Kinek mi a problémája, és kifogása a Katolikus keresztényekkel szemben?

Szia. Én katolikus vagyok, de őszintén megmondom sok minden zavar a katolikusságban. Nem a katolikus keresztényekkel van bajom, inkább néhány dogma zavar, ezenkívül a Vatikán fényüzése, volt szerencsém belülről is látni, és nem értem mit keresnek a Vatikánban az ókori római istenek szobrai. Én értem, hogy ezek műemlékek, de szerintem nem egy keresztény központban lenne a helyük.

Ferenc pápa tök jó fej, remélem komoly reformokat hoz majd. Ezen kívül engem zavar a túlzott Mária tisztelet. Van egy barátnőm, aki szerint azért nincs áldás az életünkön, mert nem imádkozzuk a rózsafűzért. Mert ugye azt kell tenni, amit a Szűzanya kér.

Én vonzódom a protestáns gyülekezetek felé, azon belül is leginkább a baptisták érintettek meg mélyebben. Egy párszor elmentem egy baptista gyülekezetbe, mert annyira ki voltam éhezve keresztény testvérek társaságára, egy kis beszélgetésre Istenről, a Bibliáról. Komolyan felszabadító érzés volt, hogy ha valamilyen oknál fogva nem tudsz elmenni az Istentiszteletre nem történik semmi, Isten ugyanúgy szeret, nem kell könyörgni a papnak, hogy adjon már időpontot a gyónásra, ( ahol én élek ez van) és ami a legfontosabb van közösség, bibliaórák, kisgyermekes anyukáknak külön gyerekvigyázással. Én a katolikus egyházban nagyon magányos vagyok, még nem váltottam, de komolyan gondolkozom rajta.

Üdv Kérdező!

A 16:37-es válaszoló vagyok. Örülök, ha meghallgatod a kritikát. Ha már felvetetted a témát, szeretnék este reagálni a bálványimádás, és a Babilon azonosításával kapcsolatban.

Este tehát ezt a két témát szeretném közelebbről is megvizsgálni. Mint talán már utaltam rá, magam is katolikus nevelés vagyok, tehát nem vagyok műveletlen a Katolikus Egyház tanításait illetően.

Tisztelt Kérdező!

Akkor össze is foglalnám a katolikus apologetika két témával kapcsolatos ellenérveit. Mivel óriási a téma, ne várj tőlem nagy kommentárt, mert ezekről a témákról külön előadásokat lehetne tartani, illetve több oldalas tanulmányt írni. Röviden szeretnék tehát írni, de egy kicsit így is hosszú lesz. Akkor lássunk hozzá:

BÁLVÁNYIMÁDÁS:

Katolikus múltamra való tekintettel annyit el tudok mondani, hogy a szobrok/képek használatát istentiszteleti célra a katolikus apologetika alapvetően több érvvel is alá igyekszik támasztani. Az egyik a mindenki által ismert klasszikus érv, miszerint amikor egy katolikus ember leborul egy szobor előtt, és úgy imádkozik, akkor lényegében nem maga a tárgy előtt borul le, hanem azelőtt, akit az ábrázol, tehát Isten előtt. Így lényegében a szobor csak egy kellék ahhoz, hogy tudja imádni Istent. Én is kb így gondolkodtam, amikor katolikus voltam, és még rajtam kívül más/mások is.

Ezzel az érvvel azonban van egy óriási probléma: Megerősíti azt, hogy ez egy Bibliától idegen szokás. Kezdjük ott, hogy az ókori pogány vallást gyakorló embereket hajlamosak tudatlannak tekiteni. Tehát amikor például az egyiptomiak imádták a napot, akkor azt gondolják róluk, hogy valóban, szó szerint az égitestet imádták. Azonban ez téves értelmezés. Az egyiptomiak valójában nem a napot imádták, hanem azt az istenséget, akit az ábrázolt. Lényegében tehát a nap nekik is egy eszköz volt ahhoz, hogy imádják az istenüket. A pogány vallásokban volt divat az, hogy az emberek az istenségek imádásához tárgyakat, szobrokat használtak. E történelmi háttér keretén belül értjük meg Isten második parancsolatát:

"Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok."

(Kiv 20,4-5 - SZIT katolikus fordítás)

A második parancsolat tehát attól óv, hogy Istent ne a magunk gondolatai szerint képzeljük el, ne ábrázoljuk.

-------------------------------------------------

A katolikus apologetika második érve az, hogy az ószövetségi templomban is voltak szobrok. Először is a katolikus templomokkal szemben a zsidóságnál egy templom volt. Az emberek ugyanis a templomba azért mentek, hogy az áldozati rendszert lebonyolítsák. Az istentiszteletre a zsinagógába mentek. Másodszor, a két angyal szobor díszítés gyanánt szolgált, pusztán művészeti jellege volt. A katolikus embereknek azonban a szobrok/képek többet jelentenek a puszta művészetnél, hiszen ereklyeként, és istentiszteleti célra is használják őket, hiszen hajlonganak, imádkoznak előttük. Az ilyen viselkedés nem hasonlítható az ókori zsidóság istentiszteletéhez. Harmadszor pedig a katolikus emberekkel szemben a zsidók nem is látták a szobrokat minden nap a templomban. Hiszen azok a frigyládán voltak, az pedig az épület legszentebb helyén, a szentek szenjébe volt elhelyezve, ahová a főpap csak egy évben egyszer ment be a nagy engesztelési napon. Amikor tehát egy zsidó bement a templomba, és hozta az áldozatát, a szentélyben nem látott szobrokat.

Egyébként sem érdemes erre hivatkozni, hiszen az újszövetség idején élünk, ennek értelmében pedig a mennyei szentélyre kell szegeznünk a tekintetünket, ahol Jézus Krisztus végzi a főpapi szolgálatát (Zsid 9,24). Tehát a Megváltó az, aki közbenjár az emberért, Őt nem helyettesítheti senki, hozzá kell fordulnunk.

BABILON AZONOSÍTÁSA

Ez megint csak egy óriási téma, nem is akarok ezzel sokat foglalkozni, csak a lényeget írom el. A Jelenések könyvében alapetően két asszonnyal találkozunk. Az egyik a 12., a másik pedig a 17. fejezetben található. Utóbbi, Babilon. Ezt a katolikus teológia Rómával azonosítja (SZIT Katolikus fordítás, lábjegyzet 1375. o.). Evvel magam is egyetértek, csak azt kell megvitatnunk, hogy a császári, vagy az egyházi rómáról van-e szó?

A Jelenések könyve 12. fejezetében szereplő "tiszta asszonyt" a katolikus teológia liturgikusan Máriára alkalmazza, azonban előtte elismeri, hogy Isten népét jelképezi. Izraelt, illetve jogutódját, az egyházat. (Lásd mindezt a SZIT katolikus fordítás 1371. oldalán a lábjegyezben!) Tehát az asszony az igaz egyháznak a szimbóluma. Ennek értelmében tehát a parázna asszony is egyházat jelképez, mégpedig hamis egyházat. Mivel tisztáztuk, hogy a 17. fejezetben alapvetően rómáról van szó, ezért a magyarázat értelmében az egyházi rómát jelképezi, figyelembe véve az asszony szimbolikáját.

Valójában a Jel 17-ben szereplő asszony tulajdonságai illenek a Katolikus Egyházra. Az asszony vizek fölött ült. Az angyal magyarázata szerint a vizek a népeket jelképezk (Jel 17,15). Tehát egy olyan egyházról van szó, amely lényegében egy globális kiterjedésű. János azt is látta látomásban, hogy az asszony egy vadállat hátán ül (3. vers). A vadállat mindig valamilyen hatalmat jelképez (Dán 7,23). Az, hogy a hatalom hordja a hátán az egyházat, már évszázadokkal ezelőtt megvolt. Az asszony bíborba, skarlátva volt öltözve, mindenféle arannyal, és drágakővel díszítve. (4. vers). A skarlát a bűn jeképe (Iz 1,18). Az aranyag és a drágakövetk pedig jelképezik a Katolikus Egyház fényűző gazdagságát, pompáját, amely teljesen ellentétes Krisztus és az apostolok életvitelével.

Természetesen lehetne még sorolni a jellemzőket, és mélyebben belemenni. Én Aazonban nem látom akadályát annak, hogy Babilont a Katolikus Egyházzal azonosítsuk. Ez az azonosítás egyébként már a középkortól ismert. Természetesen azonban mindenki vélekedjen úgy erről a dologról, amint jónak látja.