Isten nem létezik. Ki ért ezzel egyet?

"csak istenek, de egyik sem Isten."

Ezt bizonyítanod kellene, hogy létezik ilyen.

"okozója van!"

Általában ez igaz. Azonban valahol el kellett kezdődnie az oksági láncnak, vagy pedig végtelen, de ezekről még nem sokat tudunk. Akkor pedig nem költünk meséket, hanem kutatunk.

Az okozó pedig akármi is lehet, élettelen dolog is.

Miért kellene bizonyítanom?

A hit nem bizonyságról szól, mert akkor már tudásról beszélnénk.

Az oksági láncolat tagjai esetlegesen létezők, viszont az első tag szükségszerű létező.

Univerzumunknak időbeli kezdete van, de ha multiverzumot feltételeznénk, akkor is fenn áll ez a lehetőség, vagyis nem végtelen, van első láncszem.

"Az okozó pedig akármi is lehet, élettelen dolog is."

Nem is állítja senki, hogy biológiai lényről, vagy egyáltalán anyaghoz köthető entitásról lenne szó!

"az első tag szükségszerű létező"

Ezt kellene bizonyítanod.

Merthogy végtelen lánc is lehet. Olyan tagokkal, amelyek ma már esetleg nem is léteznek.

Az állandó adok-kapok, amit a test csinál, az sosem vezet Igazságra, hanem az maga a kárhozat a lélek számára. Ennek sosincs vége, mert a test önző, és amíg az embernek a saját akarata a cél, addig úgyis mindig igaza lesz, a másiknak pedig nem. Aki nem lélekben jár, hanem a testi erőlködésében, annak mindig igaza van. A világban, testben igaza van, persze lélekben már nem. Mert aki indulatból, saját okoskodásból vitázik, az úgyis azt mondja, amit ő tud az elméjével, nem pedig azt, amit neki kijelentett a Lélek személyesen. A vita olyan a felek között, mint egy kötél, és elszakítani nem akarják, mert mindegyik résztvevő azt maga felé húzza. Viszont ahol mégis elszakad, akinél ez megtörténik, az a legönzőbb, annak mindig igaza van mert úgyis az övé az utolsó szó. Ilyenkor lenne ildomos, hogy a másik fél elengedje el azt, ami ne épít, de a büszkeség okán egy újabb majd egy újabb vita-kötél lesz kifeszítve. És benne a felek nem veszik észre, hogy amit tesznek, az cseppet sem épít, és hogy egyiküknek sincsen igaza. Persze testből igazuk van, mert mindegyik azt mondja, amit akar, de az Igazság tekintetében egyik félnek sincsen igaza. És ilyenkor a fájdalmas az a léleknek, hogy az emberi felfuvalkodottság okán a test bizton állítja, bizonygatja saját igazát, sőt: megalázza a másikat és lenézi azt, aki nem azt vallja, amit ő. Elhiszi, hogy amit mond az valóban úgy van, mert nála van az Igazság, de attól nagyon mesze van valójában. Mert csupán üres szavakat és információáradatot hangozta a szájával szüntelen. Semmit sem mond, amiben élet van.

Még olvasni is félelmetes, és duplán veszélyes, mert egyrészről ilyenkor a testi akarat okán a lélek saját maga kerül egyre távolabb Istentől, attól, hogy élje lélekből az Igazságot, másrészt magával rántja számos embertársát is, akik tudatlanságból, naivitásból követik őt, hallgatnak a szavára. Ezért nagyon veszélyes, ki mit hangoztat és mit ad át az embertársának. Ami nem építő, ami istentelenség, az fel van jegyezve Istennél, ezért mindenki számot ad majd ezekről.

Az lett írva fentebb, hogy a hit nem bizonyságról szól. Elképedem! Elnézést, de annak, aki már megtapasztalta Isten kegyelmét, annak ezek lélekbe maró kijelentések. Hihetetlen, hogy miket állít az emberek zöme, és nem is tudja, hogy ezzel mennyire ítéletet von a saját lelkére. A hit bizonyságon alapul. Nem az elme bizonyításán, hanem lelki bizonyságon, ami két külön dolog. Megadja ezt Isten az embernek, mert jól tudja, hogy az ember erre vágyik. Mert az a legerősebb hit, aminek van bizonysága! És mi ez a bizonyság? Az, hogy valaki azt cselekszi, amit Istentől megkap. A lélek cselekedete a hit bizonysága, azzal lehet bizonyítani. Nem hiába fogalmazza úgy a Biblia is, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. A cselekedet a hit bizonysága. Az elmének információja van, tudása, amit mindig bizonyítani akar, mert csak így tudja legitimálni a test a saját azonosságát. Az információ, a tudás emberektől van emberekért. Viszont a lélek bizonysága más. Az Istentől van, a Lélektől jelentődik ki. A Lélek kortalan, előbb volt, mint a test. Amíg a test, az elme csak bizonygat, arra vágyik, addig a Lélek is tesz bizonyságot annak, aki arra gyermeki módon vágyik. De ez már nem információ, nem tudáson alapszik, mert az ott van mindenkiben a teremtés óta, de a testbe való születés majd a test növekedése okán ezt a lélek egyre inkább elfelejti. Ezért elkezdi falni a tudást, és mindig bizonyságra vágyik, de nem a Lélek bizonyságára, hanem a testére, a világira. A hit esetében az a folyamat is bizonyságról szól, de ott nem emberek bizonygatnak a másiknak, hanem személyesen Isten ad bizonyságot! Nem tételekkel meg egyenletekkel, hanem lelki megértéssel, bizonysággal.

A hit az kőkeményen a lelki bizonyságon alapul, de pontosan az a baj - és azért is remek, még ha fájdalmas is, hogy ezt így valaki leírta -, mert ez mutatja meg többek között azt, hogy a legtöbb embernek semmi köze sincsen Istenhez! Azért, mert ez a személyes megélésen alapuló leli bizonyság nem adatott meg a legtöbbeknek. És ilyenkor marad a folytonos vita, a bizonygatási hév, és ezért fekszik össze az emberek zöme a világgal. De így senki meg nem ismeri Istent, az Igazságot. Soha! Mindenki bizonyítania akar mindent, mert enélkül nem tartja létezőnek azt, ami az érzékszervekkel felett áll. De nem csak azt, hanem az ember mindenben bizonyságra vágyik. Annak hisz, ami bizonyos. Annak, amit a tekintélyelvűsége okán valaki már bizonyított, amit a tudósok meg egyéb hierarchia nívós lépcsőfokán állók igaznak mondanak, akkor az már igaz. Mert ők szakemberek, kitüntetett emberek. A tudomány ismerői. Az csakis igaz lehet. De hogy erről Istennek mi a véleménye, arról nem kérdezik meg Őt. Siralmas és elkeserítő. Nem hiába, hogy elfogyott a türelme az Atyának, és nagyon kevés ideje maradt hátra az embernek. Ez a mai szodómia ez még annál is jóval penetránsabb, ami Krisztus korában volt. Megdöbbentő, hogy sokan mit hisznek magukról és hová emelik magukat, mert sokan hiszik, hogy ők jó emberek. Olyanná vált a legtöbb ember szája, mint az a kémény, amit nem tisztítanak, és csak a kormot okádja. Félelmetes, de nem csoda, hogy az Atya ennyire hosszútűrő. Ezt látni, elviselni. Az emberek zöme maga menetel a kárhozata felé. Ami nem épít, azt szükséges elengedni. Legalább az egyik fél látná ezt be, bölcsen viselkedne és megálljt parancsolna, szelíden visszalépne. De csak azért is bizonyításra vágyik. Bizonyítani akarja Istent. Istent. Könyörülj rajtunk, Atyám! Ilyen mennyiségű téves információt és hazugságot sehol máshol nem lehet felfedezni, mint az állítólagos Isten Igazságban meg Istenszeretetben. Elnézést, ha indulatosabb voltam, magam ezt már elengedem, de ez valami elképesztő. Emberbaráti szeretettel imádkozom sokakért (főleg magamért), hogy meglássák, mibe is vannak beleragadva. Még adott a kegyelem, bármikor lehet Istent kérdezni Krisztuson keresztül, mégsem teszi szinte senki. Ingyen van. És nem kell. A világi okoskodás és megalázás, lepontozgatás és paráznaság az igen.

Isten bocsásson meg Krisztuson keresztül nekünk!

Mindenkinek legyen meg a hite szerint!

Üdv.

163

Nem kell bizonyítanom, mert a vallás ad egy választ (Isten), míg a tudomány jelenlegi álláspontja szerint a nagy bumm volt a kezdet, tehát volt kezdet! A végtelen láncra természetesen van esély, de valószínűsége olyan kicsi, hogy nincs elég hitem, hogy azt elfogadjam!

"Nem kell bizonyítanom, mert a vallás ad egy választ (Isten)"

Rendben van, de akkor mindig tedd hozzá: "ÉN így hiszem!"

"a tudomány jelenlegi álláspontja szerint a nagy bumm volt a kezdet"

Na, állj!

A mi világunk kezdete, valóban. DE a tudomány nem azt mondja, hogy minden ezzel kezdődött!

"A végtelen láncra természetesen van esély, de valószínűsége olyan kicsi"

Ezt te honnan tudod, hogy mekkora a valószínűsége? Hasraütéssel, gondolom.

És, ha 100%?

Szóval, arra kérlek, hogy ha erről a témáról beszélsz, ne zárd ki ezeket sem.

#166

"Nem kell bizonyítanom, mert a vallás ad egy választ (Isten)"

Melyik vallás? Melyik isten? Miért a tiéd? Miért egy a másiké?

"a tudomány jelenlegi álláspontja szerint a nagy bumm volt a kezdet, tehát volt kezdet!"

A tudomány nem állítja, hogy lett volna kezdet. Tehát azt sem, hogy a nagy bumm lett volna a kezdet. Azt állítja csupán, hogy a nagy bumm az egy olyan pillanat, aminél messzebb képtelenek vagyunk látni.

"A végtelen láncra természetesen van esély, de valószínűsége olyan kicsi, hogy nincs elég hitem, hogy azt elfogadjam!"

A statisztika nem úgy működik, hogy ha valamire kicsi az esély, akkor az nem következik be. Kicsi az esély a lottó ötösre, mégis van már egy csomó nyertes, akinek sikerült. Kicsi az esély, hogy valaki egy ritka betegséget örököljön, mégis léteznek akik ilyennel születtek. Kicsi az esély, hogy egy csomó eseményre, amik aztán mégis bekövetkeznek. Ennyit a statisztikáaról és a matematikába vetett hited hiányáról.

A végtelen láncolat esélyét nem tudod kiszámolni, csak füllentettél, amikor azt mondtad, hogy kicsi. Ha mégsem hazudtál volna, kérlek megosztanád velünk, mekkora az esély és hogyan jött ez ki neked.

Miért, Peti bá'?

Neked talán tudásod van? Te nem vagy vak?