Ateisták, miért hiszitek magatokat intelligensebbnek?

Sokáig ateista voltam, a szkeptikusságom miatt. De pont emiatt lettem Deista:

Logikusabbnak találom a teremtéselméletet (ha nem is Bibliai formájában) mint lehetetlen teóriákat és véletleneket. (Főleg az első élet megjelenését)

Obsidian, az intelligens ember érvel, és nem támad, kifiguráz. Még akkor sem, ha az ő nézőpontjából totál hülyeségnek tűnik a másik ember mondanivalója.

16.: Milyen bizonyítékod van az élet véletlenszerű megjelenésére?

17.: Micsoda érvek, bizonyítékok! Köszönöm a kimerítő válaszodat!

Az előbb idézett szöveggel nem 100%-ban értek egyet, azonban jól szemlélteti a nézőpontomat.

A fokozatos átalakulás problémája, hogy ha az átalakulási folyamat elején „bemenő” élőlény túlélési esélyénél magasabb eséllyel bír a folyamat végén „kijövő” élőlény, a köztes fázisok túlélési esélye általában nem lineárisan növekszik, sőt sokszor egyáltalán nem monoton növekvő. Ehelyett létrejön az általam „hasznossági szakadéknak” nevezett képződmény (elnézést a kedzdetleges rajzért: [link]

A vízszintes tengelyen az idő múlása és a generációk egymásra következése kap helyet, a függőlegesen pedig a „hasznosság”, szigorúan túlélési és utódnemzési esélyként kifejezve. Ez természetesen egy véletlenszerű görbe a probléma nagyjábóli érzékeltetésére, nem egzakt számértékeket mutat, és minden esetben más a görbe, a minimumhelyig sem feltétlenül monoton csökkenő, azután sem feltétlenül monoton növekvő, stb.

Egy „rosszabb” mutáció, mint látható is, egy határig életben maradhat. Egy rövidebb lábú antilopnak kisebb az esélye, hogy elmeneküljön a gepárd elől, de ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen kudarcra van ítélve. A kék vonal mutatja azt a szintet, ahol az adott mutációs szekvencia kihalásra, illetve a saját elődje általi kiszorításra van ítélve. Az átalakulás ezen a ponton megszakad – a makroevolúció matematikai képtelenség.

A hernyó sem versenyképes a természetben a lepkévé változás ideje alatt, elrejtőzik és begubózik, a viszonylag rövid átalakulási folyamatot így vészeli át. Azonban egy évmilliókig tartó átalakulás idejére a dínóból madárrá átalakuló, nem írhatja ki egy táblára: „evolúció alatt – légyszi ne egyél meg”. Nem kerülheti el az élet színpadán való megmérettetést több generáción át, s így nem kerülheti el a kihalást sem. A darwinizmus feltételezi, hogy az összes átalakulási fázis elégséges versenyképességgel rendelkezik.

Ez egyúttal megmagyarázza azt is, hogy a kisebb átalakulások miért lehetségesek: a hasznossági függvényük akár teljesen lineáris is lehet, de mindenesetre szigorúan monoton növekvő, lásd a zsiráf nyakának esetét, ahol a hosszabb nyak előnyösebb, nincs hátrányos köztes fázis.

Természetesen egy evolúciós folyamat kezdete és vége között több különböző lehetséges átmeneti útvonal van, s mindegyiknek más a hasznossági függvénye. Így meg kell találnunk azt az útvonalat, ahol egyetlen érték sem megy a kék vonal alá (amit persze szintén meg kellene határoznunk, hogy hol van!), s megoldottuk a problémát!