Miért mondják sokan, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem alkalmas?

Tanárként kikérem magamnak minden betűjét, amit az illető leírt. Főleg mert se füle, se farka, meg sem tudja világosan fogalmazni a szerző, hogy most mi is a probléma.

Az oktatási rendszerrel egyébként tényleg gond van. De ha mi vagyunk az idióták, és a mi idiotizmusunkra alapoz az oktatási rendszer, akkor mégis miért hangoztatjuk állandóan, hogy ez így nem jó, a felülről kínált keretben nem tudunk hatékonyan dolgozni?

Nem csak a fizetésen múlik, a minőségi munkához idő kell. Még a kilencvenes években, a rendszerváltás után dolgoztam nyelviskolákban. Akkoriban nyelvtanárhiány volt, így az óradíjak az egekben voltak, heti 8-10 órából simán meg lehetett élni. A nyelviskolában el is várták (és rendszeresen ellenőrizték), hogy tényleg érdekes, motiváló, hatékony órát tartsunk. Ehhez egy másfél órás tanórára 2-3 órát készültünk a nyelvsuli könyvtárában, ahol kiegészítő anyagok tömkelegéből fénymásolhattunk kedvünkre. Na ez a közoktatásban egyáltalán nem adott. Heti 25-30 órát simán a nyakadba sóznak, így sem energiád, sem időd nincs a normális felkészülésre.

Az már a másik oldala a dolognak, hogy ha se a körülményeket nem teremtik meg a minőségi munkához, sem a fizetés nem túl motiváló, akkor nyilván nem lesz tolongás a tanárképzésre jelentkezők között, így igazán szelekció sincs már, tényleg kerülnek a pályára bőven olyanok is, akik nem odavalók.

Az Origó elemzésével most nem foglalkoznék.

Akár az oktatási rendszer, akár más terület esetén, mikor mondjuk, hogy nem alkalmas? Minden feladatnak, minden "rendszernek" célja van. Az oktatásé az, hogy értelmes emberek legyenek a társadalomban, akik egyfelől átlátják a jelenségeket (a politikait is!), másfelől ismeretekre vágynak, harmadrészt minőségi munkára alkalmasak. Ha ez a cél nem teljesül, akkor a "rendszer" alkalmatlan. Ezer tapasztalat mutatja, nem teljesül. Az emberek szinte bármit elhisznek, csak kicsit kell ügyesen fogalmazni, a hazugság nem számít. Még a nyilvánvaló rosszat is el lehet adni jóként. A gazdaság pocsék, a tömegek elhiszik, hogy nem tud jobb lenni, hogy külső tényezők, meg hogy lehetetlen. Pedig nem az. Állítólag magas a munkanélküliség, ugyanakkor minőségi munkára nincs vállalkozó. A munkanélküliek nem jelentkeznek sokat fizető munkákra. Mert még azt sem értik, mi az a munka, nemhogy eredményesen csinálni tudnák. Ezer meg ezer konkrét dolog sorolható, ami mutatja, mennyire nő az igénytelenség minden téren.

Ezért hibás alapvetően az oktatásrendszer. Nem tudja megvalósítani célját. Na de miért nem? Minden munkának, az oktatásnak is vannak feltételei. Egyszerűbbek és bonyolultabbak. Fűtetlen iskolában nem lehet tanítani. Sehogy. Se a diák, se a tanár nem a tanulásra figyel, hanem a hidegre. Fizikát, kémiát és egy sor dolgot nem lehet szemléltetés nélkül tanítani. Unalmas. Ezért a diák nem figyel, okkal. Szemléltetni nem lehet, nincs rá pénz. Sok mindenre nincs. És ez a kisebbik baj. Pénzt elővenni az államkasszából lehet, elhatározás kérdése.

A nagyobbik baj az ember természetével van. Aki hosszabb ideje nem tanul, mindig rosszul fele. Sikertelen. A sikertelenséget utálja a diák. Na persze ez úgy jelentkezik, hogy a matekot, magyart, a tanárt utálja. Aztán felnő, utálattal gondol az iskolára, gyerekei lesznek, ezt átadja nekik, az a gyerek már elsőbe úgy megy, hogy utálja. Az eredmény a totális csőd.

Aki hosszabb ideje eredménytelenül tanít, utálni fogja asikertelenséget. Eleinte talán küzd, de feladja. Onnantól már nem is tanít jól. A fizetése kevés, ha rosszul tanít, a szülő őt okolja. Az nem számít, ha a gyerek eredménytelenségének legnagyobb oka a szülő. Ezt ugyanis nehéz bizonyítani, hiába igaz. Ahogy a korrupciót se lehet megfogni, hiába tudja mindenki.

Szép lassan kialakul egy igénytelen lezüllött környezet, az iskolát utáló diák, az iskolát lenéző és mindenért okoló szülő, az elkeseredett, megalázott tanárság, amelynek tagjai egymást irigylik, egymásnak keresztbe tesznek (ebben még lehet sikerélményük). Persze a tanítás nyugodt légkört is igényel, aminek nyoma sincs. A tanár tehát ideges. Nem készül fel. Hamarosan rosszul is tanít. Már lehet rá mutogatni. ettől minden még rosszabb. A helyzetet mindenki kilátástalannak tartja, tehát nem is tesz ellene semmit.

Eljön az idő, amikor már egy nagy erő, egy kormányzat se tud mit kezdeni. A politikus is buta, a szakértők meghaltak, elmentek, bezárkóztak. Most éppen ez előtt tartunk. A "rendszer" minden tagja, tanár, diák, szülő vegetál, nem tesz semmit, elhiszi hogy nem is lehet, oktatás csak látszólag folyik. Persze soha semmi nem homogén, vannak itt ott nagyon jó iskolák, kis sziget a mocsok óceánjában. Még bírják, de nem lesz utánpótlás. Erre tesz most rá a kormány egy lapáttal, mindent gúzsba köt, már törvény van rá, hogy nem mondhatsz szakmai véleményt, ha nem egyezik a felsőbbség akaratával. A kormánynak ez jó. Birkanyájat könnyű terelni. Kicsit lassú, de mind arra megy, amerre kell. elég pár csahos kutya. Efelé megyünk, aki nem akar terelődni, kiválik a nyájból és távozik. A minőség ezzel is csökken.

Az Origó téved. A katasztrófa nem lesz, hanem van. Sokféle katasztrófa van, ami nem látszik. A tájfunt nem nehéz észrevenni. A rákot, ha nem figyeljük, nehezebb. És akkor már késő (ez szó szerint is igaz, nézd meg a nemzetközi statisztikákat, Európában toronymagasan vezetünk a halálozási rátában). Ami itt zajlik, az nem tájfun. A rák legalattomosabb fajtája. A szép benne az, aki nem hiszi, az elpusztul, aki elhiszi, még van esélye. Nem itt.

Az információs társadalom korában teljesen felesleges olyan adatokkal, információkkal tömni a gyerekek fejét, amikhez percek alatt hozzá lehet jutni.

Készségeket kellene tanítani, az olvasás szeretetét, módszertant, stb.

Ma ott tartunk, h felnőtt emberek nem tudnak hitelesség szempontjából elemezni egy újságcikket sem. Elhiszik, ami alátámasztja a világnézetüket és elutasítják, ami ellentmond neki, kb. ez a logika. Ezért van az, hogy sokan elhisznek mindenféle neten terjengő baromságot is, mert nem látnak az orruknál tovább.

Nem most jártam iskolába. Már a mi korosztályunkból is elsősorban azok mentek tanárnak, akit máshova nem vettek fel.

Palásthy tanár úr, Begov tanár úr olyan ismereteket adott át, amit a mai napig használok. Ugyan akkor a Kandón tanított olyan tanár, akiről a munkatársai csak annyit mondtak: Járathatja a száját "ejtőernyős" (jó elvtárs, akit valahol elhelyeztek). Most politikus.

Bőven voltak olyan tanáraim, akiknél jobban ismertem az általa tanított tárgy tényanyagát (szerencsére általában töltelék tantárgyakból)

Az okokhoz nem tudok hozzászólni, de egy iskolában a 7. 8.-os diákokat megnéztük és 12-ből 2 következetesen nem tudta megnevezni a betűket. (szövegértést nem néztünk).

Itt felmerül, hogy hogyan jutott el a 7. 8. évfolyamig, miért nem ismételtették meg vele az 1. vagy 2 évet, amikor az olvasást tanították, ezzel esélyt adva a későbbi tanuláshoz.

Nem egy diákot korrepetáltam (matek), amikor nem a ténybeli tudás volt a gond, hanem az, hogy a tanár szétreteszelte a gyereket. Ezek között 2 is bukásra állt, egy igen kemény év után lazán hozta az ötöst. igaz, a korrepetálás olyan gyakorlatokból is állt (a ténybeli anyagátadás mellett), hogy "feleljen" egy témából, miközben a család kötekedik, galacsinnal dobálja stb.

Az oktatási rendszerünk (köz és felsőoktatást is beleértve) legnagyobb hibája, hogy nem alkalmazkodik a tanulók egyéni képességeihez, érdeklődéséhez, igényeihez, hanem színvonaltalan uniformizált tömegképzéssé vált.

A helyett, hogy segítené kibontakoztatni a tanulókban lévő eltérő tehetségeket, mindenkit azonos tanulmányi akadályokon próbál áthajtani, mint nyájat a juhász.

Mit kellene tenni?

1. Több és többféle jól képzett tanárra van szükség. Minden mesterdiplomával (pláne PhD-val) rendelkező értelmiségi számára lehetővé tenni, hogy 1 év alatt levelező rendszerben tanári képesítést szerezhessen. Ha orvos akkor orvostudományokat, ha építész akkor építészetet, ha mezőgazdász akkor mezőgazdasági ismereteket oktathat.

2. Már a közoktatásban választható tárgyak sokaságát kellene biztosítani, hogy mindenkit saját érdeklődése, tehetsége motiváljon abban, hogy mit tanul.

3. Iskolarendszertől független sok tárgyból letehető többszintű állami vizsgarendszert kellene bevezetni és az iskolákban viszont eltörölni a nyilvántartott osztályzásokat, hogy a tanár ne ellenség, hanem segítő legyen.

4. Az iskolai foglalkozásokat kis csoportokban kellene megszervezni, szabad tárgy és szabad tanárválasztással. A tanároknak pedig ismerniük kell az állami vizsgarendszer követelményeit, de egyébiránt teljes tartalmi és módszertani tanszabadságot kell adni, hogy a tanár is a lehető legjobbat hozhassa ki magából.

5. Online elérhető ingyenes e-learning anyagokat, video-sorozatok, magyarázó rajzfilmek, wikipédia szerű tananyagok kellene biztosítani a közoktatás minden tárgya számára ami fedje le az állami vizsgarendszer minden lehetséges követelményét, hogy aki akar otthon is eredményesen tanulhasson. Az iskolai kötelező házi feladatokat viszont el kellene törölni.

6. Óvodától kezdve az közoktatás minden évében évben alaposan fel kellene mérni minden tanuló tehetségeit, érdeklődését és pályaválasztási tanácsadás jellegű információkkal kellene ellátni, hogy tehetségeit kibontakoztathassa. Az iskolarendszer fontos feladata lenne az is, hogy munkahely látogató kirándulásokkal a tanulókat megismertesse a különböző szakmák, foglalkozások világával.

7. A felsőoktatásban növelni kellene a szakok, szakirányok számát és azokon belül választható kurzusok számát is. A szakokat és szakirányokat átjárhatóvá kellene tenni.

8. A felsőoktatás oktatói számára kötelezővé kellene tenni a magas színvonalú önálló tudományos kutató vagy művészeti alkotó tevékenységet és a leadott órák számát heti 3-ban maximalizálni, hogy az óráira mindig maximálisan felkészült és tájékozott lehessen a legújabb eredményekből.

Általános iskola után szakmunkásba mentem, majd két év intenzív érettségi, utána technikum, jelenleg pedig a technikumra egy ráépüléses képzésen vagyok, mellette pedig dolgozok. Tehát a középszintű oktatásig többé-kevésbé keresztül-kasul körbejártam a dolgokat.

Egyrészt nagyon sok tanár (tisztelet a kivételnek) iszonyúan rögeszmés, képtelen a világ változásaihoz alkalmazkodni. Én elhiszem hogy tizen-huszon-harminc akárhány éve, amikor kijött a pedagógusképzőből, akkor másként mentek a dolgok. De azóta már hatalmasat változott a világ.

-Sok tanár manapság is úgy tekint az interaktív táblákra és a számítógépre, mintha valami ördögtől való szentségtörés lenne. (a szakmunkásképzőbe ahova jártam, szerintem ezek a táblák ott fognak lerohadni a falról)

-Amikor vetítés volt, akkor rendszerint egy tanuló rakta össze/helyezte ütembe a számítógépet, a projektort és a vetítővásznat. A tanár meg magában morgott, hogy bezzeg az ő idejében az írásvetítő és a diavetítő mennyivel jobb volt.

-Ha néztünk is valamit, akkor a szocializmusból visszamaradt oktatófilmek voltak, amik pláne teli gyomorral tízórai után marha érdekfeszítőek voltak. "Mer' ezek vótak az igazi oktatások, nem a mai modern, semmirevaló dolgok"

-A tananyagot csak úgy felböfögik, odahánynak valamit a táblára, a gyerek meg tanulja meg ahogy tudja, nincs idő foglalkozni más egyéni gondjaival "me' haladni kell a zanyaggal"

-Most hogy bejött ez az e-portfólió, pedagógus minősítés, pedagógus életpálya, stb, igencsak ment a kapkodás. Az egy dolog, hogy az e-portfólió felületével egy általános iskolás is meg tud birkózni. De az, hogy sokan még azt sem tudják mi az a PDF kiterjesztés, az már tényleg nevetséges.

Még egyszer mondom, hogy tisztelet a kivételnek. De rengeteg tanár tényleg olyan és úgy viselkedik, mint valami szocializmusból visszamaradt őskövület.

Másrészt a rendszerrel is hatalmas gondok vannak.

-Felesleges tanórák: Amikor elkezdtem a szakmunkásképzőt, akkor tanévnyitó utáni első tanítási nap: nulladik óra etika, első óra ének-zene. Mellette pedig az 5 éves képzés alatt első két évben jó, ha volt heti 2X2 óránk, ami a szakmával kapcsolatos. Ez már inkább szomorú, mint sem nevetséges.

-Egyen képzés: Nem mindegyik gyereknek ugyanaz az érdeklődési köre, nem minden gyerek ugyanabban tehetséges. Mégis mi a frásznak erőltessünk rá a gyerekre olyan dolgokat, amit konkrétan púp a hátán? Egy reál beállítottságú gyereknek a büdös életben nem lesz szüksége az irodalomórán tanultak 99%-ra. Ugyanígy egy humán beállítottságú ember sanszos, hogy az életben nem fog amplitúdót és felületi feszültséget számolni. Egyrészt ezt a gyerek csak addig fogja tudni, amíg számon kérik tőle. Másrészt ha valami oknál fogva mégis használnia kell, akkor a mai világban kétlem, hogy ennek az utánajárása igénybe venne 5 egész percet.

Én speciel reál beállítottságú vagyok és milliószor jobb lett volna, ha a humán tantárgyak alapvető dolgain túl inkább 3D modellezést, programozást, esetleg több fizikát vagy kicsit mélyrehatóbban a matematikát tanultam volna. Nem pedig a szabadidőm egy részét erre áldozni.

Nem arról van szó hogy megtanulhatatlan, vagy jaj de sok lenne az anyag (mondjuk van benne valami hogy azért egy kicsit sok) Hanem az, hogy totálisan felesleges idő és energiapocsékolás a gyereknek olyanokat tanítani, amik totálisan szembemennek az érdeklődési köreivel. A tanítási időt milliószor hasznosabban és konstruktívabban is ki lehetne tölteni olyan jellegű dolgokkal, amik a gyerek érdekeit tartják szem előtt, ne egy "általános műveltség"-nek csúfolt megfoghatatlan valamihez igazítsuk.

-A tanárok kezéből is teljesen kivették az irányítást. Mindenkinek ugyanúgy ugyanazzal a módszerekkel kell az összes gyereket tanítani ami az igazi hülyeség non-plusz ultrája. A gyerekek közt nem csak az érdeklődési kör és a tehetség változó, hanem ezeknek a szintje is. Egy gyengébb képességű gyerekkel egyszerűen nincs idő foglalkozni, "mer' haladni kell a zanyaggal"

Ezeknek az együttes kollaborációja pedig olyan szélsőséges marhaságokat eredményez, mint amiket ma is látunk.