Gyakran látom ateisták részéről, azt a prevalens, keresztény vallással szembeni érvet, mely szerint Isten direkt rendezte úgy a dolgokat, hogy az ember bűnbe essen. A következő érvelésemmel, ennek ellenkezőjét sikerült megmagyaráznom?

Egyébként tényleg demotiváló tud lenni, hogy egy hosszúra sikerült kifejtést így lepontoztok, mert én nem azzal a szándékkal írom ezeket, hogy akkor én most megmondjam a tutit azt állítva, hogy "én tudom, hogy van Isten, az ateisták meg rosszul tudják, és ezt most bebizonyítom". Nem erről van szó. Azért írom ezeket, hogy képviseljek egy szempontot. Nem azért, mert azt remélem, hogy most majd itt jól földbe döngölök másokat, hogy mást gondolnak, mint én, hanem azért, hogy hátha valakinek elolvasván legalább annyi megfordul a fejében, hogy "nem értek egyet, de értem a szempontját". Sok olyan dolog van, amik szerintem egyszerűen hibás értelmezésben élnek az emberek fejében a vallással kapcsolatban, és nem azért, mert ne tudnák felfogni, hanem mert az általános paradigma eltolódott az idők során, különböző ideológiák terhelik, vagy elveszett a hozzáférés az eredeti gondolathoz. Én nem mások meggyőződését akarom kiigazítani, hanem csak azt, amit az én meggyőződésemről gondolnak, ha úgy látom, hogy olyasmit tulajdonítanak, ami nem úgy van, vagy nem igaz.

Engem csak az zavar kifejezetten, amikor meg sem próbáljuk megérteni a másik gondolkodását, akkor is, ha épp esetlenül fogalmaz, hanem belekötünk a pontatlanságokba, hogy igazoljuk a saját meggyőződésünket, vagy az egónkat. Én ezt láttam ennél a kérésnél is, ezért gondoltam, hogy megpróbálom kifejteni, miről is szólnak ezek az elképzelések a keresztényeknél. Nem kell személyes támadásnak vennie senkinek sem, hogy mást gondolok a világról, nem az a célom, hogy itt leuraljam mások gondolatait, hanem épp az, hogy sokrétűbbé tegyem a közös gondolkodást.

@111:

"nem értek egyet, de értem a szempontját"

Na, egyébként pont ez a bajom a metafizikával. Ha bejön a képbe, akkor a "nem értek egyet és nem értem a szempontját sem" a "fogalmam nincs mit beszél, így még azt sem tudom, egyetértek-e", illetve a "szerintem semmit nem mondott, hiába beszélt hosszan, így itt az egyetértés még csak nem is definiálható" álláspontok között szoktam vacillálni.

@107 a tudományos ismeretterjesztés alapvető lényege ez a "maszatolás". A valódi tudományos nyelvezet laikus számára értelmezhetetlen, akkor is, ha érdeklődés szintjén foglalkoztatja, mert nem fordít rá több évnyi egyetemi tanulmányt, hogy elsajátítsa. És nem is várom el a vitapartneremtől sem, de egyébként is csak a saját gondolatomat próbálom kifejezni, és nem egy tudományos elméletet prezentálni, ezért ez a maszatolás nemcsak, hogy megengedhető, valamelyest a tisztelet része is. Egyébként szerintem fölényeskedés volna olyan tudományos fogalmakat használnom, amiknek a hétköznapi értelmezése egészen más, mint a tudományos.

„A hurok-kvantumgravitáció egy teljes mértékben bizonyítatlan, alátámasztatlan fizikai modell, vagy inkább csak modell-kezdemény, csíra, akármi. Miért keverjük a már megismert valósággal?”

Nem tudom. Az azt megfogalmazó fizikusok miért keverték?

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Én nem értem, miről beszél a metafizika. Pontosabban meggyőződésem, hogy a világon semmiről, de azt legalább a legzagyvább módon teszi. Számomra befogadhatatlan. Lehet, én vagyok retardált ehhez, ki tudja.

Pl az asztalos példa. Az anyag elrendeződése meghatároz bizonyos tulajdonságokat - például, hogy kényelmesen rá tudod-e rakni a nemesebbik feled. Ez pedig a trivialitás csúcsa. Ezt mindenféle fennkölt formában leírni nekem nem csak haszontalan, de minimum furcsa.”

Hát most én szerintem kevés vagyok, hogy ezt megvilágítsam neked, de annyit azért tudok mondani neked, mint aki ért a tudományokhoz, hogy a tudomány maga is a metafizikában, mi több, a keresztény metafizikában gyökerezik, és anélkül valójában az értelmezési alapjai erősen hiányosak. És itt nagyon az alapokra gondolok, minthogy miből következik, hogy a tudomány az igazságot kutatja, vagy hogy egyáltalán létezik-e objektív valóság, vagy egyáltalán igazság. Ez egyáltalán nem triviális, például a buddhisták szerint az objektív valóság tulajdonképpen káprázat.

És éppen ennek a kérdésnek a nemtriviális volta az, ami amúgy kikezdi korunkban a tudomány érvényét és tekintélyét az emberek előtt. Mert hogyan lehetséges, hogy például elvileg szekularizált, a vallás igáját hátrahagyott nyugati társadalomban egyszer csak elkezdenek gyakorlatilag az emberiséggel egyidős kategóriák létét megkérdőjelezni, és olyan eszméket hirdetnek, hogy a nemek nem valódi létezők, hanem pusztán emberi konstrukciók a hatalmi harc eszközeként kreálva? Ez a valóság olyan szintű dekonstrukciója, mintha azt mondanám, hogy az időt az órásmesterek találták ki hogy a termékeikre igényt generáljanak.

És úgy gondolom, hogy ez a válság mélyen összefügg azzal, hogy a tudomány metafizikai alapjait a kereszténységgel együtt kidobtuk.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Szerinted valaminek a léte és nem léte egyenlő-e egymással?”

Nem vagyok benne biztos, hogy jól értem a kérdési szándékot, de első válaszom az, hogy nem.

„Ha nem egyenlő, akkor változást jelent-e ha valami nem volt, majd pedig hirtelen lesz?”

Változást jelent a már előbb létező dolgok szempontjából. Nem értelmezhető változásként a létrejött dolog szempontjából. Tehát mondjuk ha gyermekem születik, azt én változásként élem meg, a gyermek nem, hisz nem képes mihez viszonyítani a létét. Az ő szempontjából ez nem változás, hanem maga a kezdet.

@114: A tudományos ismeretterjesztésről pont rettenetesen negatív véleményem van. Az álláspontomat az itteni hozzászólásaimban leírtam:

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

"Nem tudom. Az azt megfogalmazó fizikusok miért keverték?"

Ez egy nagyon súlyos vád velük szemben tőled. Alá tudod támasztani? Én erősen úgy gondolom, hogy tisztában vannak vele, hogy az általuk kidolgozott modell bizonyítatlan, így egyelőre semmiképpen nem tekinthető a fizikai valóságunk részének.

A többire, elnézést kérve, de már nem ma reagálok.

116

Én kimaradtam a lepontozgatásos jelenség fejtegetéséből, ezúttal mégis hozzászólok, mert kivételesen egyetértek veled: "az élből lepontozással azt üzened, hogy inkább ne is kommenteljek". Nem különösebben érdekel milyen pontszámaim vannak, de engem is nagyon visszavet, hogy a keresztény hívő társaid amint megneszelik, hogy ateista vagyok, azonnal lepontoznak, hiába írok igazat. Volt pl. korábban egy kb. 48 százalékos hívő kérdező, aki ateistáknak írt ki kérdéseket, hogy utána minden válaszolót stabilan lepontozzon. Nekem is elmegy a kedvem, mert elrontja a pozitív élményt, amit ez a honlap kellene adjon, amikor válaszolok.

Ugyanakkor értem, hogy miért pontoz le a legtöbb ateista (én is): hosszan beszélsz, sokszor fennhéjázó stílusban. Mégis csak a levezetésed helytelenségét, hibáit pontozom, nem a hited. Ha a hited vezetett a hibákhoz vagy a logikus levezetésre, akkor is a válaszod pontozom, nem a hited, vallásod.

A kiírt kérdés nyilvánvalóan nyegle magyarázatot tartalmaz. Ha én hívő lennék, igyekeznék neki ezt, alternatív nézőpontot adni. Én nem vagyok az, csak kritikus választ tudtam neki adni, nem dolgom olyan választ keresni neki, amivel tovább tudja őrizgetni a kis hitét. Az ateista válaszokat nem értékelte, csak a te, támogató hozzászólásod. Ki is szállt azonnal. Ilyen is van.

Szerintem amiatt fog elmúlni egyszer a kereszténység is, mert az átlagember elég gazdag tudással fog rendelkezni ahhoz, hogy felismerje a nyilvánvaló logikátlanságokat, morális mélységeket a keresztény istenképben.

"

„Ez nekem változásnak tűnik, de kíváncsi vagyok, miért nem az.”

Mert ami lett, az nem volt 🙃 Részletesebben: az, ami a teremtéssel létrejön, nem írható le a megelőző állapotból, metafizikai értelemben, persze ehhez az is kell, hogy az identitás több legyen, mint a részek összessége, és ezzel Darkmoon80 valószínűleg nem ért egyet, ezért lát ebben ellentmondást (nem tudom, hogy ebben igaza van-e, mert ez a filozófia egyik alap dilemmája).

"

A metafizika nagyjából a lila agyú humán értelmiség idiotizmusa, akik jobb híján azzal szórakoznak, hogy megpróbálják kiforgatni a valóságot.

Ennek eklatáns példája a Titus által leírtak.

Haszontalan ködösítés + logikátlan magyarázkodás.

---

"A" : egy állapot, jelesül itt a teremtés előtti állapot

(tömören fogalmazva nem létezik semmi, csak Isten)

/

a világ nem létezik, nincs föld és ég,

lett légyen bármilyen (metafizikai/átvitt/értelmezett jelentés is tulajdonítva ezen fogalmaknak

"A "kezdetben teremtette Isten az eget és a földet", mint a Biblia első sora, lényegében ezt a kettős természetet írja le. Az ég a mintázatokat jelenti, a föld az anyagiságot, a kettő találkozása a teremtés."

(jóllehet erre az értelmezésre való felhatalmazás is kétséges, hiszen egy szó vajon miért nem azt jelenti, amit jelent? ... a föld az föld, az ég pedig ég... hiszen vajon a 3000 ezer évvel ezelőtti kecskepásztorok tényleg a metafizikai jelentésben gondolkodtak?)

és nem léteznek még sem csillagok, sem növények, sem állatok, sem ember,

melyek ugye összetevői a teremtéssel létrehozott, a részeknél

(metafizikai :-) szempontból az összetevőknél több identitásnál) a világnak/univerzumnak

- bár lehetséges talán, hogy a nem az egekben szárnyaló metafizika mellett a sima földi gondolkodás is ismeri az univerzum/világ mint részeiből felépülő komplex rendszer fogalmát???

/

"B" állapot a megteremtett világ

ITT legalább nem lehet semmiféle módon kiforgatni/értelmezni a tényt

LÉTEZIK egy világ, amely magában foglal olyan dolgokat, melyek a teremtés nélkül (szándékosan nem az ELŐTT szót használtam) nem létezett

Itt a fentiekben leírtak alapján kijelenthető

"A" állapot NEM EGYENLŐ "B" állapottal az elemi logika szabályai szerint,

mivel a kettő között eltérés van.

ha valaki mégis azt bizonygatná, hogy metafizikai értelemben valami ami nem ugyanaz mégis ugyanaz, akkor ott azért nagy a baj...

"Egyébként ezzel nem azt akartam mondani, hogy Darkmoon80 rosszul látná, mivel materialista szemszögből valóban ellentmondásosnak tűnik, hiszen az eleve a változékony anyagra alapozza az ontológiát."

Az ellentmondás nem a materialista szemszög, hanem az elemi logika alapján valóságos, létező, és Titus leírásodban semmilyen feloldását nem mutatta meg, így továbbra is fennáll.

"Csak arra akartam kilyukadni, hogy az ellentmondást az eltérő alapvetésekből erednek, nem belső inkoherenciából."

Maszatolás, játék a szavakkal...

Semmilyen alapfeltevés nem rúghatja az elemi logika szabályait, mert ha igen, akkor az egyszerűen hibás.

(Egyébként érdekes lehet, ha úgy próbálja logikusan bebizonyítani az igazát, hogy közben nem ismeri el a logikát.)

Tehát van "A" állapot és van "B" állapot melyek nem egyeznek meg egymással és a kettőt a teremtés isteni aktusa választja el egymástól, másképpen fogalmazva

az "A" állapotból az isteni teremtés hozza létre a "B" állapotot.

Ezek után a definícióhoz visszanyúlva (lévén a kérdésemet arra alapoztam) :

Miként lehetséges hogy a definíció szerint örökkévaló Isten

("örökkévalóság: létmód, mely kizár minden változást, tehát nincs kezdete, sem vége, ellentétben az idővel, melynek lényegéhez hozzátartozik a változás (múlik), ezért a korábban és a később jellemzi.")

előidézi az "A" állapot megszűnését és létrehozza/okozza helyette a "B" állapotot (teremtés aktusa)

miközben "A" állapot önmagában

"Az örökkévaló el nem múló jelenben (most) birtokolja lényegének teljesen kibontakoztatott, tökéletes gazdagságát."

vagyis nincs oka/módja/lehetősége egy másik állapotba való átmenetbe.

Megkésve, de folytatnám a választ a #113-ra.

"minthogy miből következik, hogy a tudomány az igazságot kutatja, vagy hogy egyáltalán létezik-e objektív valóság, vagy egyáltalán igazság"

Fun fact: semmiből. A tudomány a körülöttünk tapasztalható világot kutatja. Teljesen irreleváns ebből a szempontból, hogy ezt a világot jó szolipszistaként csak mi képzeljük, vagy hogy csak szimulációk vagyunk, amit egy iskolai házidolgozatra írt egy idegen faj gyereke és hármas alát kapott rá és így tovább. Ettől nem lesznek a tudománynak metafizikai gyökerei, sőt, ettől kerül igencsak távol tőle.

"És éppen ennek a kérdésnek a nemtriviális volta az, ami amúgy kikezdi korunkban a tudomány érvényét és tekintélyét az emberek előtt. Mert hogyan lehetséges, hogy például elvileg szekularizált, a vallás igáját hátrahagyott nyugati társadalomban egyszer csak elkezdenek gyakorlatilag az emberiséggel egyidős kategóriák létét megkérdőjelezni, és olyan eszméket hirdetnek, hogy a nemek nem valódi létezők, hanem pusztán emberi konstrukciók"

Az emberi agy egy rendkívül bonyolult gépezet, aminek kismillió különféle igényhez és kihíváshoz kellett (volna) alkalmazkodnia és igazodnia. Ez nem ment neki tökéletesen, így az embereknek vannak ilyen-olyan kattanásaik. Lehet, van olyan, ami szekuláris társadalmakban tipikusabb, de ugyanígy lesz olyan is, ami vallásos társadalmakban tipikusabb.

Ami a felhozott példát illeti, bár én igyekszem nem foglalkozni ezzel a konkrét kérdéskörrel, de egészen véletlenül nem a társadalmi nemek vannak megkérdőjelezve? Ami ugye abszolút nem egyenlő a biológiai nemmel, aminek létét nem tudom, ki és mennyire kérdőjelezi meg, illetve az ápolói mit szólnak hozzá. Szóval gyanús, hogy itt keverted Gizikét a gőzekével.

Az meg, hogy ez a tudomány érvényét miért kezdi ki szerinted, számomra teljes rejtély. Még ha tényleg az is lenne a divat, hogy a biológiai nem létét kérdőjelezzük meg, az is az emberi elme működéséből adódik, ami többféle tudományág területe.

"Ez a valóság olyan szintű dekonstrukciója, mintha azt mondanám, hogy az időt az órásmesterek találták ki hogy a termékeikre igényt generáljanak."

És ilyen szintű dekonstrukciókra maximálisan hajlamos az ember. A hívő és a hitetlen is. Vannak emberek, akik szerint a Föld lapos, és a háttérhatalom azért találta ki, hogy egy űrben száguldó gömb, hogy rettegésben tartsák az embereket. Ez egy ilyen bicikli. De amúgy fogalmam sincs, ezek hogyan is jönnek a témához. Tudom, úgy, hogy eldobtuk a tudomány metafizikai gyökereit, azért burjánzanak ilyesmik a szekuláris nyugaton. Hát nem. Azért, mert így sikerült az evolúciónak összeraknia az embert. Mindig lesznek ilyen elhajlások, akárhogy áll a világ a tudományokkal vagy épp a metafizikával.

"Változást jelent a már előbb létező dolgok szempontjából."

Tehát akkor Isten szempontjából változás a teremtés.

@Darkmoon80

„A metafizika nagyjából a lila agyú humán értelmiség idiotizmusa, akik jobb híján azzal szórakoznak, hogy megpróbálják kiforgatni a valóságot.

Ennek eklatáns példája a Titus által leírtak.

Haszontalan ködösítés + logikátlan magyarázkodás.”

Ha egy ilyennel nyitod a kommentet, akkor minek írtad le az utána következő részt, ami színtiszta metafizikai érvelés?

÷÷÷÷÷÷÷÷

„"A" : egy állapot, jelesül itt a teremtés előtti állapot

(tömören fogalmazva nem létezik semmi, csak Isten)”

Na akkor itt álljunk meg. Ha nem létezik semmi, akkor az "A" állapot minek az állapota is? Állapota csak olyasvalaminek lehet, ami létezik. Ahogyan a "téren kívül" nem egy hely, és az "idő előtt" nem egy időszak, úgy a lét előtt nem egy állapot. Vagy követhetjük felőlem a tomista álláspontot is, és mondhatjuk, hogy a teremtés az dolgok mozgatása (tehát változtatása) potencialitásból aktualitásba, de ebben az esetben Isten ugyanúgy kívül esik a képleten, hisz a változás nem benne lép fel, hanem a kozmoszban, amit teremt, azaz a kozmosz változik azzal, hogy létesül, nem a teremtője.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„(jóllehet erre az értelmezésre való felhatalmazás is kétséges, hiszen egy szó vajon miért nem azt jelenti, amit jelent? ... a föld az föld, az ég pedig ég... hiszen vajon a 3000 ezer évvel ezelőtti kecskepásztorok tényleg a metafizikai jelentésben gondolkodtak?)”

Pont fordítva, mint ahogy írod. A föld földet jelent, és az ég eget jelent. Csak később tulajdonítottuk a nem látható, nem megragadható dolgokat az égnek, és a látható, és megragadható dolgokat a földnek. Ezért nevezzük például mind a szellemet, mind a lelket levegővel kapcsolatos elnevezésekkel. Az elvonatkoztatás mindig érzeti élményekből ered, sosem fordítva.

÷÷÷÷÷÷÷÷

:::::

„Tehát van "A" állapot és van "B" állapot melyek nem egyeznek meg egymással és a kettőt a teremtés isteni aktusa választja el egymástól, másképpen fogalmazva

az "A" állapotból az isteni teremtés hozza létre a "B" állapotot.

Ezek után a definícióhoz visszanyúlva (lévén a kérdésemet arra alapoztam) :

Miként lehetséges hogy a definíció szerint örökkévaló Isten (...) előidézi az "A" állapot megszűnését és létrehozza/okozza helyette a "B" állapotot (teremtés aktusa)

miközben "A" állapot önmagában

"Az örökkévaló el nem múló jelenben (most) birtokolja lényegének teljesen kibontakoztatott, tökéletes gazdagságát."

vagyis nincs oka/módja/lehetősége egy másik állapotba való átmenetbe.”

:::::

Ha a kozmosz az "A" állapotból változik "B" állapotba a teremtés által, az "A" állapot a kozmosz nem létezése, a "B" pedig létezése, akkor a kozmosz változik, és nem Isten. Pontosan ez Aquinói Szent Tamás érvelésének a magva is.

De értem, miben látod az ellentmondást, mivel azt feltételezed, hogy Isten is egy "dolog", és az "A" állapotban létezik ez az egy "dolog" és semmi más, a "B" állapotban meg létezik Isten és még valami más is, tehát akkor Isten "állapotában" történik változás, mivel Istent az "A" állapot alávetettjeként értelmezed.

Ez az érvelés igaz is abban az esetben, hogyha elfogadjuk, hogy Isten egy létező dolog. Csakhogy ez nem egy eredeti keresztény tanítás, hanem a nominalizmus nevű késő középkori filozófiai mozgalom szüleménye, ami szerint csakis konkrét "dolgok" tekinthetőek létezőnek, és így Isten is csak konkrét "dologként" létezhet. Ez a nominalizmus aztán a protestantizmus és felvilágosodás révén annyira beleivódott a köztudatba, hogy sokan nincsenek is tudatában még a keresztények közül sem annak, hogy egyáltalán nem magától értetődő, hanem egy viszonylag kései találmány.

Egy, mondjuk X. századi kereszténynek meg sem fordult a fejében, hogy Istent ontológiailag egyenrangú létezőnek tekintse egy földön fekvő kaviccsal vagy egy égitesttel, számára Isten nem egy létező "dolog", hanem maga a létezés (neoplatonikus értelemben).

Tehát a kereszténység eredeti tanítása ebben a kérdésben továbbra is koherens, mivel az Istent nem tekinti létező dolognak. Persze baromi könnyű ezt kiforgatni, úgyhogy mielőtt még mindenki azzal jönne, hogy hogy állíthatom azt, hogy a kereszténység szerint Isten nem létezik, azoknak:

– a dolgok létezése nem a lényegük része, mivel lehetséges, hogy nem léteznek, ezért is tudnak létrejönni és elpusztulni;

– ha nem a lényegük része a létezés, akkor valami más által léteznek, aminek vagy lényege a lét, vagy szintén más által létezik, amire ugyanez igaz;

– az a valami, aminek lényege a lét, az nem tud nem létezni, és ezt a lényeget azonosítják a keresztények Istennel, és minden más ezáltal nyeri el a létét.

÷÷÷÷÷÷÷÷

@Mojjo

„A tudományos ismeretterjesztésről pont rettenetesen negatív véleményem van. Az álláspontomat az itteni hozzászólásaimban leírtam:”

Értem az álláspontod, bár szerintem az egy sajátos belső ellentmondása a tudományos közösségnek, hogy nem képesek kommunikálni a nagyközönséggel. Tetszik, vagy sem, de a tudomány is a társadalom egy intézménye, és nem egy elefántcsonttorony. Ha viszont nem tudják eladni a tevékenységük értelmét annak a közösségnek, amelyik eltartja őket, akkor lehet, hogy problémák vannak a prioritásokkal, és talán Feynman kommunikációs skilljeinek elsajátítására is fejthetnének akkora hangsúlyt, mint a tudományos munkáinak. De ez végül is OFFTOPIC, szerintem bizonyos kereteknél nincs lehetőség olyan pontos megfogalmazásra, mert olyan szintű tisztázást igényel, ami a beszélgetést lehetetleníti el.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Ez egy nagyon súlyos vád velük szemben tőled. Alá tudod támasztani? Én erősen úgy gondolom, hogy tisztában vannak vele, hogy az általuk kidolgozott modell bizonyítatlan, így egyelőre semmiképpen nem tekinthető a fizikai valóságunk részének.”

A vád nem tőlem hangzik el, hanem éppen most tőled. Ha tisztában vannak azzal, hogy a modelljük bizonyítatlan, miért beszélnek róla, feccölnek bele hosszú munkaórákat, teszik közzé a gondolataikat róla? Vagy ha ezt megtehetik, én miért ne hozhatnám azt, hogy bizonyos tudósok komolyan megfontolták azt, hogy az idő nem létezik? Bizonyára azért tették ezt, mert úgy vélték, van lehetséges tudományos realitása az elképzelésnek, igenis beleférhet a tudományos világképbe, én pedig ebbéli ítéletüket a szaktudásuk iránti tiszteletből nem vitatom.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Fun fact: semmiből. A tudomány a körülöttünk tapasztalható világot kutatja. Teljesen irreleváns ebből a szempontból, hogy ezt a világot jó szolipszistaként csak mi képzeljük, vagy hogy csak szimulációk vagyunk, amit egy iskolai házidolgozatra írt egy idegen faj gyereke és hármas alát kapott rá és így tovább.”

Ha ez így van, akkor a tudományos állításoknak nincs értelme, és semmivel nem különb minőségű egy tudományos tény mondjuk egy álomképnél, vagy egy rendkívül kifinomult összeesküvés-elméletnél. És hát mit ad a sors, nem pont ugyanezt hozzák fel azok, akiknek az ideológiai álláspontjával ellentmondanak bizonyos tudományos ismeretek? És ez nem újkeletű dolog.

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Ami a felhozott példát illeti, bár én igyekszem nem foglalkozni ezzel a konkrét kérdéskörrel, de egészen véletlenül nem a társadalmi nemek vannak megkérdőjelezve? Ami ugye abszolút nem egyenlő a biológiai nemmel, aminek létét nem tudom, ki és mennyire kérdőjelezi meg, illetve az ápolói mit szólnak hozzá. Szóval gyanús, hogy itt keverted Gizikét a gőzekével.”

A biológiai nem létét nem én kérdőjelezem meg, hanem akik a társadalmi nemek létét egyáltalán forszírozzák. Maga a társadalmi nem kategóriája nem más, mint egy kísérlet a biológiai nemi determináció elérvénytelenítésére. Azt mondják, "persze, persze, van biológiai nem, de a LÉNYEG, ami meghatároz, úgyis a társadalmi nem". Vagyis magának a társadalmi nem kategória létének oka és célja a biológiai nem (azaz a tulajdonképpeni nem) dekonstrukciója. Egyáltalán ezért volt szükség a biológiai nem fogalmára, mivel anélkül ez tulajdonképpen azonosan a nemet jelenti.

Ha nem hiszed, nézz utána, kitől származik maga a társadalmi nem fogalma. Nem egy szívderítő sztori.

÷÷÷÷÷÷÷÷÷

„Az emberi agy egy rendkívül bonyolult gépezet, aminek kismillió különféle igényhez és kihíváshoz kellett (volna) alkalmazkodnia és igazodnia. Ez nem ment neki tökéletesen, így az embereknek vannak ilyen-olyan kattanásaik. Lehet, van olyan, ami szekuláris társadalmakban tipikusabb, de ugyanígy lesz olyan is, ami vallásos társadalmakban tipikusabb.

(...)

Az meg, hogy ez a tudomány érvényét miért kezdi ki szerinted, számomra teljes rejtély. Még ha tényleg az is lenne a divat, hogy a biológiai nem létét kérdőjelezzük meg, az is az emberi elme működéséből adódik, ami többféle tudományág területe.

(...)

És ilyen szintű dekonstrukciókra maximálisan hajlamos az ember. A hívő és a hitetlen is. Vannak emberek, akik szerint a Föld lapos, és a háttérhatalom azért találta ki, hogy egy űrben száguldó gömb, hogy rettegésben tartsák az embereket. Ez egy ilyen bicikli.”

Ne haragudj, de én ezt egy rendkívül képmutató hozzáállásnak tartom, nem hiszem el, hogy akár egy betűt is elhiszel abból, amit a fentebb idézett részen leírtál. De nem vádollak hazugsággal, szerintem csak egyszerűen nem gondoltál bele ennek a gondolatnak a következményeibe.

Ugyanis ha ez így van, ahogy leírtad, akkor a történelem és társadalom tulajdonképpen nem létezik. Nincsenek történelmi folyamatok, társadalmi folyamatok, eszmék és szellemi áramlatok, csak ilyen különböző, ok nélkül történő "kattanások". Valaki gondol egyet, és azt mondja, szerintem ne bántsuk egymást, a másik meg gondol egyet, átveszi egy nagyhatalom irányítását, és kiírt több millió ártatlan embert. Szükségtelen arról beszélni, hogyan lehetséges jobb világot építeni, vagy miképpen élhetünk teljesebb életet. Fölösleges azon gondolkodni, hogyan lehetséges az, hogy egy teljes nemzet asszisztál egy karizmatikus vezér által elrendelt genocídiumban, és hogy lehet ezt elkerülni. Hiszen ezek ilyen kattanások, ez egy ilyen bicikli. Van, akinek a gravitáció elmélete jött, valakinek meg a gulág.

De még ha ezek ilyen kattanások is, azt azért tudomásul veszed, hogy ezek a kattanások valahogy nem random szórnak a tér- és időskálán, hanem szignifikáns alkalommal egyszerre sok ezer vagy épp sok millió embernek jön ugyanaz a kattanása, és ezek hajlamosak térben és időben terjedni, esetleg más típusú kattanásokat előidézni, és ha történetesen ez egy fizikai jelenség volna, szerintem te is gyanút fognál, hogy valami mögöttes ok mintha meghúzódna ezek mögött a felvillanások mögött.

Én azt állítom, hogy ha komolyan vesszük ezen kattanások nem esetlegesek, és megpróbáljuk feltérképezni az ezek mögött meghúzódó rejtett paramétereket, akkor az így adódó térképünket nevezzük metafizikának.

A fizikával le tudsz írni egy hegyet, milyen magas, széles, milyen egyéb dimenziói vannak, milyen struktúrája van, milyen kőzetekből áll, milyen idős stb. De azt nem tudod vele megragadni, hogy miért beszélsz egyáltalán a hegyről. Miért tekinted külön kategóriának, miért nem a földfelszín bármely teljesen elkülöníthetetlen régiójának. Mit JELENT a hegy. Itt van előttem az asztalon egy doboz. Miért van a doboznak saját neve, hogy "doboz", a fedelének saját neve, hogy "fedél", a falának saját neve, hogy "fal", de a doboz felém eső alsó sarkától öt centivel balra lévő részének nincs külön neve? Pedig nincs semmiféle logikus, következtetésen alapuló érv, hogy azt ne különböztessem meg, és ne nevezzem el valahogy. És mégsem teszem, és ez nem véletlen.

A tudomány nem tud számot adni az általa használt kategóriák eredetéről. Nem tudod megnevezni tudományosan, hogy mondjuk az elektron miért egy működő kategória, mivel a kategóriák mindig intuitív módon születnek, nem racionális következtetés útján. Előbb létezett az intuíció az elektronról, mint kategóriáról, mint a bizonyíték a létére, hiszen az intuíció vezetett arra, hogy megpróbáljuk igazolni. Persze, rengeteg intuíció nem igazolódik, de a tudomány nem tudja megmagyarázni, miért működik az egyik és miért nem a másik. Mert a kategóriák eredete metafizikai kérdés. A tudomány csak annyit tud megerősíteni, hogy "igen, ez ilyen feltételek mellett működik"; "nem, az ezen feltételek mellett nem működik". De hogy egyáltalán miért érdekel minket az elektron, mi a jelentősége, arról csak metafizikai szinten lehet beszélni. Ez a tudomány metafizikai beágyazottsága.

És ez azért fontos, mert a dolgok metafizikai beágyazottsága határozza meg a hozzá való viszonyunkat. Például óriási jelentősége van annak, hogy az ember, mint kategória mire tekinthető érvényesnek, és ez egy metafizikai kérdés. Hogy akinek mondjuk fekete a bőre, vagy még csak egy három hónapos magzat, az most ember-e vagy sem, ez életbevágó fontosságú. Vagy annak a kérdése, hogy mi az ember funkciója, mi dolgunk az életben, mit kezdjünk magunkkal. Mi az, amiért élek és küzdök, és mi az, amiért akár meg is halok, és mi az, amiért mások hajlandóak megölni. Hogy mi az, hogy bűn, meg ártatlanság, és hogy mi alapján hozunk ítéletet, és milyen ítéletet (igen, a jognak is van egy metafizikai beágyazottsága, mondjuk a jog ezt tudomásul is veszi, jobb esetben). A valóságunknak éppen olyan mintázata a metafizika, mint a fizika, éppen úgy meghatározza azt, hogy mit tehetünk meg és mi történhet meg velünk, közvetlen kauzális viszonyban van a létezésünkkel. Annyival megyek csak tovább, hogy a tulajdonképpeni fizika is ennek a metafizikai mintázatnak egy speciális része.