Hogyan lesz egy emberből ateista?

"Az ateista nem ember?"

Csak biológiailag, amúgy meg nem nagyon. xD

@29: Az újszülöttnek nincs hiedelemvilága. Te szerintem keverés az újszülöttet a kisgyerekkel. Láttál te már újszülöttet, fogtál a kezedben, voltál vele 24 órákat úkra meg újra? Nem igazán hiszem, akkor tudnád, hogy mennyire abszurd, amit mondasz.

Attól, hogy valamely történetben, hitvilágban nincsenek ellentmondások, még nem lesz igaz. Attól, hogy valami racionalizálható, ésszerű stb stb, még nem lesz igaz. Nem mondom ezzel azt, hogy a keresztény hit önellentmondásoktól mentes, sem azt hogy racionális - valójában egyik kérdés sem érdekel -, csak annyit, hogy ezek nem elégséges feltételei annak, hogy valami a valóságot írja le.

Abban egyetértek, hogy az emberi természetben benne van a hírhez, spiritualitáshoz, természetfelettihez való vonzódás. Az istenhittel kialakulása teljesen természetes folyamat, abszolút az ember természetéből fakad. De azon túl, hogy ez sem teszi igazzá, sőt, érdemes azt is észrevenni, hogy az egyes emberek igényei, gondolkodása, természete eltérő. Az emberi természet minden olyan tulajdonság, ami nagyobb embertömeget vizsgálva egyes emberekben biztosan megjelenik - de az is a világ legtermészetesebb dolga, hogy nem minden emberben jelenik meg minden ilyen tulajdonság. Nem csak a hitvilág, a spiritualitásra való hajlam, bármi. Aki nem fogékony ilyenekre, annak ilyen a természete. Nem nyom el semmit, egyszerűen ilyen. Nem gondolom, hogy ezzel gond lenne.

Azért csak kifejteni ezt a gondolatot jobban, nem intézem el mégsem egy sőt szócskával.

Az, hogy az emberi természet velejárója a hitvilágok kialakulása, nem hogy nem teszi valószínűbbé bármely vallás istenének létét, hanem inkább megmagyarázza, ezek az istenképek - a keresztény Istennel együtt - miért jöttek létre, hogy lettek kitalálva.

Az istenhit sok tőből táplálkozik, amik az emberi természethez kapcsolódnak, ezek olyasmik mint

- az ember igénye a környezete megmagyarázására: hogyan jött létre a világ, hogyan jöttünk létre mi, miért esik, miért fúj, miért villámlik, miért olyan ez az meg amaz, amilyen stb stb

- az ember igénye az útmutatásra, egy kozmikus apaképre, aki megmondja mi jó és mi rossz, utat mutat, megnyugtat, hogy sosem vagyunk egyedül és akármit hoz a sors, annak értelme van és minden igazságos

- az ember félelme a haláltól, az elmúlástól, ami miatt egy túlvilág képe megnyugtató, magunk és a szeretteink miatt is

És még biztosan van, most hirtelen ezek jutottak legelőször eszembe. Mind mutatja, hogy ha nem is létezik semmiféle istenség, az embernek természetes igénye van rá, hogy kitaláljon magának egyet, vagy többet.

És ha már az beszédes, hogy minden korban és helyén kialakult az istenhit, azt is érdemes észrevenni, hogy mindig és mindenhol más és más istenhitek alakultak ki. Más istenekben hitték az emberek, más történeteket meséltek és mesélnek a szent iratok stb stb. Ez sem épp azt mutatja, hogy ezeket nem az emberek találták volna ki saját maguknak.

(Továbbra is él, hogy általánosságban beszélek nagy embertömegekről, ami az egyes emberek természetéről és gondolatairól nem sokat mond.)

Ha te ettől boldog vagy, akkor legyen. Nem, nem kellett dolgoznom semmi elnyomáson. A szüleim 29-ben, 34-ben születtek, tehát még kötelezően volt hittan is az iskolában. Istentagadók nem voltak, de néhány esküvőn és gyászmisén kívül soha nem jártak templomban, soha nem volt bibliájuk, semmiféle valláshoz kötődő tárggyal nem rendelkeztek. És én sem kaptam tőlük semmiféle terelés egyik hit felé sem.

A környezetemben egyetlen kisgyerek van, aki „állítólag” vallásos. A szülei bigott istenhívősége az oka, belenevelték. És a kedves szülők és nagyszülők a legszemforgatóbbak, akiket ismerek. Egy rablás önrablás simán belefér, mások kihasználása, adócsalás is elfér a keresztény hitük mellett.