Mi van akkor, ha az összes vallás istene kitalált, és az igazinak nincs köze egyikhez sem?

#55 "Hát igazából senki sincs tisztában Isten fogalmával. Még a keresztények szerint is Isten oly hatalmas, hogy emberi elme azt el nem tudja képzelni, fel nem tudja fogni. Na de ha oly hatalmas, hogy ép ésszel fel nem érhető, akkor hogyan lehetne azt még szavakba is önteni? Ergo te magad sem lehetsz tisztában Isten fogalmával. Akkor ezt milyen alapon is rovod fel másoknak, miért kéred számon rajtuk?"

Mert ugye a vallást szeretné kritizálni a kérdező és nem Istent (mert róla a kérdéséből következően talán nem tudunk semmit). A vallások pedig meghatározzák mit értenek Isten szó alatt, még ha magát Istent nem is tudják definiálni. Ha valaki venné a fáradságot és utána olvasna ennek, nem tenne fel ilyen kérdést sem. [link] Talán magyarázat nélkül is érthető ha végigolvasod, miért zárható ki alapból, hogy saját Istene legyen egy vallásnak. Ha nem hiszed el a katolikusoknak, hogy ez az összes vallásra igaz, akkor keresd máshol. [link]

"Mint ahogy ugyancsak mindenki más is, pl. a keresztények is csak a mások elmondásai szerint a fejükben elképzelt verzióját ismerik a istenüknek. Ráadásul azt is csak nagyvonalakban, felvázolva, az apró részleteket meg saját kútfőből kipótolva, kiegészítve. Így van mindenkinek saját elképzelt képe a teremtőről. Hiszen senki sem látta, láthatta még szemtől szemben, a keresztény vallás szerint Isten oly hatalmas, hogy az ember menten elporladna, ha csak rápillantana. Tehát ha egy keresztény azt mondja, hogy ő látta Istent, az még a saját vallása szerint is hazugságot mond. Innentől mindenkinek maximum egy saját maga által elképzelt kép lehet az, ami megjelenik lelki szemei előtt, mikor Istenre gondol, de biztosan nem a tényleges Isten.

És akkor ezek után felrovod a válaszírónak, hogy csak a képzeletében létező istenképről beszél. Hát persze hogy arról, mi másról beszélne? Mint ahogyan te magad is és minden más hittársad is ezt teszi."

Egyrészt azt róttam fel a kérdezőnek, hogy a vallásokat nem ismeri. Általa elképzelt, félismeretekre és hallomásokra alapozott mindenféle vallásféleséget átlagolt össze vallások címszó alatt. És ha Istenről semmit sem tud (és szerinte talán más sem tudhat), akkor is lehetősége lenne megismerni a különböző vallásokat amikről kérdez. Mert ugye vallások vannak. Ha nem fogadod el, hogy van Isten, vagy ha nem fogadod el, hogy olyan Isten mint ahogy a vallások meghatározzák, a vallások akkor is létezőek, és megismerhetőek. Másrészt, ha azt kifogásolod, hogy úgysem tudja senki miféle volna Isten, akkor is van különbség egy vallás által meghatározott Istenkép, és a személyes Istenkapcsolat között. A meghatározás egy rendszerbe helyezést jelent, amit valóban történelmi feljegyzésekből, kutatómunkával szedtek össze és hoztak össze belőle valamit. A legtöbb felfedezés is úgy született, hogy vizsgálni kezdtek valamit, amiről feltételezték hogy van, és feltételezték, hogy valamilyen. Ha valamit nem vizsgálsz, nem ismerheted meg. A vallások mindig is úgy hivatkoztak magukra, mint Istenkeresők. Mert egy személyre nem igazán helyes szóhasználat a vizsgálgatás, legalábbis ha valakit szeretnél megismerni, nem mondod, hogy vizsgálódnék benned. A különböző vallások hosszabb-rövidebb ideje tanulmányozzák, hogy a források alapján milyen lehet Isten. Nem mondják, hogy saját, külön Istenük van. A mi Istenünk alatt, mindenki más Istenét is értik. Azokét is, akik nem gondolják hogy lenne, vagy másmilyennek gondolják mint ők. Ez nem jelent egyet azzal, hogy szerintük neked vagy másoknak ezt el kell fogadni. Szerintem itt szoktak leginkább eltévedni a "kritikusok". A személyes kapcsolat megint mást jelent, lehet róla kiírni újabb kérdést. Már ha valakit érdekel.

"Na akkor most kérlek mondd meg nekem, hogy mindezek után hogy a fenébe ne lenne értelme vagy létjogosultsága a valláskritika rovatnak?"

Pont ilyet pl. sehol nem írtam, éppen hogy azt írtam, hasznos lenne a valláskritikán belül, ha értelmes kérdéseket tennének fel. Ehhez azonban előbb ismerni kellene azt amit kritizálni próbál valaki. És hát érdemes lenne előtte tisztázni a kérdezőnek önmaga felé, hogy Istent szeretné kritizálni, vagy a vallásokat. Esetleg kérdező arra lett volna kíváncsi, hogy a hívő emberek hogyan képzelhetik el ugyan azt az Istent ilyen sokféleképpen, vagy hogy meg tudják-e közelíteni valamilyen szinten a (lehetséges) Istent, vagy hogy miért gondolják, hogy érdemes próbálkozni ha úgyis felfoghatatlan. Ezek mind használható kérdések lennének, de amit kérdezett annak ebben a formában semmi értelme, és ennek oka az alapvető ismerethiány arról, amivel kapcsolatban kérdezni szeretett volna.

#58 Amit írtam az #52 válasznak erre a részére vonatkozott: "Egyrészt erre akarják felhívni a figyelmet, másrészt ez így nem is teljesen igaz, mert egy csomó kérdés éppen igazolható logikai úton, mint például ez is részben, de csak részben, mert megemlít egy 'igazit' is, amit nem definiál."

Erre írtam, ha #52 válaszoló tisztában lenne a vallásokkal, nem gondolná, hogy ennek a kérdésnek akár csak részben is lenne értelme, hiszen már az alapfeltevés hibás. Lehetne logikus ezen belül egy következtetés, csak így valláskritikán belül vallásokra (a létező vallásokra) vonatkozóan nincs értelme. Szólhatna úgy ez a kérdés, hogy mi lenne ha minden vallásnak másféle elképzelt Istene lenne... És akkor ezen belül lenne értelme feltételezni egy igazit. De akkor ugye ez mitől valláskritika kérdés, ha nem a létező, hanem elképzelt vallásokra vonatkozik?

Összefoglalom mert hosszú:

- Kérdező a vallásokat nem ismeri, és ezért nem tud a valláskritikán belül kritikával élni. (Ha úgy kezdi, hogy Istent szeretné kritizálni, hozzá sem szóltam volna a témához.)

- Meghatározni mit értünk Isten alatt, nem jelenti a definiálhatóságát. A vallásokat meg lehet ismerni Isten nélkül is.

- Van helye a valláskritikának, ha vannak ismereteink arról amit kritizálni szeretnénk, és ha fel tudjuk tenni azt a kérdést, amire válaszokat várunk. (Itt a gyakorin ez a kategórián belül a kérdések kb. 2%-ra mondható el.)