Egyedülálló,biztos munkahellyel hogyan vásárolhatnék végre lakást vagy ingatlant magamnak?

Na figyu angyalkám, te sugallod azt, hogy a 30-as lyuk totál oké, és aki ennél egy picit többet akar, lehetőleg nem Mucsaröcsögén, az luxust akar huszonévesen.

Én sem vagyok oda Bp-ért, nem is laktam volna ott soha, ha nem lett volna muszáj a munka miatt (a korona után meg meglátjuk, hogy mi lesz). De az összes többi város, ami túlmutat a szalagmunkán lehetőségekben, hasonló árakkal rendelkezik.

Nagyon örülök neki, hogy te talán jó értelemben olyan igénytelen vagy, hogy ez neked rendben van, de én mint "újgazdag" nem tartom normálisnak ezeket az árakat.

Amúgy vicces és szomorú, hogy én vagyok az újgazdag. Én, aki nem tud hitel nélkül másfél szobás panelt venni a fővárosban :D Nem érzed azt, hogy milyen kib..szott gáz, hogy ez jut eszedbe egy panelról, hogy azt újgazdagok veszik? Érted már, hogy mi a bajom az árakkal?

Ennek sok értelme van, hogy ugyanazt a nyomi szöveget írkd le újra és újra, de még mindig képtelen vagy egy értelmes kommentet összehozni.

Felesleges elferdíteni azt, amit mondok, senko sem beszélt mucsaröcsögéről, megyeszékhelyről beszélgetünk és arról, hogy szerinter igénytelen az, aki vesz egy garzont, ahelyett, hogy egyedül venne egy 1,5 szobás lakást, ami úgy magába is szipi-szupi ötlet. És nem sugallok én semmit, én konkrétan kimondtam, hogy egy garzon teljesen oké (a legtöbb embernek még ez sincs fiatalon), aki huszonévesen, egyedül, a semmire 1,5 szobást lakás akar és ezért rinyál, az szimplán a szememben egy i.dióta és pénzügyi analfabéta.

Itt csak te vagy a tökéletes, a gazdag és társai, mindenki más meg igénytelen, persze :D erről az angyalozásról meg szerintem szokj le, mert nagyon idétlen egy pisis szájából.

30 nm élhetetlen. Egyedülálló nőként is nappali+hálós lakást vettem ki, meg is őrültem volna nonstop 1 légtérben. Amikor a párommal összeköltöztünk, akkor iszonyú kicsi lett még a másfeles is, végül pedig örökbefogadtunk egy gyereket, és meg sem álltunk 130 nm-es házig hatalmas kerttel.

Szóval ja, lehet élni 30 nm-en ötvenen, de minek? Jók a kreatív kislakások, de csak akkor élhető és kibírható szerintem, ha mellette van egy hétvégi házam a közelben, tágas konyhával, vagy ha az ember látja az alagút végét, hogy X ideig kell kibírni, és utána lesz pénz nagyobbra. Viszont előadi, hogy milyen komfortos egy apró lakás, hááát.. ízlések és pofonok, a többség nyilván nem ért egyet ezzel.

Az sem mindegy, mi van hozzá. Van tárolóhely kívül? esetleg bérelt garázs? Vagy a bringát a 30 nm-es lakás előszobájában kell tárolni?

Nem vagyok 120 kg, bár ha lenne kis józan paraszt eszed, esetleg tudnál kb. térfogatot számolni, akkor jól tudnád, hogy egy lakás méreténél nem igazán tényező, hogy 60 vagy 120 kg-e valaki.

Én viszont tudtam egyedül venni lakást, és vettem is, jó nagyot, mert szükségem van térre. A közérzetem nem jó egy kis lakásban. Kielégíti az igényeimet egy kis lakás? igen. Elférnek a ruháim benne? igen. Tudok főzni a miniatűr konyhában? Persze. Tudok hol aludni kényelmesen? Naná. be lehet rendezni praktikusan? igen.

És akarom is mindezt? NEM. Boldog tudok lenni benne? NEM.

Szükségem van a térre, a privát szférára, a tágas konyhára, és nem pedig minden tűnek mm-pontos helyet keresni. szeretem a tágas helységeket, a szellős berendezést, szeretem tudni, hogy a gyerek nem hallja, ha mi megmozdulunk a hálószobában, hogy el tudok vonulni teljesen más helységbe dolgozni, saját otthoni irodában, nem pedig a hátam mögött zajlik a tv-nézés, otthoni iskola, főzés..

ennyi.