Vajon mi az oka hogy valaki vulgáris ateista lesz valakiből?

Én személyesen is ismerek ilyen embert.

Volt egy felesége és fia, de szétmentek mert állandóan alkoholizált.

A nőnek ott telt be a pohár mikor a ismerősöm részegen neki hajtott az udvarukban lévő filagóriának.

Ismerősöm, aki amúgy egyben a kollégám is most már azt hajtogatja egész nap, hogy nincs Isten, és erőszakosan lép fel mindenki ellen aki ezt a kijelentését megmeri kérdőjelezni.

Valószínűleg ugyanez igaz minden vulgár materialistára. Valahol csalódtak az életben vagy valamilyen szerencsétlenség érte őket, és ezért Istent kell hibáztatni. De mivel már ateista és nem hisz Istenben ezért az hogy Istent hibáztatja átszáll az isten követéire és így a hívők kerülnek célkeresztbe.

Habár sajnálom ezeket az embereket, mégis úgy gondolom, hogy végtelenül gyöngék és szánalmasok.

Persze. Minden héten felszoktam nézni, hogy tesznek-e fel valami új videót.

A vicc az, hogy rendszeresen törlik a keresztény kommenteket a videóik alól.

Én úgy gondolom, hogy a történelmi adatok alapján kimondhatjuk: a modern ateizmus lényegében a kereszténység teremtménye. Ateizmus mindig volt, de olyan mértékű, és formában, ahogyan most látjuk, a történelem egy adott pontján jelent meg, és állítom, hogy soha nem létezett volna, a kereszténység nélkül.

Anno a Francia Forradalom idején Párizsban nagy felfordulás volt, a nép ugyanis azt ünnepelte, hogy lerázta magáról a vallás terhét. Táncoltak, káromkodtak az utcán, a Bibliát a szamár farkához kötötték, stb.

Ez a hatalmas karnelvál azonban szerintem nem az, aminek látszik: úgy vélem, elkeseredett emberek tömege élt meg egy felszabadulást. Csak gondoljunk pl. Az 1572-es Szent Bertalan éji vérfüdőre, hogy milyen borzalmak történtek akkor.

Úgy vélem, hogy a népnek elege lett, torkig volt a vallással, majd ez a felfogás Franciaországból kiszivárgott, és meghódított több népet. Tehát az egész kiindulóalapja a kereszténység vallási visszélései voltak.

Én kicsiben átéltem ugyanezt: olyan szinten elnyomva éreztem magam a vallásban, hogy amikor kijöttem onnan, akkor nagy erővel szidtam a vallást. Ez mostanában kezd lecsendesedni nálam.

A helyzet ugyanaz nálam is, mont a Forradalom esetében: kereszténység nélkül SOHA nem lett volna bennem olyan fokú vallásellenesség, mint amilyen megjelent bennem.

Apropó, egy kis olvasni való.

A kitérés fázisai, itt láthatjátok, min mennek keresztül az ateisták, és ennek a folyamatnak a természetes része a düh is:

[link]

#8 Azt ugye tudod, hogy a Francia Forradalom vezéralakjai mint, Voltaire vagy Dennis Diderot és a többi igazából nem is ateisták voltak, hanem deisták. Tehát lényegében hittek Istenben csak nem úgy ahogyan azt az akkori keresztény vallási tanítások előírták.

"Én kicsiben átéltem ugyanezt: olyan szinten elnyomva éreztem magam a vallásban, hogy amikor kijöttem onnan, akkor nagy erővel szidtam a vallást."

Na ezt én nem tudom elképzelni napjainkban hogy hogyan nézhet ki.

Mert a Francia Forradalom idején még meg is értem, hiszen már annak komoly következménye volt ha véletlen rosszat szólsz az egyház irányában. Na de napjainkban.......

Azért mondom, hogy nem tudom elképzelni milyen a modernkorba mikor a vallásban elnyomnak valakit mert nekem nincs. Valláson kívül hiszek Istenben és fogadom el a keresztény tanításokat.