Aki hívő, miért kezdett el hinni? Egyáltalán létezik olyan ember akinek nem valami logikátlan dolog erre a válasza?

"milyen az amikor a WC-n kell titokban megszülnöd,"

ebben a legnagyobb "igazság" a kell. Igen ilyet egy állat sem tesz, hogy nem készül fel, hanem elteszi láb alól. Neked -vagy aki ilyet tesz- úgy látszik még akkor is anyagcsomó. A pszichológiáját persze értem, de azt hiába is várod, hogy empátiát érezzek egy ilyen hm.... állati szinten lévővel sem. Én azzal az anyagcsomóval érzek együtt. Bár tudom vannak az életben qurva nehéz helyzetek, de van az a szint -sztem- ami alá nem mehet az ember akkor sem ha az élete a tét, nem az általad leírt szutyok materiális, egzisztenciális indokok.

Kérdező !

Ilyen esetben én mind2 megoldást elfogadhatónak tartom. Ha elkerülhetetlennek látom, akkor akár a gyilkosságot is. Bár nem tudom, hogy a kérdésed mennyiben analóg azzal amiről eddig szó volt.

Persze annyit azért sejtek, hogy arra akarsz kilyukadni, hogy az élet nem fehér és fekete, hanem ennél sokkal bonyolultabb. Ha ezt akarod mondani, ebben igazat adok neked. Valóban lehetnek kivételek az általános szabályok alól. Csak azt is gondolom, hogy az embertől elvárható, hogy tudatosan és felelősségteljesen éljen. Elsősorban saját magával szemben kötelesség ez. Sztem legbelül minden ember különbséget tud tenni, hogy az élet bonyolult szituációiért van-e -és ha igen, meghatározó-e a felelőssége. Bármennyire is szubjektív lények vagyunk, el tudjuk dönteni ezt. Én úgy szoktam ezt megtenni amikor ilyen vitás, kétséges szituációba kerülök, hogy magamban felcserélem a szerepeket. Gondolatban én leszek ő, és fordítva.

Szval nem akarom nagyon bonyolítani ezt a feltételezett szituációt. Annyit mondok csak, hogy el tudok képzelni olyan szituációt amikor azt mondom, hogy ok, megérdemeltem. Vállalom azt -ha nincs más mód- hogy nem védem meg magam olyan módon, hogy kioltom a másik életét, akkor sem ha az enyém a tét.

Persze ez egy nagyon végletes példa. De hát erről lehet csak szó, mert az ember -feltéve ha tényleg az, tehát van benne lélek is, nem csak értelem :)- mindent megtesz, hogy elkerülje az olyan helyzeteket aminek az az eredménye, hogy vagy a saját életét kell adnia, vagy elvenni a másikét.

"Amit akarsz, hogy veled tegyenek, te is azt cselekedd"

Ha ennek szellemében éled az életed, akkor elkerülöd, hogy létrehozd az okot, ami életbevágóan szélsőséges szituációkat eredményez. Ha így jársz el, és ennek ellenére mások gonoszsága miatt mégis vagy-vagy helyzetbe kerülsz, én úgy gondolom, hogy bármi áron ami arányos a fenyegetéssel, megvédhetjük magunkat.

Ma a világ a Kain-Ábel szindrómában szenved. Ebben a keretrendszerben márpedig szükségszerűen csak vesztesek lehetünk. Mindegy, hogy ateisták v jujdejó módon keresztények vagyunk. Ezek mögött a félelem a közös mozgató. Az ateista lesöpör minden gátat, mert nem akar félelemben élni, a jujdejó keresztény meg szolga módon mindent vállal ugyanezért.

Pedig egyszerűen csak úgy kéne élni, hogy ne kelljen félni -igazul. Isteni módon, aminek teremtettünk. Nem felelőtlen biorobot identitással, vagy nem alávetett szolga módjára.

Ja és ha nem lett volna egyértelmű - igen, akár ölhet is.

Viszont valószínűleg mindenképp visszamarad valami sérülés. Ezért volt az a hosszú ömlengés a részemről, hogy ha lehet előzzük meg az olyan szituációkat, hogy ölni kelljen.

"nemi erőszak valaha is az áldozat hibája lehet, hát kapd be. "

Az életben nem minden vagy-vagy, van olyan, hogy is-is. Én nem konkrét helyzetről írtam és mivel nem vagyok elfogult nem is prejudikálok. Erőszak az is amikor valaki úgy viselkedik, hogy ok gyere, aztán amikor arról van szó bemondja az unalmast. A pasi meg esetleg nagyon nem tudja abbahagyni. Az áldozattá válásnak is van pszichológiája.

És lehet az un áldozat hibája is. Pl. amit írtam, beugratja a faszit, ígér, sejtet, és aztán visszatáncol.

" az analógia pedig ott van, hogy a saját egészségedért ölsz. a babát is a saját egészségedért, lelki vagy testi veteted el..."

Hát ha neked a 2 eset analóg, akkor nem is tudom mit mondjak. Az egész előző válaszom arról szólt -és ezért írtam, hogy ez is jogos lehet meg az is- mert nem mindegy, hogy mi vezet oda, ahhoz a szituációhoz. De leírtam én ezt elég részletesen, csak azért nem érted, mert nem akarod. Vagy szándékosan félre akarod érteni, mert mondjuk én szerinted rossz ember vagyok. Az első esetben az agresszor, az erőszak ellen védekezel, többnyire ilyenkor sokkos állapotban, pánikreakció szerűen. Amikor a babádat, magzatodat ölöd meg akkor egy ártatlan, semmiről sem tehetőt végzel ki hideg fejjel, többnyire anyagi, gazdasági érdekből. Persze itt is lehet más ok is. Én pl határesetnek tartom ha azért szabadulsz meg tőle, mert azt gondolod, hogy utálod, nem is tudnál szeretni egy ilyen erőszak szülte lényt. Sztem az embernek meg kell próbálnia legalább is, hogy ne csináljon magából gyilkost. És ezt nem magam miatt mondom, és csak félig az elindult élet miatt -félig miattad is mondom, mert azt már nem tudod helyrehozni, még akkor sem ha akarnád. Hidd el sokan megbántak már ilyen dolgokat.

"tesztkérdés volt mennyire vagy hímsoviniszta..és a válasz, pam pam pam : 100%-ig juppí "

ha szerinted ez az, akkor mit mondhatnék? Hol van ebben a hímség egyáltalán?Erőszakot bárki elkövethet. Nekem egy nő akkor sem kell, ha látom rajta, hogy nincs kedve éppen. Én beszélem le, mert nekem is elmegy a kedvem az egésztől. Nem szeretem a nyögvenyelős dolgokat, (hacsak nem szívesen nyel valaki amikor én nyögök.) :)

Bocsi.

Amit meg a későbbiekben írsz, ezeket eddig nem írtad. Tehát én nem arra válaszoltam, amit addig nem osztottál meg velem, hanem arra amit előtte kérdeztél.

Látnok nem vagyok és keresztény sem. És gondolj rólam amit csak akarsz. Az én hitem az életből táplálkozik és csak az igazság tudja megingatni. Az igazság nekem pedig nem anyagi és egzisztenciális küzdelem és félelem.

Annyit azért megjegyeznék, hogy amit most leírtál -és együtt is érzek veled ha ez történt- azt biztosan nem keresztény ember követte el veled. Sőt az én fogalmaim szerint még csak nem is ember. Talán mégis van olyan, hogy erkölcs? vagy lenne valami értelme? Ha olyan világot igenelsz amiben ennek nincs is értelme, akkor viszont nem értelek, hogy miért nem tudsz az erőszaktevővel azonosulni. Csak azt tette amit az anyag, a hormonjai megparancsoltak neki.

Ha nem látod, hogy az ilyen világból, az ilyen szemléletből egyenesen következik az, hogy megerőszakoljon valaki csak mert tele a f@..ka, akkor nagyon nem érted az egészet. Mindig lesz valaki ilyen akivel összefutsz, sőt bevonzod őket.

Nem szívesen írom ezt, ne hidd! A gyerekemmel voltam így egy időben- a tehetetlenség érzése fogott el sokszor. Meg is viselt eléggé. Azóta már sokszor mondta, hogy igazam volt nagyon sok mindenben. Ezt azért jó hallani, de ....szóval ettől nem lesz boldogabb 1 szülő. És hálistennek vele nem történtek ehhez hasonló durva dolgok, talán nem is véletlen.

"én egyáltalán nem sajnálom hogy nem lehet gyerekem"

Igen sajnos szeretünk rövid távon gondolkozni és rövid életű dolgokba befektetni(anyagiak, karrier), de egy gyermekkel belőled is tovább él valami(egy arcvonás, természet, értékrendszer...). Igen a gyereknevelésnek meg van a maga nehéz, de boldog oldala is. Viszont egy gyermek mindig érezni fogja a szíve legmélyén azt az áldozatot amit érte hoztál és majd ő is ott lesz melletted mikor neked lesz szüksége rá.(Persze sok a negatív példa, mert sok szülő, nagyon kevés időt fordít a gyerekére és ezt sok esetben vissza is kapják, sajnos!)

Egy kicsit gondolj bele, hogy lehet most kényelmesebb gyerek nélkül, de nem mindegy, hogy idős napjaidra ezer idegenek vesznek körül és ápolnak, vagy melletted lesz egy gyerek, egy unoka aki őszintén szeret és ismer téged. Tudod Isten engem arra tanított, hogy az igazi bölcsesség az, ha a jelenünket tudatosan úgy építjük fel, hogy a jövőnk tele legyen békességgel, szeretettel és örömmel.(és ezt legtöbbször nem azok a dolgok adják meg amiért az emberek annyit gürcölnek).

"csak vigaszra szolgál az egész."

Te reggel mikor felkelsz az ágyból, teljes mértékben hiszed, hogy a lábad meg fog tartani és a padló sem fog beomlani alattad. Másképp nem kelnél fel az ágyból.(még sorolhatnám mennyi mindent teszünk meg egy nap alatt csak hitből). Tehát a hit nem egy vigasz hanem egy erő, egy löket, egy vonzás egy bizonyos irányba.

"Ábrahámra utalok..."

Én nem azért mondtam a gyerekemnek mikor tanult járni, "gyere ide hozzám egyedül", mert szerettem volna látni, hogy fél szegény vagy mikor esik orrára(és ezen szórakozni) hanem szerettem volna, hogy fejlődjön és megtanuljon bízni bennem.

Volt amikor én is azt hittem Isten szórakozik velem, de mikor végigcsináltam azt amire megkért rájöttem, hogy teljes mértékben jót akar nekem és egy olyan dolgot tanultam meg amire egész életemben szükségem lesz.

Úgy tapasztalom, Isten olyan mint egy tökéletes apa akit nem mindig értünk, de nem is mindig ez a lényeg hanem az, hogy bízzunk Benne.

Lehet ha csak az ószövetséget nézed fura képed alakul ki Istenről, viszont ha olvasod az újszövetséget is, ott megtalálod, hogy Isten milyen mélyen szereti az embert, az egyetlen gyermekét áldozta érte.

(János 3:16-21)