Keresztények szerint igazságos hogy pokolra kerül az aki nem bocsát meg az ellene vétkezőknek?

Ha te nem bocsátasz meg valakinek, miért várod, hogy Isten veled megtegye?

A megbocsátás pedig nem jelenti azt, hogy nincs büntetés egyáltalán, se ember, se Isten részéről.

Szia,

Az általad felvetett godolatmenet már az alapjánál téves, ugyanis a Szentírás szerint minden ember a "pokolra" kerül, tekintve hogy a "pokol"-nak fordított szó héber és görög (seol és hadesz) megfelelője egyaránt a halottak tartozkodási helyét jelöli.

Másrészt a megbocsátásra nem Istennek van szüksége, hogy ezáltal üdvözítsen, hanem neked van rá szükséged, hogy el tudd engedni a mások bűne miatt benned kialakult sérelmet. Enélkül nincs gyógyulás a bűn által okozott betegségből.

Harmadrészt az üdvösség nem kiérdemelt jutalom, hanem kegyelmi ajándék.

A Szentírás szerint Isten minden embert feltámaszt a pokolból, akik kegyelmet nyernek azokat az örök életre, akik pedig nem azokat a kárhozatra, ami a második halál. Erről részletesen Jelenések könyve 20. fejezete ír.

Üdv. Péter

"És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki." Lukács 17:4

Itt azt mondja Jézus, hogy annak bocsássuk, meg aki azt mondja ,hogy megbánta. A megbocsátás feltétele a megbánás. Természetesen az is jó, ha megbocsátunk annak, aki nem kér bocsánatot, de ez nem azt jelenti, hogy úgy kell szeretnünk, ahogy van, inkább sajnálni kell, hogy nem látja be, hogy kárt okozott és rávenni, hogy lássa be. Isten nem igazságtalan.

"A bíró megkérdezi tőlem, megbocsátok-e a tolvajnak. Én pedig azt felelem, hogy nem. Kapja meg a büntetést."

Itt érzem azt, hogy nem ugyanazt érted a megbocsájtás alatt, mint amit Isten kér az embertől.

A megbocsájtás nem azt jelenti, hogy elnézünk minden bűnt és senki se legyen felelős az elkövetett bűnökért. Az említett példában a keresztény magaviselet az lenne, hogy a tolvaj előbb megtérítené azt, amit tőled ellopott, majd ezután te megbocsájtanál - tehát nem fogod a későbbiekben utólag ezt megtorolni rajta.

Nem várja el Isten, hogy nézzük el a bűnt. Sőt, azt sem várja el, hogy puszipajtások legyünk. A megbocsájtás nem ez. A megbocsájtás az, hogy nem fizetsz vissza ugyanúgy bűnnel a másiknak.

És nyilván olyan szeretettel te nem tudsz a bűnös ember iránt lenni, ahogy Isten van irántunk bűneink ellenére.

Az, hogy megbocsátasz, nem jelenti azt, hogy aki bűnt követ el, annak Isten elengedi minden büntetését. A lényeg, hogy Istenre kell bízni az ítéletet és a büntetést, és azt is, hogy mikor és hogyan büntet, ha büntetni akar. Csak ő ismer pontosan minden részletet, minden enyhítő körülményt, és ő igazságosan fog ítélni A MAGA IDEJÉBEN.

A megbocsátás abból indul ki, hogy te sem vagy messze sem tökéletes, neked is sok bűnöd van. Ha úgy gondolod, hogy te nem vagy nagyon bűnös, akkor olvasd el a hegyi beszédet. Jézus paráznának ítéli már azt a férfit is, aki vággyal néz egy nőre. A gyehennára méltónak ítéli azt, aki azt mondja az embertársának, hogy "Bolond". Parancsba adja, hogy szeresd ellenségedet stb.

Mindenki iszonyatos mennyiségű bűnt elkövet, ezért mindenkinek nagyon égető szüksége van, hogy Isten megbocsásson, sőt arra is, hogy jóval kisebb büntetést kapjon annál, amit érdemel. Ha te egyszer is azt mondtad éltedben valakinek, hogy "hülye", már akkor abban a pillanatban a pokol lenne az igazságos büntetés. Az, hogy most nem a pokolban vagy, az azt jelenti, hogy Isten enyhébb büntetést adott, sőt valószínűleg teljesen büntetés nélkül hagyja ezt a bűnödet.

Zsolt 130:10-14

"Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk."

Ezek nem csak szép szavak ez a valóság. Ha Isten folyamatosan nem bocsátana meg, és nem enyhítené, nem halasztaná el, vagy akár nem engedné el teljesen a büntetéseket, akkor közel 8 milliárd ember halálhörgésétől és kínjaitól lenne hangos az egész világ éjjel és nappal.

Attól függetlenül, hogy ez Isten elvárása, hogy mindenkinek szívből bocsássunk vagy, vagyis engedjük el a vétkes minden tartozását, ahogyan Isten is elengedte nekünk, attól ez még nem könnyű, főleg, ha a bűn súlyos volt ellenünk. Ezért Isten ebben is feljánlja a segítségét és a türelmét és törődését, és nem kárhoztat azért, hogy a megbocsátás folyamata lassú vagy közben vétkezel. A lényeg, hogy ne add fel a küzdelmet azért, hogy elérd azt az állapotot, amikor már nincs neheztelés a szívedben az ellen, aki vétkezett ellened. Lásd pl. József történetét, ahol Józsefet a saját testvérei meg akarják ölni, aztán eladják rabszolgának. Neki sem ment rögtönn megbocsátani, és közben vétkezett is a testvérei ellen. De hála Istennek a vége az lett, hogy egymás karjaiban sírtak, és ünnepelték, hogy helyreállt közöttük a béke.

üdv Stefán

Korrigálnám egyik mondatomat: "A pokol lenne az igazságos büntetés." Jobb lett volna így írni "A pokol lenne a jogos büntetés." Joga lenne Istennek így büntetni már egy bűnért is, ha akarná. Hogy a gyehenna (örök tűz), és előszobája az alvilág (hádész) pontosan milyen, arról nekem fogalmam sincs. Elég azt tudnom, hogy mivel Isten nincs ott, nincs szeretet, törődés, öröm, jóság, hűség, szelídség stb. és megbocsátás sem irányomban. Ez nekem elég ahhoz, hogy ne akarjak oda jutni. Egyébként személyesen abban hiszek, hogy aki elkárhozik, annak az embernek teste és lelke elpusztul egy adekvát büntetés után, tehát a pokol nem örök szenvedés. Ezt a Mt 10:28 alapján mondom.

üdv Stefán