Miért vagytok ateisták?

Azért vagyok ateista, mert Isten nélkül is feltudom fogni a világot. Nincs szükségem apai támaszra az igazságok, tények elfogadásához. Az, hogy a világot egy ember nem tudja teljesen felfogni inkább gyakorlati mintsem elvi probléma. Egyszerre annyi minden történik, hogy képtelenség lenne mindent mindig tudni, értelmezni, észrevenni. Ebből kifolyólag viszont nem értem, miért kellene azt feltételezni, hogy bármilyen felsőbb hatalom áll felettünk.

Akit pedig akadályoz a saját vallása, az már bőven nem vallásos. 16/f

Hát ő is pont ezt mondta, hogy képtelen rá, tehát nem tud.mindent, mint ahogy.mondják..

Én meg amúgy sem Istennek nevezném,.hanem inkább Univerzumnak, vagy Létnek, és.ha azt nézzük, akkor.az hogy hangzik már, hogy a lét xy dolgot "nem képes megcsinálni".. Mellesleg, mondom, én vallásos vagyok, de nem olyan.fajta.aki.folyton imátkozik meg azt hiszi hogy Istennek.nem.tetszik ez vagy az.. De hát .em.is Istenven hiszek,.hanem a Létben, a.jelenben és ennyi.:D

Amikor ateista voltam az élet értelmét nem értettem.De most amióta keresztény hittel élek tudom mi az:A szeretet megismerése és Jézus követése.

Minden végtelen ezt nem vitathatjuk,és azt sem hogy a lelkünk is az.(Semmi sem pusztítható el)

Végtelen értelem rejtőzik ,de mi nem ismerjük még, inkább a könnyebb utat választjuk.A széleset amelyen könnyű haladni....

(K.Gy)

Egy volt muzulmán kijelentése aki keresztény lett:"Számunkra jobb Krisztussal magányosan élni,mint egy olyan közösségben ahol ő nincs ott,nem félünk semmitől"...

(K.Gy)

Már gyerekkoromban megőrültem a tudományért, vetettem egy 300 oldalas "Enciklopédiát" még középső csoportos koromban. Persze óvodásoknak és kisiskolásoknak szólt, annyira is szántott mélyen, rengeteg kép, kevés tőmondat, kábé 20 oldalon elférne a szöveg, de én szerettem, volt benne rengeteg téma, nekem a legjobban a világűr és a dinoszauruszok tetszettek, de voltak benne tengerek, földrajz, álllatok, növények, minden. Szegény anyámat is az őrületbe kergettem, hogy ~5 évesen már kihiszteztem az esti mese helyett az esti tudományt :-)

Amikor megtanultam olvasni a kezembe akadt a nagyszüleimnél egy Biblia. Nagyjából két oldal után egy kérdés furdalta az oldalamat, amit meg is kérdeztem a nagymamámtól. Nevezetesen hiányoltam a dinoszauruszokat a teremtésből. Szépen az akárhányadik napon Isten megteremtette az állatokat-de nem találtam sehol korábban nyomát a dinoszauruszoknak a teremtésben. A nagymamám csak legyintett a kérdésemre, de én megint elakadtam, nem igazán vágott egybe a korábban hallottakkal, hogy akkor Ádám és Éva ősemberek voltak, vagy pedig nem léteztek a neandervölgyiek.

Mindegy azért becsülettel folytattam tovább, lapozgattam a Bibliát, rengeteg névvel találkoztam, Rebeka ennek a felesége, Ábrahám annak a férja, nemigazán értettem belőle semmit, aztán kikötöttem Noénál (milyen stílszerű :-) ). Na akkor zavarodott össze végleg minden. Ha Isten vízözönt bocsátott a Földre, hogy MINDEN állatot kiirtson, mi lett a halakkal, a kagylókkal és egyáltalán bármi élőlénnyel, amit nem zavar különösebben a víz?

Hát kábé itt maradt abba a bibliaolvasás, amiben erősen közrejátsz(hat)ott az ateista/agnosztikus családi hátterem is.

Azóta sem tértem meg. Soha nem láttam értelmét. Alapvetően nem zárom ki Isten létét, de az vele a bajom, mint a sumér-magyar rokonsággal, az örökmozgóval, a holokauszttagadással és minden hasonló dologgal.

Newton nem kitalálta a törvényeit, aztán bizonyítékokat keresett rá. Newton megfigyelt, kísérletezett, ezekből levonta a tanulságot, felállította a mechanika alaptörvényeit.

Darwin nem megírta otthon az evolúciót majd felkerekedett bizonyítékokat keresni, hanem az útja során észrevett dolgokból (Galapagos-szigetek), következtetett az evolúcióra.

Einstein is kísérletekre és korábbi kutatási eredményekre támaszkodva "hozta össze" a relativitást, nem pedig kitalálta a semmiből, aztán bőszen nekiállt bizonyítani.

Hubble a távcsövén keresztül látta távolodni a galaxisokat, ezek után leült és papírra vetette az Univerzum tágulását, nem pedig először kiagyalta azt, majd bement a csillagvizsgálóba bizonyítékokat keresni.

A régészek ha találnak egy elsüllyedt várost a dzsungel közepén (Macchu Pichu pl) után következtetnek a valaha ott élő nép életére, szokásaira, történetére, stb., nem pedig kiagyalnak otthon a semmiből egy civilizációt majd megindulnak a dzsungelbe, hogy keressenek hozzá rég letűnt szobrokat, templomokat.

etc.

Azt hiszem érthető mit akarok mondani :-)

Ehhez képest mi a másik véglet? Előre eldöntjük, hogy mi magyarok szkíták vagyunk, majd feltúrjuk az össze létező bizonyítékot, és addig csűrjük-csavarjuk, amíg rá nem tudjuk húzni, hogy a magyarság szkíta gyökerű. Egely György sok éve kitalálta, hogy elkészíti az örökmozgót, fittyet hány mindenre, őrültebbnél-őrültebb kísérleteket végez, számítási hibáktól hemzsegő képleteket állít fel, hogy kergesse a rögeszméjét, pedig az energiamegmaradás törvénye több száz éve ismert.

A holokauszttagadó "történészek" is előbb kitalálták, hogy nem történt meg a holokauszt, majd elmentek Auschwitzbe bizonyítékokat gyűjteni.

A Loch Ness-tónál sem utal SEMMI arra, hogy ott egy őshüllő élne, a Nessie után vadászók már eleve felteszik, hogy létezik a Loch Ness-i szörny és odamennek minden istenverte készülékkel, hogy keressék a nyomát.

A keményvonalas vallásosokkal is ez a baj. Előre kitalálják, hogy Isten létezik, majd nekiállnak bizonyítékokat keresni (rosszabb esetben hamisítani). Ilyen a kreacionizmus és az összes többi áltudomány.

Ha Isten létezik (kizárni a létezését SEMMINEK nem lehet és nem is ildomos), akkor az úgyis meg fog jelenni a kísérleteinkben, jelenségeinkben, az egyenletekben, képletekben, bárhol. Amíg nem utal rá semmi, addig nincs okom vélelmezni a létét.

Ami még zavar az az "imaütközés" (ezt így ne keresd sehol, a szót én találtam ki).

Pofonegyszerűen:

a székelyek katolikusok

a szlovákok katolikusok

A székely plébános (Isten, Krisztus és a Római Pápa Szolgája) azért imádkozik vasárnap, hogy "Vesszen Trianon!", álljon vissza Nagy Magyarország.

A szlovák plébános (Isten, Krisztus és a Római Pápa Szolgája) azért imádkozik vasárnap, hogy "Éljen Trianon!", NE álljon vissza Nagy Magyarország.

Bármely vallásnak (a szektákat leszámítva) van annyi híve, hogy legyen köztük érdekütközés, a református kőműves arra vet keresztet, hogy ne essen az eső és tudjon dolgozni, a református kertész pedig imádkozik, hogy essen az eső és zöldüljön ki a kert.

Az Egy Igaz Isten nem tudja a híveinek kéréseit MIND figyelembe venni, sem kis, sem nagy dolgokban, egész egyszerűen azért, mert ellentétes dolgokat kéne cselekednie.

Ezen felől még egy, ami eszembe jutott.

Ha azt mondom, hogy a világot a fizika és a matematika törvényei írják le, egy keményvonalas hívő azt mondja, hogy azokat valakinek teremtenie kellett. Ha megkérdezem, hogy Istent ki teremtette, az a válasz, hogy "Isten öröktől fogva létezik".

Kérdezem én, mennyivel jobb egy, az öröktől fogva létező Isten képe annál a képnél, hogy a Természet Törvényei öröktől fogva léteznek?

Hát az eredeti kérdésre visszatérve, én azért vagyok ateista, mert apám, aki ateista volt érdekesebb dolgokat mesélt, mint anyám, aki meg vallásos volt. Aztán persze nagyon elkezdett étdekelni a természettudomány, és a benne való elmerülés kielégítette tudásszomjamat. Később pedig azért maradtam ateista, mert megtaláltam az ezt alátámasztó filozófiai alapvetést, Okham tilalmát az entitások felesleges szaporítására. Kedves kérdező! Mi a baj Okhammal? Korábban csalókának nevezted...

Miután tehát a világ magyarázatához nincs szükségem transzcendenciára, ezért mint felesleges entitást, én is leborotválom istent. Persze nem áltatom magam, lehet olyan élethelyzetem, hogy én is bekattanok, bár már voltam úgy, hogy ennek meg kellett volna történnie, hiszen egyetemista koromban súlyos agyműtéten estem át, amikor rezgett a léc, de eszembe sem jutott istenbe kapaszkodni, és nem csak azért, mert szégyelltem volna magam a gyávaságom miatt. Én tehát azért vagyok ateista, mert semmi jelét nem látom annak, hogy létezne isten, csak azt, hogy nagyon sokan hisznek benne. Erre azonban szintén van tudományos magyarázat, még akár darwinista is, persze ha a csoportszelekciót elfogadjuk, ami azért nem olyan nagy elhajlás tőle. De ennek kifejtése meghaladja a jelen kereteket, meg az én tudásomat is, talán.

Szóval én még nem hallottam értelmes érvet arra, hogy istenhívőnek kellene lenni, hacsak azt nem, hogy azoknak sokkal jobb, hiszen nem kell nekik meghalniuk olyan nagyon, mint nekünk ateistáknak. Persze ez sem értelmes érv.