Most akkor szabad akarat van, vagy mindentudó-mindenható isten? Mert a kettő együtt nem megy.
Ha ugyanis isten mindentudó, akkor azt is tudja, hogy ki mikor mit fog tenni, dönteni, gondolni, mondani, stb. - és mivel mindenható, ezért már a kezdet kezdetén tudta mindezt előre, a vég végezetéig mindenkiről, le a legapróbb részletekig, és ennek ismeretében, szánt szándékkal teremtette a világot éppen úgy, hogy éppen azt az utat járja be, amelyiket. Vagyis előre eldöntött mindent helyettünk, teljes a determináltság, a "szabad akarat" pedig nem több egy üres frázisnál. Ebben az esetben pedig a "Sátán lázadása", "bűnbeesés" és más hasonlók is értelmezhetetlenek, mivel ezek is mind az isteni akarat és terv részei. Elvégre ha nem akarta volna, akkor máshogy csinálja a dolgokat.
Ha viszont _van_ szabad akarat, akkor nem létezhet mindentudó isten, mivel a szabad akarat lényege éppen az, hogy senki nem tudhatja - "Isten" sem -, hogy mikor miben mit fogunk dönteni, amíg nem döntünk... tehát nincs mindentudás. És következésképp a mindenhatás is elég kétes, mivel utóbbi lévén az előbbit is biztosíthatná magának. Márpedig ha se nem ez, se nem az, akkor istennek sem igen lehet nevezni...
(Arról nem is szólva, hogy a pokollal-elkárhozással fenyegetés mellett a "szabad akarat" még akkor sem lenne több nagyon gonosz, elborult és groteszk viccnél, ha tényleg szó szerint lehetne érteni... még hogy azért van szabad akarat, mert "Isten" nem bábszínházat akar... aham, hát persze... képmutatás felső fokon...)
Nem, megsértődésről nincs szó. Csupán sajnál téged. Ő tudja hogy ennek mi a következménye, és el is mondta. A megsértődés akkor kezdődik, ha a jószándékú segítségét az arcába vágod, és gúnyolódsz rajta. Mint te magad is megsértődsz ha veled így tesz az akit szeretsz.
A szabad akarat azt jelenti, hogy neked is van hatalmad. Választani. Láthatod, hogy mit okoznak a tetteid, nem csak magadnak ártasz azzal, ha Isten "ajánlásait" (nevezzük így, mert áthághatod, és csak azért van törvény jellege, mert a bajt automatikusan maga után hozza, így a természet törvényeihez hasonlít) figyelmen kívül hagyod.
Nézzük máshonnan. Ha feleséget szeretnél magad mellé. igazi, hűséges feleséget, aki szeret téged és akit te is szerethetsz bizalommal, olyat választasz, aki önszántából dönt melletted, és akkor is kitart melletted ha jön valaki macsóbb ruhában és kinézi magának. Akkor is kitart ha gazdagabb valaki jön, és ti éppen rosszul álltok, én nincs nyaralnivaló pénzetek. Olyat választasz, aki akkor is kitart, ha egy időre el kell utazzál. Az ember az első próbán is megbukott. HA nem dönthetett volna szabadon, nem bukhatott volna el, de akkor nem érne sokat a döntése sem. Vagyis teremthettek volna minket gépnek, de nem volt más út hogy élőket teremtsen. Ha lenne más megoldás, Isten azt választja. Ez a föld innen nézve bűnös és szenvedésekkel teli. De észre kell venni, hogy ennek a szenvedésnek, ennek az özvegységnek a mértéke összefügg a mi saját akaratunkkal. Hogy felelősek vagyunk egymásért. Nem csak magamnak okozok bajt ha nem tartom be az "ajánlásokat".
Az eleve elrendelés lényege, hogy helyed van a mennyben, Istennél. Mindenkinek van hely készítve. Megkapsz mindent ahhoz hogy azt elérd. Hogy oda eljuss. Ki hol kap helyet, ahhoz mérten vannak képességei, ajándékai. Az egyén döntésein múlik, hogy ezekből mit tud kamatoztatni. Hogy mit dönt. Ha Isten mindenkit "kényszerítene" oda jutni, akkor nem lenne értéke annak a helynek, és neked sem. Az Isten pedig mindenható arra, hogy a megfelelő módon segítsen neked oda eljutni, ha kéred, ha akarod. A mindenhatóság nem jelenti azt hogy Ő nem egy önálló személy, és nem csak azt teszi meg ami jó, hanem "bármit". Azt teszi meg, ami valóban jó neked és/vagy amit kérsz, szabad akaratból, és nem ellentétes a szándékaival.
Van még egy tévhit a keresztényekkel szemben. Az, hogy aki hibázik, aki bűnt követ el az nem igazi keresztény. Ha egy "keresztény" embert az ember cigizni lát, vagy más marhaságot csinálni, akkor rögtön előveszik hogy hát nem kell nekem kereszténynek lenni, ez se jobb nálam.
Ez egy hatalmas csapda, a saját lelkiismeret elaltatása. A kereszténység alapjában csak annyi, hogy az ember felismeri, Istenre szüksége van, és hogy nála keresi a megszabadulást. Ez nem azt jelenti, hogy minden hibát legyőzött, minden bajt felismert. Az ember élete erre való, hogy ezt az utat megtegye. A futóbajnokot sem piszkálják a pisztolydörrenéskor hogy mért nem ért még célba. Isten nem fordul el attól, aki hajlandó javulni, sőt, vele van és segít neki, és ez a mennyország kezdete. Ezt az utat végigjárhatod az Ő segítségével, vezetésével, úgy hogy léptennyomon felismerheted Őt. Ez egy hatalmas ajándék. Ezért esik rosszul neki, hogy ezt az ajándékot a képébe vágjuk, és azt mondjuk hogy az "Ő felelőssége" hogy így teremtett minket. Az Isten jó, és ha bármi más módja lenne önkéntes döntéseket meghozni tudó lények "létrehozására", bizonyosan azt tette volna. Ezért ahelyett, hogy Őt ingereljük a felelősségre vonással, inkább haszunáljuk ki ezt az ajándékot arra, hogy nyitott szemmel a jó irányba döntsünk, és ne legyünk hasonlók majd ahhoz az emberhez, aki végnélkül a kocsmában ülve kesereg, hogy de tönkrement az élete, és a világon mindenki hibás ezért, kivéve őt.
"ha a jószándékú segítségét"
Már mi a jószándékú segítség? A fogyatékosnak születés, a rák, a katasztrófák, a fájdalom és a háború?
"A szabad akarat azt jelenti, hogy neked is van hatalmad. Választani. Láthatod, hogy mit okoznak a tetteid, nem csak magadnak ártasz azzal"
Ez isten nélkül is pont így működne. Ha teszel valamit, az megváltoztatja a környezeted. A környezeted meg hat rád. Ennyi.
"De észre kell venni, hogy ennek a szenvedésnek, ennek az özvegységnek a mértéke összefügg a mi saját akaratunkkal. Hogy felelősek vagyunk egymásért. Nem csak magamnak okozok bajt ha nem tartom be az "ajánlásokat"."
Áruld már el nekem, hogy az Afrikában már eleve HIV fertőzöttként születő, majd később éhező és szenvedő gyerekek mégis milyen akaratért, tettért és felelősségért kapják ezt a sorsot?
"Azt teszi meg, ami valóban jó neked és/vagy amit kérsz, szabad akaratból, és nem ellentétes a szándékaival."
Ugyan, teremthetett volna olyan világot is, ahol nincs akkora szenvedés, ami néhány embernek kijut.
Pl. ők itt mit vétettek? [link]
Minek teremtett az isten ilyet a világra?
Kedves Srapnel,
Én megértem hogy mérges vagy a süketek-bénák láttán. A szenvedések láttán. Én is nagyon sajnálom őket. Az Isten nem ilyennek teremtette a világot. Ha Isten itt lenne, ha ez lenne az Ő országa, már régen nem lennének ilyen szenvedések. Amíg van bűn, lesz szenvedés.
Ha valaki béna, az nem a saját bűne miatt van. Az eredeti bűn fogalma, az emberi faj egészére vonatkozó átok, hogy Isten "kivonult" ebből a világból, vagy inkább mi vonultunk ki az Ő jelenlétéből. CSak akkor jön vissza ha az egyes emberek akarják, kollektívan. Isten Úriember, és ahol nem látják szívesen, oda nem megy. Az a vak, béna ember szenved. Talán 20, talán 50 évet. Az Isten országa kárpótolni fogja. Neki ez egy út. Vagy elfogadja, vagy lázad és eltemeti magát. Ha pedig te együtt érzel, és segíted ezt a vak és béna embert, együtt fogtok majd örülni, és nagyon boldogok lesztek. Mert egymást segítettétek. Ő is segít neked, mert egy alkalom volt a számodra hogy szeress. Ha mindenki tökéletes volna, önmagában hibátlan, nem lenne szükségünk egymásra. Most viszont van. Szabadon dönthetsz hogy most segítesz ennek a bénának, vagy nekiállsz az Istent hibáztatni. Az egyikkel nyertél, a másikkal veszítettél. Szabad akarat.
Ha e világ szerint gondolkozol, akkor ez nagyon felháborító. Ha látod az arányokat, (max 100 év aránylik a végtelenhez) akkor ez csak egy szempillantásnyi szenvedés.
Ez az ember nem választhatott. Isten pedig eljött testben, és önmaga választotta a szenvedést, hogy az együttérzését megmutassa. Hogy odafigyelj Rá, és válaszolj.
Megértem hogy mrges vagy, de próbáld megérteni. Lépj ki a néhány tízéves tapasztalatodból, és halgass arra akinek ennél sokkal több van.
Isten nélkül semmi nem lenne. A létezés nem lenne. Isten létrehozta a poklot, ahol azok "barátkoznak" akik nem kérnek Istenből. Nincs szeretet. A szenvedés abszolút. A menyország az ellentéte. Mi a kettő között vagyunk, hogy választhass, merre tartasz...
"Te! Csak azért nem lopsz, hazudsz, csalsz és ölsz, mert az isten tiltja? Nekem úgy tűnik, hogy azoknak van istene, akinek nincs szabad akarata. "
Rosszul tűnik. Nem emberi rettegésre kell gondolni. A keresztény ember nem az, aki mindig rabolna, ölne csak fél Istentől és ezért nem teszi. Ő is ember, mint te. Van közözttük is olyan, akit fel lehet idegesíteni, nagyon megbántani, nyomorúságba taszítani, elborítani az agyát. Bűne pedig mindenkinek van.
Csak az illető törekszik a megbocsátásra, önkontrollra, kegyelemre, bűn kerülésére. Isten segítségét kérik ahelyett, hogy a Sátánnak engednének. Ők nem nyugtatják magukat, hogy xy bűnnek így kellett lenni és ez így jó. Nem mondonak: isten nincs, nekem minden járhoz hasonló dumákat stb...
Bírom amikor jönnek ezek a vádak, hogy a kerestény imádkozik és vakarja a seggét, a másik ember meg keményen dolgozik. Primitív egy kijelentés. A keresztény munka mellett imádkozik. Csak nem elsődlegesen magát tartja pótolhatatlan és tévedhetetlen f..sza gyereknek, akiről a világ forog.
A hit halott cselekedet nélkül. Cselekedni viszont csak az fog Istennek tetszően, akiknek a szívébe vésetett a törvény. Tehát a világképébe épült. Innentől továbbra is mondhatjuk, hogy szabad akart van. Mivel van választási lehetőségem, ez nem agymosás. Egyszerűen csak undorodom a rosszat választani és ha elbukok, mint bűnös ember, akkor rosszul érzem magam.
Ésszel és szívvel is beláttam, hogy Istennek van igaza.
Természetesen írhatod, hogy ehhez nem kell hívőnek lenni. Vagy igaz, vagy nem.
Ha te teljesen egyetértel Isten kérésével és úgy cselekszel akkor az rosszat nem jelenthet.
Csak azt nem értem, hogy miért bosszant, hogy van valaki aki megteremtett és nem minden véletlen lett? Miben akadályoz?
"Vannak emberek, akik a szenvedéseik közepette azért könyörögnek, hogy már sehol se legyenek és mégis itt kell lenniük."
Volt ilyen proféta is, nem rég olvastam.
Aki nem akar itt lenni, az pedig nem könyörög, hanem cselekszik.
Egyébként a 28% -os válaszolónak nagyon igaza van.
Ha mi szeretnénk egymást és nem lennénk egositák, akkor minden baj ellenére még egy hegyet is arráb tudnánk rakni.
Azért kaptuk a parancsolatokat, hogy ne hivatkozhass rá, hogy nem tudtad.
Kedves sarpnel.
Nem,azért nem lopok, mert a teremtő tiltja.Persze nyilván azért sem.
Tudod, az emberbe egy olyat is beleprogramozott, amit mi lelkiismeretnek nevezünk.
Erre utal is az a vers, hogy akik nem hisznek Istenben de a lelkiismeretük az ami vádolja, vagy mentegeti őket bizonyos tettek miatt.
Ezek megmutatják, hogy bár nem isten törvényével élnek,
de még is be van írva a törvény lényege a szívükbe, jól lehet nm mindenki használja ezt sem.
ez a lelkiismeret.
És ahogy előttem szóló, nagyon helyesen írta, a teremtő, nem sértődik meg, csak rosszul esik neki.
Ha te a gyermekednek segítesz,felneveled, tanítod, amit tudsz megadsz, de vannak korlátozásaid amit természetszerűleg tiltasz és aztán azt tapasztalod, sokat adtál és kedveskedtél, aztán meg jó hátba vág köszönet képen akkor mit éreznél?
nem megsértődsz, csak meggondolod, hogyan állj ezek után a hálátlanhoz.
másik válaszban pedig a sérült beteg emberekkel kapcsolatban:
A teremtő jelenleg egy "bírósági"tárgyaláson vesz részt.
Megvádolták őt, és most bizonyítékokat kell felmutatni, hogy a vádlónak van-e igaza, vagy sem.
Sajnos az egyik vád pont ehhez kapcsolódik.
az ellenség azt állítja, hogy a Teremtő rossz uralkodó, és az emberek csak érdekből szolgálják Őt, mert ad.De ha betegek lennénk, meg nem tudnák élni rendesen mert éhesek vagyunk, meg meghalnak a hozzá tartozónk, akkor szembe köpjük a teremtőt és mindenki hátat fordítana neki.
ennélfogva nem csak a teremtő, hanem mi emberek is érintve vagyunk.
Be kell bizonyítani, hogy nem igaz, nem vagyunk érdek emberek, a teremtőt csak úgy és azért imádjuk, és engedelmeskedünk neki mert megérdemli, nem azért, mert állandóan lefizet minket.
Zsömle/lány
"Nem azokról a keresztényekről beszélek akik névlegesen azok.
Akik névlegesen keresztények azok tenni fogják, mert nem akarják betartani azokat a miket a teremtő mondott, mert ők az erkölcs terén is szabadságra vágynak, de azt nem veszik észre, hogy annak súlyos következményei vannak."
Jellegzetes ellenérv. Azok, akik bűnösek, nem igazi keresztények. Sőt, ők se, mert ezt csinálták. Ők szintén nem, mert azt csinálták. Mondd már meg: kiket tartasz nem névleges keresztényeknek, vagy sznoboknak? Biztos van olyan, aki téged tart sznobnak. Teljesen szubjektív, de akkor miért próbálod meg mégis valami egységbe erőszakolni?
"Úgy érvelnek, hogy teremtő haladjon velük a "korral"."
Tehát szerinted aki névlegesen nem keresztény, az maradjon meg a sötét középkor hangulatában? Aki nem névleges keresztény, az próbáljon meg úgy gondolkodni, mint ahogy a teremtő a Bibliában? Bocsi, de ez talán még a "névleges keresztények" tevékenységénél is rosszabb lenne.
"De ezek alapelvek, nem törvények.
A törvény megsemmisíthető, változtatható, az alapelvek viszont örök érvényűek.
ezen nem fog változtatni senki kedvéért."
Valószínűleg ezért van az, hogy ezek az alapelvek nem származnak semmiféle Istentől, semmiféle teremtőtől, hiszen jóval a Biblia létrejötte előtt már jelen voltak az emberi együttélésben. Valószínűleg ezért van az is, hogy nem keresztény kultúrák is kialakították ezeket az alapelveket (lásd pl. buddhista országok, vagy bennszülött afrikai törzsek, de érdekes módon az őshonos indiánok is vígan elvoltak a keresztény isten nélkül, amíg az hódítók formájában be nem tette a lábát Amerikába)
Isten nem a Bibliával lépett be az életbe. Isten mindenkibe benne hagyta az Őutána való vágyat, és a lelkiismeretet. Isten törvénye nem csak ott működik, ahol ez meg van magyarázva, pl a Biblián keresztül. Ezért aki hallgatott a lelkismeretére, nagyon jó emberré válhatott az indiánok között is. Minden embert Isten teremtett. Mindenki tőle származik. Talán te is észrevetted, hogy hasonlítasz az édesapádra, mégha nagyon nem is akarsz bizonyos dolgokban. Az más kérdés, hogy az Isten utáni vágyat Istennel, vagy legendákkal tölti meg az ember.
Minden esetre ha te eldöntötted hogy nincs számodra Isten, én sajnállak. mást nem tehetek. Meg kell szakadjál, hogy minden vágyadat kielégítsd, mégsem lehetsz sosem boldog. Ha őszinte vagy magadhoz. Nekem ehhez semmire sincs szükségem, csak összekulcsolt kézre. CSak szeretni. Legyen neked ahogy akarod... Te választasz.
Én azért adnék esélyt a helyedben az Istennek, én sem bántam meg...
Valami ismerete nem sérti a szabad akaratot.
pl.
Van egy nagyon jó barátom, akit évtizedek óta ismerek. Olyan jól ismerem, hogy meg tudom mondani, hogy bizonyos helyzetekben hogyan reagál, mit válaszol és mit cselekszik. Nem mindig, de elég sokszor. Most akkor emiatt neki sérül a szabad akarata? Ugyanez visszafelé: ő is ismer engem annyira, hogy tudja, bizonyos dolgokra hogyan reagálok. De ettől én még nem vagyok rabja. Nem azért fogok úgy cselekedni, mert ő előre tudja, és nekem nincs választásom. Hanem ő azért tudja előre, mert ismer engem.
Most ugyanez egy mindenható Istennel nyilván másik skálán, de hasonlóan működik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!