A bibliai isten miért gondolja, hogy igazságos egy ártatlan gyereket büntetni a szülei bűnei miatt?

45.

Ha tudod és a kérdező is elmondta akkor miért nem ignorálod csak és jelented a válaszait?

„De fölösleges ebbe belefolyni mert a kényszeres Isten védelmezéseden úgyse fog áthatolni semmi.”

Isten nem szorul az én védelmemre, én csak egy nézőpontot képviselek, és kifogytál az érvekből, mert a személyemet és a szándékaimat veszed elő. 👋

÷÷÷÷÷÷÷÷

„Ha jól értem, lényegében azt mondod, hogy az istenednek joga van erkölcstelen dolgokat is elkövetni, az embernek meg nem, és arról értekezel, hogy ez miért van így. Ez a logikai gondolatmeneted, ezen az úton próbálod a hitvédelmet a kritika felé tolni.”

Nem jól érted, attól tartok, de lehet, hogy én magyarázom rosszul. Én azt mondom, hogy az erkölcs nem vonatkoztatható Istenre, és emiatt nem is lehet annak viszonylatában értelmezni, mert önellentmondás. Ha Istenre vonatkoznak az erkölcsi törvények, akkor ő nem Isten, hiszen van valami nála nagyobb, aminek ő alá van vetve. Istent erkölcsileg számon kérni nem erkölcsileg helytelen, hanem logikailag. Mert akkor felteszem a kérdést, hogy honnan van az az erkölcsi törvény, és ki hozta azt meg?

Isten nem egy dolog, és nem lehet tárgya dolgoknak. Ez a gondolat megelőzi magát az egész kereszténységet, ezért nem lehet látni, megnevezni, felfogni, elgondolni, ábrázolni, eljátszani stb. Ezt a gondolatot, hogy Isten valamiféle kontingens létező volna, ezt legjobb lenne elfelejteni, mert folyton csak tévútra vezet.

„Ezzel csak az a baj, hogy isten a Bibliában számtalan erkölcstelen dolgot tett. Ha azt mondod, hogy neki ehhez joga van, és egyben jónak is be akarod mutatni, akkor az esetében az erkölcs értelmezhetetlenné válik. Mert isten tehet akármit, a te nézeteid szerint, akkor is jó marad. Márpedig annak megállapításához, hogy valami jó vagy rossz, ítéletet kell mondani.”

Akármilyen erkölcsöt is próbálsz elképzelni, mindenképp lesz valaki, aki felette áll, és ez pedig nem más, mint az, aki először kimondja. Ezt nem tudod megkerülni. Valamire az erkölcsnek muszáj hivatkoznia, amire nézvést bármely ember mérlegelheti annak valóságosságát, márpedig logikai ellentmondás a hivatkozásra vonatkoztatni.

„Látod Titus, ez van abból, amikor próbálják a keresztények menteni a menthetetlent. Csupa zavaros, illogikus ellentmondás.”

Én el tudok számolni azzal, hogy az erkölcsi nézeteim ontológiailag miből fakadnak. De te is? Nem tudom, mivel nem írtad le, azért kérdezem. De tegyük fel, hogy igazad van. Tegyük fel, hogy amit Isten csinált Uriás feleségének fiával, az bűn. De akkor miért bűn? Miért bűn ártatlan embert megölni? És ezt most teljes őszinteséggel kérem, hogy vezessük le az ontológiai eredetét annak, hogy ártatlan ember életének kioltása helytelen. Nem praktikussági szempontból, meg nem lelkiismereti sugallat szempontjából, vagy igazságérzet szempontjából, hanem számoljunk el azzal, hogy hogyan fakad ez az ítélet mondjuk az anyagból vagy a fizikai törvényekből. Én ennek számomra logikailag elfogadható levezetését még sosem hallottam, de fenntartom a lehetőséget, hogy csak elkerült engemet.

„Tehát ha én elküldetek hozzád egy valakit, hogy elmondja neked, hogy két nap múlva golyó által meg fogsz halni, akkor azt még véletlenül se vedd életveszélyes fenyegetésnek, hiszen én csak közöltem veled egy küldött útján a nyers tényeket, hogy mi fog veled történni. Szóval ha én ezt tenném veled, akkor neked még köszönetet is illene mondanod az irányomban, hogy voltam olyan kedves és elmondtam ezt neked. Hiszen én nem foglak megölni, hanem csak a bűneid miatt kapod a megérdemelt jutalmadat.”

Na de hogyha ezt nem ezzel narrálod, hanem azzal, hogy mondjuk egy orvos közli a beteg hozzátartozójával, hogy a beteget nem lehet megmenteni, akkor is fenyegetésnek fogod fel?

„ Én meg egy másik ember vagyok. Nehogy már azt találd ki, hogy saját magammal vitázok.”

Kreatti nagyon dühös rám, némiképp érthető okból, mert eléggé olyan szavakkal illettem korábban, ami rá rossz fényt vet, ezért az ő szemszögéből mi ketten egy oldalon állunk.

"Mert akkor felteszem a kérdést, hogy honnan van az az erkölcsi törvény, és ki hozta azt meg?"

Az miert nem elfogadhato erv szamodra, hogy az emberiseg alakitotta ki aprankent, folyamatosan tanulva a korabbi hibaibol?

"Akármilyen erkölcsöt is próbálsz elképzelni, mindenképp lesz valaki, aki felette áll, és ez pedig nem más, mint az, aki először kimondja."

Tehat aki eloszor felismerte hogy a gyilkossag karos az emberi tarsadalomra, es meghozta azt a torvenyt hogy nem szabad gyilkolni, az szerinted utana szabadon gyilkolaszgathatott meg kedvere?

Attol hogy meghozol egy torvenyt, az rad ugyanugy vonatkozik, attol meg nem fogsz felette allni.

"kifogytál az érvekből, mert a személyemet és a szándékaimat veszed elő."

Nem fogytam ki az érvekből és nem szerettem volna a személyedre vagy szándékaidra semmi rosszat mondani.

Csak megállapítottam hogy értelmetlen a vita. Egy normális vita esetén a felek érvelnek és végül az egyik fél meggyőzi a másikat. Itt erre nincs semmi esély. Ilyen módon értelmetlen folytatni.

Ez egy materialista hiszti.

A gyermek csak kikerült egy nagy rakás nyomorúságot meg vesződséget és egyből a mennybe ment. Dávidnak eléggé fájt a veszteség de ha ezt a fiát aki most is a mennyben él megkérdeznéd, biztos azt mondaná, hogy egyáltalán nem bánja, hogy nem kellett a Földön felnőnie, sőt..