Ti hogyan jöttetek rá, hogy Isten nem létezik?
Arra lennék kíváncsi, hogy melyik volt az a pont az életetekben - már ha volt ilyen - amikor rádöbbentetek arra, hogy a vallások ígéretei üresek?
Nekem egy hosszú folyamat volt, ami azzal kezdődött, hogy ugyan nagyon vallásos nevelést kaptam, sosem éreztem jól magam az istentiszteleteken. Nem értettem, hogy miért. Ahogy az iskolában egyre többet megtanultam, egyre több kérdésem lett, amire egyszerűen hiába kérdeztem anyámat, és a többi hívőt, egyszerűen nem kaptam választ, vagy csak olyan válaszokat kaptam, amelyek finoman szólva hiányosak voltak, de kénytelen voltam elfogadni őket, ami valahogy rossz érzéssel töltött el. (Akkor még nem ismertem a kognitív disszonancia fogalmát)
(pl.: a kérdésemre, hogy "Ha a világ csak 6000 éves, akkor hogyan láthatjuk a több százezer fényévre lévő csillagok fényét?" azt a választ kaptam igen hívő nagybátyámtól, hogy "Azt csak a Jóisten tudhatja")
Aztán jött az egyetem, majd a "munka világa" megélhetési gondok, végül kivándoroltam Angliába, megszakadt a kapcsolat az übervallásos családi háttérrel, teljesen más környezetbe kerültem. Már nem jártam istentiszteletekre, mivel úgy éreztem, hogy az én tudok hinni Istenben úgy is, hogy nem járok templomba. (Ez így utólag igen vicces)
Aztán egy vasárnap eszembe jutott pár kérdés, és úgy gondoltam, hogy akár az interneten is utánanézhetnék ezeknek, hátha valaki tud ezekre választ. Hát tudott, találtam rengeteg oldalt, ahol annyira erőltetetten próbálták beleilleszteni a Biblia szövegét a modern tudományos ismeretek közé, hogy egyszerűen olvasni is fájdalmas volt, még az én minimális tudományos ismereteimmel is.
Aztán rátaláltam a Rational Wikire, ahol egy olyan válaszra bukkantam, ami addig eszembe se jutott: hogy egészen egyszerűen nem igazak a Biblia állításai, és azért nem is lehet őket beilleszteni az ismereteink közé. Most lehet röhögni, de tényleg el sem bírtam addig képzelni, hogy esetleg a Biblia nem igaz, viszont ahogy elképzeltem, hogy mi van, ha nem igaz, tulajdonképpen maradéktalanul választ kaptam az össze kérdésemre a csillagok fényétől kezdve Káin gyermekeinek misztikus anyján át egészen a Bábel tornyának képtelenségéig. Egy baromi nagy tehertől szabadultam akkor meg, aminek a létezéséről nem is tudtam.
Olyan sok időt töltöttem aznap olvasással, hogy másnap alig éltem a munkahelyemen, de nem bántam meg.
Másnak is van ilyen története, vagy csak nekem volt ennyire specifikus élmény a hittől való megszabadulás?
válasza:én ebben hiszek:
számoljunk egy kis népességszámítást, az univerzom végtelen, ha egy végtelen számot elosztasz egy egész számmal, akkor nagy megközelítésben nullát kapsz... tehát kijelenthető, hogy az univerzumban 0 a népességszám, és mivel a világmindenséghez mérten nem is létezünk, ezért aztán teljesen felesleges is ezen gondolkodni, hogy van e, vagy nincs e isten...
én maradok agnosztikus, az a legjobb megoldás.
válasza:az agnosztikus szó, nem azt jelenti, amit már előttem leírt valaki: -agnosztikus ateista: nem hisz istenben,de NEM állítja azt, hogy tudja nincs isten.
az agnosztikus azt jelenti, hogy szarok az egészre, hiszen a végső igazságot úgysem ismerhetem meg.
válasza:fairi1-nek:
"Ezt a kérdést nem lehet eldönteni egyértelműen és objektíven."
- Miért ne lehetne, csak a megfelelő eszközök kellenek hozzá. Az ember alapban ki van szolgáltatva használati tárgyaknak, enélkül nemhogy szöget nem tudsz beverni a falba, de magát a szöget sem tudod legyártani. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a műszer hiánya nem bizonyítja a vizsgálat tárgyának hiányát/létét ;)
Az pedig már eleve beszűkült nézőpont, hogy ha a mai világban nem tudunk valamit kimutatni akkor az nem is létezik.
Csak egyetlen példa: Győzködhetsz életed végéig, hogy te mit láttál álmodban, nem fogom elhinni, bizonyítani meg nem tudod, szal a te logikád szerint nem is álmodtál semmit, hiába láttad, nincs a kezedben bizonyíték. Tovább vezetve az elgondolásod pedig felesleges azon filózni álmodtál e valamit, ha jelenleg képtelenség bizonyítani. Már csak egyetlen kérdés maradt a végére: Valóban nem álmodtál semmit?
válasza:Kedves százhúsz(kg),
Bármely véges szám elosztva nullával nem közelítőleg nulla, hanem egészen pontosan nulla. Viszont azt miből gondolod, hogy az univerzum végtelen nagy lenne? És ha végesen, vagy végtelenül kicsik vagyunk az univerzumhoz mérten, ez miért tenne értelmetlenné bármit? Akár az isten létéről való elmélkedést?
válasza: válasza: válasza:Kedves 56-os válaszoló,
Egyrészt biztosan jól megértetted, amit tanítottak neked? :) Hol vagy fizika szakos? Ha az ELTE-n, akkor gondolom DGy magyarázott nektek ilyesmiről, de, hogy a végkövetkeztetést nem ő tette hozzá, az teljesen biztos.
De oké, nézzük, hogy mit is írtál:
"Viszont ez az előre kiszámítható mozgás mégis oda sodort néhány anyagrészecskét, hogy az az anyag öntudatra ébredt, megszületett az élet. Tehát létrejött egy anyaghalmaz, ami képes kitörni ebből a meghatározható kiszámítható mozgásból, tehát az élet teljességgel ellentmond a fizikának"
Azt mondod, hogy az univerzumunk determinisztikusan működik, az elejétől kezdve. Előre kiszámítható minden mozgása, mikor mi fog történni. És ahogy írod is, ez esetben ez az előre kiszámítható, előre determinált mozgás hozta létre az életet. Nem tört ki semmi sehonnan - ez esetben az élet keletkezése és alakulása is pont ugyanolyan előre determinált, mint bármi más. Az élet tehát nem mont ellent a fizikának. (Nem is mondhat ellent a fizikának... ember, fizika szakos vagy, tudod egyáltalán mi az a fizika? Mivel és hogyan foglalkozik a fizika? A fizika állításainak alapvető feltétele a kísérletekkel való egyezőség. Az elméletnek egyeznie kell a valósággal, ha nem egyezik, akkor azt az elméletet elveti a fizika. Így definíció szerint a fizika nem mondhat ellent a körülöttünk tapasztalható valóságnak. Az élet léte pedig ennek a valóságnak a része. Elnézést, de ez számomra döbbenetes, hogy egy fizika szakos nem tudja, hogy miről szól a fizika úgy egyáltalán...)
válasza:Mármint milyen Isten?
A keresztény?
válasza:(A kérdésre válaszolok, nem olvastam végig a kommenteket)
Gimnáziumi irodalom órán, és utána a szünetben. Először rájöttem, hogy az egyetlen logikus álláspont a determinizmus. Vitáztam erről egy barátommal, aki nem volt determinista (én hittem istenben, ő nem), és rámutatott a pozíciómban levő ellentmondásokra. A determinizmus és az istenhit nem fér össze. Előtte sem voltam hardcore hívő, de ekkor lettem atesita. Őt viszont meggyőztem a determinizmus helyességéről. Jó nap volt :)
válasza:Én akkor, amikor elkezdtem észrevenni, hogy a gonosz sokkal erősebb és az esetek legnagyobb részében győz.
Persze ettől létezhet Isten, csak mivel ilyen elfajzott világot teremtett, ezért nem olyan jófej faszi, mint ahogy egyesek elképzelik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!