A II. világháború kapcsán miért van ez a német mánia?

"Na akkor a Tiger II 88 mm L71-es ágyúja.

(legjobb adatok, Pzgr 40/43 lőszer)

2000 méterről 153, ezer méterről 193 mm, 500 méterről 217 mm

Az ágyúk adatai elméletben hasonlóak, vagyis, nagy távolságból is képes mind két harckocsi átlőni a másikat szemből, elméletileg!

128 mm PaK 44 L/55-as ágyú:

2000 méteren 178 ezer méteren 202.

Aztán. USA, 90 mm-es L/53 ágyú: 2000 méterről 154 mm

ezer méterről 200-195 mm!

500 méterről 221. "

Te a PzGr 40/43-es 88 mm-es keményfémmagvas páncéltörő lőszer képességeit próbálod összehasonlítani az amerikai APCR M304-es keményfémmagvas páncéltörő lőszerrel. Ez súlyos hiba mivel mind2 lőszer típus ritkának számított. A németeknél 1943 végén a katasztrófális volfrám hiány miatt a PzGr 40-est kivonták a szolgálatból míg a brit és amerikai páncélos egységeknél az APCR lövedékek zömét a páncélvadász alakulatok kapták meg. Ezért az áltlanos használatban lévő páncéltörő lőszerek képességeit érdemesebb figyelembe venni:

Tigris II vs M26:

Tűzerő 30 fokos becsapódási szög esetén: (távolság: 1000m)

88mm KwK 43 L/71:

PzGr.39/43: 165 mm

90mm M3 L/52:

M82: 108-106 mm

M77: 95-107 mm

Amúgy a páncéltörő képesség önmagában még nem minden hogyha a találati valószínűség értéke alacsony:

Erre jó példa az angol 17 fontos löveghez rendszeresített űrméret alatti páncéltörő lövedék amely 1000m-ről 185 mm-es, 30 fokban megdöntött páncéllemez átütésére volt képes. A valóságban azonban a korai APDS lövedékek igen csak pontatlanok voltak ráadásul csak kis mennyiségben álltak rendelkezésre.

"A baj az, hogy a német haditechnikai fölény igazolására mindig ezek a rossz példák jönnek, hogy de a Tigris ilyen meg olyan erős volt, meg építettetek a németek egy marha nagy csatahajót, meg a Me 262...

Miközben ezek a valóságban nem egészen olyanok voltak, nem voltak csodafegyverek, sem pedig kimagasló harceszközök. Sőt!"

Az Me-262-es aerodinamikai kialakításából okulva tervezték át az F-86 Sabre törzsét és szárnyszerkezetét amikor a "fecske" tervei már jó 7 éve léteztek.

A Sabre eredeti tervei:

[link]

"A Me-262 sem állt készen. Még jó pár olyan problémával küzdött, aminek oka az hogy túl hamar vetették be. Több probléma is volt vele, és ezeket mind ki lehetett volna küszöbölni, ha még rászánnak némi időt a fejlesztésre."

Nem igazán a sorozatos hajtómű meghibásodások pl: a német nyersanyaghiánynak volt betudható. Nehéz megbízható axiális kompresszorral ellátott sugárhajtóművet építeni hogyha a szükséges ötvöző anyagok nem állnak rendelkezésre. Az 1944-es krónikus üzemanyag hiány sem az Me 262-es hibája volt, ellenben a bevetéssel és a kiképzéssel töltött órák számát alaposan leredukálta, ami hozzájárult a pilóták alacsonyabb képzettségi színvonalához illetve kevesebb Messzer teljesíthetett egyidejűleg szolgálatot.

A II. Világháborúban már az is nagy szó volt ha egyszerre 12 Me 262-es "Fecske" emelkedett a levegőbe. Ezek a kötelékek szálltak szembe az 1700 bombázóból és kísérő vadászok által támogatott amerikai és brit kötelékekkel. Ennek fényében igen csak kiemelkedő a típus által produkált 5,5:1-es győzelem veszteség arány.

"Egyébként is, más országok is fejlesztettek sugárhajtású gépeket. Gloster Meteor? Havilland Vampire?

Ezek miért nem olyan híresek mint mondjuk Me 262?

Pedig, a Vampire nagyon érdekes és előremutató konstrukció volt, csak épp nem német, hanem angol, így már nem is érdekes?"

Az Me 262-es nagyobb áttörésnek számított mivel ez volt az első olyan vadászgép melynél alkalmazták a nyilazott szárnyakat ami nagyobb sebességű repülést tett lehetővé, más felől az egész törzs képes volt aerodinamikai felhajtóerőt termelni. A brit és amerikai tervezőmérnökök, sokáig még az Me 262-es megjelenése után sem ismerték fel a nyilazott szárnyban rejlő lehetőségeket.

A kérdezőnek igaza van, tényleg iszonyú idegesítő ez részrehajlás a németekkel kapcsolatban. Jelentősen túllihegik a témát.

Az Me 262 meg valóban nem volt bevethető állapotban, csak a németek már megpróbáltak mindenbe kapaszkodni. Az angolok csak azért nem vetették be a Meteort, mert nem akarták, hogy a hajtómű véletlenül német kézre kerüljön, ugyanis nagyságrendekkel megbízhatóbb volt, mint a németeké, még ha a tolóerő nem is volt akkora.