Ti hogyan jöttetek rá, hogy Isten nem létezik?
Arra lennék kíváncsi, hogy melyik volt az a pont az életetekben - már ha volt ilyen - amikor rádöbbentetek arra, hogy a vallások ígéretei üresek?
Nekem egy hosszú folyamat volt, ami azzal kezdődött, hogy ugyan nagyon vallásos nevelést kaptam, sosem éreztem jól magam az istentiszteleteken. Nem értettem, hogy miért. Ahogy az iskolában egyre többet megtanultam, egyre több kérdésem lett, amire egyszerűen hiába kérdeztem anyámat, és a többi hívőt, egyszerűen nem kaptam választ, vagy csak olyan válaszokat kaptam, amelyek finoman szólva hiányosak voltak, de kénytelen voltam elfogadni őket, ami valahogy rossz érzéssel töltött el. (Akkor még nem ismertem a kognitív disszonancia fogalmát)
(pl.: a kérdésemre, hogy "Ha a világ csak 6000 éves, akkor hogyan láthatjuk a több százezer fényévre lévő csillagok fényét?" azt a választ kaptam igen hívő nagybátyámtól, hogy "Azt csak a Jóisten tudhatja")
Aztán jött az egyetem, majd a "munka világa" megélhetési gondok, végül kivándoroltam Angliába, megszakadt a kapcsolat az übervallásos családi háttérrel, teljesen más környezetbe kerültem. Már nem jártam istentiszteletekre, mivel úgy éreztem, hogy az én tudok hinni Istenben úgy is, hogy nem járok templomba. (Ez így utólag igen vicces)
Aztán egy vasárnap eszembe jutott pár kérdés, és úgy gondoltam, hogy akár az interneten is utánanézhetnék ezeknek, hátha valaki tud ezekre választ. Hát tudott, találtam rengeteg oldalt, ahol annyira erőltetetten próbálták beleilleszteni a Biblia szövegét a modern tudományos ismeretek közé, hogy egyszerűen olvasni is fájdalmas volt, még az én minimális tudományos ismereteimmel is.
Aztán rátaláltam a Rational Wikire, ahol egy olyan válaszra bukkantam, ami addig eszembe se jutott: hogy egészen egyszerűen nem igazak a Biblia állításai, és azért nem is lehet őket beilleszteni az ismereteink közé. Most lehet röhögni, de tényleg el sem bírtam addig képzelni, hogy esetleg a Biblia nem igaz, viszont ahogy elképzeltem, hogy mi van, ha nem igaz, tulajdonképpen maradéktalanul választ kaptam az össze kérdésemre a csillagok fényétől kezdve Káin gyermekeinek misztikus anyján át egészen a Bábel tornyának képtelenségéig. Egy baromi nagy tehertől szabadultam akkor meg, aminek a létezéséről nem is tudtam.
Olyan sok időt töltöttem aznap olvasással, hogy másnap alig éltem a munkahelyemen, de nem bántam meg.
Másnak is van ilyen története, vagy csak nekem volt ennyire specifikus élmény a hittől való megszabadulás?
Nekem ott lett elég,hogy sorra csak taumák értek.
Halálozások,egészségügyi állapotom,állpotok.
Még mindig hittem,de csak rossz történt velem.
1 év leforgása alatt annyi mindent éltem át, amit 5 év alatt kellett volna. Aztán csalódtam az életben, Isten pedig hagyta volna,hogy meghaljak. A hitem megtört,
nem vagyok hívő. Káromló sosem voltam,de ha létezne, nem lemne ennyi gyilkosság, éhezés és bűncselekmémy....elvégre segítene.
Én ateisták közt nőttem fel, matematika szakon diplomáztam, de volt lehetőségem egy ismerőssel átvitorlázni az Atlanti-óceánon, én ott lettem biztos benne, hogy nem vagyunk egyedül.
Persze a bibliát kíváncsiságból elolvastam, de nem skatulyázom be magam 1 vallás keretei közé.
Engem egyszerűen csak sosem érdekelt. Illetve kamaszkorom előtt jófiúként magától értetődően igaznak vettem mindent, amit mondtak a felnőttek, aztán ugye a lázadó kamaszkorral együtt eljött annak az ideje, hogy megkérdőjelezzek mindent, és a saját utamra lépjek, figyelmen kívül hagyva a társadalmi konvenciókat.
A vallások védelmében azért hadd jegyezzem meg, hogy sokkal mélyebben spirituálisak, mint amit az első blikkre látszódó rituálék és a meseszerű, ránk vigyázó nagybácsi képe jelent. Tökre meg tudom érteni, aki csak a sztorikat látja pl. a Bibliában, és emiatt hülyeségnek bélyegzi meg az egészet. Egy kicsit bele kell mélyedni, nem ésszel hanem szívvel, és akkor jobban érthető lesz, hogy mit jelent az, amit istennek hívunk.
Ettől függetlenül persze továbbra sem érdekel az egész, földhözragadt, hedonista individualista vagyok, várom az életem végét.
"ugyan nagyon vallásos nevelést kaptam, sosem éreztem jól magam az istentiszteleteken. Nem értettem, hogy miért."
"Már nem jártam Istentiszteletekre, mivel úgy éreztem..."
"Aztán rátaláltam a Rational Wikire, ahol egy olyan válaszra bukkantam, ami addig eszembe se jutott: hogy egészen egyszerűen nem igazak a Biblia állításai,"
Ez az egyik ok a sok közül, amiért tudom hogy igaz a keresztény tanítás. Nincsenek véletlenek. És Sajnos eléggé ravasz és alattomos az ellenség, és az tény, hogy erről nem (sem) nagyon beszélnek a hittanon, meg a legtöbb Istentiszteleten.
Ez a nagy baj, amit írsz, hogy sokan a mai napig nem érték utol az egyházat, már ha egyáltalán katolikus szertartásokra jártál. A katolikus egyház mindig fenntartásokkal kezelte és kezeli a Bibliát. Nem 6000 éves a világ, nem 6 nap alatt teremtették, nem Ádámtól és Évától származunk, a denevér nem madár, és a szárnyas rovaroknak sem négy lába van (3 Móz. 11:13-19) Aki tényleg elhiszi, hogy ezt szó szerint vesszük mi, katolikusok, ott nagyon sok ismeret hiányzik a tanításokról, mert ez egyszerűen nem igaz. És utána ez alapján mondják sokan, hogy mekkora hülyeségeket hisznek a keresztények, pedig mi sem hisszük el. De mindig lesznek, akik felületesen járnak utána dolgoknak és az alapján ítélnek.
A katolikus egyház nem akarja tudományos módszerekkel bizonyítani a hitelveket, ez két különböző dolog. Persze vannak mindkét oldalon, akik szeretik összekeverni, és akkor kezdődnek a problémák.
Olvastad az érme egyik oldalát, esetleg ajánlom olvasásra a másikat, a Gaudeum et Spes-t. Elsősorban az egyház mai világban betöltött szerepéről szól, így nem biztos, hogy mindent megtalálsz benne, de ez világosan fogalmaz, hivatalos álláspontot közöl, nem lehet félremagyarázni, mint a Bibliát.
Az első válaszolónak:
Ez az álláspont - szerintem - egy elég rossz megközelítés, mert önzően hat. Ha "Nekem" rosszul megy, akkor biztos nincs Isten, mert, ha lenne, nem engedné, hogy "Nekem" rossz legyen. Halálunk után van egy másik világ, ahol Isten színe előtt mindenki megítéltetik, és az sokkal jobb hely (nyilván a Menny) mint a kis poros földi életünk. De mit csinálunk itt a Földön? Szabad akaratunk van, segíthetnénk másokon, adakozhatnánk, védhetnénk a természetet, egymást, ehelyett háborúzunk, megöljük embertársainkat, kizsákmányoljuk a másik embert a haszonért, a pénzért, csak hogy Nekünk jobb legyen ez a 60-70 év. És mindezért Istent okoljuk. Nekem ez nagyon képmutatóan hat, és szerintem ez abszolút nem hozható fel Isten nemléte mellett "érvként".
"Ahogy az iskolában egyre többet megtanultam, egyre több kérdésem lett, amire egyszerűen hiába kérdeztem anyámat, és a többi hívőt, egyszerűen nem kaptam választ"
Először is az hogy egyes vallásosnak mondott emberek tudatlanok és nem tudnak válaszolni a kérdéseidre, nem azt jelenti hogy az egész nem igaz.
Az tény hogy a keresztény egyház sok mindent elferditett és hazudott, de biztos vagy benne hogy az egész hazugság?
Gondoltál már arra hogy csak a sátán akarja elhitetni veled hogy az egész csak kitaláció?
Engem eleve gondolkodónak neveltek, nem hívőnek.
Így aztán immunis vagyok minden vallásra. Értem őket - csak nem hiszem el egyből az elsőt, amivel találkoztam, hanem gondolkodom rajtuk.
Ebből pedig nem lesz hit soha.
Aztán az lesz a szép, amikor eltelik még 20-30 év az életedből, tapasztalsz, átélsz sok mindent, ér néhány csapás... és rájössz, hogy a Biblia mégis igaz, csak nem úgy, ahogy te gondoltad, hanem egy sokkal mélyebb értelemben.
Kívánom, hogy tapasztald meg ezt az élményt!
Én csak egyszerűen rájöttem nincs értelme hinni semmiféle istenszerű lényben.
relatíve gyorsan. alsóban még hittanra jártam,tanárral semmi bajom nem volt,és tényleg elhittem hogy a felhők felett angyalok vannak. Ám mikor nagyobb lettem teljesen megszabadultam a dologtól...
Istenhívő vagy istent elvető az ember nem változik az életed,ér rossz és jó, szerencse és szerencsétlenség. és végül belegondoltam jobb elfogadni a világ és életet olyannak amilyen, mint "égbe" nézni és valakitől segítséget kérni vagy őt imádni, vagy átkozni.
és ha bármelyik szent könyvet nézed, és levetted a rájuk kent maszlagot, csak az akkor élt emberek vagy az írójának képzeletét, és vágyaid fogod látni. Egy cseppnyi természetfeletti sincs benne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!