Isten miért játszik orosz rulettet az emberiséggel?

"Ugyanilyen együgyű a lamentálásod annak a kijelentésnek a nagysága mellett is, hogy valaki végérvényesen örökre feltámadt a halálból, és ezt több mint ötszáz szemtanú látta. Nyolc ember irásos tanúvallomásban is beszámolt róla az utókornak újszövetség formájában. Hiszen az újszövetség összes szerzője tesz emlitést Jézus eljöveteléről, azaz közvetve hirdeti MINDEN szerző Jézus feltámadását. "

Érdekes kijelentés: "valaki végérvényesen örökre feltámadt a halálból"

De mi is támasztja alá?

mint írod: "és ezt több mint ötszáz szemtanú látta."

Értem, és ez az ötszáz szemtanú mind maga tanúsítja ezt hitelt érdemlő módon, vagy csupán valaki írt erről az állítólagos ötszáz szemtanúról?

Most éppen nem találom, pedig keresem (valamire én is emlékszem), kérlek segíts, hol említi a Biblia ezt az ötszáz szemtanút?

"Nyolc ember irásos tanúvallomásban is beszámolt róla az utókornak újszövetség formájában."

Ki az a nyolc ember?

Én csupán a 4 evangélista beszámolóját ismerem, melyek mint kimutattam több tény kérdésben is ellentmondóak, ezért a szavahihetőségük kétséges.

A négyből egy nem személyes résztvevője az eseményeknek, tehát nem szemtanú.

Mint elfogult tanúvallomások (érdekeltség) szintén megkérdőjelezhető a hihetőségük. Főként annak fényében, hogy Biblián kívüli FÜGGETLEN írásos és tárgyi bizonyíték egyetlen egy sincs, ami a feltámadás tényét alátámasztaná.

(Nem Jézus mint ember próféta létezése a megkérdőjelezett ebben az esetben, hanem a feltámadás ténye, melyre vonatkozóan az evangéliumok beszámolói éppen eléggé eltérőek ahhoz, hogy hiteltelenek legyenek.)

Jelzem, az EGYETLEN független külső forrás a Flavius által írt szövegrész, - mely magára a feltámadásra utal- szintén nem hiteles, mivel a kutatások szerint utólagos keresztény betoldás a szövegben.

"közvetve hirdeti MINDEN szerző Jézus feltámadását. "

És? Ott voltak? Látták?

Egy hallomásból továbbadott történet esetén a tanúvallomás csupán arra terjedhet ki, hogy a történet elmesélő ember mit mondott, arra nem hogy az elmondott történet valójában igaz vagy sem.

"közvetve hirdeti MINDEN szerző Jézus feltámadását. "

És? Ott voltak? Látták?"

Minden apostolnak megjelent Jézus. Az evangéliumokon kivül további négy szerzőből 2 apostol, (Pál apostol és Péter). Jakab és Júdás pedig Jézus féltestvérei akik Jézus életében hitetlenkedtek, de a feltámadás után nekik is megjelent. Jakab a Jeruzsálemi őskeresztény gyülekezet pásztora volt amig ki nem végezték, Júdás pedig a diaszpórában élt és tevékenykedett.

"Én csupán a 4 evangélista beszámolóját ismerem, melyek mint kimutattam több tény kérdésben is ellentmondóak, ezért a szavahihetőségük kétséges.

A négyből egy nem személyes résztvevője az eseményeknek, tehát nem szemtanú."

Lukács evangélista sem csupán szájhagyományt hagyott ránk, hanem" felülről" fogva, azaz első kézből tudósitott az eseményekről. Közvetlen az Úrtól kapta kijelentésben. Olvasd az evangéliuma elejét. Ő annyit tett még, hogy jól rendszerezve kivánta leirni az evangéliumát.

"Értem, és ez az ötszáz szemtanú mind maga tanúsítja ezt hitelt érdemlő módon, vagy csupán valaki írt erről az állítólagos ötszáz szemtanúról?"

Akkor elég vastag lenne az újszövetség és nem gondolom, hogy azt aki ilyen fogalmazásbeli eltéréseken aggályoskodik meggyőzné.

Itt a kérdéses szakasz:

1Kor 15:3 Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;

1Kor 15:4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;

1Kor 15:5 És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;

1Kor 15:6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;

1Kor 15:7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;

1Kor 15:8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nekem is megjelent.

1Kor 15:9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.

"Mint elfogult tanúvallomások (érdekeltség) szintén megkérdőjelezhető a hihetőségük. Főként annak fényében, hogy Biblián kívüli FÜGGETLEN írásos és tárgyi bizonyíték egyetlen egy sincs, ami a feltámadás tényét alátámasztaná."

Homokba dugott fejjel nehéz is lenne kutatni utána. Tessék egy ókortörténész véleménye Tacitus Jézusról szóló beszámolójáról:

A Jézus Krisztusról és a korai kereszténységről szóló, nem újszövetségi bizonyságok közül az egyik Tacitustól, a híres római történetírótól származik, aki a Néró császár idején (i. sz. 64) kitört keresztényüldözés kapcsán ezt írta: „Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudaeában, e métely szülőhazájában, hanem a városban (Rómában) is”. Pilatus, provincia Iudaea helytartója, Jézus perének egyik főszereplője tehát más forrásokból is ismert személyiség. Mindez nem akadályozta meg a marxista bibliakritikusokat abban, hogy még ennek a klasszikus irodalmi helynek az eredetiségét is kétségbe vonják, azt állítva, hogy a fentebb idézett rész humanisták tollából származó kései betoldás! Minderre azért volt szükség, hogy bizonyíthassák: Pilatus kitalált személy, Jézus perének evangéliumi leírása pedig csupán irodalmi fikció.

Egyik oldalról érthető hallgatás, másik oldalról még érthetőbb lelkesedés fogadta azt a hírt, amely bejelentette: 1961-ben a júdeai helytartók székhelyén, a tengerparti Caesareában (ma Kesarye, Haifától 40 km-re délre) a Missione Archeologica Italiana ásatásai során előkerült egy 82 x 62 x 20 cm-es mészkőlap, amelyen négysoros, töredékes felirat hirdette, hogy „Pontius Pilatus, Iudaea praefectusa” egy Tiberieum nevű épületet építtetett. Hogy a felirat nem hamisítvány, azt az is bizonyítja, hogy a caesareai színház IV. században épült lépcsőzetében írással lefelé fordítva építették be, egyik felét pedig a lépcsőkön való közlekedés megkönnyítése érdekében mintegy 30 cm szélességben lefaragták. Az építési felirat jelentőségét - túlmenően azon, hogy bizonyítja Pilatus valóságos voltát - tovább növeli, hogy Tacitus fent idézett szövegével ellentétben pontosan megjelöli a helytartó tisztségnevét (praefectus). Josephus Flaviustól tudjuk, hogy a hírhedten antiszemita Pilatus i. sz. 26-36 között töltötte be a júdeai prefektus tisztségét. A zsidókkal szembeni gyűlöletéről Lukács evangéliuma is tudósít (13,1). Flavius szerint állítólag kegyetlen természete okozta vesztét: valamely apró-cseprő ügy miatt a Garizim-hegyén több ezer szamaritánust mészároltatott le katonáival, ám azok befolyásos vezetői panaszt emeltek Tiberiusnál, aki Pilatust nyomban visszarendelte Rómába. Élete végéről nincs pontos tudomásunk: egyes források szerint kegyvesztettsége után öngyilkos lett, míg mások szerint kereszténnyé lett: a kopt egyházban ma is szentként tisztelik.

"Lukács evangélista sem csupán szájhagyományt hagyott ránk, hanem" felülről" fogva, azaz első kézből tudósitott az eseményekről. Közvetlen az Úrtól kapta kijelentésben. Olvasd az evangéliuma elejét. Ő annyit tett még, hogy jól rendszerezve kivánta leirni az evangéliumát."

Elolvastam és ismét csak csodálkozom. Nem tudom ugyanis, hogy mire gondolsz, mivel én csupán ennyit találok az evangélium elején:

"

1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek,

2 Amint nékünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:

3 Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,

4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttatál.

"

Lefordítom újmagyarra:

Jézus hívei (talán tanítványai) akik szemtanuk voltak elbeszélték a történetet, amit sokan kezdték megírni, amit Lukács szorgalmasan összegyűjtött és leírt Theofilusnak bizonyságul.

"Lukács ... Közvetlen az Úrtól kapta kijelentésben. "

Ez hol szerepel Lukács evangéliumában szerinted???

Ennek hiányában Lukács csupán elbeszélt történeteket ad tovább, vagyis nem szemtanú.

A harmadik vers szó szerinti forditása:

Elhatároztam, hogy felülről/kezdettől fogva tökéletesen mellé csatlakozva/kisérve rend szerint megirjam neked tiszteletre méltó Istent kedvelő.

Az az egy szó, hogy "felülről" / "kezdettől" jelenti azt, hogy NEM CSUPÁN szájhagyomány hanem fentről jövő kijelentés az egész evangélium. Az írója igényt tart arra, hogy Istentől ihletettként viszonyuljunk hozzá mert az is. Lukácsot az egyház mindig is elfogadta Istentől ihletett irásnak. Pál apostol sok tanitást tett hozzá az evangéliumokhoz és ezek is ugyanilyen kijelentésből származó levelek. Aki megkérdőjelezi azt az egyház eretneknek tartja.

Az ötszáz "szemtanú"-ra vonatkozó rész Pál első leveléből származik, melyet a korinthosziakhoz írt.

Pál maga iu. 4 és 10 között született, és csak Jézus halála után kb. i.u. 34-ben "a damaszkuszi úton látomása volt, melynek hatására kereszténnyé vált, s nevét is Saulusból Paulusra, azaz Pálra változtatta.

...

Valószínűsíthető, hogy Jézussal egy időben tartózkodott Jeruzsálemben, de nincs bizonyíték arra, hogy találkoztak volna"

[link]

Ebből leszűrhető, hogy Jézus feltámadásával kapcsolatos eseményeknek ő maga nem volt szemtanúja.

---

Sajnálatos, hogy az általad idézett részletet megelőző(!) néhány sort nem idézted, pedig a szövegkörnyezet(!) sokat elárul a lényegről.

Pál ugyanis ezt írja:

" 1 Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,

"

"hirdettem... melyet be is vettetek..."

ez magyarul annyit jelent, hogy a Pál által hirdetett evangéliumot a hallgatóság elhitte

" 2 Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké."

Ismét utalás a szóbeli közlésre: "beszéddel hirdettem..."

" 3 Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;"

Nos igen!!! Pál tehát AZT mondta el a gyülekezetnek amit Ő MAGA is csak másodkézből (elbeszélésekből,írásokból) tudott. Tehát Pál csupán továbbad olyan történeteket, melyeknek ő maga nem volt részese/szemtanúja.

Így ez a történet is csupán hallomásra támaszkodik:

" 4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;

5 És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;

6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;

7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;"

Az ötszáz szemtanú létezésére csupán Pál utal.

Érdekes, hogy ezt a találkozását Jézusnak ezzel a hatalmas embertömeggel egyetlen evangélium sem említi.

***

Máténál a tanítványok Galileában találkoznak Jézussal, majd vége is van a történetnek.

*

Márknál Jeruzsálemi találkozás a tanítványokkal majd utána közvetlenül felmegy a mennybe. (El se megy Galileába a találkozóra, ahova Máté szerint rendelte őket) :-)

*

Lukács, ami nem szemtanú, csak elbeszélések alapján írja az evangéliumát, beszél a Kleofással és Simonnal történt találkozásról, majd a tanítványok Jeruzsálemi találkozásáról Jézussal.

A Galileai út nála is kimarad, Jézus a tanítványokat magával(!!!) viszi Bethánáig, majd a mennybe megy.

Bethán(i)a kb. 4 km-re van Jeruzsálemtől.

ÉJézus ebben a történetben sem megy el Galileába (több napi járóföld Jeruzsálemtől).

*

Jánosnál az első hétfői találkozás után még 8 nap eltelik a Tamással való találkozásig, majd Jézus még megjelenik a tanítványoknak a Tibeias tengernél is, ami Galileában van.

(Itt köszön ismét vissza az az ellentmondás, hogy a Máténál leírt Galileai találkozással.)

Ezután még hosszan történnek események, melyeket János nem ír le részletesen.

megj.: Érdekes, hogy ő a mennybe menetelről nem beszél, pedig lényeges momentumnak tűnik.

*

Összegezve:

Pál hallomás alapján egy olyan történetben említi az ötszáz szemtanút, amely történet eltér mindegyik szemtanútól származó evangéliumtól több részletében.

Eltérés van a Lukács által szintén hallomásból összeállított evangéliumtól is, mivel ő nem említi az ötszáz fős találkozót, jóllehet ezt sok szemtanúnak (akik Péter szerint még élnek) meg kellett volna említeni (ha megtörtént).

Ezek alapján én erőteljesen megkérdőjelezem a páli ötszáz szemtanú létezését.

Apcs 26:1 Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik neked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott:

Apcs 26:2 Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, amikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon;

Apcs 26:3 Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!

Apcs 26:4 Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.

Apcs 26:5 Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.

Apcs 26:6 Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt:

Apcs 26:7 Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.

Apcs 26:8 Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik nektek, hogy Isten halottakat támaszt fel?

Apcs 26:9 Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.

Apcs 26:10 Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam.

Apcs 26:11 És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is.

Apcs 26:12 E dologban éppen útban lévén Damaszkusz felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel,

Apcs 26:13 Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.

Apcs 26:14 Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod.

Apcs 26:15 Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz.

Apcs 26:16 De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok neked jelenni;

Apcs 26:17 Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek,

Apcs 26:18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által.

Apcs 26:19 Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt;

Apcs 26:20 Hanem először a damaskusbelieknek és jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.

Apcs 26:21 Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban.

Apcs 26:22 De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:

Apcs 26:23 Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak.

Apcs 26:24 Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fennszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.

Apcs 26:25 Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.

Apcs 26:26 Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.

Apcs 26:27 Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.

Apcs 26:28 Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.

Apcs 26:29 Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, aminő én is vagyok, e bilincsektől megválva.

Apcs 26:30 És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és akik velük együtt ültek;

Apcs 26:31 És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.

Apcs 26:32 Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.

"Az az egy szó, hogy "felülről" / "kezdettől" jelenti azt, hogy NEM CSUPÁN szájhagyomány hanem fentről jövő kijelentés az egész evangélium. Az írója igényt tart arra, hogy Istentől ihletettként viszonyuljunk hozzá mert az is. Lukácsot az egyház mindig is elfogadta Istentől ihletett irásnak. "

Az, hogy Lukács mire tart igényt hidegen hagy, nincs semmilyen bizonyító ereje. (ha egyáltalán igényt tart rá, és nem csak belemagyarázás amit írsz).

Az, hogy az egyház elfogadja Istentől ihletett írásnak, nem meglepő.

Valószínűnek tartom, hasonlóan vélekedik, mint az idézet szerzője:

"

Pál apostol egyes szavai is szavai fontosak:

A TELJES írás – nem csak néhány fontosabbnak tűnő rész – alkotja hitünk szilárd alapját. Senki sem volna olyan bolond, hogy egy ház alapjába mindent beledobál – cserepet, téglát, szemetet, fát. Miért feltételezzük ezt Istenről?

Isten nem szó szerint diktálta le a Bibliát, de Szelleme nem engedhette, hogy abban valótlanság legyen. Ő az igazság lelke - mondja Jézus a Jn 16,13-ban. Fentebb már írtam, hogy Isten lelke által szóltak (írtak) Istennek szent emberei. Az igazság lelke nem hazudhat. Sátán fegyvere a hazugság. Ha valamit nem értek, az attól még lehet igaz. 100 évvel ezelőtt alig néhányan tudták, hogy mi okozza a betegségeket. Azért, mert nem tudtak a vírusok és baktériumok létezéséről, attól még léteztek. Amit ma még nem értek a Bibliából, az előtt is fejet hajtok, mert Isten nem téveszt meg, az elmém viszont megtéveszthet.

" [link]

Egyéb iránt a te értelmezésed alapján Lukács önmagával áll ellentmondásban van, hiszen egyrészt kijelenti, hogy a munkája Isten által ihletett (szerinted "fentről jövő kijelentés" Istentől származó) ugyanakkor "a mindeneknek szorgalmasan végére jártam," ami azonnal hiteltelenné teszi az isteni ihletettséget, mivel akkor semminek nem kellett volna szorgalmasan utánajárnia.

Maga a magyarázatod azért is kétséges, mivel a szó szerinti fordításod(!) erősen eltér mind a Károlyi, mind a Szent István társulat Bibliájától.

(a Károlyi fél szöveget már idéztem, álljon itt a katolikus verzió is)

"1 Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, 2ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, 3jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, 4hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak. "

Itt kifejtve az

elejétől kezdve (mindennek utána járjak) = a történet kezdetétől azaz Jézus születésétől .

Ez a szándék valóban egyezik az evangéliumban leírtakkal, mivel Lukács ott kezdi a történetet.

Apcs 9:1 Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz,

Apcs 9:2 Kére ő tőle leveleket Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.

Apcs 9:3 És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:

Apcs 9:4 És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

Apcs 9:5 És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz: nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod.

Apcs 9:6 Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.

Apcs 9:7 A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.

Apcs 9:8 Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaszkuszba.

Apcs 9:9 És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.

Apcs 9:10 Vala pedig egy tanítvány Damaszkuszban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!

Apcs 9:11 Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme imádkozik.

Apcs 9:12 És látá [Saulus] látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson.

Apcs 9:13 Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben:

Apcs 9:14 És itt [is] hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.

Apcs 9:15 Monda pedig neki az Úr: Eredj el, mert ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izrael fiai előtt.

Apcs 9:16 Mert én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni.

Apcs 9:17 Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.

Apcs 9:18 És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék;

Apcs 9:19 És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaszkuszi tanítványokkal néhány napig.