Azért találták ki Istent, meg az isteneket, mert az élet bizonytalanság?
Ezt az egyik kérdésben olvastam válaszként:
"Valójában sokkal egyszerűbb a válasz, mint hinnéd:)
Az ember amikor az evolúció során tudatára ébredt, azt is felismerte, hogy egyszer meg fog halni. Rémisztő a gondolat, hogy egyszercsak vagy aztán eltűnsz.
Választ kerestek arra félelmetes kérdésre, hogy mi történik, ha az ember meghal.
Sokkal megnyugtatóbb úgy leélni egy életet, hogy végén mennybe, túlvilágba, nirvánába kerülsz, vagy újjáéledsz.
A katolikus vallás durván kinőtte magát, mert alkalmazkodott az akkori államformákhoz (Máté 22/21: add meg a császárnak ami a császáré, Istennek ami Istené"- azaz a keresztényeknek engedelmeskedniük kell az uralkodónak). Valamint később, a középkorban lelki békét nyújtott az embereknek a földi szenvedéseik közepette (tűrjék a szenvedést, akkor a mennyben örökké boldogok lesznek)
A legtöbb embernek valamiben hinnie kell, hogy ne rettegjen. Ők választanak egy vallást. Szellemek, isten, reinkarnáció. Isten a legkézenfekvőbb, hisz senkire nem mondják, hogy nincs ki a négy kereke ha imádkozik egy templomban, de arra igen, aki egy kávézóban szellemet idéz egy táblán."
Tényleg ezért vannak vallások?
Azért, mert az emberek bizonytalanok, nincs mire/kire támaszkodni az életben?
Ezért hisznek az emberek egy nem létező, vagy létező bizonyítatlan dologban, amit Istennek nevezünk, és csak a hitünk miatt él?
"Jézus előbb jött el mint az evolúciós elmélet szóval semmi értelme annak amit bemásoltál."
EZen nagyot röhögtem a Föld lapos elmélet is előbb volt mint az hogy gömbölyű.
Asszondja:
"
Ami a vallást illeti, ez véleményem szerint egyfajta elmebetegség. Annyi azonban igaz, hogy az a hajlamunk, ami eme elmebetegség kialakulását elősegíti némelyekben, szintén az evolúció során került be érzelmeink repertoárjába, s eredetileg valóban hasznos volt! Nézzük csak meg, miről is van szó?
A vallás lényegében a Stockholm-szindróma elfajult esetének tekinthető. E szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét; lényege az amikor a túszok - általában kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek - szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnők hogy gyűlölniük kéne őket! Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a rab bizonyos ritka, de néha mégis előforduló, felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, felette az élet-halál ura. Ebben az esetben alakul ki az említett szindróma.
Ezen érzelem adaptív értéke nyilvánvaló! Ha ugyanis valakinek teljesen ki vagyunk szolgáltatva, akkor a lázadozással semmire sem mennénk. A természetes szelekció kedvezett azon őseinknek, akik ilyenkor meghunyászkodtak, igyekeztek nem kivívni rabtartóik dühét, ez meg úgy volt a legegyszerűbb, ha átvették azok meggyőződését valamilyen mértékben, némileg azonosultak a céljaikkal, tehát "megértették őket", elkezdték úgymond "az esendő embert látni bennük", magyarán megszerették. Ez együtt járt azzal a hittel, hogy az illető "nem is olyan rossz", "ki lehet vele jönni", sőt néha egyértelműen jónak is látták a zsarnokot. Ekkor nem lázadoztak, sőt e rabok belenyugvását, szeretetét látva néha még a rabtartó is szelídebben bánt velük; vagyis így volt a legnagyobb esélye a raboknak a túlélésre! Tehát az erre való hajlam elterjedt az emberi génkészletben, már amiatt is, mert évezredekig ősközösségben éltünk, ahol a hordafőnök valóban élet-halál ura volt.
Na és most könnyen megérthetjük, miként alakult ki a vallás! Látva a Természet sok érthetetlen jelenségét - villámlás, vadállatok, földrengés, vihar, felhőszakadás; vagy szárazság, éhínség - ezek mind veszélyesek voltak a hordára - az ősemberekben kialakult a meggyőződés hogy a Természet, az bizony a hordavezérnél is hatalmasabb! S mert teljesen ki voltak szolgáltatva a Természet vak erőinek, ugyanakkor NÉHA a Természet barátságos is volt velük véletlenszerűen - hiszen előfordult néha jó termés is, sikeres vadászat, stb., nemcsak csupa tragédia - emiatt kialakult őseinkben az ezen erők iránti Stockholm-szindróma, amely reagálás a hordafőnökkel szemben nagyon is helyeslendő, ellenben ez esetben, a Természet iránt már nagyon is nem helyénvaló volt, egyfajta célját tévesztett viselkedési módszer. Mégis kialakult bennük e szindróma, ennek összes jellegével, s ez nem is sokára odáig fejlődött bennük, hogy az összes általuk nem ismert erőt megszemélyesítették, ezek lettek az istenek, s ezekről feltételezték hogy "nem is olyan rosszak", azaz "ki lehet jönni velük", - feltéve ha éppúgy a kedvüket keresik, mint a hordavezérnek! Tehát igyekeztek ajándékokat adni nekik - így fejlődtek ki a különböző áldozati szertartások. Könyörögtek nekik - ebből származik az ima. Megalázkodtak előttük - térdhajlítás, meghajlás. Mindez tipikusan emlékeztet a Stockholm-szindrómára!
Így alakult tehát ki a vallás: egy alapvetően helyes, adaptív viselkedési sablon helytelen irányba való alkalmazásával.
"
Hát.. ez a marxista-leninista vélemény. A szívekből módszeresen, kombattáns módon ki akarták irtani a hitet, különösen a legerőteljesebb, legtisztább katolikusokat támadták. .
Még a 70-es években is rendszeresek voltak a „papverések” – csak erről nem írt a „népszabadság” és hasonló szennylap
Ez az „önmagunkban bízunk” is annak nyomán keletkezett. Iszonyú sok szenvedést zúdítottak a világra, az emberekre ezzel. Az ember metafizikai kérdéseit NEM oldja meg, csak elfedi, a „majd a tudomány megoldja.. a tudósok felfedezték.. majd …majd”.
A hívő is bízik önmagában, hogy megoldja az életbeli dolgait, nem hagyja, nem vádolja Istent, ha valami nem sikerül. Ez is tipikusan a kommunista eszmék által roncsolt lélekre vall:
Isten nincs (nincs „tudományos bizonyíték”, de „miért hagyja” miért ilyen, miért van rossz, miért nem sikerül” vádaskodás –ez a skizofrén tudatállapot.
Nekem itt és most kell megértenem a helyzeteket – annak metafizikai hátterével együtt. Az élet és halál kérdéseivel itt és most kell szembenéznem. És akárhogy alakul, vagy alakítom, Istennek hálát adok, hogy létezem. A vallások (mindegyik történelmi vallás) lényegi része a HÁLAADÁS. Hogy szerethetek. „mert Isten a szeretet”- mondta János apostol – és én ennek az isteni szeretetnek részese, résztvevője lehetek, szerethetek. A másik embert, az érző lényeket, állatokat, fákat, virágokat, a csillagokat. Köszönöm , Istenem, hogy szerthetek. Isten gyermekei vagyunk – és boldog vagyok ettől a „rokonságtól”.
Hogy megismeréssel közeledhetek a végtelen világhoz, annak megértéséhez. Amennyire jutok, annyira. A racionális –scientikus szemlélet csak egy részét képes megérteni. A művészek nem véletlenül hívők, mert egy teljes létszemlélet nem határolható egy analitikus gondolkodással le, és a nagy művészek pont attól azok, intuitíve az „egész”- ről van élményük, ihletett állapotban.
Bach minden műve végén megköszönte Istennek, hogy írhatott, olyan szépet. Nekünk.
Soli Deo Gloria. Hálásan. Ugye nem gondolja róla senki, „nem bízott önmagában”.
Ezért is mondta róla a költő: Bach: Istenbizonyíték.
Nagyon hosszan lehetne ezt kifejteni ---- > már kaptam is egy jó bank(?) reklámot, mert ennek itt nincs helye. Be is fejezem:
Istent nem „kitalálták”, kedves Kérdező. És a vallások nem ezért vannak.
-a-
sok dologban igazad van szerintem.a vallás voltaképp egy kísérlet arra,hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant.Tudják a vallási vezetők is,meg a hívők is,hogy sok dolog van amit nem lehet megválaszolni,nem egyértelmű,közben mégis megdönthetetlen igazságnak állítják be.Ez alapvetően a vallási vezetőktől ered,akik "nincs apelláta" elven elhitetik a hívekkel,hogy az Isten olyan,amilyennek ők mondják,és kész.pedig a vallások Istene is vallási vezetők,ill.különböző emberek fejéből pattant ki.Ha pl.megnézzük a Bibliát,az Újszövetség Istene konkrét témákról egészen mást állít,mint az Újszövetségben.Ennek ellenére a kereszténység azt tartja,hogy a Bibliai Isten egy és ugyanaz.szóval itt látszik az emberi elme fondorlatos játszmája,ami úgy formálja az Istent,hogy mindig neki legyen igaza.szerintem ha az emberek tudatosabban élnék az életüket,egyszerűen megélnék azt,ami van,akkor nem kellene ragaszkodni konkrét Isten képekhez.Az élet maga Isten.és az élet misztikum,ezért nem fejthetjük meg Istent sem teljesen.persze nem azt mondom,hogy bizonyos szabályszerűségek nem kellenének,vagy nem lennének az egész emberiséget átfogó és érintő dolgok.
Aztán ott a halál kérdése:Az ember fél az ismeretlentől,mert nehezen tudja befogadni,és ezért sokkal megnyugtatóbb egy kész forgatókönyvet kézbe kapni,és követni(mennyország,pokol,ki hova kerül,mi a súlyos bűn,mi nem az stb...)Holott ez sem jelent biztosat,csak hinni lehet benne.ezeket is más emberek állítják,akik ugyanúgy nem lehetnek abban biztosak,hogy kivel mi fog történni a halála után(egyáltalán milyen jogon döntik el?)
A vallásoknak alapvetően irányító funkciójuk van,tudják,hogy az emberek bizonytalanok sok dologban,ezért tudják,hogy sokukat kész ténynek beállított elméletekkel meg lehet nyerni.
Amúgy szerintem az idézett igehelyet nem egészen jól értelmezed,mert ott arról volt szó,hogy a farizeusok kóstolgatták Jézust,ezért ő megvédte magát.-azzal,hogy azt mondta,"adjátok meg a császárnak,ami a császáré,Istennek ami az Istené" azt fejezte ki,hogy a pénzt ő nem ítéli el,tehát mindenki más is megadhatja a császárnak is ami jár neki,csak ne váljon a pénz rabjává,sem az uralkodó s...gét ne nyalja,aki a hozzá hasonló szellemi úton akar járni.De ettől ő nem hódolt be a császárnak,mert eleve nem tagadta meg,hogy a pénz a császárt illeti,mert nem ragaszkodott a pénzhez.
Legalábbis én így értelmezem.
Szia!
Valóban nagyon érdekes elolvasni, hogy egy ateista ember mit gondol a vallásosokról. Természetesen ez nem igaz. Logikus dolog, hogy a ma divatos un. Tudományos világképpe nem fér bele az Isten. Az azonban szégyen, hogy az ateista emberek jelentős többsége - tisztelet a kivételeknek- képtelenek elfogadni azt a tényt, hogy az ateizmus és az evolócióban, mint az ember kifejlődésének elméletében való hit ugyanolyan hit, mint az Istenben való hit.
Az Istenben és a Teremtésben való hitnek legalább annyi bizonyítéka van, mint az ateizmusban és az ember evolúciós kifejlődésének elméletében való hitnek. Csakhogy - mivel ez utóbbi nagyobb népszerűségnek örvend manapság - így nagyobb a publicitása és ezt oktatják az iskolákban is, ezt propagálják a médiák is. Ettől persze még nem válik igazabbá. Nos én úgy látom, hogy az ateizmust azért találták ki és terjedt el, mert közelebb áll a bűn által megrontott emberi természethez.
Üdv. Péter
9, köszönet, mint mindig.
Megjegyezném, hogy ez az adukártya "ember evolúciója" annyira jól esik, az ateistáknak, mert akkor nem kell semmit tenni, majd "fejlődik" "magától"
De nem. Magától csak tehetetlneül lefelé haladnak a dolgok, involúció van. A keletkezés és ami a szellemi út szempontjából a legfontosabb: az EREDET- nincs meg a tudósoknak, nem véletlenül. A tudós, Darwin ezt még tudta, (azt nem,hogy így vissza fogak élni elméletével). Darwin hívő volt. (A fajok eredete bevezetőjében olvasható, Teremtőhöz való kapcsolata. El szokták hessegetni az ateisták ezt, mondván csak a felesége miatt,stb..stb.. ami persze nem egyeztethető össze, hogy valóban nagy gondolkodó tudós volt.)
„Felemelő elképzelés ez, amely szerint
a Teremtő
az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerű kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma bontakozott ki – és teszi ma is." (Darwin: A fajok eredete/431.o)
Én azt gondolom, hogy nem az emberek találták ki Istent és az élet csak addig bizonytalanság, amíg helyre nem áll a kapcsolatod Istennel.
Szívből kívánom neked, hogy ez megtörténjen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!