Kinek mi a problémája, és kifogása a Katolikus keresztényekkel szemben?

Nekem a szobrok (szentek) előtti térdeplés és könyörgés, a másik Mária totál szűzzé tétele.

Indoklás:

A Biblia egyértelműen írja, hogy élő az élőért tud tenni, sehol sem írja, hogy egy halott, legyen bárhol, tudna segíteni. Csakis emberre írja, hogy szentek közbenjárása, mivel a megtért embereket hívja szenteknek (lásd Pál levele 1Kor 1,2: Szól ez a levél Isten Korinthus városában élő gyülekezetének. Nektek, akik Krisztus Jézus által szentek lettetek. )

Mivel nem biblikus, hanem emberi tanítás, így számomra tévtanítás.

2. Máté 1:25 de nem volt közöttük testi kapcsolat mindaddig, amíg Mária meg nem szülte a fiát, akit Jézusnak nevezett el.

Ez így tévtanítás, emberek találták ki.

Ha gondolod beszélgethetünk erről, bár én kizárólag bibliai érvelést fogadok el, emberek által írt csűrés-csavarást nem. Azzal tele a padlás, mert ilyen pl. az Ellen White féle fantáziálás, amit az adventisták abszolút elfogadnak, pedig a nő kihangsúlyozta, hogy nem tévedhetetlen, mégis annak tartják, meg itt van ugye az Őrtorony. Szóval maradjunk a Bibliánál.

Nekem az alapvető problémám a szentségeik ételmezése és rituálékba dogmatizálása. Illetve, hogy nagyon kötöttek és néhány helyen egyáltalán nem fordítanak időt a "tanításra" vagy nagyon keveset.

Egyébként meg nem támadom őket. A katolikusok is a keresztény testvéreim.

De azt soha nem fogom elfogadni, hogy az ostya vagy a kenyér és bor = Jézus. Illetve, hogy gyónáshoz pap kell. Az ereklyéktől kiráz a hideg, max műemléknek vagyok hajlandó elfogadni őket. Nekem a pápa sem parancsol.

Nem gondolom azt, hogy a szentelt víz bármit is érne.

A boldogságos nagyasszonytól szintén kiráz a hideg (aki nem Mária).

De egyébként semmi bajom nincs. Itt is ott is vannak jó lelkű emberek és képmutatók.

Szia!

Én eredetileg egy vallását nem nagyon gyakorló családból származom. Középiskolás koromban kezdtem el érdeklődni komolyabban a vallások iránt.

Valami okból mindig protestáns felé vezetett az utam.

Aztán vettem egy nagy fordulatot és a keleti kultúra (India, Tibet), ill. ebből eredően a vallások (hinduizmus, buddhizmus)felé nyitottam.

Ez miatt ki is "rúgtak" az egyik neo-protestáns kisegyházból.

Így viszont volt alkalmam személyesen megismerni a protestáns irányzatot (több egyházat is), valamint a keleti vallásokba is nyertem betekintést (bizonyos időt volt alkalmam Indiában is eltölteni, és NEM a turistaparadicsomokban!).

Érdekes, hogy közben hiányzott az, hogy a katolikus irányzatot nem ismerem valójában (a protestánsok sikeresen távol tartottak attól, mondva, hogy azok bálványimádók - ezen már csak röhögök - eltértek a Bibliától - ez pár protestáns közösségre is elmondható - stb.). Ezért elszántam magam, és elkezdtem tanulmányozni a katekizmust, a hagyományokat, és igen, az általad is ajánlott oldalt.

Jelenleg a katolizálásra készülök.

Miért? Mert itt találtam meg a helyem.

Korábban miért elleneztem magam is?

Mert a környezetem - protestáns többséggel - folyton negatív képet festettek le róla, olyanról, amit maguk nem is tapasztaltak meg személyesen, én pedig buta voltam, és elhittem nekik.

Nem bántam meg a kerülőutakat, a bejárt ösvényeken töltött időt nem tekintem elpazaroltnak, mert így elmondhatom: van személyes tapasztalatom sok irányzatról, és nem mások véleménye alapján hoztam meg a döntésemet.

Én nem csak titket támadlak és akkor sem a hívőket:)

Egyébként is római katolikus nevelést kaptam. De ami nem tetszik, az ellen nem lehet mit tenni.

Szia!

Ismét a 4. válaszoló (kerülőutas :)) vagyok.

Ezt írod: " megtudnám indokolni mi miért,hogyan"

Privátban tudnál erről írni?

Azért kérlek erre, mert engem őszintén érdekelne egy gyakorló katolikus véleménye, mint katolizálás előtt állót.

Azért privátban kérem, hogy ne offoljuk szét a témát és ne legyen belőle parttalan vita.

Köszönöm szépen, ha írsz. :)