Ezt nem értem. Valaki?

89."Istent egy cseppet sem érdekli,hogy miként ejtik a nevét,ha egyébként őt értjük alatta"

Akkor mégis miért erősködsz azon ,hogy nem Jehova a neve vagy nem lehet tudni,hogy hivták kezdetben?

Ha Világszerte a Jehova név a leghasználatosabb akkor miért turkálsz benne,és elemista filozófiát használsz ennek ragozására.Sületlenkedsz tárgytalan dolgokkal az oldal figyelmét elveszed a komoly dolgokról,mint pld.a hamis Szentháromság és tereled az Isten nevére,mondván igaz de nem igaz és ezzel hosszan bizonytalankodód az egész oldalt.

Isten kijelent egy nevet azt a háromságosak is és a unitáriusok is ugy mondják 2Mozes.6:3.Ha azt mondod Istennek mindegy.Neked miért nem?

De tudjad,hogy a tanukkal van bajod nem a névvel.

@ Akkor mégis miért erősködsz azon ,hogy nem Jehova a neve vagy nem lehet tudni,hogy hivták kezdetben?

Barátom én nem erőlködöm. Megnézhetnéd alaposabban, hogy mit mondtam, azt ugyanis nem én írtam. Az én azonosítom (szp72) veletek ellentétben kinn van, direkt azért, hogy világosan be lehessen azonosítani, amit én mondok.

@ Ha Világszerte a Jehova név a leghasználatosabb akkor miért turkálsz benne,és elemista filozófiát használsz ennek ragozására.

Világszerte az Úr elnevezés a leggyakoribb. Ezt használja az Újszövetség is.

@ Sületlenkedsz tárgytalan dolgokkal az oldal figyelmét elveszed a komoly dolgokról,mint pld.a hamis Szentháromság és tereled az Isten nevére,mondván igaz de nem igaz és ezzel hosszan bizonytalankodód az egész oldalt.

Nem én tereltem ide a témát, hanem a 22%-os válaszoló. Kissé igazságtalan vagy. Ez nem helyes.

@ Isten kijelent egy nevet azt a háromságosak is és a unitáriusok is ugy mondják 2Mozes.6:3.Ha azt mondod Istennek mindegy.Neked miért nem?

Használom a "Jahve" kifejezést, mert valószínűleg ez a helyes eredeti ejtés, de semmi bajom a Jehova kiejtéssel sem, mert tudom mire gondoltok. De legtöbbet az Úr kifejezést használom, mert ez a szokás Jézustól kezdve évszázadokon át.

@ De tudjad,hogy a tanukkal van bajod nem a névvel.

Ha megfigyeled én általában elég türelmes vagyok a tanúkkal. Semmi bajom azzal, aki az Ószövetséget Jehova szóval fordítja, de ez az Újszövetségben már hamisítás. Ugyanis nem véletlenül használják Jézusra az Úr szót, hiszen éppen ezzel hangsúlyozzák, hogy Jézus olyan, mint Isten, mint Jahve, az Úr. Nem mi hamisítjuk bele az Újszövetségbe a Szentháromságot, hanem ti hamisítjátok ki azzal, hogy az egységes Úr szót önkényesen szétválasztjátok Jehovára és Úrra.

"Hogy mi az írás ellenes azt ki dönti el? Te? Vagy az Őrtorony szervezet? Én azt gondolom, hogy Jézus elég nagy tekintély, hogy ebben a kérdésben is döntsön. Használja a JHVH nevet? Nem használja. Legalábbis nincs nyoma, hogy használná."

Tisztelt szp72!

Érveltem az Írások alapján, hogy miért Írás ellenes ez a filozófia. Másrészről pedig ez az érvelésed igencsak sekélyes, mert Jézus minden egyes le nem írt kijelentésére hivatkozni nem bizonyíték semmire. Másrészt ha valaki történetesen azon temérdek fordításokból olvas bibliát, melyekben egyáltalán nem szerepel Isten JHVH nevének semelyik átirata, kiejtési formája, akkor azon a véleményen lesz, hogy Istennek nincs is neve, vagyis azt a "nevet" adta magának, hogy "ÚR". Ilyen értelmetlen és következetlen fordítások születtek az általad támogatott filozófia nyomán, mint ez is:

"Monda az Úr az én uramnak", ahelyett hogy hamisítás nélkül így írta volna: "Monda Jehova az Adoninak". (A 110-es Zsoltár eleje)

Tehát ha valaminek történesen "nincs nyoma", mert pl. eltávolították már, akkor az nem jelenti azt, hogy nincs is! Főleg ha indirekt módon számtalan dolog bizonyítja az ellenkezőjét.

Az „Isten” és az „Atya” szavak nem megkülönböztető megjelölések. Az „Isten” cím nem takar személyiséget, és nem is megkülönböztető megnevezés. (Az ember akár a hasát is tekintheti istennek; Fi 3:19.) A Héber Iratokban ugyanaz a szó (ʼEló·hímʹ) vonatkozhat az igaz Istenre, tehát Jehovára, de éppúgy a hamis istenekre is, például a filiszteusok istenére, Dágonra (Bí 16:23, 24; 1Sá 5:7), vagy az asszírokéra, Nisrókra (2Ki 19:37). Ha egy héber ember egy filiszteusnak vagy egy asszírnak azt mondta volna magáról, hogy ő „Isten [ʼEló·hímʹ]” imádója, ebből még nem derült volna ki, hogy kit is imád tulajdonképpen.

A The Imperial Bible-Dictionary szépen rávilágít a Jehovával foglalkozó cikkeiben az ʼEló·hímʹ (Isten) és a Jehova név közötti különbségre. Ezt írja a „Jehova” névről: „Mindenütt tulajdonnévként szerepel. Istenre mint személyre utal, és csakis őrá. Az Elóhim szó ezzel szemben jellegére nézve inkább köznév, és bár rendszerint a legfőbb Urat jelöli, ez nem szükségszerű, és nem is tekinthető szabálynak. . . A héberek mondhatják, hogy az Elóhim, vagyis az igaz Isten (szembeállítva őt minden hamis istennel), de soha nem mondják, hogy a Jehova, mert Jehova az igaz Isten neve, és csakis az övé. Gyakran mondják, hogy Istenem. . ., de azt sohasem, hogy Jehovám, mert amikor azt mondják, Istenem, Jehovára gondolnak. Beszélnek Izrael Istenéről, de Izrael Jehovájáról soha, mert nincs más Jehova. Beszélnek az élő Istenről is, de az élő Jehováról sohasem, mert Jehovát nem tudják elképzelni másnak, mint élőnek” (P. Fairbairn szerk.; London, 1874, I. köt. 856. o.).

Mindez az Isten szó görög megfelelőjére, a The·oszʹ-ra is igaz: éppúgy alkalmazták az igaz Istenre, mint a pogány istenekre, például Zeuszra vagy Hermészre (a római Jupiterre v. Mercuriusra). (Vö.: Cs 14:11–15.) Pálnak az 1Korintusz 8:4–6-ban feljegyzett szavai valósághűen festik le a helyzetet: „Mert még ha vannak is, akiket »isteneknek« neveznek, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok »isten« és sok »úr«, számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte”. Mivel az emberek még napjainkban, a XXI. században is sok istenben hisznek, fontos megkülönböztetni az igaz Istent a többitől.

Pál az „Isten. . ., az Atya” kifejezéssel nem arra gondolt, hogy az igaz Isten neve „Atya” volna, hiszen az „apa” vagy „atya” megjelölés minden férfi szülőre alkalmazható, sőt egyéb kapcsolatokban is jelölhet férfiakat (Ró 4:11, 16; 1Ko 4:15). A Biblia a Messiásra az „Örökkévaló Atya” címmel utal (Ézs 9:6). Jézus Sátánt bizonyos gyilkos szándékú ellenségek ’atyjának’ nevezte (Jn 8:44). Az „atya” szó a nemzetek isteneire is vonatkozhatott; Homérosz költészetében például Zeusz, a görög isten, a nagy istenatyaként jelenik meg. Számos írásszöveg bizonyítja, hogy ’Istennek, az Atyának’ van neve, és ez különbözik a Fia nevétől (Mt 28:19; Je 3:12; 14:1). Pál ismerte Isten „Jehova” nevét, éspedig úgy, ahogy az a Mózes első könyvének teremtési beszámolójában szerepel, ahonnan idézett is írásaiban. A Jehova név megkülönbözteti ’Istent, az Atyát’ másoktól (vö.: Ézs 64:8), és gátat vet minden olyan kísérletnek, amely arra irányul, hogy összekeverjék Isten személyét bárkiével, akire az „isten” vagy az „atya” cím alkalmazható.

Nem törzsi isten: A Biblia ’Izrael Istenének’ és ’ősatyáik Istenének’ nevezi Jehovát (1Kr 17:24; 2Mó 3:16). A héberekkel és az izraelita nemzettel kiépített szoros kapcsolata azonban nem alap arra, hogy csupán egy törzsi isten nevét lássuk a nevében, ahogy némelyek teszik. A keresztény Pál apostol ezt írta: „csak a zsidók Istene ő? Nem a nemzetekből valóké is? De igen, a nemzetekből valóké is” (Ró 3:29). Jehova nemcsak ’az egész föld Istene’ (Ézs 54:5), hanem a világmindenségé is: ő az „ég és föld Alkotója” (Zs 124:8). A szövetség, amelyet mintegy 2000 évvel Pál napjai előtt kötött Ábrahámmal, áldásokat ígért minden nemzetből való embereknek, ez pedig azt bizonyítja, hogy az egész emberiség érdekli őt (1Mó 12:1–3; vö.: Cs 10:34, 35; 11:18).

Jehova Isten végül elvetette a test szerinti Izrael hűtlen nemzetét. Nevének azonban tovább kellett élnie a szellemi Izrael új nemzetében, a keresztény gyülekezetben, még azután is, hogy nem zsidó személyek is kezdtek csatlakozni ehhez az új nemzethez. Jakab tanítvány ezért Jeruzsálemben, egy keresztény összejövetelen elnökölve arról beszélt, hogy Isten „a figyelmét a [nem zsidó] nemzetekre” fordította, „hogy népet szerezzen közülük a nevének”. Majd annak bizonyítására, hogy mindez meg lett jövendölve, Ámós könyvéből idézett egy próféciát, ahol Jehova neve is szerepel (Cs 15:2, 12–14; Ám 9:11, 12).

A Keresztény Görög Iratokban:

Az imént említett bizonyítékok fényében meglehetősen furcsa, hogy a Keresztény Görög Iratok eredeti szövegének fennmaradt kézirat-másolatai nem tartalmazzák Isten nevét teljes formában. Ezért aztán az úgynevezett Újszövetségről készült fordítások legtöbbjéből ugyancsak hiányzik ez a név, bár rövidített alakjában mégiscsak megtalálható ezekben a forrásokban, éspedig a Jelenések 19:1, 3, 4, 6-ban szereplő „Aleluja”, „Alleluja”, „Halleluja” vagy „Hallelujah” kifejezésben (Kár., Kat., ÚRB, Csia). Az itt feljegyzett kiáltás – „Dicsérjétek Jahot!” (ÚV) –, amelyet Isten szellem-fiai hallatnak, világosan mutatja, hogy Isten nevét még abban az időben is használták, és éppoly fontos és jelentőségteljes volt, mint a keresztény kor előtti időkben. Akkor hát miért nem található meg teljes formájában a Keresztény Görög Iratokban?

Miért nincs benne teljes formában Isten neve a Keresztény Görög Iratok egyetlen régi kéziratában sem, amely rendelkezésünkre áll?

Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a Keresztény Görög Iratok ihletett írói a Septuaginta alapján idéztek a Héber Iratokból, és mivel ez a fordítás a Küʹri·osz, illetve a The·oszʹ szavakkal helyettesítette a tetragramot, nem használták a Jehova nevet. Amint láttuk, ez az érvelés már nem helytálló. Dr. P. Kahle a következőket fűzi ahhoz a tényhez, hogy a görög Septuaginta legrégebbi töredékei tartalmazzák Isten nevét annak héber formájában: „Ma már tudjuk, hogy a görög nyelvű bibliaszöveg [a Septuaginta], mivel zsidók által és zsidóknak íródott, nem a küriosz szóval adta vissza Isten nevét. Az ilyen kéz.-ok [kéziratok] héber vagy görög betűkkel megőrizték a tetragramot. A keresztények voltak azok, akik a tetragramot felcserélték a küriosz szóval, amikor Isten nevének héber írásmódja már nem volt érthető” (The Cairo Geniza. Oxford, 1959, 222. o.). Mikor történt ez a változás a Héber Iratok görög nyelvű fordításaiban?

Kétségkívül a Jézus és apostolai halálát követő évszázadokban. Aquilának az i. sz. II. századból származó görög fordítása még tartalmazta héber betűkkel a tetragramot. I. sz. 245 körül Órigenész, a neves tudós elkészítette az ihletett Héber Iratok alapján a Hexapla c. munkáját, amely hat oszlopban jeleníti meg egymás mellett a következőket: 1. az eredeti héber és arámi szöveg; 2. ugyanez a szöveg görög betűkkel; 3. Aquila görög fordítása; 4. Szümmakhosz görög fordítása; 5. Septuaginta; és 6. Theodotion görög fordítása. A ma ismert töredékes másolatok alapján W. G. Waddell professzor ezt mondja: „Órigenész Hexaplájában. . . Aquila és Szümmakhosz görög fordításai, valamint a LXX [Septuaginta] mind a ΠΙΠΙ betűkkel írták le a JHWH-t; a Hexapla második oszlopában a tetragram héber betűkkel volt írva” (The Journal of Theological Studies. Oxford, XLV. köt. 1944, 158–159. o.). Mások szerint Órigenész Hexaplájának eredeti szövege minden oszlopban héber betűkkel tüntette fel a tetragramot. Maga Órigenész a Zsoltárok 2:2-höz fűzött megjegyzésében azt mondta, hogy „A NÉV a legpontosabb kéziratokban héber betűkkel van írva, de nem a maiakkal, hanem a legrégebbiekkel” (Patrologia Graeca. Párizs, 1862, XII. köt. 1104. h.).

A latin Vulgata fordítója, Jeromos még az i. sz. IV. században is a következőket jegyzi meg a Sámuel és a Királyok könyveihez fűzött előszavában: „És egyes görög művekben Isten nevét, a tetragramot [v. יהוה ] még ma is régi betűkkel találjuk.” Egy i. sz. 384-ben, Rómában írt levélben Jeromos felsorol tíz nevet, amely Istenre utal a Héber Iratokban, és kijelenti: „A kilencedik a tetragram, amelyről azt tartották, hogy [a·nek·phóʹné·ton], tehát nem mondható ki, és ez a jód, hé, váú és hé betűkkel van leírva. Amikor ezt egyes tudatlan személyek meglátták a görög könyvekben, akkor a betűk hasonlósága miatt rendszerint úgy olvasták, hogy ΠΙΠΙ [görög betűk, amelyek megfelelnek a latin PIPI betűknek]” (F. Dunand: Papyrus Grecs Bibliques. Kairó, 1966, 47. o., 4. lábj.).

Így hát az úgynevezett keresztények, akik a Septuaginta másolataiban „a tetragramot felcserélték a küriosz szóval”, nem Jézus korai tanítványai voltak. A későbbi századokban éltek, amikor is a megjövendölt hitehagyás már igencsak elburjánzott, és megfertőzte a tiszta keresztényi tanításokat (2Te 2:3; 1Ti 4:1).

Jézus és a tanítványai használták: Semmi kétség tehát afelől, hogy Jézusnak és a tanítványainak a napjaiban az Írások másolatai mind a héber, mind a görög kéziratokban tartalmazták Isten nevét. Vajon Jézus és a tanítványai használták ezt a nevet szóban vagy írásban? Mivel Jézus elítélte a farizeusi hagyományokat (Mt 15:1–9), nagyon ésszerűtlen volna úgy következtetni, hogy ő és a tanítványai alárendelték volna magukat ebben a dologban a farizeusok vélekedéseinek (melyek pl. a Misnában is megtalálhatók). Jézusnak már maga a neve is azt jelenti, hogy ’Jehova megmentés’. Jézus kijelentette: „Én az Atyám nevében jöttem” (Jn 5:43). Követőinek azt tanította, hogy így imádkozzanak: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved” (Mt 6:9).

Cselekedeteit, mint mondta, ’az Atyja nevében’ vitte véghez (Jn 10:25). Halála éjszakáján elmondta imában, hogy ő nyilvánvalóvá tette Atyja nevét a tanítványainak, és ezt kérte: „Szent Atyám, őrködj felettük a te nevedért” (Jn 17:6, 11, 12, 26). Mindennek ismeretében biztosra vehető, hogy Jézus, amikor idézett vagy felolvasott a Héber Iratokból, használta Isten „Jehova” nevét. (Vö. a Mt 4:4, 7, 10-et az 5Mó 8:3; 6:16; 6:13-mal; továbbá a Mt 22:37-et az 5Mó 6:5-tel; a Mt 22:44-et a Zs 110:1-gyel; illetve a Lk 4:16–21-et az Ézs 61:1, 2-vel.) Az is logikus, hogy Jézus tanítványai, ideértve a Keresztény Görög Iratok ihletett íróit is, követték ebben Uruk példáját.

De akkor miért hiányzik Isten neve a Keresztény Görög Iratok, vagyis az úgynevezett Újszövetség fennmaradt kézirataiból? Nyilván azért, mert arra az időre, amikor ezek a ma is olvasható másolatok készültek (az i. sz. III. századtól kezdődően), az apostolok és a tanítványok írásainak eredeti szövege már megváltozott. A későbbi másolók tehát kétségtelenül a Küʹri·osz és a The·oszʹ szavakat írták a tetragrammal jelölt név helyett (KÉP: 1. köt. 324. o.). A tények arra mutatnak, hogy pontosan ez történt a Héber Iratok Septuaginta-fordításának későbbi másolatainak készítésekor.

Kicsit álságosnak tartom amit művelsz, mert saját szavak helyett egyszerűen ctrl+c és ctrl+v használatával saját gondolataidként adod elő mindazokat, amiket szektád eretnek vénei akár évtizedek alatt szépen megfogalmaztak. Elvárod, hogy akár több évtizedes munkájukra válaszoljunk néhány perc alatt. Ez persze lehetetlen, még egy képzett teológusnak is több időbe telne minden egyes csúsztatásra koherens választ adni. Lényegében több oldalt másoltál be ide.

Többségét elolvasva röviden a következőre jutottam.

Továbbra sincs egyetlen egy bizonyíték, sőt utalás sem, hogy az Újszövetségben valaha szerepelt volna a JHVH név, pláne nem a jehova műszó. Bár gondolom ez utóbbit már te is kezded belátni.

Mindössze az emberei okoskodás segítségével akarjátok megmagyarázni, hogy miért tettetek be egy olyan szót az Újszövetségbe, ami a tények szerint minden bizonnyal nem szerepelt benne.

Ennek pedig semmi köze a Szentháromsághoz, amire mindig ki akarod hegyezni a témát. A keresztények nem tették bele a Szentháromság szót, ellenben veletek, akik beletettek egy olyan szót, ami sosem szerepelt az Újszövetségben.

Erre bizony nem tudok mást mondani, mint hogy szemlátomást nem tudsz semmiféle helytálló ellenérvet a tényekkel szemben! Hiába támadod csak a Tanúkat az isteni név újszövetségi használatát illetően, mert számtalan fordító jutott erre a meggyőződésre, ami többek között azt bizonyítja, hogy szerintetek egyértelmű és evidens igazság igencsak megosztottá tette a tudományos közösséget. :-)

[link]

Valamit nagyon rosszul értelmezel.

Tényeket emlegettél, lássunk néhány tényt:

Olyan szó, hogy jehova Kr.u. másfél évezreden át nem létezett.

Olyan szó, hogy jehova nincs az Ószövetségben, pláne nincs az Újszövetségben.

Egyetlen egy újszövetségi tekercset nem találtak még, amiben akár a JHVH név szerepelt volna.

Ezek tények, hol mondtam ezeknek ellent?

Az, hogy néhány ember szerint benne kellett lennie, csak valami összeesküvés révén minden erre vonatkozó bizonyítékot megsemmisítettek, csak egy gyenge lábakon álló elmélet. Ennyi erővel a rózsaszín póninak is benne kellett lennie, csak a csúnya keresztények kiszedték. Ahogy a gülüszemű, szürke bőrű más bolygókról származó idegen lényeket is.

96."amit a szektád eretnek vénei akár évtizedek alatt szepen megfogalmaztak".

Tudod mi a szekta?

Amit Isten kér és nem adunk,amit nem kér és adunk.

Na a te Szentháromságodat Sehol nem kéri és adod.

Azt mondja Jehova,"aki az én nevemet kéri segítségül megmenekül-na ezt veszed ki a bibliából,pedig ezt kéri.

Na igy vagy szektás mert le vagy szakadva a bibliátol és Istentől.

Eretnek vagy mert 60%-ban az egész tantételed,gyakorlatod hazug,hamis,biblia ellenes.

Ugyanis a Szentháromság leágazik a dogmán keresztül,sok-sok hamis gyakorlatra-halottakért való ima,pokol,tisztítótűz,fegyver megszentelése,szobrok megszentelése a jó harcosoké akik valoszinü sok ember halálába részes,szentek imádata stb.

A háromság igy van leszakarva Istentől és ezért szekta.

Tehát a Szentháromság miatt háborúztak olykor a keresztény emberek is azt mondod?

Ez mitől mond ellent a Szentírásnak? Például amikor az izraeliták elfoglalták Kánaánt, akkor maga Jahve harcolt velük a csatában, Ő vezette győzelemre őket. Sőt a fáraó seregeit is szétszórta és leigázta, majd a tenger mélyére vetette. De számos másik alkalommal is segítette népét a háborúkban.