Meggyőznél arról, hogy a buddhizmus nem azok vallása, akik hárítják a felelősséget?

Pedig pofonegyszerű. A szerelem és a szex vágyak, a szex a buddhizmus szerint a második legerősebb alapösztön. A szexualitás és a szerelem sóvárgást, vágyakat, ragaszkodást, önzést eredményez, és ezeket nem lehet kikerülni. A vágyak, a sóvárgás, a ragaszkodás, az önzés következménye az újraszületés. Az újraszületés pedig azt okozza h ismét átesel a születésen, a betegségeken, a szenvedéseken, az öregségen és a halálon. Mi pont ennek az ellentétjére törekszünk, ami pedig az h ne szülessünk újra, ne legyen többé se születés, se szenvedés, se betegség, se öregség, se halál. Ez a Nirvána.

És mivel így áll a helyzet, ezért világos h nem fogjuk művelni a második legerősebb alapösztönt sem, hanem lemondunk róla.

"Ez is furcsa nekem, hogy ez a fene nagy bölcsesség miért zárja ki a párkapcsolatot. "

ez a kérdés kb úgy hat, mintha egy laikus akarna számonkérni egy kvantum-fizikust, hogy már miért kellene 11 dimenzió a húrelmélethez...

ebből sejthető, hogy valószínűleg te magad is hibás vagy a dologban, de szerintem ezt úgysem fogod elismerni, soha, tulajdonképp ezért is keresel bűnbakot (vallás). nem tudsz sokat a buddhizmusról, vakon belemész egy álbuddhista kapcoslatba, utána meg a buddhizmus a hibás az egészért. :)

ez egyébként jellemző is a nőkre, hogy belemennek mindenféle vallási fanatikussal a párkapcsolatba, utána meg a másikat hibáztatják, ha valami rossz sül ki belőle. persze ezt magyarázni paradoxon lenne, mert ha kicsit értenéd is a buddhizmust, nem csináltad volna ezt - az egész önmagáért beszél.

"A szabadság abban állna, hogy nem dolgozik kapcsolaton az illető, hanem "állatias ösztön"-nek nevezi a szeretkezést, még ha érzelmi alapú és monogám is? "

maradjunk annyiban, hogy nem ismered a buddhizmus lényegét, így érdemben nem is tudunk beszélni róla

"Nem erről van szó. Azért zárja ki a párkapcsolatot, mert a szexualitás, és a szerelem azok mind vágyakon alapulnak. Nem lehet valaki szerelmes vágy nélkül és nem szeretkezhet valaki vágy nélkül."

kirorunak megint igaza van, de saját véleményem szerint ezt fölösleges olyan embernek magyarázni aki mindenáron ragaszkodik a vágyaihoz, mert úgyis csak újabb kifogásokat keres, hogy miért ragaszkodjon hozzájuk. és ez bármilyen függőségnél így működik.

először jön a szexuális vágy, amit álnok módon szerelemnek nevez, holott valójában csak az egója éhezik, aztán meg ha nem kapja meg azt, amit vár, rögtön haragra gerjed és a másikat kezdi el gyűlölni. ez annyira emberi... :)

"Ez a nihil valóban a tökéletes boldogság állapota lenne?"

az egész gondolatmenet defektes. a boldogság utáni vágy megint csak egy vágy. a nihil pedig minden elutasítása, nem függetlenség.

"De akkor mit csinál az egyén, mivel telnek a napjai, mit érez, mi mozgatja, ha ezt már, teszem azt, elérte?"

az eredeti buddhista semmit sem csinál, meditál egy kolostorban, kéreget, vagy épp földet művel, épp hogy létezik.

a mahajána buddhista másokat segít hozzá a nirvánához

a zen buddhista általában tanít

a lámaizmusban a reinkarnálódott láma keresése és a tőle tanulás a lényeg

számos más elképzelése lehet egy embernek, miért van még életben. hiszen ha úgy nézzük az életösztön is csak egy vágy.

"Szerintem,nem kell választani a Nirvána és a testi vágyak közt. Az már tényleg öngyilkosság-a teremtés korlátozása. "

keresztény szemszögből értelmetlen a buddhizmusról beszélni

"Csináld azt,mint ő tette, tegyél valami nagyon kellemetlen dolgot neki,ami ellen nem tud védekezni és utána mond neki: ez a te problémád,valószínűleg nem vagy eléggé megvilágosodva,hogy fájdalmat érzel!"

egyre jobb. sőt, szerintem fogj egy vastag botot, üsd le, és edd ki a szívét. aztán taszíts nyomorba milliókat, miközben téged imádnak. :)

elég ironikus ezeket olvasgatni, miközben a buddhizmus a téma.

bár ez keresztény szemmel sem lenne felebaráti cselekedet...

"mit tudom én, engem nem érdekelt annyira"

minden tettnek megvan a maga következménye. nevezhetjük karmának...

"csípőből van válaszuk mindenre"

ez bármilyen vallási fanatikusra igaz. a legtöbb ilyen embernek már van egy felépített kifogásrendszere, hogyan bújjon ki helyzetek alól.

"Az a Théraváda, másnéven Hínajána, másnéven Kis Szekér, Kis Út. Az törekszik a Nirvánára. "

pontosan, de ehhez utána kellene nézni a dolgoknak. az emberek meg lusták, egyszerűbb hibáztatni mindent, mint kutatómunkát végezni, időt, energiát, netalán pénzt áldozni rá, használni az agyunkat, és beismerni, hol hibáztunk.

elég szomorúnak tartom, hogy a buddhizmust is így kiforgatták, de mint minden vallásnál így történt, így itt sem meglepő.

"Egyáltalán: mennyire követel tudatosságot, önkontrollt ez a vallás?"

a buddhizmus LÉNYEGE az önkontroll, a felébredés, a tudatosság, sőt, a tudaton kívül lépés is, mondhatni önmagad, az egód legyőzése. ezáltal győzöd le a vágyaidat is, amikor nem teszel eleget nekik, és megszabadulsz tőlük: düh, harag, szomorúság, örömök, szex, zabálás, egoizmus, stb...

"Egyszerűen volt az életemnek olyan szakasza,amikor is csak ugy tudtam megvédeni magam,amikor hasonlóan keményen "visszavágtam",mint az illető.Nem is egyszer."

ez hazugság. a bosszúállás sosem véd meg. sőt, az erőszak csak még több erőszakot szül

"Viszont még mindig nem értem, miért tartja kívánatosnak a szexuális érintkezéstől való tartózkodást ez a hit. A szerelem csak szellemi és lelki síkú volna?"

már egyszer elmagyarázta, szerintem másodjára sem fogod megérteni

valószínűleg nem is akarod. ezért mondtam hogy nincs értelme.

--------------

lényeg, hogy akik átvertek, szerintem sem voltak buddhisták

Kedves előttem szóló! Kb. egyetértek azzal amiket írtál. Csak egy pontosítás: az ösztönt ne keverjük a vággyal. Sorrendben így vannak ezek:

* Fizikai érzékelések vagy más néven "érzetek".

* Ösztönök: Belső, tudat alatti késztetés a pozitív érzetek és élmények irányában. Ez az érzetek és az érzelmek között van, és akkor jelenik meg az evolúcióban amikor az egyed képessé válik a külső és a belső dolgok közötti megkülönböztetésre.

* Alacsony szintű ("állatias") vágyak: Az ösztönökhöz kötődnek, de többé kevésbé függetlenedtek az érzékektől. Az ösztön érzelmi komponense megjelenik a hozzá tartozó érzetek hiányában is. Impulzívak, alig tartalmaznak mentális részt. Az ilyen vágyak tárgya általában valamilyen érzet megszerzése.

* Magasabb szintű vágyak: az érzetektől szinte teljesen függetlenedtek, és nem csak érzetekre hanem elvont dolgokra is irányulhatnak. Ezekben még több a mentális (gondolati) komponens. Minél fejlettebb valaki mentálisan, annál magasabb szintű vágyakat képes megélni (de nem biztos hogy meg is teszi).

A vágy és az ösztön is egy mozgató erőként jelenik meg. A lényeges különbség, hogy az ösztönöket alig lehet befolyásolni. Ha mondjuk kilógatnak egy ház tetejéről, vagy levetkőzik előtted két bombanő és elkezdenek simogatni akkor izgalmi állapotba kerülsz. Elkerülni nem nagyon lehet, csak "kezelni". A vágy ezzel szemben mindig rendelkezik egy mentális alappal is, és ha képes vagy tudatosan megválasztani a gondolataidat, akkor a vágyaidat is ellenőrizni tudod. Például: meditációval ráveszed magad hogy ne gondolj az anyagi javak megszerzésére, így "tápanyag hiányában" a birtoklási vágyad legyengül.

Kérdésem kiroru felé! Az érzések és a vágyak nem ugyan azok. A vágy az inkább érzelmi szinten megnyilvánuló akarat. Az érzelem az pedig egy létező dolog, ami valahogy (nem feltétlenül vágy hatására) kialakul. Ha jól értem, akkor a buddhizmusban az érzések nem tilosak, csak a vágyak. Tehát például, a boldogság utáni vágyat kerülni kell, de magát a boldogságot nem. A béke utáni vágy is haszontalan, de a béke érzése nem tiltott, sőt talán még célod is lehet a béke megteremtése. Ugyanígy a szeretet utáni vágyakozás nem maga a szeretet. Vágyni rá nem jó ötlet, de átélni a szeretetet az jó dolog (különösen úgy, hogy te szeretsz másokat). Az önsajnáltatás (empátia iránti vágy) is csak egy vágy amit kerülni kell, de a szomorúság átélése nem kerülendő. Erről mit mond a buddhizmus?

A kettővel ezelőttinek.

Nem voltál ilyen helyzetben,mikor harcolnod kellett. Mert nem vagy nő egy olyan kapcsolatban,ahol gyaláznak,agresszívak veled és szóban mindennap belédszúrják a kést. Mondhatod persze,ki lehet ebből a kapcsolatból lépni. Igen bizonyos esetekben lehet, nagy harccal és veszéllyel valóban. csak kérdés annak nem e lesz nagyobb az ára,vesztesége.

dE mondok más esetet is mondjuk kémény bünőzők közé vagy bezárva a börtönbe,ahol ha nem vagy te is ugyanolyan kemény, akkor köcsög vagy csicska vagy! De tényleg csak egy zsarnok akar agresszív lenni4 Örülj neki,hogy neked még nem volt hasonló karmád. Szerintem ne ítélkezz felületesen.

Amúgy szívesen olvasgatom a fejtegetéseket,megpróbálom beépíteni a mindennapjaimba,érdekes,tetszik.

Így van, az érzelmek, érzések vágyak nélkül is létrejöhetnek, mint például a szeretet mások irányába. A vágyakat kell kerülni, nem az érzelmeket, érzéseket, amik vágyak nélkül jönnek létre, igen. Megtörténik valami veled úgy h nem vágyból indult ki, és mondjuk azt h szomorúság jelenik meg valamitől. Az átlagember ilyenkor kétségbeesik és depresszióba süllyed, és az érzés terhe alatt van, így az érzés rabjává válik. Ebből következik az h rettenetesen rosszul érzi magát. Emellett elkezd vágyakozni az iránt h bárcsak jobb lenne a helyzete, bárcsak ez ne történt volna meg. Ilyenkor már megjelenik a vágy is, a szomorú, nyugtalan gondolatai miatt pedig szétszórt lesz, és mivel ezekkel az érzésekkel, érzelmekkel azonosul, ragaszkodik hozzájuk és vágyakozást táplál az iránt h neki jobb legyen az élete, mindezeknek a hatására nem fogja tudni elkerülni az újraszületést.

Aki viszont már sokat meditált, és megfelelően, vagy már el is érte a Nirvánát, az nem kerül a szomorúság hatása alá, nem lesz terhe a szomorúság, egyszerűen nem azonosul vele, nem érzékeli a magáénak azt, hanem tudatosítja a megjelenését, a létezését és az elmúlását. Elengedi anélkül h belefolyna, és soha többé nem gondol vissza a helyzetre.

Ugyanígy van ez a boldogságnak azzal a fajtájával ami vágy nélkül jelenik meg. Legyen az egy kedves barát aki meglátogat, amikor épp beteg vagy és hoz neked gyógyszert is. A boldogság mellett megjelenik a szeretet is, és anélkül h akarnád vagy nem. Na és akkor mi van? Egyszerűen csak felfogod, tudatosítod ami történik, és hagyod h eltűnjön, anélkül h belegabalyodnál és elkezdenél ragaszkodni a szituációhoz, a helyzethez, a boldogsághoz. Ugyanúgy nem kerülsz a hatása alá, és nem lesz számodra teher ez a helyzet sem, mint ahogy többé már semmi más sem, ha a Nirvánában időzöl. Egyszerűen nem azonosulsz vele, csak a tudatában vagy és elengeded. Egyik pillanatot a másik után engeded el, gondolkodás, megítélés nélkül. így nem hozhatsz létre se ragaszkodást, se vágyat, egyszerűen semmit nem hozol létre.

A többi amit írtál az is csak ennyiről szól. :) A buddhisták így gyakorolnak. Nem gabalyodnak bele semmibe, bármi is történik velük. Csak tudatosítják a keletkezését, a jelenlétét és az elmúlását, és soha többé vissza nem térnek ahhoz amit akkor átéltek. Folyamatosan csak az itt és mostban időzünk, hiszen az az egyetlen reális idő. A múlt és a jövő butaság, csupán képzetek a fejetekben, mint ahogyan az idő is. A múltban tévelyegni és a jövőt kergetni, attól félni, hoz létre ismét számos szenvedést. Álmodozást, vágyakozást, ragaszkodást, félelmet, stb.

"A szerelem és a testi vágy amúgy mindenképpen negatív és leküzdendő elemek ebben a hitben? Nem cél az utódnemzés sem?"

De lehet. Ha egy világi gyakorló családot akar, alapíthat.

"A vágyaktól való megszabadulás célja tehát az, hogy elkerüljük az újraszületést? Számomra ez tűnik önző magatartásnak: nem küzdök más ember boldogságáért, a vele való kapcsolaton nem dolgozom, hogy nekem majd jó legyen, ne kelljen újraszületnem."

Gondolj bele abba h mivel jár az h itt élsz a Földön. Akaratodon kívül megbántasz másokat az életed során, nem egyszer és nem kétszer. Rossz napod van, akkor beszólsz valakinek, és ez meg neki nem esik jól. Nem vagy képes kezelni az indulataidat, vágyaidat, sőt, tulajdonképpen csak nagyon részlegesen, homályosan tudsz uralkodni a gondolataid, érzelmeid felett egész életedben. Azaz hogyan tehetnél jót másokkal folyton, ha te magad sem vagy rendben? Hogyan lehetnél mások javára, ha te magadnak csapongó érzelmeid vannak, és létezik számodra a gyűlölet? Ha még magadat sem tudod kezelni, ha még a magad ura sem tudsz lenni, és folyton jó és rossz között csapongsz, hogyan akarsz másoknak folyamatosan jót okozni? Nem tudsz. Csupán arra vagy képes h felszínesen, részlegesen hozz más embereknek jót az életébe. Előbb utobb elkap a viszály, előbb- utóbb lesznek rossz kapcsolataid. Ha a következő életedben a párkapcsolatod rendben menne, és szép és jó lenne, túl lennél néhány kisebb-nagyobb vitán, de nem lenne különösebb gond, az azt követő életedben attól még borzalmas házasságod is lehet. Vagy ha nem abban az életben, akkor majd egy másikban. Ez attól függ, hogyan alakul a karmád. Érted már? Ha a reinkarnáció forgatagában akarnánk maradni, annak nem lenne semmi értelme. Nem csak magunknak okoznánk szenvedést, hanem másoknak is. Ezt nem lehet kikerülni úgy, hogy valaki folyamatosan újraszületik.

"Egyébként mi a vélekedés a betegségekről? Van az a nézet, miszerint minden betegség pszichikai alapú, ezt a buddhizmus elveti? Hiszen a düh, a harag, a sóvárgás nem küzdhető le, neurológiai alapjuk van. Mindennek elfojtása nem vezet betegségekhez?"

Elveti, igen. Mert szerintünk a betegségeknek karmikus okuk van. De leküzdhető a düh, a harag, és a sóvárgás is, attól függetlenül h neurológiai alapjuk van. És tudod miért? Mert pont h nem elfojtjuk. Te azt írtad h mi elfojtjuk a dolgokat, pedig egyeltalán nem. Nem elfojtjuk, hanem elengedjük őket. Elfojtás: nem akarsz tudomást venni valamiről, kialakul egy taszító érzés benned, a taszító érzéstől nyugtalanná válsz, és magadba folytod az adott dolgot, ahelyett h szembenéznél vele és elengednéd. Elengedés: tudatában vagy annak, ami történik, legyen az akár egy érzelem. Tehát eleve nem irányítod a figyelmedet abba az irányba h "nem akarok erről tudomást venni, ezt el fogom folytani", vagy "most elterelem a figyelmemet, mert ez a dolog zavar engem." Szembenézel azzal, ami megjelenik, tudatában vagy h jelen van az, ami van, és nem elfordulsz, elmenekülsz előle. Amikor elmúlik, akkor meg elmúlik. Egyszerűen nem reagálsz rá. Hagyod h eltűnjön a semmiben. Így nem is taszítod, és nem is vonzod az adott dolgot, hanem semleges leszel vele szemben. Így például nem azonosulsz a haraggal. Nem taszítod és nem vonzod azt, hanem hagyod eltűnni. Ezért nem kerülsz a harag hatása alá sem, és nem is foglalkoztat a harag. Mivel a harag, vagy a vágy, vagy akármi más, ami megjelent, ezáltal a viselkedés által nem kap erőt, nem kap táplálást részedről, ezért örökre eltűnik.

(Aki nem érez, annál kimutatható az agyi eltérés. Gondolom, a buddhizmus a gyógyszerek, pl. az antidepresszánsok alkalmazását is elveti, és többre tartja a meditációt.)"

Igen. Mert a gyógyszer méreg amúgy is. De persze ha muszáj, és egy betegségnek súlyos következményei lehetnek, akkor az az ésszerű ha beveszed azt a gyógyszert.

"hiszen ha úgy nézzük az életösztön is csak egy vágy"

"Pontosan. Miért van akkor életben, aki szerint a vágyak leküzdendők?"

Azért mert elméletileg már régóta a létforgatagban vagyunk, és a tudatunk mocskai tartanak minket életben, azok okozzák a születést és a halált is. Az egónk pedig fél a haláltól, valami állandót keres és retteg megszűnni. Ezért újraszületik h valami állandót találjon, de hiába, mert az újraszületés sem valami állandó.

"Bennem folyamatosan ott a kérdés, hogy mindezen érvelést mi különbözteti meg egy élni nem akaró, öngyilkos hajlamú, mélyen depressziós vagy súlyosabb problémával küzdő személy felfogásától, aki az ezotériába, a vallásba merül el, mert fóbiái vannak a valóságtól.

A tanárom, akit említettem, és aki a buddhista felfogásban az öngyilkosok menekülő útját látta, mint akik képtelenek cselekedni bármit, ami a társadalomhoz és az emberi kapcsolatokhoz köthető, nos, ő katolikus volt. Utólag úgy gondolom, neki is megvolt a fanatizmusa ebben, azonban a logikáját nem tudom, mi mentén lehetne kikezdeni. (Lehet persze azzal jönni, mint a korábbi válaszoló és az említett ismerősök - "te úgysem értheted".)"

Fóbia a valóságtól? Te nem tudod mi az a valóság. Merthogy olyan h valóság nincs is. Egy becsapás áldozata vagy, bizony. Mert itt minden illúzió, drága. És ez a gondolat nem jut el az öngyilkosok agyáig. Ők csupán attól menekülnek h szerintük ők rettenetes dolgokat éltek át, és fognak még átélni. Ők sajnáltatni szokták magukat, és amit tesznek h meghalnak az is csupán önsajnálat, sajnáltatás. Egy buddhista marhára nem ezt teszi, hanem az IGAZSÁGOT keresi, azt látja meg, mégpedig úgy h a buddhista tanítások alapján vizsgálja meg a világot. És ekkor jön rá h nincs is olyan h valóság. A valóság egy képzet a fejedben. Egyszerűen nincs. mert minden folymatosan változik, és elmúlik. Te is változol és végül elmúlsz. Ha lenne valóság, akkor örökkévalóak lennénk, és a körülöttünk lévő dolgok örökké léteznének. Akkor nem mondaná a buddhista azt h illúzió. Nem mondaná azt h múlandóság. Akkor nem is létezne buddhizmus. Az öngyilkos viszont ezzel szemben akkor is megpróbálná megölni magát, mert őneki elege lett az életből. Kiemelem h neki ELEGE LETT AZ ÉLETBŐL, ezzel szemben a buddhista TUDJA, MI A VALÓDI IGAZSÁG AZ ÉLETRŐL.

"Pl. az sem érdekel egy buddhistát, mi lesz vele húsz év múlva? Ha lát, olvas valamit, ami megfogja, nincs benne igény, hogy megossza a társával, akár gyerekével? A tanítványok így egyfajta családot képeznek?"

Az legyen a jövő gondja, h mi lesz az életben még. Akkor tervezünk előre, ha muszáj, ha mondjuk arról van szó h a híd alá kerülsz-e, vagy lesz fedél a fejed felett. A szenvedés azért van, mert elégedetlen vagy a jelennel.