Melyik vallás tiltja a véradást? A jehovák ha minden igaz nem adhatnak, és a bibliára hivatkoznak természetesen, de a többi?

ma 13:32:

Ez alapvető lenne! Ennyit a tiszteletről és a saját hitelességedről.

ma 14:07:

"Tényleg nem fogadják el a saját vérüket?"

Én vajon ezt mondtam? A tárolt vérről van szó! Ez, akárhányszor is hozzátok fel ellenünk, semmilyen szempontból sem elfogadható, és persze a legtöbb esetben kivitelezhetetlen és nem gyakorlatias.

Nem kéne úgy beállítani, hogy "csak" a Tanú jogvédők vannak és a "jól képzett", vitán felül álló orvosok, kiknek az eljárását és szakmai felkészültségét, valamint rátermettségét megkérdőjelezni nem szabad!

Mert ez olyan lenne, mint a papi tekintély, sokak által megkérdőjelezhetetlen titulusa.

Valójában sok Tanú, orvosként dönt ebben, és ott van az a hál istennek több tízezer, velünk minden körülmények között együttműködő orvos, akikre rossz az példád.

Ugyanis nem akar itt senki szakmai rangsort állítani köztük, de azt is elismerheted (bár ehhez is tapasztalat kellene), hogy rengeteg alkalommal pont ezek a vér nélkül is operálni hajlandó orvosok kapják meg azokat az eseteket, melyekről a másik oldal lemondott!!!

Már bocs.

Tehát akkor a vér nélkül kezelő orvosoknak könnyebb dolguk lenne? Nem, sőt! De mégis képesek elérni mindazt a szintet (egyes helyeken, magasabbat is), mint azok, kik ragaszkodnak, sokszor indokolatlanul is a vérhez!

És akkor a vér nélküli kezelés rengeteg előnyéről nem is beszéltünk, amin különösen nagy hangsúly van egyébként.

És amiről nagyon gyakran szinte szó sem esik.

Persze ez magyarázható azzal, hogy hiányosak az ezzel kapcsolatos ismeretek.

Pótolható!

Én valahogy úgy nőttem fel, hogy nem kaptam be az ujjamat, pedig nem voltam Tanú szülők gyereke. Szörnyű?

Érdekes érv ez is.

"Nem, apukám, mindenki egyféle orvosi ellátást kap - nincsenek külön igények, hogy jaj, azt ő nem fogadja el."

Egyrészt a Tanúk nem "nyugalmakra" hallgatnak, hanem nagyon is racionális (bibliai) érvekre, másrészt a fenti érved egy igen-igen elavult orvosi hozzáállást tükröz!

Így van, apukám!

Megismétlem...nézd végig azt a kérdést amit írtam, okosabb leszel.(pláne ha utánanézel azoknak a dolgoknak amit oda írtam a véralvadás témában--tényleg nehezen fellelhető biokémiai tényekről, információkról van szó, amit érdemes elolvasni, mielőtt vki önként lemond az életéről.)

És hogyan gondoltad, hogy kapod vissza a véred, ha nem egy tárolóban tároljuk Itt azt kell érteni, hogy a pácienstől 2-3 héttel a műtét előtt naponta leveszünk x mennyiségű vért. A szervezete ezt pótolja, így + vért(a sajátját) kap vissza súlyosabb műtéti vérzés( ebbe már a JT ápoló belekötött. Ellenben a rekombináns heparin és a dikumarinszármazékokról is írtam) esetén.

De a bibliai érveket csak ők(JT) tekintik magukra nézve kötelezőnek. Így elég furcsának tűnik az orvos szemszögéből(sugalmazásnak), racionálisnak csak akkor mondanám, ha a benne lévő dolgokat igaznak fogadod el.

A pácienseket ettől függetlenül nem lehet kényelmetlenségeknek tekinteni.(még ha történetesen az egyik épp az is--A JT-i mániákus depresszióshoz+ paranoiához képest leányálom. )

Meg kell próbálni rávilágítani az eszmerendszerük téves pontjaira. Ha nem sikerül, akkor csak meg kell menteni az életét(már csak az eskünk+a törvények miatt--akkor is ha nem akarja)

Sok beteg nem utolsó lehetőségként tekint a vér nélküli gyógyászatra, hanem inkább mint kedvelt eljárásra, s jó okkal. Egy brit sebészkonzulens, Stephen Geoffrey Pollard megjegyzi, hogy a megbetegedési és halálozási arány azok között, akiken vér nélküli sebészeti beavatkozást hajtanak végre, „egyáltalán nem rosszabb, mint azoké a betegeké, akik vért kapnak, és az előbbiek sok esetben megmenekülnek a műtét utáni fertőzésektől és komplikációktól, melyek gyakran a vér használatának tulajdoníthatók”.

Hogyan vette kezdetét a vér nélküli orvosi kezelés? Bizonyos értelemben kicsit furcsa ez a kérdés, mivel a vér nélküli orvoslás valójában már a vér felhasználása előtt is létezett. Az igazat megvallva csak a XX. században fejlesztették a transzfúziós eljárást olyan szintre, hogy a mindennapos gyakorlat részévé válhatott. Az utóbbi évtizedekben azonban néhányan hozzájárultak ahhoz, hogy a vér nélküli sebészet népszerűbbé váljon. Az 1960-as években például a híres sebész, Denton Cooley az elsők között hajtott végre nyitott szívműtétet vér felhasználása nélkül.

Mivel az 1970-es években több olyan személy megfertőződött hepatitisszel, akinél transzfúziót alkalmaztak, sok orvos kezdett a vér alternatívái után kutatni. Az 1980-as évekre már számos nagy orvosi csapat hajtott végre vér nélküli sebészi beavatkozásokat. Majd amikor kitört az AIDS-járvány, azok a csapatok, melyek készek voltak elfogadni ugyanazokat a technikákat, többször tanácskoztak egymással. Az 1990-es években jó néhány kórház olyan programokat dolgozott ki, melyek vér nélküli kezelési lehetőségeket kínáltak a betegeiknek.

A doktorok most sikeresen alkalmaznak vér nélküli technikákat olyan műtétek során és sürgős eseteknél, melyeknél hagyományosan transzfúzió alkalmazása lett volna szükséges. „Nagy szív-, ér-, nőgyógyászati, szülészeti, ortopédiai és urológiai műtéteket lehet sikeresen elvégezni vér vagy vérkészítmények felhasználása nélkül” — jegyezte meg D. H. W. Wong a Canadian Journal of Anaesthesia című folyóiratban.

A vér nélküli sebészeti beavatkozások egyik előnye, hogy színvonalasabb kezelést tesznek lehetővé. „A sebész szakavatottságának van a legnagyobb szerepe a vérveszteség megakadályozásában” — mondja dr. Benjamin J. Reichstein egy clevelandi (Ohio) sebészeti osztály vezetője. Egy dél-afrikai köztársasági jogi folyóirat azt írja, hogy bizonyos esetekben a vér nélküli sebészi beavatkozás „gyorsabb, tisztább és olcsóbb”. Majd hozzáteszi: „Az biztos, hogy a műtét utáni kezelés sokszor olcsóbb és kevésbé időigényes.” Ez csupán néhány oka annak, hogy miért működnek jelenleg mintegy 180 kórházban világszerte olyan programok, melyek a vér nélküli orvoslásra és sebészetre irányulnak. (2000-ben)

Jehova Tanúi Biblián alapuló okokból nem fogadnak el vérátömlesztést. Ám elfogadják — és határozottan keresik is — a vér használatának orvosi alternatíváit. „Jehova Tanúi szorgalmasan kutatnak a legjobb orvosi kezelés után — mondta dr. Richard K. Spence, amikor az egyik New York-i kórház sebészeti osztályának a vezetője volt. — Csoportként ők a legtájékozottabb betegek, akikkel a sebészek valaha is találkozni fognak.”

Az orvosok számos vér nélküli sebészeti eljárást tökéletesítettek Jehova Tanúin. Vegyük például Denton Cooley szív- és érsebész tapasztalatát. Csapata 27 év leforgása alatt 663 nyitott szívműtétet hajtott végre vér nélkül Jehova Tanúin. Az eredmények egyértelműen tanúsítják, hogy a vér használata nélkül is sikeres szívműtétek végezhetők.

Az igaz, hogy sokan kritizálják Jehova Tanúit amiatt, hogy nem fogadnak el vért. De egy ismertető, melyet a Nagy-Britanniai és Írországi Aneszteziológusok Társasága adott ki, a Tanúk állásfoglalását „az élet iránti tisztelet jelének” nevezi. Valójában a Tanúk megmásíthatatlan álláspontja jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy mindenki számára biztonságosabb orvosi kezelés váljon elérhetővé. „Azok a Jehova Tanúi, akiknek műtétre volt szükségük, utat mutattak, s fejlődésre kényszerítették a norvég egészségügy egy fontos területét” — írja Stein A. Evensen professzor, a Norvég Nemzeti Kórház munkatársa.

Jehova Tanúi egy segíteni kész összekötő szolgálatot hoztak létre, mellyel támogatni szeretnék az orvosokat abban, hogy vér nélküli kezelésről gondoskodhassanak. Jelenleg 1400-nál is több kórházi összekötő bizottság van világszerte. Ezek fel vannak készülve arra, hogy orvosi kiadványokat adjanak a doktoroknak és a kutatóknak az adatbázisukból, melyben több mint 3000, vér nélküli orvoslással és sebészettel foglalkozó cikk van. „A Tanúk által létrehozott kórházi összekötő bizottságok munkájának köszönhetően ma már nemcsak Jehova Tanúinál, hanem a betegeknél általában is kisebb valószínűséggel alkalmaznak szükségtelenül vértranszfúziót” — jegyzi meg dr. Charles Baron, a Bostoni Jogtudományi Egyetem professzora.

Az orvosi területen már sokaknak hasznára vált az az információ, melyet Jehova Tanúi állítottak össze a vér nélküli orvoslásról és sebészetről. Amikor például az Autotransfusion: Therapeutic Principles and Trends (Saját vér transzfúziója: Gyógyászati alapelvek és irányvonalak) című könyv anyagát állították össze a könyv szerzői, megkérték Jehova Tanúit, hogy közöljenek információt a vértranszfúzió helyettesítésének alternatíváiról. A Tanúk boldogan tettek eleget kérésüknek. A szerzők később hálásan kijelentették: „Ebben a témában még sohasem olvastunk ilyen tömör, teljes listát azokról az eljárásokról, melyekkel el lehet kerülni a homológ vértranszfúziót.”

Az orvostudományban elért fejlődés sokakat arra indított, hogy fontolóra vegyék a vér nélküli orvoslást. Mi lesz a fejlődés következő lépcsőfoka? Luc Montagnier professzor, az AIDS-vírus felfedezője kijelenti: „Minél jobban

megértjük ezt a területet, annál világosabb számunkra, hogy eljön majd az a nap, amikor a vértranszfúzió feledésbe merül.” A vér alternatívái addig is életeket mentenek.

Most akkor hogy is van?

Lehet, hogy erősen le van maradva a magyar egyetemi képzés az orvosoknál?

Vagy csupán a szándékos és manipulatív értetlenkedés az oka annak, hogy ennyire félremagyarázzátok a valóságot?

Vagy azt állítjátok, hogy ami jobb helyeken már bevett gyakorlat, az a magyarnak nem való?