Isten miért játszik orosz rulettet az emberiséggel?

"Vagy például még közelítve az eredeti kérdéshez, mi az üdvözülés módja.

Vajon ki fog üdvözülni és milyen okból?"

Mivel az ember bármit tesz nincs saját igazsága, üdvözülni csak úgy tud ha hisz/bízik Istenben aki a saját igaz voltát tulajdonitja az embernek. Ez kegyelemből van.

1Kor 1:18 Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

Aki hisz Isten Fiának nevében az nem egy 2000 éve halott személyben hisz, hanem abban aki felment a mennybe és királyi széken ül Istennel. Az újszövetség lényege, hogy a megigért megváltó eljött és meghalt a bűnösökért. Nem hiába halt meg a kereszten hanem a bűneinket magára vette, és a bűneink miatt szenvedett és halt meg. A feltámadása pedig bizonyiték arra, hogy teljesen ártatlan és szent volt. Mig a zsidó nép és a szanhedrin (zsidó legfelsőbb biróság) halálra itélte Istenkáromlásért, addig Isten ez ellen fellebbezett feltámadással. De azért kellett igy lennie, hogy közben elvégezze az engesztelést az emberiségért. Az engesztelés szó lényege az, hogy egyé válás. Megbékül a teremtmény Istennel. A bűneit és azok bűntetését ugyanis elhordozta valaki. 3 dolog kell az üdvözüléshez. Elismerje az ember, hogy bűnös és szüksége van szabadulásra. Valamint elhiggye, hogy a Krisztus az ő bűneiért halt meg, majd a megigazulásunkért támadt fel a halálból. (Mert mint igaz szenvedett a bűnösökért, hogy mi Isten felé forduljunk és megigazuljunk.) Harmadszor Krisztusban mint Úrban higgyen ami nem megy értelmi meggyőződésből hanem csak a SzentLélek tudja kijelenteni az embernek. Ha valakit Jézus személye vonz, akkor már nagy az esélye, hogy megismerheti Őt Úrként is, de rengeteg az akadály es a gát hazugság formájában.

Nincs még egy ilyen vallás amely belegyökerezik az emberiség történelmének egy időpontjába, amelyről 8 személy irt irásos emléket. Az újszövetség 8 szerzője. Nem a levegőben lógó valami a kereszténység, nem erkölcsi tanitás csupán. Külső források is megerősitik. Flaviusról meg annyit, hogy azt, hohy a teljes szövegrész hamisitvány lenne, a történészek szerint az újkori kutatások fényében teljesen ki lehet zárni. Ha van benne hamisitvány akkor nem az egész tanúság szövege hanem csak a keresztény hitvallások. Ugyanis előkerült egy X. sz-i arab forditás amely nem tartalmazza a keresztény tanúságtételt "ő volt a Krisztus", és "ha lehet őt egyáltalán embernek nevezni", a többit viszont igen. Valószinű ez az eredeti betoldás nélküli szöveg amely nem a keresztény kúltúrkörben iródott és terjedt:

>>Ebben az időben volt egy bölcs ember, akit Jézusnak hívtak. Kegyes életet élt és ismert volt erényeiről. És a zsidók és más nemzetek közül sokan lettek tanítványai. Pilatus kereszt általi halálra ítélte őt. De azok, akik tanítványai lettek, nem hagyták el tanítását. Beszámoltak arról, hogy három nappal keresztrefeszítése után megjelent nekik és hogy élt: következésképpen talán ő volt a Messiás (al-masíh), akiről a próféták csodákat beszéltek.<<

Ez egy olyan hitetlen ember beszámolója, mint amikor az emmauszi tanitványok mondták el Jézusnak, hogy az ő szemszögükből hogyan élték meg a keresztre feszitést.

Összehasonlitásképpen Mohamed egy barlangban kapta a kinyilatkoztatásait, de az egész a levegőbe lóg, nem kötődik semmilyen történelmi eseményhez és időponthoz, se szemtanúk, se külső források.

Értelek, hogy Bartha személyével problémád van.

De talán az általa leírtakra fókuszálj inkább. Bizonyára csupa hazugság, amit könnyűszerrel cáfolsz.

No meg azt is könnyedén megmagyarázod (eddig miért is nem tetted meg?), hogy Lukács, aki (elvileg) Pálhoz hasonló forrásokra támaszkodott (szemtanúk beszámolói) vajon miért nem említi azt az ötszáz fős monstre rendezvényt, ahol Jézus találkozott a hívekkel.

Nyilván sokukkal beszélhetett Lukács személyesen is, ha oly gondosan és Isteni segítséggel gyűjtötte a Jézusra vonatkozó adatokat és azok közül sokan éltek még akkor (erre Pál utal).

A Lukácsra vonatkozó magyarázatból persze az afféle buta magyarázkodást érdemes már alapból mellőzni, hogy:

-nem tartotta fontosnak... azt, hogy a feltámadott ötszáz embernek egyszerre megjelent? - csak ha viccelni akar valaki

- mert nem ugyanazt akarta leírni mint mások... mások erről nem számolnak be

- mert nem tudott róla... - akkor milyen alapos lehetett a kutatómunkája?

"Akkor vedd közvetett tanúvallomásnak."

Elég szűk szavú vagy...

Most nincs kedvem a vásárláshoz, tehát nem veszem.

Ez, hogy más nem ir róla, nem cáfolja, hogy nem történt meg.

A vádat kell bizonyitani. Maradjunk a tényeknél. 4 ember tanúsitja a feltámadás tényét, plusz Pálnak is, Jakabnak is, Péternek is megjelent az irók közül. Júdás a kakukktojás de nagyon valószinű ő is látta. Közvetett tanúvallomás, hogy egyszerre 500 embernek is megjelent.

"Ez, hogy más nem ir róla, nem cáfolja, hogy nem történt meg."

Amint adsz rá hihető magyarázatot, hogy miért nem.

Mert addig erősen valószínűsíti azok alapján amit leírtam.

" 4 ember tanúsitja a feltámadás tényét,... "

(Máté, Márk, Lukács, János)

Mint írtam ez nem igaz.

A négy ember közül legfeljebb három "tanúsítja" (mint szemtanú) a negyedik (Lukács) csak hallomás alapján beszél róla. (Lukács kihúzva)

A három közül egy valójában nem tanúsítja, mert a tanúvallomásában az erre vonatkozó rész nagy valószínűséggel későbbi betoldás (Márk).

(Márk kihúzva)

[link]

[link]

Marad kettő: Márk és János.

Nos, ők pedig totál ellentmondó történetet írnak le a feltámadásról, azaz egyikük bizonyosan hazudik.

M: "a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt."

J: "amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz"

*** Elér a megtalálók személye.***

M:"... az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra."

J: "és látá, hogy elvétetett a kő a sírról."

*** Eltér a megtalálás módja. (Kő helyzete + sír megnyitása)***

M:" Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak."

J: nem beszél az őrökről, azok nincsenek ott

*** további eltérés***

M: " Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: ... Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr."

J: " Mária Magdaléna ... Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt."

*** Máriának nem jelent meg az angyal, nem beszél vele. ***

M: " Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: ... És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek."

J: Nincs az angyal említve

*** eltérő történet + a tanítványok Galileába küldése(1) ***

M: Az asszonyok " És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak. Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, ... Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."

J: Mária Magdaléna "Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt."

*** Hazafelé Máténál a sírt megtaláló asszonyok találkoznak Jézussal, Jánosnál Mária nem, + Jézus megismétli, hogy a tanítványok menjenek Galileába mert OTT találják meg őt***

M: Máté története egyből a Galileai találkozással folytatódik.

J: További történések

- a sír megvizsgálása (Péter és egy másik tanítvány)

- Mária találkozása a két angyallal majd utána Jézussal

M: " A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, ahová Jézus rendelte vala őket. És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének."

J: " Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat."

*** Tehát Jézus és a tanítványok Máténál Galileában találkoznak (amiképp maga Jézus meghagyta nekik, ezzel szemben Jánosnál már az üres sír felfedezésének napján este Jeruzsálemben. ***

- János ezután még egy hosszú történetet mesél el Jézus cselekedeteiről, ami Máténál teljesen hiányzik -

M: " Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"

J: "De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen."

*** ami itt érdekes EGYBEESÉS(!), hogy a két evangélium egyike sem említi Jézus mennybemenetelét, mint eseményt.

(Azt csak az a két evangélium említi melyek közül az egyikben ez a rész nem eredeti szöveg, hanem későbbi betoldás (Márk) illetve a másik, mely szájhagyományon alapszik Lukács) ***

ENNYI eltérés van csupán a két elvileg hiteles evangéliumi leírás között.

Semmi lényeges, az eltérések ugye csak erősítik a szavahihetőségüket...

[link]

"

Az ellentétek leggyakoribb változatai a felfogásában a következők:

„a) Az ellentét csupán látszólagos, mert a kihallgatottak korábban is ugyanazt állították, csak más-más módon fejezték ki magukat.

b) Az ellentét azért látszólagos, mert az eltérő állítások nem ugyanarra a tényre vonatkoznak.

c) Az ellentét ugyanarra a tényre vonatkozik, de a vizsgált ügy szempontjából nem jelentős.

d) Az azonos tényre vonatkozó, lényeges ellentét feloldása szükségtelen, mert az egyik oldalon levő bizonyítékok túlsúlyban vannak.

e) Az azonos tényre vonatkozó lényeges ellentét feloldása taktika hiba, mert éppen az ellentét feloldhatatlansága bizonyít.

f) Az azonos tényre vonatkozó lényeges ellentét feloldandó, de más, a szembesítésnél egyszerűbb és biztosabb módon feloldható.

g) A feloldandó ellentét csak szembesítéssel lenne feloldható, de a szembesítéstől nem várható eredmény.

"

a, itt nem azonosak az állítások, nem megfogalmazásbeli, hanem tény eltérések vannak a tanúvallomások között

b, az állítások párokba szedetten ugyanarra a tényre vonatkoznak

c, az ellentétek a történet lényegét befolyásolják

d, a bizonyítékok egyik oldalon sincsenek túlsúlyban

e, az ellentétek feloldása bizonyíthatná a történet hitelességét

f, az eltérések feloldása az egyes állítások szembesítésével lehetséges csak

g, a leírt tanúvallomások szembesítése bizonyíthatja azok hitelességét, vagy bizonyíthatja azok hiteltelenségét.

"Ugyanis előkerült egy X. sz-i arab forditás amely nem tartalmazza a keresztény tanúságtételt "ő volt a Krisztus", és "ha lehet őt egyáltalán embernek nevezni", a többit viszont igen. "

"De a legnagyobb érv, hogy ez a bekezdés nem jelenik meg a IV. századig sehol. Az első 300 évben sehol nem említik meg a Testimoniumot. Ez nem történhetett meg csupán azért, mert senki sem olvasta. Josephus történetei nagyon népszerűek voltak és a szakemberek előszeretettel idézték. Századokon át sokkal olvasottabb iratok voltak, mint bármely bibliai könyv. Michael Hardwick, Josephus szakértő, szerint ismeretes, hogy több mint egy tucat korai kersztény iró olvasta és idézte Josephust, többek között Szent Jusztinusz, Antiochiai Szent Teofil, Szárdeszi Szent Mileton, Minucus Felix, Szent Iréneusz, Alexandriai Klement, Sextus Julius Africanus, Tertullianus, Hippolütosz, Origenész, Szent Metód és Lucius Lactantius.

Origenész különösen sokszor támaszkodott Josephusra, írásai tele vannak Josephus utalásokkal. Milyen meglepő, hogy Origenész sosem hallott a Testimoniumról. Amikor a szkeptikus római ellenfele Cesus megkérdezi, milyen csodákat tett Jézus, Origenész azt válaszolja, hogy Jézus élete valóban tele volt kiemelkedő és csodás eseményekkel, “de milyen más forrásból tudnánk választ adni erre a kérdésra, ha nem az evangéliumi narrativákból?” (Contra Celsum, 2.33). Ugyanabban a könyvben (1.47), Origenész idéz az Antiquities of the Jews-ból, hogy igazolja keresztelő János történelmiségét, majd hozzáteszi, Josephus nem hitt Jézusban, és megkritizálja őt, amiért nem említette meg ebben a munkájában Jézust.

"

Tehát az, hogy a X. században megjelenik egy csonka variánsa a betoldásnak egy arab kéziratban nem csoda, hiszen addigra már elterjedt a módosított szöveg, ami a IV. század eleje körül lett beletoldva.

Lemaradt az idézet forrása: [link]

Ugyanerről:

[link]

[link]