Miért vagytok ateisták?

Talán ott kezdeném, hogy én világi családba születtem. Nem volt senki se az a kifejezetten vallásos emberke a rokonaim közül. Persze, tartottunk keresztény ünnepeket, de már kisgyerekként is ráeszméltem arra, hogy csak hagyományok miatt tartjuk, nem azért, mert ezen a napon épp meghalt Jézus, a másikon feltámadt, stb.

Aztán úgy tinédzserkoromban kezdtem netes videók útján rájönni, hogy van ilyen, hogy ateizmus, és hogy a legtöbb dologról az ateistáknak igencsak jól átgondolt véleménye van. Szóval születésem óta ateista vagyok, de tinédzserkoromban tudtam csak meg, hogy ennek ez a megnevezése.

Talán egy pici tudatosság azért van benne, mert amikor először megtudtam (még óvodásként), mi az a mennyország, én szó szerint megijedtem. Nem volt számomra félelmetesebb dolog, mint hogy akaratomon kívül eltűnjek valami másik dimenzióba úgy, hogy a Földre (ahol minden általam ismert boldogság és élmény fellelhető) soha többet nem térhetek vissza.

Mert egyszerűen szerintem nincs értelme.

A vallás a buta emberek menedéke. Például régen azt hitték, hogy a villám Isten haragjának a megmutatkozása, miközben egy teljesen hétköznapi természeti jelenség.

Aztán, ha nem lett volna keresztény egyház a tudományunk már kb 1000 évvel fejlettebb lenne, ugyanis a középkorban teljesen elnyomtak mindenféle tudományos kutatást/eredményt.(inkvizíció, eretnekek)

1212, gyermekek hadjárata (keresztes háború). 10 éves gyerekeket küldtek harcolni, mert, az ő lelkük tiszta, nem bűnösek és ezért majd Isten segít nekik. Mi lett velük? A fele útközben meghalt, a másik felét a törökök összeszedték és eladták rabszolgának vagy janicsárt csináltak belőlük. Tényleg segített rajtuk isten:D

A biblia is full logikátlan, tele van ellentmondásokkal.

Jézus se volt Isten fia. Egy egyszerű ember volt aki ügyesen tudta befolyásolni a buta embereket.

Ráadásul arra fele igen elterjedt volt a drog használat, így nem csoda ha láttak dolgokat:D

Jah és még annyit, hogy ha a pápa a mennybe akar jutni, nem féli a halált, mi a francnak ül 10 centis golyóálló üveg mögött a pápamobilon?

Valamint, a bibliában van egy olyan rész ami valahogy így van, hogy "Add el mindened mid van és add oda a szegényeknek". Ehhez képest a pápa arany trónon ül arany jogarral a kezében.

Elsősorban azért, mert semmiféle bizonyíték nincs Isten létezésére. A világon semmi. A különféle jelenésekre, meg a "személyes megtapasztalásokra" azt tudom mondani, hogy az agy érdekes dolgokra képes. Nagypapám az utolsó éveiben már eléggé beteg volt, megjárta a háborút, 5 év hadifogság az oroszoknál embertelen körülmények között, csoda, hogy túlélte és hazajött. (Ha nem tette volna, én sem lennék, mert édesanyám a hazatérte után született.) Miután mamám megbetegedett, magunkhoz vettük mindkettejüket. Mama már évek óta mondogatta, hogy este/éjszaka borzasztó, mit művel papám, de napközben teljesen tiszta volt, nem emlékezett semmire, és csak legyintett: csak álmodtad. A hazatérése után 40 éven keresztül szedett minden áldott este erős altatót és erős fájdalomcsillapítót, ez megtette a hatását. 7-8 körül ő már feküdt le, de 10-11-éjfél körül mindig felébredt, nekiállt kiabálni, csapkodni a botjával, mászkált, nem talált vissza a szobájába, stb. A háború borzalmaira tökéletesen emlékezett, de arra, hogy a mama meghalt, vagy született egy új dédunokája már nem. Mondtuk neki, hogy ne szedje a gyógyszert, mert csak árt magának vele. Nem hitte el. Ha elvettük, még rosszabb volt, akkor mindene fájt és nem tudott aludni. Beszéltünk egy orvossal, és a javaslatára kicseréltük az altatóját egyszer C-vitaminra, neki meg azt mondtuk, hogy ez új, jobb altató meg fájdalomcsillapító, az orvos adta, erősebb, jobb lesz. Minden este bevette a két C-vitaminját, és láss csodát, semmije nem fájt, jól aludt reggelig, nem balhézott éjszaka. Placebo.

Ezt csak azért írtam le, mert valami ilyesmi az Istenbe vetett hit, az ima is. Placebo.

Engem római katolikus módon neveltek, heti kötelező mise, hittan, elsőáldozás, bérmálás... soha, de soha nem hittem Istenben. Gyereknek sem. (Igaz a télapóban meg a húsvéti nyusziban sem, egyszerűen butaságnak, vagy aranyos kis színjátéknak tartottam az egészet már egészen kicsi koromtól kezdve - és igazam lett.) Így voltam Istennel is. Azt láttam, hogy az emberek elmennek minden héten egy órára a templomba, eljátsszák a nagy hitüket, mert elvárják ezt tőlük a szülei, a szomszédok, a barátok, a pap néha beszél valamit a szeretet fontosságáról, az emberek nagyon bűnbánóak és nagyon szeretik egymást, aztán valami lehetetlenül logikátlan, buta és kegyetlen mesét olvasgatnak a teremtésről, meg a feltámadásról, meg a kannibalizmusmól, meg a másik emberek szívének megkeményítéséről és megölésükről, mindezt vallásos áhítattal. Aztán ki sem léptek ebből a hatalmas szeretetből, és már megy az áskálódás, szurkálódás, mások életébe való beleszólás. Ezt láttam. És ezt látom most is. Mindig is egy érdekes társadalmi elvárásnak, szerepjátéknak tartottam az egészet, mert a legtöbb esetben az is.

Aztán később megismerkedtem már személyesen is a Bibliával és annak teljes mértékű logikátlanságával. És megrémültem, mert ezzel párhuzamban olyan emberekkel is találkoztam, akik feltétel nélkül elhiszik azt, amit egy 2000 éves, emberek által írt, emberek által válogatott könyv ír. Aztán találkoztam olyanokkal is, akik egyszerűen beleőrültek a hitükbe. A szélsőséges, fundamentalista muszlimok és keresztények rendkívül veszélyesek. Egy irányítható massza.

Meg láttam olyanokat, hogy a nő megcsalta a férjét, és teljesen kétségbe esett, hogy ezzel fájdalmat okozott Istennek. Soha, egy szóval eszébe nem jutott, hogy a férjének hogy mondja el, hogy azt az embert, akivel összekötötte az életét, átverte, megcsalta, megbántotta. Eszébe sem jutott. Csak Isten. Elképesztő... a hit erőt adhat, mindenkinek kell hinni valamiben (nem feltétlen egy természetfeletti dologban, sőt), saját magukban, a remény már önmagában hit. És abban pl. mindenki reménykedik, hogy jól alszik éjszaka, hogy szép élete lesz, hogy jó napja lesz, egy jót fog enni, okos, egészséges gyerekei lesznek, vagy hogy kap normális válaszokat a feltett kérdéseire. Ez mind remény, ez mind hit. De amikor a hit családokat, embereket választ szét, embereket öl és nyomorít meg, az már nem normális.

Tudtad, hogy a kereszteléshez elég annyi, ha egy keresztény ember sima egyszerű vízzel megkeresztel bárki mást? Akkor már kereszténynek számít? Az 1800-as években Olaszországban több ilyen eset is volt, hogy a jómódú zsidó család keresztény bejárónője megkeresztelte a gyereküket, az egyház pedig elszakította a családtól. Merthogy a gyerek keresztény, és nem nevelkedhet egy keresztény gyerek zsidó családban. Nem engedték látogatni sem. Ez oda-vissza butaság volt, mert a zsidó szülőknek azért volt keresztény szakácsnőjük, miegyebük, mert a zsidók ugye szombaton nem dolgozhatnak. Kaja meg akkor is kell, ezért keresztényeket alkalmaztak. Egyrészt. Másrészt látogathatták volna a gyereket, csak meg kellett volna keresztelkedniük, erre meg nem voltak hajlandóak. Butaság és kegyetlenség. Mindkét oldalról.

Meg aztán még oldalakat lehetne írni a Biblia logikátlanságairól, arról, hogy ha a Biblia igaz, akkor Isten miért nem jóságos, meg hogy hányszázféle vallás volt és van a világon mindenfelé stb... Azt szoktam mondani, hogy ha mi most egy mikronéziai szigeten vagy Afrika szavannáin beszélgetnénk erről, a vallásosak egészen másról próbálnák meggyőzni az ateistákat, míg az ateisták többé-kevésbé ugyanarról a vallásosokat. Ha az őseink 1000 évre visszamenőleg mondjuk muszlimok, buddhisták, vagy valami indián hitűek lennének, akkor ti is azok lennétek.

27/N

És te miért vagy teista, kedves kérdező? Így neveltek és rád ragadt? Mi volt a te személyes bizonyítékod, megtapasztalásod? Hogy értelmezed a Bibliát? Nem kötekedés ez sem, csak érdeklődés.

- nincs egységes vallás,tehát melyik az igazi (mert ugyebár,a másik valláshoz tartozók is pokolra jutnak)?

- a világ vallás nélkül is működik

- a vallásos csoportok közötti ellentét

- a vallás és tudomány közötti ellentét

- a tudomány fejlődésének szándékos akadályozása

- vallás politikai befolyásra való törekvése és szerepe

- kibúvási lehetőséget ad a felelősség alól

- nem volt olyan élményem,ami jelt adott volna rá,hogy van isten..

15-ös vagyok. Akkor hasonlóan gondolkodunk, csak én ateistának vallom magam. De nem vagyok materialista. Alapvetően szkeptikus vagyok, de érdeklődő, és valóban vannak bizonyos megmagyarázhatatlan, vagy egyelőre megmagyarázhatatlan esetek. Hajlok arra, hogy minden megmagyarázható racionálisan, de azért ebben nem vagyok biztos. Mi a lélek? Mi az én és mi a te? Mi van azokkal az esetekkel, amikor baleset, kóma után egészen más nyelven kezdtek el beszélni, amiken nem is tudtak, egészen más emlékeik voltak? Van valamiféle kollektív tudat? Tisztában vagyok vele, hogy ezek legnagyobb része átverés, hazugság, félrevezetés vagy valami pszichiátriai zavar eredménye.

Nem utasítom el a teremtés lehetőségét, mert nincs bizonyítékom, és mi, emberek is teremtünk. A művészet teremtés. Igaz nem élő, de akkor is az. A mindenhatóságot, mindentudóságot, a mindig volt-mindig lesz dogmát, a Biblia igazságát utasítom el. Ettől még létezhetnek nálunk sokkal fejlettebb lények valahol, sőt, akár minket is alkothatott egy ilyen lény. De nem mindent, és akkor sem mindenható. Ezeken lehetőségeknek tartom, de számomra ésszerűbb az evolúcióelmélet a fajok kialakulására pl., hiszen ez ma is zajlik. Az, hogy az egész világegyetem honnan alakult, hogyan, már más kérdés. Rengeteg elmélet van, és ebből csak egy lehetőség, hogy valaki vagy valami teremtette, tudatosan. Egy másik, hogy van több millió világegyetem, a miénk az egyik. A harmadik, hogy lánc formájában ahogy összeomlik egy, kialakul egy következő. Vagy a nagy bumm, ami talán egyben nagy reccs is volt.

Engem csak az zavar, hogy a vallásos emberek többsége tényként közlik, hogy Isten teremtett mindent, és mindenható, mindentudó, mindig volt és mindig lesz. Holott ők csak ezt hiszik, vagy csak inkább azt hiszik, hogy hiszik, ezt hirdetik. Hiszen ez teljesen logikátlan. Rendben, a lehetősége fennáll, de ne kezeljük már ezt tényként. A tudomány legnagyobb mélységeit, a bevallottan hiányos elméleteit kritizálhatják, amikor a saját hitük égbekiáltó összefüggéstelenségeit nem látják, nem akarják látni. És ha mi felsorakoztatunk 20 féle bizonyítékot az evolúcióra mondjuk, a vallásos emberek nagy része azt mondja, azért, mert a Bibliában benne van, és punktum, végső érv. Az ész megáll...

És erről beszéltem: neked már ártott a hit, mert marcangoltad saját magadat természetes dolgok miatt. Jó, hogy tovább tudtál lépni, mert egy embernek nem szabad így élnie.

A linkedet délután majd elolvasom otthonról, most már mennem kell, de érdeklődöm az ilyen dolgok iránt, mint vallás, emberi agy, hit, lélek, természetfeletti... úgyhogy ha megírod, és jó a stílus, egy vevőd van :)

15-ösnek:

öröm volt olvasni az írásodat, nagyon jól összeszedted az egésznek a lényegét, nagyon hasonlóan gondolkodok én is.

Én alapvetően 4 nagy csoportot tudok megkülönböztetni az emberek között:

- szélsőségesen vallásosak

- vallásosak

- ateisták

- szélsőségesen ateisták

Mondanom sem kell, hogy az első és utolsó kategóriát én elítélem, hiszen 100%-osan kijelenteni bármit nem lehet... mert nincs rá konkrét bizonyíték. Sem azt, hogy X vallás úgy ahogy van tökéletes, és pont; sem azt hogy nem létezik semmi természetfeletti és pont. Mert nem tudhatjuk. Engem a józan eszem az ateista kategóriába sorol, többnyire azon okok miatt amit te már tökéletesen kifejtettél, de merészség lenne kijelenteni, hogy egészen biztos hogy világunk tisztán racionális alapokon nyugszik. Meggyőződésem szerint ez így van, de nyitottnak kell lenni és nem elzárkózni semmitől, fenn kell tartani a tévedés lehetőségét. Ez az ami megkülönböztet a "negyedik" kategóriától.

De persze ez csak egy saját elgondolás :)