Újból tévhitek téma. Miket tudtok felsorolni a 2. világháborúval kapcsolatban?

'A német pilótákra nem volt jellemző, hogy tüzet nyitottak volna a sérült gépet ejtőernyővel elhagyó pilótákra. Ellenben a szovjet, amerikai vadászpilótáknál ez gyakrabban megesett.'

Mert a szovjet, amerikai pilóták úgy gondolkodtak, 1 pilóta halála 1 problémával kevesebbet jelent. A németek inkább arra törekedtek, hogy a repgépet tegyék használhatatlanná. Talán Erich Hartmann-ról jegyezték fel, hogy mikor a keleti fronton leszedett egy vadászt, még szidta is a figyelmetlen pilótát, amiért könnyen áldozatául esett és végig azon izgult vajon ki tud-e kecmeregni időben, mielőtt a gép a földbe csapódik.

'Volt esélyük addig, amíg az USA nem lépett be a háborúba és nem fulladt kudarcba a Barbarossa. Ha a Japánok nem kötnek megnemtámadási szerződést a SZU-val, akkor 1941 végén nem tudnak jelentős erőket átmozgatni keletről, ez pedig végzetes is lehetett volna.'

Csak begépelem erről azt a bizonyos részt:

'A tengelyhatalmaknak is volt esélyük a háború megnyerésére.

Tévedés, mondja Joe Maiolo (londoni King's College professzora).

'Nem tudok elképzelni olyan szcenáriót, amelyben a tengelyhatalmak győzelmével zárult volna a 2. világháború. Valahol már a "tengelyhatalmak" kifejezés használata is megtévesztő, mivel Németország és az elhanyagolható erejű kis kelet-közép-európai mellett csupán a kudarcot kudarcra halmozó, majd összeomló Olaszországot, illetve a saját külön háborúját vívó, és a stratégiai koordinációra nem hajlandó Japánt takarja.

Tehát Németország lényegében egyedül állt, és még Európa nagy részének meghódítása után sem volt kellő ipari kapacitása ahhoz, hogy egy elhúzódó háborút vívjon az előbb utóbb mindenképp egymásra találó szövetségesek ellen.

Akik a német győzelem esélye mellett érvelnek, azok általában a villámháborús taktika sikereit, a hatékonyabb tankokat és repülőgépeket, valamint a jobb hadvezetést hozzák fel.

Folyt (még nem akartam küldeni, csupán véletlenségből kattintottam a küld gombra):

Még ha ezek mind igazak is lennének, akkor is csak rövid távú, hadműveleti, nem pedig stratégiai előnyökről beszélhetünk. Igaz, hogy a németek némi szerencsével és a franciák súlyos hibáit jól kihasználva gyorsan kiütötték Franciaországot a háborúból, de a háború egészének kimenetelét illetően ez nem volt döntő.

'Létezik egy mítosz, mely szerint a Wehrmacht egy hajszálnyira volt a Vörös Hadsereg legyőzésétől 1941 végén, de bárhogy is facsarjuk a tényeket, nem lehet a keleti front harcait egyenlő erők szoros küzdelmeként értelmezni. Tankok, tüzérségi fegyverek és lőszer előállítása tekintetében a szovjetek a kezdeti óriási veszteségek ellenére végig fölényben voltak a németekkel szemben-nem is beszélve a rendelkezésükre álló rengeteg katonáról. Hitler sok tábornoka tisztában volt azzal, hogy ha nem tudják gyorsan legyőzni a Szovjetuniót, akkor sehogyan sem fogják legyűrni.

A háború nem csak a csatákról szól. Mindkét világháborút a szemben álló felek ipari teljesítőképessége és népessége döntötte el-ezért nyertek 1918-ban az antanthatalmak, 1945-ben a szövetségesek....'

'Az igaz, hogy a németeknek nem volt túl nagy esélyük a győzelemre a SZU megtámadása után, de azt leírni, hogy EGYÁLTALÁN NEM volt esélyük, több mint nevetséges, pláne egy történész (gondolom történész a prof) szájából.'

Eszerint ahány ember a szakmában, annyiféle vélemény. John Keegan híres brit hadtörténész szerint a németek esélye igenis megvolt a győzelemre, csak ahhoz nem a szovjet medvét kellett volna buzerálni, hanem 1941-ben a Közel-Kelet olaját megszerezni és akkor csak idő kérdése a dicső befejezés.