Miért vagytok ateisták?

Nagyon jól összeszedtétek azt, amit én is gondolok az egészről.

Még annyit, hogy tényleg vannak érdekes dolgok a világban. Valaki felgyógyul a rákból pár hét alatt úgy, hogy semmi nyoma nem marad. Egy vallásos erre azt mondja, hogy Isteni ajándék, csoda történt.

Nekem az a véleményen, hogy az ember meg tudja gyógyítani magát.

Hogy ez honnan van, és miért, már hit kérdése, a puszta tény, hogy a hozzállással lehet "csodát" művelni.

Ilyen a placebo is. Ha elhiszi, hogy meggyógyul attól a valamitől, meg fog. Ha például valaki vallásos, akkor Istenben fog hinni. Ha eléggé hisz, úgy működik, mint a placebo.

Tehát a lényeg, hogy mindegy miben hiszel, csak hidd, hogy az a valami segíteni fog.

Az én elméletem az az, hogy a test, és a tudatunk nem annyira különálló dolog, mint gondolnánk.A tudatunkkal(lélek, szellem, stb, nevezzük bárminek) tudjuk befolyásolni a működését. Erre utal az is, hogy tipikus lelki gondokra tipikus betegségek jönnek elő. Ha valaki lelkileg nem tud valamit megemészteni, a gyomrával lesz baj. Ha "nem bírja a terheket", a gerincével. Ha valakinek az anyasággal kapcsolatos konfliktusa van, a mellével lesz valami. Ha beszélgetek valakivel, akinek ilyen problémája van, nagyon sokszor kiderül valami lelki trauma is.

Amiket már írtatok, azokra nem térek ki, bár egyetértek vele.

Mindehhez még hozzátenném, hogy a Biblia, amin a keresztény hit alapul, túlságosan régi.

Az ószövetség talán tízezer évre nyúlik vissza, de az Újszövetség is nagyon öreg már.

Egyszerűen túlhaladott már a vallás.

A szép eszmék is csak saját keretein belül érvényesülnek benne és az elítélés is nagyon summás.

A vallásosak azt gondolják, az ateisták, az istentelenek a bűnözőkkel egyenlőek és meg is kapják méltó jutalmukat a végítéletkor, a más vallásúakkal egyetemben, pontosan azt, ami dukál nekik.

Szép kis hitvallás.

A humanizmusról sejtelme sincs egy vallásosnak, nem is csoda, az ugye nem sok ezer éves, mint aminél Ő leragadt.

A keresztény hit alapjai túlhaladottak manapság és hibásak a gondolatmenetek és számos dolgot nem vesznek figyelembe.

Azt készséggel elismerem, hogy mindennapjainkban szerepet kap az elmúlt évezredek erkölcsi világa, a kialakult szokások alapjaiban meghatározzák a gondolkodásunkat, de számos ma felvetődő és megoldatlan kérdés rámutat a tévedésekre.

A lehallgatások, az, hogy szeretnek mindent tudni rólunk, nagyon is emlékeztet a gyónásra, de arra is rámutat, hogy van magánszféra, aminek megsérthetősége komoly dilemma.

A női egyenjogúság, aminek híve vagyok, a család szerkezetének a meggyengülését hozta. A hűség mindenkinek számít, de a személyes szabadság többet ér és a házasságtörés annak a jele, hogy a házasok nem partnerei egymásnak, a halálos ítélet, a bűn fogalma anakronisztikus és távol áll a mai jogrendszertől és a szeretettől. A megkövezés, a halálra ítélés borzasztó barbár és elmaradott dolog, ahogy a Biblia számos ítélete a bűnökre, amiknek jó része csak hiba, vagy még az sem, ha a körülmények érthetővé teszik a viselkedésformát. Sorolhatnám a példákat, ahogy a tudományos kérdésekben messze elmarad a világ fejlődésétől, úgy erkölcsileg is ugyancsak le van maradva a vallás.

Az alapkérdésekben gyakori az önkényes kijelentés, semmi indoklás, magyarázat. Ebből aztán semmit sem tudunk meg, hogyan keletkezett a világ, miért vagyunk, stb...

Az, hogy Isten mindig is volt, nem válasz, csak ugyan úgy eltolja a probléma lényegét, mint az, hogy az élet máshonnan érkezett a Földre. Nem elég az, hogy kijelented, Isten mindig is volt, meg lesz is és Ő mindenható, tehát ne is keresse az ember, hogy miként teremtődött a világ, mert az egyedül csak Ő tudhatja. Ez semmi, nem jutunk előbbre. Nekem több gyerekem van, sőt most már unokáim is és mindig elképedek, hogy egy három éves gyerek milyen kíváncsi, amikor a világot meg akarja ismerni. Vége hossza nincs a kérdéseknek, miért, hogyan, minek, miképpen. Soha nincs vége a kérdéseknek, csak akkor, ha a válaszadó ismeretei a határukhoz érnek.

Hát ennyire "felnőttél" már?

Kár!

Én valahogy erre szoktam építeni, amit Jézus mondott:

"Tudtok-e az én kelyhemből inni?"

Én szerintem nem szorul ki mindenki a mennyből. Én úgy fogom fel, hogy mi is voltunk gyermekek. Az idő során egyre jobban a gonosz kerít minket hatalmába és kinél hogy a jó és rossz súlya dönti el mekkora leszel is te Isten országában. Ha nagyon pici jó marad benned, akkor nagyon picit kapsz örökül. És itt jön be a képbe, hogy aki teljesen csak a gonosznak hódol, az egyszerűen elvész. Semmi sem marad belőle, mert egyszerűen nincs meg benne a jó. A jó és rossz fogalma pedig Istennél van, Ő dönti el, mi az és mi nem. A Bibliát meg azért kaptuk, hogy próbáljuk meg kikövetkeztetni, vagy halvány lilánk legyen affelől mi az igazság.

Egy kis rövid történet az életemből ,miért lettem Istenben hívő és miért nem ateista.

Gyermekként a szüleim Katolikus vallásban taníttattak.Sokat jártunk misére,édesanyámmal.Édesapám a kommunista időszakában , nem hitt Istenben.

Kamaszként már elfordultam a hitemtől és e világ dolgai voltak fontosabbak a számomra.Munka,buli.

Nagyon sokáig voltam az ördög csapdájában.Olvastam a Szentírást de nem értettem mit takar.Hitetlen és boldogtalan voltam pedig mindenem megvolt.Család ,gyerek,luxus élet.

De aztán eljött a halál szele ,amely megváltoztatta az életemet , az igaz szereteten kívül nincs igazság.A férjem elhagyott egy másik nőért ,én pedig el kellett hagyjam ahol együtt éltünk.Istenhez imádkoztam segítségért ,mert nagyon nehéz időszak volt azután.Egyedül nem tudtam volna elérni mindazt ,amit Isten adott.Nem a sors keze volt ,hogy hirtelen megváltozott minden.Most boldogabb vagyok és nem szenvedek hiányt semmiből.Nem dolgozom,nem bulizom és van egy drága barátom aki ugyancsak hívő és tisztességes ember.Isten beszél hozzám a lelkemen keresztül ,(nehéz elhinni)és megígérte hogy velem marad mindörökre. Megértette velem a Szentírást amit akkor mikor elhagytam őt nem értettem meg.Az ördög ezután álmaimban gyötört engem.De nem adtam meg azt a szívességet neki hogy feladjam Istent.

Sok idő kellett hogy rájöjjek miért vagyunk ebben a világban.Isten harcol a lelkekért és fáj a szíve minden egyes lélek elvesztéséért.

41/N

(K.Gy)

A másik,hogy Stephen Hawking tudós olyan betegségben szenved,amiben már vagy 50 éve meg kellett volna halnia. Nem imádkozott,mégis él. Rajta ki segített?

Nekem az istennel való magyarázkodás azért nem jön be,mert mindenkivel történik jó is ,meg rossz is és rá lehet fogni ,hogy ami jó azért történik,mert van és segít,ami rossz meg azért,mert valamikor elkövettem valamit ,de legalábbis ez a sorsom.

A másik,hogy miért nem segít mindenkin. Pl az a gyerek,aki meghalt a robbantásokban?

Persze honnan tudjam én,hiszen csak ember vagyok.. Ilyenkor az a magyarázat,hogy azért történt,hogy a családtagokat tegye próbára,hogy a hitük erős-e stb..

Be kell vallanom,hogy szerintem (fontos a szerintem) ez egy nagyon jól kitalált dolog,mert mindenre van magyarázat.