Amikor Jézus imádkozott, akkor az Isten önmagával beszélgetett?

Ján 1:14 És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Eszerint az Ige lett testté, nem maga az Isten, az Isten megmaradt szellemnek: Ján 4:24 Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

Őt imádják, soha nem ŐKET /háromság/!

Egyébként meg:

Fil 2:6 Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő,

Fil 2:7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; = isteni forma, szolgai forma, ez lett fölcserélve.

Azonban az egyenlőség nem azonosság, ahogy Jézus egyenlő /egy/ az Atyával a hivők is, meg Pál és Apollós is egy.

1Kor 3:6 Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. 1Kor 3:7 Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. 1Kor 3:8 A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.

Attól hogy egyek /sok mindenben/ nem Jézus a Legfelségesebb Isten, akit imádunk, mivel nem Jézus az Istenünk, hanem az Atya, ahogy neki is!

Ján 20:17 Monda neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

Jel 3:12 Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.

Istenfélelem létezik de az nem Krisztusfélelem, mert a kettő nem azonos.

A Krisztus nevének a felmagasztalása arról szól, hogy elismerjük ÚRi kinevezését, és nem azt hogy ő lenne az Isten. És a meghajlás sem szó szerinti, lehetnek akiknek tőből levágták a térdeit, attól még meghajol Krisztus URi mivolta előtt. Mi is meghajlunk, elismerjük hogy Ő az úr, ahogy Pál is mondja, egy Urunk van és egy Istenünk. /1Kor 8:6/

Mivel itt filozófálsz, hogy azonosítsd a kettőt, az ördögtől való amit hirdetsz.

És ne kezdjél itt megint oktató okoskodásba, mert olyasmit hirdetsz, amit nem tudsz ihletett szóval kifejezni /háromság/, úgy hogy a hamis apokrif tanaidat ne itt hirdesd!!!

Szelektíven olvasod, hogy ezt nem látod?

"és Isten volt az Ige"

Pedig ott van az elején rögtön.

Te osz vagy Ho teosz? Isten vagy isteni, nem tudsz különbséget tenni? Némelyeknek a hasuk a teoszuk, azt miért nem hozod fel? Fil 3:19 Számtalan lény van istennek nevezve a Bibliában, de egy se a mi Istenünk. Mintha nem tudnád hogy mit forgatsz ki, de veszélyes játékot űzöl, mert szembefordítod a bibliai szövegeket egymással, emberi okoskodásokat helyezel az egyértelmű kijelentések fölé. Ha abból nem érted meg, hogy az Atya a mi Istenünk, amit Jézus mondott /Jn 20:17/, akkor mi közöd van Jézushoz??? Ez már a diabolosz stílusa, aki össze-vissza dobálja a dolgokat /A sátán neve görögül diabolosz, a diaballein igéből, ami azt jelenti: szétdobálni./

Sátán mondja:

Máté 4:6 És monda neki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.

Máté 4:7 Monda neki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.

És Isten volt az ige, nem meg van írva? És viszont meg van írva:

Ján 5:44 Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? Ez pedig nem a Krisztus!

Filozófus, már ezer igét félrelöktél, ami cáfolja a filozófiádat, nem veszed észre magadat?

[link]

Szerintem elég egyértelmű, nem tudom miket hablatyolsz :D

Mondjuk sokat árulkodik, hogy a sátánt idézed, valószínűleg ő a te istened, azért hirdeted a hamisságát, hogy megtéveszd az embereket. Az ilyen "más evangéliumot" hirdetőket, az apostolok nem véletlenül átkozták ki.

a sátánt idézed, valószínűleg ő a te istened, - MÁté evangéliuma idézte, akinek nem istene a sátán. Hanem annak istene a Sátán, aki a Biblia Istenét nem azokkal az ihletett bibliai kifejezésekkel mutatja be, amiket a Szentírásban találhatunk, hanem kitalálják a saját pogány filozófiát követő megfogalmazásukat: háromság. De mintha már ezt írtam volna, vaksikám...

ÉS tovább itten ne terjeszd a szellemi sötétségedet!!!

„Kissé merészen azt lehetne mondani, hogy Isten nem nyilatkoztatta ki a Szentháromságot. A Szentírás beszél az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről külön, beszél a köztük levő kapcsolatokról, anélkül, hogy egybefogná a különböző szálakat. De azt a pontot, ahol a teljességgel felfoghatatlan kezdődik, Isten belső életének titkát, a kinyilatkoztatás érintetlenül hagyja, s csupán egy-egy utalást ad.” (Salamon László plébános, Nagyboldogasszony Plébánia, Csongrád, fórum, Vasárnapi prédikációk)

”...az Isten tiszteletét egyedül Isten maga határozza meg. Ennek megfelelően, az imádás bármiféle formája, melyet kifejezetten nem Ő írt elő, az Isten abszolút szuverenitásának és mindenhatóságának meggyalázása.” /Szécsi József: Bálványimádás és képimádat az ókori Izraelben - A tanulmány megjelent a Pannonhalmi Szemlében - 2007 (XV) 3/5–17./

„A klasszikus példa arra, hogyan hatol be a hívő ember saját akarata Isten imádásába, Nádábnak és Ábihúnak, Áron főpap fiainak a bukása (3Móz 10,1-11) … ez a két férfi fogta azt a tüzet, amit ők maguk gyújtottak, belerakták a saját maguk által készített illatáldozattal együtt a szenesserpenyőjükbe és – Isten kifejezett tiltása ellenére – bemutatták azt az arany füstölögtető oltáron.

A saját akaratnak erre a megnyilvánulására Isten szigorú ítélettel válaszolt, hiszen ezt olvassuk: „Ekkor tűz csapott ki az Úr színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az Úr színe előtt” (2. vers). Áron minden esetleges ellenvetését Isten csendre intette: „Erről a dologról beszélt az Úr, amikor azt mondta: A hozzám közel állókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok!” (3. vers).

Ezzel a büntetéssel Isten egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy az imádattal kapcsolatban nem létezhet saját akarat. Az imádásnak azokkal az utasításokkal összhangban kell végbemennie, amelyeket Ő adott Igéjében. A saját akarat „idegen tüzét” egyetlen pillanatig sem lehet eltűrni.

Ez arra int minket, hogy senki sem imádhatja Istent úgy, ahogy neki éppen tetszik, és nem hagyhatja figyelmen kívül Isten felismert, Igében kinyilvánított akaratát, nem várhatja el, hogy Isten az ilyen cselekedettel egyetértsen és ezt az imádatot elfogadja. A saját akarat egyáltalán nem illik Isten imádásához!” (Alfred P. Gibbs: Isten imádata szertartás, kötelesség vagy előjog? Evangéliumi Kiadó, 164. old.)

Ebből kifolyólag a Krisztus imádása, és az Istennel való azonosítása a kinyilatkoztatás fényében egyértelműen céltévesztés! Ahogy az Evangéliumi Kiadó "KRISZTUS ISTENSÉGÉRŐL" című füzete mondja:

„Ha Krisztus nem Isten, akkor az Ő imádása bálványimádás lenne.” (6. old.)

A legnagyobb probléma a szentháromság filozófiájának az átvétele, amivel a követőiket bálványimádásba viszik. Ugyanis ha Jézus Krisztus nem azonos a Biblia Legfelségesebb, egyedül igaz Istenével, akkor a Jézus imádata bálványimádás: „Ha Krisztus nem lett volna Isten, imádata bálványimádás lett volna.” [link]

SEHOL NEM NEVEZI A BIBLIA JÉZUS KRISZTUST A MI ISTENÜNKNEK

5Móz 4:7 Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint [mi hozzánk] az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?

Ján 20:17 Monda neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

Jel 3:12 Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.

"a sátánt idézed"

Egész konkrétan János apostolt idéztem, talán ő azért csak nem a sátán. Ellenben téged biztos megszáll, jól látszik rajtad és abból amit írsz.

Ján 1:1 Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.

Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala a háromság-Istennél, és háromság-Isten vala az Ige.

Melyiket olvastad te? Krisztus maga mondja, hogy az Atya a mi istenünk, ahogyan neki is. Milyen ember az, aki ennek nem engedelmeskedik? A filozófiádon lovagolva minden Isteni kijelentéssel szembe mész!!!

Most idézem harmadszor:

Ján 20:17 Monda neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

2Ján 1:9 (H Budai) Aki nem marad meg Krisztus tanításában, hanem attól eltávozik, annak nincsen közössége Istennel; de aki megmarad Krisztus tanításában, az közösségben marad mind az Atyával mind a Fiúval. >>

2Ján 1:9 (H Békés Dalos) Aki eltér Krisztus tanításától s nem tart ki mellette, abban nincs Isten. Abban viszont, aki kitart a tanításban, él az Atya is, és a Fiú is. >>

2Ján 1:9 (H Czegledy) Mindannak, aki nem marad meg a Krisztus tanításában, hanem azon túlmegy, nincs Istene. Aki megmarad a tanításban, mind az Atya, mind a Fiú az övé. >>

2Ján 1:9 (H Egyszeru) Továbbra is kövessétek a Krisztusról szóló igazi tanítást. Aki eltér ettől, és nem egyedül az ő tanításait követi, abban nem él Isten. Aki pedig Krisztus tanításait követi, abban benne él az Atya-Isten és a Fiú is. >>

2Ján 1:9 (H Masznyik) Aki tévelyeg és nem marad meg a Krisztus tanításánál, annak nincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tanításánál, azé az Atya is, meg a Fiú is. >>

2Ján 1:9 (H Raffay) Mindannak, aki átlépi a határt és Krisztus tanításában meg nem marad, nincs Istene; aki Krisztus tanításában megmarad, övé az Isten is, meg a Fiú is. >>

2Ján 1:9 (H Ravasz) Mindannak, aki nem marad meg a Krisztus tanításában, hanem azon túlmegy, nincs Istene. Aki megmarad a tanításban, mind az Atya, mind a Fiú az övé. >>

2Ján 1:9 (H Soos) Mindaz, aki eltér és nem marad meg Krisztus tanításában, az nem bírja az Istent. Aki megmarad a tanításban, azé az Atya is, meg a Fiú is. >>

2Ján 1:9 (H Ujford Syn) Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is. >>

2Ján 1:9 (H Vida) mindenki, aki tovább megy és nem marad meg a Krisztus tan(ítás)ában, nem bírja Istent, aki megmarad a tan(ítás)ban, az bírja az Atyát és a Fiút is, >>

Gal 1:8 (H Budai) De ha még mi magunk hirdetnénk is, vagy valamely mennyei angyal hirdetne is tinéktek más evangéliomot, mint amelyet mi hirdettünk tinéktek, átkozott legyen. >>

Gal 1:8 (H Békés Dalos) De ha akár mi, akár egy mennybéli angyal más evangéliumot hirdetne, mint amit mi hirdetünk: átkozott legyen! >>

Gal 1:8 (H Csia 2005) De még ha mi, vagy mennyből való angyal hirdetne is valamit nektek azon kívül, amit előbb örömüzenetként hirdettünk: Átok legyen! >>

Gal 1:8 (H Czegledy) De még ha mi magunk vagy mennyei angyal hirdetne is nektek más evangéliomot, mint amit nektek hirdettünk, legyen átkozott! >>

Gal 1:8 (H Egyszeru) Az igazi örömhírt mi adtuk át nektek. De még ha mi magunk, vagy egy Mennyből jött angyal hirdetne is nektek valami másfajta örömhírt, legyen átkozott! >>

Gal 1:8 (H Katolikus (SztI)) De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!

Gal 1:8 (H Masznyik) Pedig, ha mi, vagy akár egy mennyei angyal hirdetne is néktek más evangéliomot, mint amit mi hirdettünk néktek, - átok rá.

Gal 1:8 (H Raffay) De ha mi magunk, vagy egy mennybeli angyal hirdetne is nektek más evangéliumot azon kívül, melyet nektek hirdettünk, legyen átkozott.

Gal 1:8 (H Ravasz) De ha még mi magunk vagy mennyei angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit nektek hirdettünk, átok reá!

Gal 1:8 (H Soos) De ha mindjárt mi, vagy mennybéli angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit nektek hirdettünk, átkozott legyen!

Gal 1:8 (H Ujford Syn) Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!

Gal 1:8 (H Vida) de ha mi, vagy égből jövő angyal evangélizál azonkívül, amit mi hirdettünk örömhírként nektek, legyen átkozott,

Nem én mondom, hogy átkozott vagy, hanem az az apostol, aki soha le nem írta és soha nem tanította, hogy a Legfelségesebb egyedül igaz Isten háromság lenne!

Máté 12:36 De mondom nektek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Máté 12:37 Mert a te beszédeidből ismertetel igaznak, és a te beszédeidből ismertetel hamisnak.

Hogy kicsoda Jézus, a Biblia mondja meg, nem én! Azt olvasd, azt tanulmányozd, de ha a filozófia magyarázó szövegeit egyértelmű ihletett bibliai kijelentések fölé helyezed, szembe mész az Istennel, mint a Sátán - hogy nem haltok meg, Isten meg azt mondta, hogy meghaltok./Ádám története/

1Tim 2:5 Mert egy az Isten, egy a KÖZBENJÁRÓ is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,

Zsolt 90:2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

Zsolt 83:19 Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges /üpszisztos/ [Isten] az egész földön./Károli/

Sehol nem nevezi Legfelsőbb, Magasságos, Felséges Istennek Jézust!!!

Az Isten halhatatlan (romolhatatlan) - 1Tim 1:17; Ró 1:23; örökkévaló –1Móz 21:33; 5Móz 33:27; Ézs 40:28; 1Tim 1:17; örökké uralkodó – 2Móz 15:18; Zsolt 145:13; 146:10; örökké élő – 5Móz 32:40; Dán 4:31; 12:7; 1Pét 1:23; Jel 4:9-10; 10:6; mindörökké király – Zsolt 10:6; Jer 10:10; mindörökké trónoló – Zsolt 29:10; népét örökké körülvevő – Zsolt 125:2; örökké lakozó – Ézs 57:15; örökké megmaradó – Dán 6:26; örökkévaló hatalmú – Dán 4:31; meg nem haló – Hab 1:12, katolikus ford.; örök – Róma 16:26. Ugyanakkor a Fiú engedelmes volt a halálig – Fil 2:8; kivágatott az élők közül – Ésa 53:8; kiirtották – Dán 9:26; életét halálra adta – Ézs 53:12; szellemét kibocsátotta – Jn 19:30; megölték (az életnek fejedelmét) – Csel 3:15; Jel 5:12; az Isten feltámasztotta – Csel 4:10; 10:40; 13:30; halottak feltámadásából az első – Csel 26:23; - érettünk meghalt – Róma 5:8; az égi elhívásúak (vö. Zsid 3:1) eltemettettek vele együtt – Róma 6:4; vö. Fil 3:10; 2Tim 2:11; többé meg nem hal – Ró 6:9; megáldoztatott – 1Kor 5:7; meghalt a bűneinkért – 1Kor 15:3; az Istene feltámasztotta – Eféz 1:17,20; elsőszülött a halottak közül – Kol 1:18; meghalt és feltámadt – 1Thes 4:14; a halálból az Isten kihozta – Zsid 13:20; test szerint megölték 1Pét 3:18; halott volt, íme él – Isten ereje által – 2Kor 13:4; Jel 1:18; Isten Fiának jelentetett ki/lett rendelve a halottak közül való feltámadás által. - Ró 1:4.

Isten tehát sem nem három, sem nem kettő, hanem egy, és bár Jézus egységben volt az Atyával, mint ahogy Pál is Apollóssal – a görög hen kifejezés alapján (vö. Jn 10:30; 17:22; 1Kor 3:8) - „nem az azonosság, hanem az egység, a szétválaszthatatlanság jelölésére szolgál.” (Kiss Sándor USZ-i görög-magyar szómagyarázat.) Tehát az Atya és a Fiú egysége a legmagasabb fokú szellemi egységet jelenti, miként az Úrban teljes elvi- és szeretetegységbe jutott emberek a szellemi testvériségben egyek lehetnek. (vö. Jn 17:21-23; Róma 12:4; Gal 3:28)

Atya és Fiú tehát nem ugyanaz, mert a mindenható (vö. Jel 21:22), végtelen igazságosságú és irgalmú (vö. Dán 9:16,18), örökkévaló (vö. 5Móz 33:27), legfenségesebb Isten (vö. Zsolt 97:9, MBT. ford.) soha nem születik (vö. Ján 1:17); senkitől nem származik (vö. Mik 5:1); önmagában való életét senkitől nem kapta (vö. Ján 5:26); senki által nem él (vö. Ján 6:57); nem elsőszülöttje senkinek (vö. Kol 1:15); soha nem imádkozik (vö. Luk 6:12); soha nem ölt testet (vö. Ján 1:14); soha nem közbenjárója senkinek (vö. 1Tim 2:5); soha nem hal meg (vö. 5Móz 32:40); soha nem áldozta föl magát (vö. Zsid 7:27); soha nem kell feltámasztani (vö. 1Pét 1:21); soha nem képmása senkinek (vö. Kol 1:15); soha senki nem a feje (vö. 1Kor 11:3); soha senki nem az istene (vö. Eféz 1:17; Zsid 1:9); soha senkinek nem vettetik alá (vö. 1Kor 15:28); soha nem lett kisebbé téve az angyaloknál (vö. Zsid 2:8-9); soha senkinek az akarata alá nem alárendelt (vö. Dán 4:32; Luk 22:42); soha nem növekedik (vö. Ján 3:30); soha senkitől a hatalmát nem kapta (vö. Máté 28:18); soha senki nem küldte (vö. Csel 3:19-20); soha senki nem kente fel (vö. Ézsa 61:1; Csel 2:36); soha senki nem tanította (vö. Ézsa 40:13; Ján 8:28; Róm 11:34); soha senkihez nem lehet hasonlítani (vö. Ézsa 46:5,9; Fil 2,7); soha senkinek nem a testvére (vö. Ján 20:17; Zsid 2:11-12,17); soha nem voltak emberek vagy angyalok a társai (vö. Róm 8:17; Zsid 1:9); soha senki nem ültette a jobbjára (vö. Eféz 1:20); Ő egyedül szentséges önmaga által (vö. Jel 15:4); rosszal soha senki nem kísértette meg (vö. Jak 1:13; Zsid 4:15); soha senki nem üldözte (vö. Ján 15:20); soha nem imádhatott volna teremtményt (vö. Mát 4:9); és SOHA NEM OSZTOTTA MEG AZ IMÁDATOT SENKIVEL, még a Fiúval sem (vö. Ján 4:21-24; Jel 4:9-11; 5:14; 7:11-12; 11:16-17; 19:4) – ebből kifolyólag soha nem nevezte magát háromságnak (vö. Ézsa 43:12; Mal 1:6), ami az ő egyedüli szuverinitásának (vö. Márk 13:20; Csel 1:7; Jel 4:11) a sérthetetlenségét illegitimizálja! Ezért nincs helye az igaz imádatban emberi kísérletnek, amely azt óhajtja kifejezni, amit Isten soha sehol nem fejezett ki!