Ti hogyan jöttetek rá, hogy Isten nem létezik?

" a legtöbb nagy fizikus és matematikus pedig mind hívő emberek"

VOLTAK.

200 évvel ezelőtt.

Azért, mert akkor más nem is lehetett.

Ez nem tűnt fel neked?

Az, hogy a kérdéseidre nem kaptál megfelelő választ, nem Isten hibája, vagy nem léte miatt van.Sajnos a hívő emberek között is van tudatlan.

Egyetemre jártál, de mikor eszedbe jutott pár kérdés, akkor az internetre hagyatkoztál. Jó az internet, de sok mocskot, hazugságot is a felszínre hoz, sőt...! Nem a leghitelesebb forrás.Ki tudja, milyen oldalakon keresgéltél? Egyet jegyezz meg! A Biblia soha nem akart tudományos lenni, így fölösleges keresgélned a kapcsolatot, mert fals eredményeket kapsz(mint a mellékelt "ábra" is mutatja). Rátaláltál a racionális wikipédiára? Röhögnöm kell! Mitől racionális? Mert aki szerkeszti, azt mondja? Ne haragudj, de ez annyira vicces! Mitől hiteles ez?

Szóval leszögezhetjük, hogy a hited és ezáltal Isten elvesztése a buta emberek és internetes oldalak hatására történt, mert nem a megfelelő "fórumon" kerested a kérdéseidre a választ. Persze erről nem csak te tehetsz!

Ma is él sok Istenhívő tudós!

"Noah Efron, az izraeli Bar-Ilan egyetem munkatársa úgy véli, hogy a tudósokat ugyanúgy saját elveik és értékeik vezetik, mint bárki mást. Az ötlet, hogy a tényeket és a személyes nézeteket külön lehet választani, teljesen ellentmond a tudomány eddigi történetének - mondta előadásán a kutató. Tudóstársa, Collins - aki éppen könyvet ír a vallásról - szintén úgy gondolja, hogy a hitet és a tudományt nem szabad teljesen elválasztani egymástól. Collins azt is megjegyezte, hogy nem is olyan régen még majdnem minden tudós hívő volt. "Isaac Newton több tanulmányt írt a Bibliáról, mint a természet törvényeiről" - tette hozzá.

Mégis sokakat meglepett, amikor a befolyásos Nature magazin 1997-es közvélemény-kutatásából kiderült, hogy a biológusok, matematikusok és fizikusok negyven százaléka hisz Istenben, sőt imádkozik is. A megkérdezett kutatókat az amerikai tudósok szaknévsorából keresték ki, de éppen ezért sokan vitatják a kutatás eredményeit. Ha az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagjait kérdezték volna, az istenhívők aránya a tíz százalékot sem érte volna el - mondták a kritikusok.

A tiltakozások ellenére ma már egyre több tudós vállalja hitét a nyilvánosság előtt. Többségük azt állítja, hogy olyan létező Istenben hisz, aki nem avatkozik bele a természet törvényeibe. Murray, a Vatikán tudományos tanácsadójának számító Pápai Akadémia tagja is azt állítja, hogy a vallásnak helye van a tudományos életben. "Ha valaki az igazságot keresi, minden lehetséges megoldást figyelembe kell vennie, még a természetfelettit is" - foglalta össze nézeteit.

Forrás: The New York Times - Magyar Hírlap 2005-08-24 (10. oldal)"

Én arra jöttem rá, hogy ha Isten létezik, akkor én része vagyok. Mint ahogy a fa levele a fa része, nem teremtménye, és ugyanaz az élet van benne mint az egész fában, úgy Isten jelen van bennem, mint ahogy jelen van minden más fejleményében. Márpedig én vagyok, kell hogy Isten legyen, hiszen én a legelőbbre haladt fejleményeinek, az embereknek egyike vagyok itt a Földön. Isten nem teremtett semmit, Isten mindenné fejlődött.

Arra jöttem rá tehát, hogy Isten létezik, de nem mint egy valaki, nem egy személy, közelebb állunk a valósághoz, ha Isten úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő ihlet lenne; mint egy vezérlő alapelv mindenben, mindennek kezdete, forrása, amiből minden kifejlődött. Egy kimeríthetetlen forrás melynek kiáradásához Isten fejleményei szükségleteikhez és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek. Az ihletre ugyanis a közlésre, a kifejezésre, a kinyilatkozásra irányult hajlam jellemző.

Rájöttem arra is, hogy habár Isten nem egy valaki, válhat nekünk személyessé, feltéve, ha isteni kilétünkre ébredünk és a Krisztust hozzuk kifejezésre, mint ahogy Názáreti Jézus tette; akkor majd vele együtt mondhatjuk: „Én és az Atya egy vagyunk”

Rájöttem arra is, hogy habár a vallások tanításai gyakran félreértett és félrevezető, hogy helytelen dolog a Biblia szövegeit szó szerint venni, mégis van benne igazság. Arra, hogy a bibliai elbeszélések nagy része, nem valós esemény, hanem csak tanmese, hitrege, mint például az ember bűnbeesése, ami a fejlődésnek azt a szakaszát ábrázolja, mikor az ember látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményei között, „evett” a tudás fájának gyümölcséből.

Rájöttem arra, hogy a vallások ígéretei, pontosabban Názáreti Jézus ígéretei nem üres szavak. Ő az emberek (ön-)tudatának felemelését látta feladatának, belátta, hogy az ember vágya a fejlődés hajtóereje, ezt bizonyítja a hegyi beszéde.

Rájöttem még egy tucatnyi olyan dologra, amit a vallások nem így tanítanak, szükség volt tehát nem egy kijózanodásra, inkább egy kilazulásra a vallásos emberek és szervezetek szorongató markolatából, és igen én is egy tehertől szabadultam meg. Nekem Osho bátorítása volt nagy segítségemre, mégis évekig tartott, míg teljesen leráztam a vallás igáját.

Érdekes amit írtál, egy kicsit meg is döbbentem, mert ez nálam pont fordítva történt!

Az anyám nagyon vallásos volt, de a kérdéseimre szinte semmi olyan választ nem tudott adni, ami az értelmemet is megnyugtatta volna.

Aztán elkönyveltem, hogy nincs Isten. Sőt egy kicsit hülyéknek néztem azokat, akik hittek Istenben.

Jöttek az évek, a karrier, család és mégis üresnek éreztem valahogy az életemet. Őszintén be kellet vallanom, hogy ugyan mindenem megvan, mégsem vagyok boldog. Az üresség fokozódott amit próbáltam betölteni a földi örömökkel.

Harminchárom éves voltam amikor észre vettem, hogy alapvető kérdéseket gyáva vagyok feltenni önmagamnak, mivel sejtettem, hogy az ezekre adandó válaszok messze meghaladják, a biológia létezésemnek a valóságát.

Pld.: Mi értelme van az életemnek?

Mi a boldogság? Hogyan lehetek boldog?

Mi lesz velem a halál után?

Mire kellene használnom a rendelkezésre álló időmet, az életemet?

Stb..

Elhatároztam, hogy félre teszem a gyávaságomat, és szembe nézek ezekkel a belől mardosó kérdéseimmel. És nem csak felteszem magamnak, hanem válaszolni is próbálok rá.

Áldom azt a napot, amikor befejeztem a menekülést, és a szembesülést választottam önmagammal és a kérdésekkel szemben, mivel rájöttem, hogy akár hogyan is menekülök, de ezek a kérdések mindenhol utolérnek. Attól a naptól kezdve én újjászülettem, és boldog ember vagyok.

Ma már nagyon sokat foglalkozom Jézus tanításával, van egy jézusi közösségünk, ahol minden kérdést fel lehet tenni, és közösen keressük ezekre a válaszokat. És nyugodtam mondhatom, hogy ma már minden engem érdeklő kérdésre megtaláltam a szívemet és értelmemet is megnyugtató válaszokat. Nyugodtam VÁROM a halálomat, mert amiért megszülettem, azt sikerült teljesítenem, és boldog vagyok, Jézusnak köszönhetően!

Sehogy. Valaminek a nem létezésére nem lehet rájönni.

Szimplán csak nem érdekel a vallás. Nem izgat, hogy van-e valamilyen isten vagy nincs.

Szóval nem foglalkoztat. Lehet ezzal ateistának számítok, nem tudom. Ez sem érdekel.

Kedves 18-as!

Ha ennyire nem érdekel a vallás, akkor miért vagy a "valláskritika" témakörben?:)