Valaki lehet hívő úgy, hogy nem tudja biztosra megmondani, hogy létezik-e Isten?

Nem tudom, hogy mit mondjak komolyan. Úgy sem értenéd meg, amit meg nem régen írtam volna elveszett.

Bármit mondanék, nem sem nem volna igaz, sem nem volna hazugság.

Nincs értelme bármit is mondanom.

Egyik énem azt mondja, hogy csak magammal foglalkozzak, a másik énem, hogy csak másokkal, a harmadik: magammal és másokkal. Végül a nyegedik, hogy senkivel.

Hipotéziseim vannak Istenről, amit sok minden befolyásol. Egy dolog biztos, más nem fogja irányítani az életemet, nem fogom soha hagyni, hogy kérdezni, tanulni, felülvizsgálni rossz legyen.

Nem tudok most többet írni erről.

szia

(Héberek 11:6) 6 Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elébe járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt.

és a kérdésem: és miben Hiszel? ha hiszed hogy van Isten akkor hogyan tanuskodsz mellette, és hogyan vallod meg a hitedet, ha nincs mögötte semmi, legalább is kételyek vannak csak?

egy keresztény szilárd meggyőződésén keresztül tud hitet gyakorolni.

Hogyan gyakorlod azt amit nem tudsz biztosra?

Ha Jézus és a követői ilyen kételyekkel éltek volna, hogyan hirdettek vagy képeztek volna tanitványokat?

a hit pedig ismereten alapszik ami által szilárd meggyőződésre teszel szert.

"Hiszek egy Istenben..." Ezzel kezdődik a hitvallás, amit a hívő embernek naponta egyszer (legalább) el kell (kellene) imádkoznia.

Tehát alapból nem lehetsz úgy hívő, hogy nem vagy bizonyos Isten létében. Ez nem azt jelenti, hogy bizonyítanod is tudni kéne Isten létét. Az a teológusok dolga, vagy még az övék sem.

Ettől persze az embernek teljesen természetes módon vannak kételyei, lásd Tamás apostol története.

Azonban ha jobban megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy egy hívő esetében nem Isten létére vagy nem létére irányul a kétely, hanem Isten milyenségére, és hogy vajon most éppen én miért nem érzek belőle semmit.

De pontosan azért (is) van az kitalálva, hogy a hitvallást rendszeresen imádkozzuk, hogy ezzel is megerősödjön az Istenben való hitünk, és hogy átsegítsen minket a kételyek időszakán.

Aki egyébként eleve eljut egy ilyen kérdésig és meg tudja magának fogalmazni, az már jó felé halad, nem elveszett ember :)

A hit az hit, nem tudás. De az ateisták állandóan biztos tudást, és bizonyítékokat követelnek a hívőktől.

A bizalomhoz lehet hasonlítani.

Például én bízom abban, hogy az autóm nem romlik el. Valaki megkérdezheti, hogy hogyan bízhatok a kocsimban, ha nem tudom biztosra megmondani, hogy jó-e? – Rendszeresen volt szervizben, nem utal semmi hibára, de biztosra nem tudom mondani hogy mostanában nem jön-e ki rajta valami hiba.

A hit egy szívbeli bizalom, remény, és sokkal jobb hittel élni, mint állandóan aggódva, bizonytalanságban.

Az előzőhöz csak annyit tennék hozzá: ... és nagyon sokféle hit van. Bizonyos értelemben az igazi ateistáé is az. Tudniillik hisz a tudomány erejében, megbízhatóságában. Tudni ugyanis nem tudja. Olyan nincs is, hogy valaki mindent tud. Az emberiség egésze sem tud mindent.

Egyébként egyetlen hívő sem tudja biztosra mondani, hogy van isten. Csak erősen hisz benne, ez adja nyugalma és biztonságérzete alapját. Másnak meg más adja.

"Egyébként egyetlen hívő sem tudja biztosra mondani, hogy van isten."

De, tudja. Én neked biztosra mondom.

Aztán hogy te ezt elfogadod-e vagy sem, az már a te dolgod.

De én akkor is biztosra mondom. És nem csak hiszem, de tudom is hogy van Isten. Megtapasztaltam. :)