Mi az oka annak, hogy a 2. világháború során a német pilóták, harckocsizók sokkal eredményesebben tevékenykedtek mint a szövetségesek hasonló katonái?

A német harckocsizók szerintem biztos azért "tevékenykedhettek eredményesebben", mert a szövetséges harckocsi alakulatokban nem minden tankban volt rádió adó-vevő. Szövetséges oldalon ilyen csak a parancsnoki tankokban volt eleinte, a többiben csak venni tudták az adásokat (nyilván, hogy teljesíteni tudják a parancsokat.)

A németek viszont már a háború elején az összes tankjukba szereltek rádió adó-vevőt, így sokkal eredményesebben tudtak egymással kommunikálni.

Én még néhány aprósággal kiegészíteném az előzőeket. A két háború közötti időszak és különösen a válság éveiben rengeteg német repült rendszeresen vitorlázógépeken. Azt hiszem, hivatalosan több, mint 50 000 tagja volt a szervezetnek, de valószínűleg még sokkal többen lehettek. A Luftwaffénak bőséges emberanyag állt a rendelkezésére. A nagy világégés előtt sok német pilóta már átesett a tűzkeresztségen a spanyol polgárháborúban.Majd az előbb könnyű (lengyel, francia), majd nehezebb(brit) ellenfelekkel vívott harcok alatt olyan tapasztalatokra tettek szert, melynek a későbbi ellenfelek sokáig híján voltak. A németeknél ráadásul nem volt a bevetéseknek korlátozása, nem úgy, mint pl. az amerikaiaknál.

Az orosz repülős kiképzés eleinte elég hiányos volt, manőverező légi harcban pl. a háború elején abszolút nem voltak ellenfelei a németeknek.

A harckocsizóknál a katonák nem azonnal kerültek a tankra, hanem előtte már gyakorlatot szereztek egyéb gépkocsikon. A kiképzés részét képezte, hogy a személyzet személyesen részt vett a tankok összeszerelésében a gyártóüzemekben, ennek köszönhetően pedig az utolsó csavarig tökéletesen ismerték a harcjárművüket.

Mindegyik haderőnemnél szokás volt, hogy a tapasztalt frontveteránokat időnként hátországi szolgálatra vezényelték, ahol az újoncokkal minden tapasztalatukat megoszthatták. Így a német katonák kiképzése sokkal célorientáltabb és realisztikusabb volt, mint a sokkal merevebb szövetséges és a felületes orosz kiképzéseken.

"A nagyságrendekkel több egyénileg az ellenség felett aratott győzelemekre gondolok."

Ezt en bloc nem lehet állítani, ez a háború során változott.

A háború elején a németek technikai fölényben voltak a levegőben, és a pilótáik tapasztaltak voltak (a szövetségesek még nem harcoltak korábban, a németek gyakoroltak Spanyolo.-ban).

Amikor a szovjeteket megtámadták, már 2 év harci tapasztalattal indultak neki a tapasztalatlan oroszoknak. Ez hatalmas előny, és ez (meg a meglepetés és a technikai fölény) magyarázza a kezdeti rémületes orosz veszteségeket.

Kb. 1943-ra fordult a kocka, mert ekkora a szovjetek is harcedzettek lettek és a technikájuk is ütőképes lett, a németeknek meg a veszteségek pótlására rengeteg újoncot kellett a frontra küldeniük. A levegőben is 1943/44-ben fordult meg a helyzet, mert a nagyon tapasztalt Luftwaffe-pilóták felhígultak újoncokkal, akiknek a kiképzési ideje már rövidebb volt, mint az angolszászoknak (ez a háború előtt még fordítva volt).

A Luftwaffe kétfelé szakadt: egyrészt volt egy csomó nagyon tapasztalt és kiváló elit pilóta, másrészt újoncok tömege, akik gyakra leszállás közben összetörték a gépüket, és ritkán élték túl az első bevetésüket. A régi, harcedzett szakik továbbra is nagyon jól teljesítettek, de az átlagok már leromlottak, a németek súlyos vereséget szenvedtek a légicsatákban. 1945 elejére a Luftwaffe gyakorlatilag harcképtelen volt, csak szemlélője volt az eseményeknek.

A tankokkal ugyanez a helyzet, a németek harcoltak legtovább, hiszen a nyugatiak csak 1 évet harcoltak Európában. Ezért a németek között volt a legtöbb harcedzett harckocsizó, viszont a háború végére a német páncélos fegyvernem is felhígult. Egy másik dolog, hogy ha nagyon kevés német páncélos van és nagyon sok szovjet/angolszász, akkor törvényszerű, hogy több németnek lesz sok egyéni győzelme, mint szövetségesnek, függetlenül attól, végül ki nyer.

Egyetértek az előttem hozzászólókkal:

Célorientált, gyakorlatias, korlátlan kiképzés.

Tapasztalatok megosztása.

Fejlett kommunikáció.

Az okokból itt sok van kezdem a légierővel:

Lélek:A német pilóta a légi harcot akárcsak Brit társa amolyan lovagi harcnak fogta fel,tehát nem a pilóta megölése volt a cél,hanem a gép tönkretétele,emiatt például nem engedték a gépből kiugró ejtőernyősök lelövését,és ezzel még az egyébként magát a légi harcot véresen komolyan vevő orosz pilóták is egyetértettek,egyedül az amerikai pilóták űztek sportot a menekülő vadászpilóták megöléséből(ki is volt adva nekik parancsba),tehát a német pilóta nem szenvedett lelki furdalástól,hogy hány embert ölt meg,hiszen szándékosan nem a kabint célozta meg.

Kiképzés:A kiképzés a háború elején jó volt a végére felhígult,viszont amint azt az előző pontban írtam ahogy sok pilóta tudott megmenekülni a gépéből,hála a britekkel és az oroszokkal való kölcsönös"nem lökök az ejtőernyősre" szabálynak sok pilóta élt elég ideig és szerzett tapasztalatot,amivel elkerülte azt,hogy a frissen érkező és az íratlan szabályokat áthágó amerikai pilóták nagy számban lőhessék le őket.Az háború végén azért volt kevés a profi pilóta,mert a kiugró pilóták gyakran az előrenyomuló ellenség kezébe kerültek.

Technológia:A német repülőgépek hihetetlenül hatékonyak és kellemesek voltak.Hiába volt gyorsabb a Mustang a Focke-Wulf-190-nél a Mustang azért musztáng,mert éles fordulók esetén kezelhetetlen volt, a hirtelen emelkedés pedig kész orosz rulett volt vele.A német vadászgépekkel szinte mindenben egyező típus a Spitfire volt,tehát eddig a Britek egyenlőek a németekkel.Az orosz vadászgépek jók voltak,bár minden típusnak volt 1-1 gyengéje például a Mig-3 alulfegyverzett és nehezen irányítható,a La-5,La-7 gyengén páncélozott volt, a Jak-oknak pedig bár jó tulajdonságaik voltak összesítésben mindenben kicsit elmaradtak a német típusoktól,főleg lőszerben(nagyon kevés lőszer fért el egy Jak típusú repülőben,tehát egy felszállással még a legjobb pilóta sem volt képes jelentős mennyiségű repülőgépet lelőni.

Taktika:A német pilóták megtanulták,hogyan kell csapatban dolgozni,ami ilyen szinten egyedül a briteknek sikerült.Eddig a britek semmiben sincsenek lemaradva,de akkor mégis mi az ami miatt le voltak maradva?

Lehetőség:A német pilóta a háború kezdetétől tele volt lehetőségekkel az ásszá váláshoz:ott volt a Blitzkrieg mely során a Luftwaffe fölényben volt,tehát az egyetlen akadályt a ritkán előforduló ellenfél jelentette az ásszá váláshoz.Az orosz hadjárat során a sok orosz repülőgépet sok kezdő pilótára bízták,akik hősiesen bár,de rendre elbuktak a technikai és a tapasztalat béli fölénnyel szemben.Az ászok nagyja Oroszország egén született, és ide értendőek a Stuka ászok is,akik a légi fölény miatt és a légvédelem hiánya miatt nyugodtan vadászhattak harckocsikra.Afrikában,bár a Brit légierő ellen harcolt a Luftwaffe,de a szerencse a Luftwaffe mellett állt,hiszen itt olyan tehetségek voltak a levegőben,akik megközelítették az orosz front ászainak eredményeit,viszont ezt töredéknyi idő alatt és úgy, hogy az ellenség hasonló erejű repülőgépekkel rendelkezett és a számuk sem volt sokkal nagyobb,tehát lehetséges,hogy a legjobb pilóták valójában Afrikában szolgáltak.És ez a fő ok amiért a Német pilóták jobbak a briteknél,hiszen sokkal több bevetést kellett teljesíteniük,ami rövid távon nagyobb kockázatot jelent,de hosszú távon legyőzhetetlen ásszá teszi a pilótát.

A harckocsizók kérdése is több okban keresendő akárcsak a pilóták sikere:

Lélek:A német katonába belenevelték a felsőbbrendűség érzését(itt nem az egyébként nem 100%-ig a valóságnak megfelelő,de népszerű oktatásra gondolok amikor az SS katonába belenevelik,hogy ő félisten),azaz,hogy az elit tagja és társai mint olyan katonák akiket a poroszos fegyelem jellemez, képesek improvizálni,de a felettesek parancsát mégis hűen követik gyakran az ésszerűtlenség határán is túl.A német katona jogosan gondolkozott így, és ez a gondolkozás volt az ami mindig kitartásra bírta és hatásosabb volt mint az orosz módszer(ha előre megyek az ellenség,ha hátra a komisszár öl meg).A német katonának tehát a hit volt az egyik fegyvere.Ezenkívül a bajtársiasság is fontos volt,amit szintén beléjük neveltek,tehát a harckocsi legénysége nem egymás hibáira,hanem a saját feladatukra koncentráltak.

Technológia:A német harckocsik elég változatosak.A háború végén egyértelmű volt a technológiai fölény,de mi a helyzet a háború elején,A T-34-esek és a francia S-35-ös tankok elméletileg fejlettebbek voltak a német típusoknál.Ezt nem létszámbeli fölény hanem apró jelentéktelennek tűnő részletek kompenzálták:Rádió minden harckocsiban, amivel képesek voltak kommunikálni, műveleteiket összehangolni és hála az improvizációs képességnek a vezérjármű kiesése esetén egy pillanat alatt új irányító gurult előre.Fontos még a 3 személyes torony,hiszen így a tüzelés gyorsabb volt,ráadásul a parancsnok teljes mértékben tisztában volt környezetükkel,így könnyen vehette fel a harcot akár erősebb ellenség ellen is.A fejlett optika segített abban,hogy amíg az orosz harckocsik csak közelről találták el az ellenfelet,addig a német harckocsik kezdetben gyenge ágyúikkal távolról eltalálják az ellenséges tank oldalát,farát, ami könnyen sebezhető volt.Komoly előny még a mesteri szintre emelt álcázás(a számítógépes játékokban népszerű ábrázolással ellentétben a német tankok pusztán kis hányada rendelkezett szürke festéssel,ráadásul ez a szürke szín sem véletlenül ilyen színű,hiszen ennek is álcázási okai voltak(most nem mennék bele a különböző álcázó színekbe és azoknak bevezetési idejébe). A szövetséges tankok álcája az első lövésig tartott.A német harckocsiké nem,hiszen füstmentes lőporral tüzeltek,tehát volt,hogy a harckocsi oszlop csak 5 tank elvesztése után jött rá,hogy a közeli erdőből egy tigris tüzel.A háború közepés bevezetett ötvözet páncél is sok előnyt biztosított például a Párduc harckocsi számára ami így szemből(a kevés nyersanyag miatt csak kis mennyiségben lehetett előállítani,ezért csak a frontpáncél volt ilyen ötvözet)szinte kilőhetetlen volt.

Taktika:Ide elég lenne Guderian,Manstein vagy Rommel nevét említeni,akik nagy mennyiségű harckocsit tudtak igazgatni úgy,hogy a benne ülő katonák még akkor is sikert érjenek el ha nem az ászok ászai, ezzel szemben annak ellenére,hogy Guderian is Oroszországból vette elmélete alapjait az orosz hadsereg gyakran őrült módjára támadott a harckocsikkal hála a rengeteg frissen választott Sztálinhű alkalmatlan tisztnek.Amerikai oldalon hasonló volt a helyzet,hisz technológiai lemaradásukat számbeli fölényükkel pótolták,viszont így a sok támadóból 1-2 mindenképp élete utolsó csatájába menetelt és ha egy Tigris eltalált egy Shermant a legnagyobb harckocsizó ász sem élhette túl szerencse nélkül.

Tehát a német harckocsizó nagyon sokat köszönhetett a mérnököknek, és hiába szidta az ellenséget a túlerő miatt,ha nem támadt volna egy Tigrisre 4-5 T-34-es akkor korántsem születtek volna ilyen eredmények,bár ennek ellentmond az,hogy sok ász az egyébként teljesen átlagos erejű Stug III röhamlöveggel lett harckocsizó ász,itt inkább a harckocsi kis mérete(az orosz lövegek még a nagyobb harckocsikat is nehezen találták el távolról) és a taktika na meg a képzettség a teljesítmény oka mintsem a puszta technikai fölény.