Ti hogyan jöttetek rá, hogy Isten nem létezik?

Ez is egy igaz történet, de nem az enyém, én nem vagyok ateista:

Egy meggyőződéses ateista egyszer a saját telkén beleesett egy gödörbe, eltörte a lábát, s nem tudott kimászni. Nem volt nála a telefon és kevés esély volt rá, hogy hamarosan arra jár valaki.

Szorult helyzetében így imádkozott: Isten! Ha megszabadítasz ebből a helyzetből örökre hinni fogok benned. Hogy hogy nem, valaki teljesen ötletszerűen meg akarta látogatni és kiszabadította.

Utána roppant szégyellte magát gyengeségéért, azóta is meggyőződéssel vallja: a vallásra csak a gyengéknek van szüksége.

Igaza van. Isten az egyetlen és utolsó esélyünk, hogy egyszer jóra forduljanak a dolgok. Szerintem, aki nem hisz a dolgok végső jó kimenetelében, az nem is érdemli meg, hogy egyszer a részese legyen.

#21, a net tele van ilyen bugyuta történetekkel, amelyeket a hívők találtak ki a saját megnyugtatásukra, és mások megtévesztésére.

Meggyőződéses ateista NEM IMÁDKOZIK!

Ha valaki komolyan (nem viccből) imádkozik, az NEM ATEISTA.

Nagyon okosat mondtál. Aranyat ér minden szavad.

A szóban forgó ember mindmáig ateista, csak éppen a gödörben nem volt az. Tudod az emberek néha megváltoznak.

Nem, ez az ember nem változott meg, csak a körülményei egy rövid időre.

Ő NEM ateista. Hisz egy felsőbb erőben, akihez bajban imádkozott. Most is hisz benne, és bajban ismét imádkozna, vagy legalábbis szeretne majd imádkozni.

Csak szégyenli, valamilyen okból - és nem akar úgy vallásos lenni, ahogy a környezete.

Még egyszer: aki ateista - az NEM HISZ semmiféle felsőbb erőben. Ettől még egy cifra istenes mondás elhagyhatja az ajkait, mivel ő is ebben a kultúrában nőtt fel - de továbbra sem fog hinni benne.

Látom előkerült egy kis fogalmi zavar.

A hithű teista és az erős ateista közt rengeteg egyéb kategória van. legtöbb ember akit ateistának tartanak, az valójában nem vallásos, nem követ vallást és egyházat,de maga módján hisz felsőbbrendű erőben és mikor problémái vannak akkor hirtelen afelé fog fordulni, ha meg nincs akkor úgy tesz mintha nem létezne ilyen.

Valaki 17 különféle ateizmust különít el

[link]

Angolul van,de világos lesz ezek csak hülye kategóriák ahova mániákusan szeretnénk másokat besorolni...

#25, megint csak az a helyzet, hogy az ateista NEM HISZ a felsőbb erőkben.

Ebből csak 2 fajta van:

- aki azt hiszi, hogy semmiféle felsőbb erő nem létezhet. Ez az erős ateista.

- aki úgy gondolja, hogy VALÓSZÍNŰLEG nem létezik semmiféle felsőbb erő. De ha BIZONYÍTÉKOKAT tesznek elé, azt megnézi.

Létezik olyan ember is, aki hívő, csak még nem tudja, hogy miben hisz. Őt is szokták (tévesen) ateistának nézni.

Aztán olyan ember is van, aki ateistának mondja magát, aztán mégsem az (mert hisz valamilyen felsőbb lényben).

Cikket gyors fordításban prezentálom, sztem mindenki elmondhatja különféle nézőpontok szerint hova tartozik.

1.Tudásbeli különbség alapján:

-gnosztikus ateista:nem hisz istenben és állítja , hogy tudja, hogy nincs Isten.

-agnosztikus ateista: nem hisz istenben,de NEM állítja azt, hogy tudja nincs isten.

2.Állításbeli különbség

-gyenge ateista:hiányzik belőle a istenhit képessége

-erős ateista: nem csak hiányzik belőle, hanem kimondja, hogy istenek nincsenek

3.Látókörbeli különbség:

-széleskörű ateista: elvet mindenféle isteni lényt:Allah, Shiva etc

-szűk ateista: mindenható lény gondolatát veti el,istenszerű, de nem mindenható és tudó lények lehetőségét megtartja

4. Teizmus racionalitásához való viszony szerint

barátságtalan ateista: semmi nem tudja igazolni az istenben való hitet értelmét

indifferens:nem foglalkozik ezzel

barátságos ateista: néhány istenhívő tudja igazolni hite értelmét

5. Emberek felé való nyitottságbeli különbség

Nyitott:elmondja, hogy ő ateista

Zárt: nem fedi fel, hogy ő ateista

6.cselekvésbeli különbségek:

-passzív:nem tesz semmit az ateizmusért, nem folyásol be senkit

-térítő ateista: másokat győzköd hogy legyen nem hívő

-aktív ateista: segít azokon akik egy véleményen vannak (nem csak ateisták feltétlenül), szekularizmust támogatja, harcol a diszkrimináció ellen amit ateistákat ér (USA-ba valódi probléma),de nem akar senkit rátéríteni

-militáns ateista:erőszakot se veti meg, amit legalább szóban határozottan megtesz(semmisítsük meg a vallásokat), pl kommunisták voltak ilyenek akik,templomokat romboltak le etc.

vallásosságban való különbség:

-vallásos ateista: nem hisz istenben, de követi a vallásának hagyományait,templomba jár etc.

-nem vallásos ateista: nem gyakorol vallást

Röviden: ez az egész felosztás felesleges, de lehet, hogy káros is.

Tulajdonképpen az 1. pont az igaz, a többi mellébeszélés.

Vagy szerinted az ateizmus szempontjából (hogy mennyire ateista az illető) számít valamit, hogy megvallja-e a világnézetét?

Lényegében mindegyik pont szerint besorolhatod az ateistákat valahova - tehát nincs olyan, hogy valaki az 1. vagy az 5. ponthoz tartozik, mert mindegyikhez tartozik.

Azt tudom elképzelni, hogy az egész az ateisták megosztását célozza.

25

Csak állításbeli különbség szerint van gyenge vagy erős. Csak a hit hiányzik belőle, vagyis meggyőzhető, vagy az erős aki már leszögezett mindent.

Elutasítás milyen széleskörű az egy újabb réteget ad az egészhez: teljes elutasítást csinál, vagy csak mindentudó és ható lényeket utasítja el, mert szte ez paradoxon és értelmetlen. Utóbbi gyakran különféle UFO vallásokra jellemző. Ám a New Age-ben is gyakori. állításai sokszor határozottan ateista, de sok babonás dolgot elfogad.Energiamezők, meg mindenféle hasonló dolog.

maga a "felsőbb erők" definíciója is nem egyértelmű. Így a "szűk" ateisták is lehetnek valódi ateisták. Igaz nem lehetnek materialisták.

Először arra jöttem rá, hogy a lélek nem létezik. Ez sokkal emberközelibb, és sokkal könnyebben cáfolható vallásos állítás. Nem kell hozzá az Univerzum Mindenható és Emberi Ésszel Felfoghatatlan Teremtőjével pörölni hozzá, elég egy kis önismeret, és persze természettudományból nem kevés.

Ebből következett, hogy nem tudtam többé hinni a feltámadásban, mert korábban abban hittem, hogy az ember valódi lénye, ami az önazonosságát hordozza, az a lelke, és nem számít, milyen testben van. Az egyik meghal, egy másik feltámad, és ugyanaz a lélek, személy, élhet egy másik testben, hidat képezve a régi és az új között. Miután elvetettem a lélek létezését, és újragondoltam az ember önazonosságának mibenlétét, beláttam, hogy a beígért feltámadás lehetetlen, mert a halállal sérül az önazonosság: nem te támadnál fel, aki meghalt, hanem csak egy fénymásolat készülne rólad, amivel te, aki momentán meghaltál, nem járnál jól. Persze nem is reklamálnál, a "feltámadott" pedig tényleg azt hinné, hogy ő te vagy. Ez így eléggé aggályos szerintem, bár fel lehet úgy oldani, hogy Isten csak rabszolgákat akar, és ha kap egy példányt egy bevált szolgából, az neki elég, akkor is, ha csak hiteles másolat. Hát az én igazságérzetemet zavarja, Istenét talán nem, nyilván félreismertem.

A következő dolog, amit elvetettem, az a Sátán és démonok tevékenysége. Egyszerűen a világ ok-okozatisága túlságosan szoros, hogy természetfeletti szarkeverőknek helyet tudjak szorítani benne. Súlyosbította a helyzetet, hogy a hívők annyira átlátszóan és könnyelműen hivatkoztak erre mindenféle dologgal kapcsolatban, ami mellett nem lehetett elmenni. Sok esetben racionálisan levezethető dolgokról volt szó. Egyszerűen rákennek Sátánra és démonaira mindent, ami ellentmond az elképzelt ideájuknak a világról. Persze ezekre is az vonatkozik, mint az ember saját lelkére: óriási jelentőségük van, még sincs a létezésükre semmi nyom. Fárasztó önigazolási kísérleteket olvastam, rólam is kiderült, hogy démonokra hallgatok. És ott a Biblia, ami még érdekesebb szerepet szán nekik: betegségeket okoznak, és konkrét, csodának beillő eseteket okoznak, például mágikus erővel ruháznak fel embereket. Nos, tekintettel arra, hogy a mágia egyértelműen hazugság, és erre a nyakamat merem tenni, ha a Biblia szerint mágia létezik (annak dacára, hogy tiltja a használatát), és démoni tevékenységnek tartja, akkor van egy rossz hírem. A démonok rosszul muzsikálnak, mert soha, egyetlen mágus, ezoterikus, halottidéző, spiritiszta, távgyógyító, bármi, soha, egyetlen dokumentált esetben sem volt képes kicsikarni magából vagy a démonokból egyetlen szikrányi természetfelettit, persze ellenőrzött vizsgálati körülmények között. Minekutána tudjuk, hogy a betegségeket nem démonok okozzák, és a mágia sem démoni tevékenység (hanem puszta saját emberi hülyeség/rosszindulat), mit gondolhatunk a további részekről?

Lélek nincs, Sátán nincs, démonok nincsenek, mágia, természetfölötti nincs.

A Biblia nem hiteles, és nem egyértelmű.

Mi marad a hívők kezében Istennel kapcsolatban ezek után, amire támaszkodhatnak?

Igen kevés. A tudomány eddig feltáratlan rései (persze anélkül, hogy maguknak köze lenne bármelyik tudományághoz), áltudomány, borzalmas logikai tévesztések, anekdoták, analógiák. Ráadásul ez az Isten már nem is az az Isten. Már nem az a kérdés, hogy feltámaszt-e, és utálja-e a homoszexuálisokat, és hogy Jézus a jobbján vagy a balján ül-e. Az a kérdés, hogy hol van a korábban oly gazdagon részletezett Isten (vagy istenek) hatása a világból? Mi marad a nagy létszámú vallásos gyülekezetekből, ha a naiv, a sikeres vizsgáért, vagy a slusszkulcs megtalálásért Istenhez imádkozó, és nekik hálát adó, meg a "kifürkészhetetlen utakban" hívő réteget lefejtjük? Mennyit lehet komolyan venni az egészből? Tényleg csak annyi az aduász, hogy Istennek azért kell létezni, mert még nem kerestük MINDENHOL? De ha az emberi észlelés legtágabb határai között sincs sehol, akkor ez még mindig ugyanaz az Isten, aki Mózesnek a kőtáblákat adta a hegy tetején? Vagy már csak a kognitív disszonancia utolsó szalmaszála?

Miért van szükség prófétákra? Miért van szükség apostolokra? Miért van szükség tekintélyekkel igazolni mindent?

Miért van Isten makacsul paradox jellemzőkkel felruházva (amik érdekes módon követik a tudomány+áltudámony pillanatnyi közismert állását)?

Miért pontosan olyan, mintha nem lenne?