Megéri kiköltözni külföldre? Azért kérdem mert ha 2026-ban a Fidesz nyer akkor mindenképp kiköltözök.

69

Én csak arra reflektáltam a hozzászólásommal, hogy nagyon sokszor fals képet alakítanak ki az emberek a külföldi léttel kapcsolatban, általában pont azok, akik életükben a megyetáblát nem hagyták még el. Jól hangzik a 2400 euró, mert valaki életében nem látott még egyben ca. 950.000 forintot, de hibás felfogás az, amikor valaki Magyarországot veszi alapul német/osztrák/svájci fizetéssel.

Én 19 évesen jöttem ki Ausztriába (most vagyok 34), kifejezetten jól keresek (átlag feletti a fizetésem), de ugyanúgy le kell mondanod dolgokról ha spórolni akarsz. Tehát házam/lakásom soha nem lesz itt, ez 100%, pedig minden nap felkelek, dolgozok, csinálom. Talán 50 éves koromra össze tudnék annyi pénzt rakni (bár kétlem), hogy Magyarországon vegyek valami patkánylyukat Rákosborzasztó 8. emeletén, de mivel soha többet nem szeretnék már Magyarországon élni (aminek közel sem a pénz az oka), ezért ez sem opció számomra.

Na mindegy, a hozzászólásom lényege tényleg csak annyi volt, hogy úgy ne induljon senki el külföldre, hogy beszorozza a 2500 eurót 12-vel, aztán kiszámolja, hogy 5 év alatt összejön egy lakás ára, mert nem fog, mert ez nem így működik.

Úgy induljon neki mindenki, hogy LEHET 1 fokkal jobb élete itt kint, de nem lesz belőle M5 BMW meg kertes ház. Ellenkező esetben csalódás lesz.

71 értettem a hozzászólásodat. Én akkor jöttem németekhez ezek szerint amikor te osztrákokhoz, csak pár évvel öregebb vagyok.

2400 euró egyáltalán nem hangzik olyan jól. Annyival kezdtem kb. és igencsak össze kellett húzni a gatyamadzagot, hogy az önrészt összehzzam egy házra. Idöközben az sem elfelejtendö, hogy az akkori emet ingatlan árán kettöt tudtam volna venni magyarországon vidéken, vagy egyet BP vonzáskörzetében, akár budaörsön.

10 év alatt tudtam mindent törleszteni, ma viszont ezt lehetetlen lenne megismételni, és abból az árból ma tényleg rákosborzasztón tudnék valamit venni.

Szóval még abból sem lehet kiindulni, hogy valaki 10 éve megtalálta a számítását, akkor ma is úgy lesz.

72

Mikor kezdtem Ausztriában anno, én is a legalja munkát csináltam természetesen először, hoteleztem, vendéglátás.

Volt 2 csaj, barátnők voltak, 18-19 évesek voltak ők is. Ők mondták, hogy házra gyűjtenek, ha meg van akkor irány haza.

Olyan szinten nomád életmódot folytattak, hogy el nem tudja képzelni kb senki. Fent volt a hotel 2000 méteren, elzárva mindentől, az ember klausztrofóbiás volt minden nap a hegyek között, mindenki azt várta hogy legyen 1 héten 1x szabadnapja aztán leszabaduljon valami városba...

Na ők olyan szinten spóroltak, hogy fél évig míg a szezon tartott sehova nem mentek, semmilyen kaját nem vettek (volt a hotel részéről ellátás), persze volt hogy ilyen 5 napos moslékot raktak a személyzet elé, de nem számított, azt ették amit adtak. Akkoriban Wifi is csak ilyen elég gagyi volt a hotelban, meg hát 2000 méteren mindig akadozott, mindenki vett ilyen sticket, ők azt sem, inkább nem beszéltek a családdal fél évig. Ezt tolták valami 8-10 évig, lett ház az igaz, meg már hazamentek, de a húszas éveik az semmi másról nem szólt csak a munkáról a halál f.szán, semmi örömforrás, ráadásul nem tudom mit csinálnak otthon, de bármi is a végzettségük, 30 évesen 0 tapasztalattal nem szívesen alkalmaznak sehova.

Na mind1, ezzel csak azt akartam mondani, hogy így is össze lehetett dobni egy lakás/ház árát Magyarországon ANNO. De akkor nem 40-50 millió volt egy retkes panel, hanem csak 20...

Ha most fogja magát valaki, lemásolva azt amit ez a 2 csaj csinált, kb 20 évvel nyugodtan számolhatna... Mire annyi pénz összejön, hogy valami lyukat tudjál venni hitelmentesen. De akkor úgy élsz 15-20 évig, hogy nincs se telefonelőfizetés, se internet, se bulika, se nagybevásárlás, semmi, és olyan munkahelyed van, ahol reggeli-ebéd-vacsora biztosított, ahogy a szállás is...

A kérdést olvasva az jut eszembe, hogy kétféle ember letezik: az egyik alakítja a sorsát, a másik állandóan reagál valamire. Szerintem nincs semmi baj Magyarországgal, ha vannak határozott céljaid, illetve túl van mosztifikálva ez a külföldi lét.

Magyarországon építettem fel a vállalkozásom, ami nem nagy, de tisztes jövedelmet ad. Emellett külföldön nősültem és látom ezt is. Ugyan persze, postásként kereshetsz többet, mint otthon gyári munkásként, kérdés, hogy ez értelmes életcél-e. Nem mondom, hogy nem számít a pénz, de azt is látom hány magyar szenved külföldön. Keres ugyan értékelhető mennyiségű pénzt, de egy csomó költsége van, nincsenek szociális kapcsolatai (mert ugye a helyiekkel kapcsolatokat kialakitani és nyelvet tanulni az sok év), egyszerűen boldogtalanok. Nekem volt egy húzó erő: a külföldi feleségem és családja.

Azert írom ezeket, mert amit kérdezel, abban az van, HA ez történik, AKKOR ezt teszem. Sokkal boldogabb és büszkébb leszel, ha leszarod a HA dolgokat és simán teszel dolgokat, mert azt akarod. Külföldön ugyanúgy lesznek HA dolgok, amire reagálhatsz, vagy nem. Tudod hányszor ott akartam hagyni a picsaba a külföldet, mert nem beszéltem még rendesen, vagy nem voltak még szociális kapcsolataim? De volt egy célom és nem adtam fel.

A legtöbb ember olyan, mint a hőmérő: a külvilági körülményekhez igazodik.

Ha kint süt a nap, jó idő van és csicseregnek a madarak, akkor lelkileg ők is magas fokon vannak; viszont amint bejön egy negatív hír (és ilyenből akadt jónéhány az elmúlt években), akkor az ő belső kedélyállapotuk visszazuhan a béka feneke alá.

Ez nem más, mint egy állandó lelki és mentális hullámvasút, belső stabilitás híján.

De mi a helyzet az igazán sikeresekkel?

Ők azok, akiket fűti a belső tüzük akkor is, amikor odakint semmi nem ad okot a melegségre.

Ők a termosztátok, akik egy állandó lelki hőfokra vannak beállítva, és a kinti eseményektől, körülményektől függetlenül ugyanazon a magas fokozaton égnek.

Nem odakintről várják a melengető pluszfokok csodáját, hanem megteremtik maguk.