen. Mondjuk rossz nyelvtanból, rossz matematikából, de a biológia meg kémia nagyon megy neki."

- Éppen ezért kezdtem így az idézett szakaszt:

"Én inkább azt tartanám kívánatosnak egy nagy lépésben, hogy a középiskolában már aszerint szegregálják a tanulók oktatását, hogy ki miben mutat tehetséget."

- Vagyis ha valaki a reáliákban, akkor tanuljon fizikát, kémiát, biológiát, ha valaki humán beállítottságú, akkor irodalmat, történelmet, ha a művészetben, a kézügyességben mutat kompetenciát, akkor éneket, rajzt, technikát.

Az a metódus, ami szerint a diákok kedvükre válogathatnák ki a saját maguk számára tartandó órákat a kötelező minimum mellett, azért nem járható, mert kihagyja a számításból a tanárt, mint tényezőt. Ha harmincan saját ízlésük szerint harmincféle módon állítják össze az órarendjüket, ahhoz a tanárok nem tudnak alkalmazkodni. Nincs annyi tanár, ahányféle variáció összeállhatna így, 2-3 fős csoportokra pedig nem lehet bontani az osztályokat, mert tanár sincs ennyi.

Vagyis számomra ésszerűbb, hogy legyen tematizálás a középfokú iskolában, de meghatározott órarenddel, amihez a diák alkalmazkodik, mert a tanár nem tud egyszerre mindenhol ott lenni.

És ezzel nem azt mondtam, hogy ne legye biológia oktatás a középiskolákban. Az általad idézet sorban azért adtam tárgyat a mondatnak éppen a biológiával, mert te magad azt írtad, a legfontosabb tantárgyakból lenne vizsga, nevesítve a matematika, fizika, biológia, nyelvtan - irodalom nem.

Erre szolgált volna válaszként, hogy nem fontosabb a biológia sem, mint az irodalom, legfeljebb csak számodra közelállóbb, de az, hogy az irodalom értékeit nem ismerted még meg, nem azt jelenti, hogy a terhére a biológiát kellene például előtérbe tolni bárki számára. Hanem mindenkinek aszerint kellene a továbbtanulási irányát megjelölni, miben mutat komolyabb érdeklődést. Ha reáliákban, abban, ha másban, abban, és ennek a kizárólagosításnak szólt az a sorom, miszerint "...felesleges a középiskolában azzal terhelni valakit az alapokon túlmutató tudás bővítésére szánt biológia órán, hogy a test emésztőenzimei az tripszin, pepszin, erepszin..." ha ennél jóval kisebb szintű ismeretanyag elsajátítása sem ment az azt megelőző nyolc év alatt. Én az általad célirányosan kijelölt tantárgyi "fontosságot" kérdőjeleztem meg, amiből szubjektív értékítéletet olvastam ki.

"Az egész iskola egy értelmetlen zagyvaság volt számomra. Figyelni nem tudtam órákon, szünetekben nem értettem, hogy mit csinálnak a többiek, tv műsorokról beszélgettek már 7 évesen, meg szerepjátékokat játszottak, utánozták, amiket láttak a tv-ben. nekünk csak a legalapabb tv csomagunk volt, csupán 5-6 csatornával. Persze, hogy nem értettem, hogy miről is beszélnek a többiek."

- Az iskola többek között erre is való. Hogy szocializáljon, a társadalom tagjává neveljen nem csupán a tudás átadásával, de egy közösségbe való helyezéssel.

Az, hogy valamit "nem értünk", ezért inkább ne is létezzen, mert csak frusztrál minket, egy látens diktatórikus szellemi irányultság, nem ez a helyes hozzáállás a világ történéseihez.

"A lényeg, hogy 100x okosabb, értelmesebb voltam mint a többség, mégsem tudtam kimutatni, amiről nem tehetek, mert pszichésen ezt váltották ki belőlem."

- Minden emberre, hangsúlyozom, _minden_ emberre igaz tulajdonság, hogy magát a többi embernél értékesebbnek, többnek érzi.

A horoszkópok is így működnek, csupa általánosságban megfogalmazott személyiségjegyet vázol fel, mint "konok vagy, de állhatatos, a barátaiddal szemben hűséges, nem ismersz kompromisszumot, erős az igazságérzeted, ha valamit elkezdesz, sosem hagyod félbe, fontosnak érzed, hogy sikereiben visszajelzést kapj, szóban megerősítsenek, tetteidért nem vársz viszonzást, általában megnyerő személyiségeddel a társaság középpontjában vagy, de tudsz megbújni is, és csak kevesen ismernek igazán", és folytathatnám tovább - ugye, hogy már el is hitted magadról?

Egy horoszkóp dicsérően fogalmaz, és olyan általánosságban, amit bárki kivetíthet magára. Sokszor akár egymásnak ellentmondó minőségjelzők is becsúsznak, hogy valamelyik biztosan igaz legyen rád.

És ha letakarom előtted a csillagjegyeket, a tizenkét horoszkópból mindegyik elolvasása után magadra vonatkoztatva érzed azt igaznak. Mert mindegyik az ember egojára épít.

Amikor egy ideig egy pénzügyi tanácsadó cégben serényen lapátoltam a dzsídípít, akkor láttam, amint az egyik alkalmazott random felhívott korábbi behívottaktól kapott telefonszámokat újabb alkalmazható munkaerők reményében.

Nem is figyeltem oda, csak akkor, amikor már harmadszorra hallottam ugyanazt a beköszönést, és ugyanazokat a sorokat. Egy lapról olvasta, ami az arca előtt feküdt az asztalon, hogy "Egy barátja adta meg a telefonszámát, és azt mondta Önről, hogy megbízható, nagy munkabírású, a feladatvégzésben precíz, érdeklődő természetű [...] etc, és az az igazság, hogy én pont ilyen embereket keresek, nem tudom: igaznak véli Ön saját magára ezeket a megállapításokat?". Szerinted hányan tették le a telefont, hogy nem? És a következő hívással újra előadta ugyanezt a színjátékot a hívott felet beajánló barátról, aki milyen jó véleménnyel van őróla.

Lényegtelen, hogy a dicséretnek van-e alapja.

A videojátékokban ugyanez a szisztéma működik. Két lövés után szinteket lépsz, megdicsér azért, ha te hasaltál a legtöbbet, te voltál a pálya legmagasabb pontján, te öltél először késsel, te dobtad a legtöbb gránátot, vagy a legmesszebbre, kiírásokat ad arról, hogy éppen fejest adtál, hogy hány másodperc alatt sikerült leterítened a szemben lévőt, hányszáz méterről találtad el - folyamatosan visszajelez, villódzó kiírásokkal és hatásos jelzőkkel, a játékidő minden pillanatában dicsér, akkor is, ha a ponttáblázat utolsó helyén vagy. És ezek a játékok a legnépszerűbbek. Százmilliókat adnak el abból az egy-egy címből, ami ezt a fonalat elkapta, pedig évente többszáz cím jelenik meg, és semelyik nem tudja megközelíteni ezt a népszerűséget.

Mert az ember egojára építenek. Ami mindenkiben ott van.

A Szabrina, a tiniboszorkányban volt még tizenöt éve, amikor még futott, egy epizód, ahol a boszorkány egy dicsérőszobát mutatott be Szabrinának. Csak kinyitotta a gardróbot, és az ajtó mögött tíz ember tapsolt, füttyögött, és dicsérte őket. Aztán amikor a boszorkánynak nem sikerült magamellé állítania Szabrinát, búslakodva ment el az ajtó mellett, hogy pedig még ezt is milyen jól kitalálta - és kinyitotta az ajtót. Tapsolni kezdenek neki. Becsukja "hülyeség". Majd megint kinyitja - "De működik."

Szóval ez lehet, hogy felesleges kitérőnek tűnik (éppenséggel az ilyen kommunikációt, önkifejezést kellene több más mellett az iskoláknak megtanítania, a környezetünkben történő dolgok felismerésére, odafigyelésre, érvelésünkben való elhelyezésre), de szükséges, mert ennek elolvasta után értékeld újra ezt a mondatodat:

"A lényeg, hogy 100x okosabb, értelmesebb voltam mint a többség, mégsem tudtam kimutatni, amiről nem tehetek, mert pszichésen ezt váltották ki belőlem."

"A tanárok meg elszúrják, hogy tényleg azokat tartják különleges tudású tanulóknak, akik viselkedésük miatt lehet, hogy az utcán fogják leélni az életüket."

- Nem a tanárok. Egy tanár, akit te szerencsétlenül kikaptál. Nekem tíz másik tanár esetén egyiknél sem volt ilyen tapasztalatom például. A tanár pedig, mint változó emberi tényező, kijavíthatatlan pontja bármilyen tökéletesen elgondolt, felépített oktatási rendszernek.

"Össze volt vonva az évfolyam, és úgy oldották ezt meg. Én a legrosszabb csoportban volta, mert nem voltam túl jó tanuló matekból. Mindig is érdekelt a téma, de valamiért, talán pszichésen, nem tudtam úgy figyelni az iskolában, és a valódi tudásomnak csupán kb. a 10%-át értem el."

Nem voltál te semmivel különb a többieknél. Nekünk általánosban, felsőben két csoportra osztották az évfolyamot. Matekból a jobbak közé kerültem, magyar nyelv és irodalomból a rosszabbak közé. Év elején odaálltam a tanár elé és kijelentettem, hogy a jobbak csoportjába fogok járni. Abban a csoportban is tudtam tartani a legjobb tanulmányi átlagú diákokkal a lépést és a központi felvételin az enyém lett a második legmagasabb pontszám az évfolyamon. Ezek papírokkal, bizonyítványokkal igazolható tények, a tiéd meg csak képzelgés.

És még bennem is volt bőven tartalék, mert szinte sosem tanultam otthon. Az évfolyam legeredményesebb diákjai között voltam pusztán órai gyakorlatokból és odafigyelésből. Olyanokat múltam felül prőre készségekkel, akikről tudtam, hogy a szülei otthon szigorúan fognak és erővel ültetik le tanulni. Egyszerűen mert jó a memóriám és könnyen átlátom az összefüggéseket. Azóta mérnök lettem.