Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Valláskritika » Vallásos emberek, ti hogy...

Vallásos emberek, ti hogy éreznétek magatokat halálotok előtt?

Figyelt kérdés
Például egy zuhanó repülőn, vagy süllyedő hajón. Izgulnátok (úgy, mint amikor ajándékot kaptok), hogy milyen lesz a menny, a tökéletes és örökké tartó boldogság? Biztosak lennétek benne?

2012. nov. 16. 21:38
1 2 3 4 5
 1/43 anonim ***** válasza:
93%
Hű, nem tudom. Biztos izgulnék, de talán kíváncsi is lennék, hogy vajon mi jön ezután. És persze reménykednék, hogy akárhogy is, de jó helyre kerülök :-)
2012. nov. 16. 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/43 anonim ***** válasza:
96%
Bár nem vagyok vallásos szerintem senki se úgy ahogy azt most elképzelné.
2012. nov. 16. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/43 anonim ***** válasza:
85%

Fogalmam sincs, hogy mit éreznék xD Egyelőre nem is tervezem kipróbálni, ha nem gond...


Valószínűleg nem az járna a fejemben, hogy vajon milyen lesz a halál után a menny. Hanem inkább azon gondolkodnék, hogy miért maradjak életben és mit tegyek, hogy életben maradhassak. Hogyan menthetném meg a többieket?


Ha nem akarnék életben maradni, akkor pedig jó buli lenne meghalni, lehet még élvezném is (ezzel megúsznék egy öngyilkosságot és mindenki sajnálna, ami nem tudom miért lenne jó. Főleg, hogy halál után már b..hatom az egészet + az is elveszett aki voltam xD Amúgy meg nem szeretem, ha sajnálatra méltónak tart valaki ).


Ha életben akarnék maradni, akkor azon járna a fejem, hogy miért. Pl. azokért, akiket szeretek! A céljaim megvalósításának érdekében (és akkor ha életben maradok még meg is veregethetem magam, hogy na ezt is túl életem. Persze Isten segítségével).


Ha egyértelmű lenne a halál, akkor a bűneim megbocsátásáért könyörögnék ahogy csak tudok a lelkemben és kérném Istent, hogy segítsen.

Meg megpróbálnám kicsit élvezni a helyzetet:)


De én soha nem adom fel, akkor sem egyértelmű és Istenben is örökké hiszek. Akkor is, ha már meghaltam:P

2012. nov. 16. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/43 anonim ***** válasza:
100%
Ahogyan bárki más is érezne. Az emberek ilyenkor inkább a hozzátartozóikra gondolnak, ha egyáltalán van idejük valamire is gondolni.
2012. nov. 16. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/43 anonim ***** válasza:
88%

Sajnos nem tudom a választ.

Ha régen mentem volna gyónni akkor azért rossz értelemben is izgulnék. De sok igaz keresztény nem ijedt meg, sőt. Pl Assisi Szent Ferenc mikor megtudta hogy meg fog halni, ezt mondta: "Isten hozott, halál testvér!".

Az biztos hogy utolsó perceimet imával tölteném, megköszönném életemet és könyörögnék a megbocsátásért, és imádkoznék a többi utasért.

2012. nov. 16. 22:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/43 anonim ***** válasza:
100%
Amit írtam az a biztos halálra vonatkozik. Egyébként próbálnék segíteni a többieken.
2012. nov. 16. 22:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/43 A kérdező kommentje:

Egyszer a hozzátartozók is ott lesznek, (egy örökkévalósághoz képest elég hamar), és az embernek csak eszébe jutna a saját élete is.

Amúgy köszönöm a válaszokat mindenkinek.

2012. nov. 16. 22:03
 8/43 Ozmium42 ***** válasza:
100%
Ez nagyban függ a halál módjától, időpontjától, időtartamától, a szenvedéstől, attól, hogy mennyire váratlanul ér, és egy csomó mindentől.
2012. nov. 16. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/43 Salx Narval ***** válasza:
56%
Én sem vagyok vallásos, de azért megosztom veletek az én esetemet, ha nem bánjátok. Három hete én is a halál kapujában álltam és talán most sem vagyok messze tőle, minden esetre még itt vagyok. Amikor tudatosult bennem, hogy élek és tiszták a gondolataim, de bármelyik pillanatban meghalhatok, érdekes módon, nem fogott el a félelem, ahogy korábban gondoltam volna. Én ürességet éreztem, már-már közönyt és inkább szomorúságot, mint félelmet. A hozzám tartozó emberek elvesztése, szinten minden más érzelmet, gondolatot, elnyomott bennem és végtelen szomorúsággal töltött el. Az eszembe sem jutott akkor, hogy vajon mi lesz velem, hová kerülök, kerülök e egyáltalán valahová, van e mégis Isten és ha van, érdemes voltam e a kegyelmére (nem örök éltet remélek,csak békességet a halálomban). Azért volt ez nekem furcsa, mer amúgy sokat gondolkodtam ezeken a dolgokon. Azért az megemlíteném, hogy fájdalmaim ekkor már nem voltak, bizonyára ha vannak, akkor a félelem is előjön. Hazudnék, hogyha azt mondanám, hogy nincs bennem félelem, néha rám tör, napjában többször is, de akkor, ott, csak szomorúságot éreztem, de az kegyetlen rossz volt. Szerintem a hit sokaknak segíthet a reménytelennek tűnő időkben.
2012. nov. 17. 06:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/43 anonim ***** válasza:

Sziasztok. én egyáltalán nem félek a haláltól, ezt sajnos már volt alkalmam bebizonyítani. Persze nem várom, de tudom, hogy a halál bármelyik pillanatban megtörténhet. Ez egy természetes dolog, mint a születés. Általában a hozzátartozóim sokkal jobban félnek, irtóznak, vannak, akik még csak nem is mernek róla beszélni, tabutéma.

Szerintem azzal, ha beszélsz róla, fel tudod oldani a feszültséget.

Én a vallásomban megtaláltam a belső békémet, nem félek, nincsenek fóbiáim, jól érzem magam, nem félek a haláltól sem. =)

2012. nov. 17. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!