Hányan veszik be ezt hogy van isten vagy istenek?

Tulajdonképpen nem akarok már nagyon belefolyni, mert egyszerűen parttalan a vita. Látható, hogy a műszaki szaki, semmilyen érdemi felvetésre nem reagál. Azon hozzászólásához amely az emberek várható viselkedésének előrejelzésére vonatkozott azonban hozzáfűzném azt, hogy ez csak részben igaz és erős megszorításokkal. Egy ember viselkedésének előrejelzéséről, egy kis csoportéról, egy társadalmi rétegről, egy kisebbségről, egy szubkultúráról egy egész társadalomról, vagy miről beszélünk "az emberek kifejezés" alatt? Standard ember ugyanis nincs. Legalábbis nem lehet tudományosan meghatározni. Az előrejelzés, pontosan meghatározott korlátok mentén, és jórészt egy adott cselekvés vonatkozásában működik és még ebben az esetben sem hibátlanul. Vagyis általában nem lehet előrejelezni egy ember viselkedését, csak egy konkrét estre vonatkoztatva. Én pl. most megjósolom, hogyha műszakis kollégánk (ha egyáltalán az) elé két tányért helyezek, az egyiken kutyagumit a másikon Eszterházy tortát kínálva fel neki, ő az előbbitől jobban fog undorodni. Azt azonban már nem tudnám megmondani, hogyha spenótot és tökfőzeléket kínálok fel neki, akkor mitől fog undorodni. A legtöbb társadalomtudományi kutatásban az ember szinte mindig a hipotézisével egybecsengő eredményeket kap. Nietzsche (mint Isten ellensége)jegyezte meg a kutatás módszertannal kapcsolatban a következőket: "Nincs abban semmi csodálatraméltó, hogyha valaki elrejt valamit egy bokorban, majd ha ott keresi, akkor meg is találja." Ehhez azonban szükséges még hozzátenni, hogy a nagybetűs társadalom változásainak (az esetek döntő többségében nem túl hatékony) előrejelzéséhez, szükséges volt egy modern típusú, elmagányosodott és a természetes formációkból részben vagy egészben kiszakított modern, tömegember létrejöttére. Mivel a tömegben valóban az emberi minimum és nem a maximum nyilvánul meg, ezért könnyebb egy tömeg még egy virtuális tömeg viselkedését is előrejelezni, mint egy természetes emberi csoportosulásét. A szociológia nem nagyon tud egy természeti népről semmi jelentőset megállapítani és a viselkedésük előrejelzésére sem képes. Annál inkább az antropológia, mert az nem az élettelen természet törvényeinek leírására használatos módszertant kényszeríti rá vizsgálata tárgyára, hanem a saját kulturális apparátusának bevetésével próbálja megérteni, a vizsgált kultúra intézményeinek jelentését, méghozzá nem egy objektív jelentést, hanem azt a jelentést amelyet a szóban forgó kultúra tagjai számára hordoz.

No, de. Pár kérdés amire választ kérek: Az objektív és a szubjektív határa hol húzódik? A lehetséges vagy a tényleges tartománya-e a nagyobb? Az emberi természetes nyelv avagy a mesterséges nyelvek-e a bőségesebbek? Ezek közül bármelyiken lehetséges-e logikailag elfogadható ontológiai állítást tenni? Mi teszi az embert emberré, ha nem az etikai momentum? Ha a tudományos világkép értelem és jelentés - fosztó szemléletét elfogadjuk, akkor vajon nem azt fogadtuk-e el, hogy az értelmetlenség az értelem alapja? Nos, ha ezekre konkrétan válaszolnál, akkor azt megköszönném. Az ok és okozatról neked is egy szép idézet, mivel hosszú az érvelés, ezért egy olyan részt írok be, amelyben már az ok és okozat mellet, a harmadik fontos elem, az oknak mint feltételnek a vizsgálata is szerepel:

"Ha a feltétel a meghatározása szerint az a dolog, ami valami más keletkezését idézi elő, akkor a keletkezés tényleges lezajlását megelőzően, az adott dolog még nem tekinthető feltételnek. Feltétel avagy ok mivoltát csupán az okozat létrejövetelekor nyerheti el. Ebből az az abszurditás következik, hogy nem feltételek szabják meg az okozat létrejövetelét. Az a feltételezés, hogy a kezdetben nemfeltétel természetű létezők, valamivel kapcsolatba kerülvén később feltételekké változnak, a vég nélküli visszafelé haladás logikai hibáját vonja maga után, hiszen minden egyes nemfeltételként létező dolog feltétellé válásához újabb feltétel lenne szükséges. Az okok és okozatok megkülönböztetett, önálló léte nem állja ki az elemzést, hiszen az ok az okozattól ok, az okozat pedig az októl okozat." Fehér Judit: Nágárdzsuna

Európában Wittgegnstein jár hasonló cipőben, ugyebár "amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell".

Ez a dolog bölcseleti része, de ott van még a lélektani is. Forgasd haszonnal C.G. Jung: A nyugati és keleti vallások lélektana című briliáns művét. Tudod ők nagyon izgalmas párbeszédet folytattak Einsteinnel.

Amiket írok azok nem elvakult közelítések a valláshoz, hanem törekvés jelentőségük megértésére. Ezt ajánlanám neked is. Egy gondolkodó ember ugyanis felteszi magában, hogyha valami kétségkívül nagy befojással bír a civilizációkra, olyannyira, hogy vallás nélküli civilizációt nem ismerünk, akkor annak értelme, és funkciója van és valami fontosat fog közvetíteni nekünk az emberről (idáig a tudós) és Istenről (ez pedig a gyakorló). A tudós megközelítéséig juss el, a gyakorlást meg hagyd másokra!

Inkább hiszek a láthatatlan rózsaszín póniban. Ő is ugyanolyan, mint Isten. Csupa jó dolgokat ad nekem. :D

Amúgy meg, sok ember felnőtt, és hisz ezekben a dolgokban. Nem is az a baj, hogy hisznek, csak a 3-10 éves gyerekekre rákényszerítik hogy járjanak minden vasárnap a templomba, meg hogy ezt meg azt nem szabad. Elveszik tőlük az életet. Rákényszerítik a fiatalokra Istent.

Szerintem akkor jó, ha felnőtt korában dönti el az ember, hogy hisz-e vagy nem Istenben.

Aztán meg mi is az alapja az egésznek? Akik írták az Ószövetséget, nem látták, hogy hogy teremti Isten a világot, meg Káin és Ábel történetét.

Jézus pedig létezhetett, de nem volt neki ereje, egyszerűen csak lehetett egy olyan ember, akit akkor nagyon tiszteltek.

A hit lényege éppen az, hogy irracionális- ezért teljesen felesleges mellette vagy ellene érvelni.

Hányan veszik be? Erre két válaszom lenne:

1. Zuhanó repülőn nincsenek ateisták.

2. Te is, ha máskor nem, akkor, amikor Valakit, akit igazán szeretsz, komoly baj ér/ meghal- és neked tehetetlenül kell nézned.

Szívből kívánom, hogy az utóbbi minél tovább kerüljön el.