Nemrég olvastam Bartus László: Fesz van című könyvét. Szerintetek mennyire igazak benne a leírások arról az emberről, akiről a könyv nagyrészt szól?

Kedves álkérdező, talán valóban orvosi eset vagyok, neked azonban nem orvosi problémáid vannak: hibakeresés, pletykálkodás, susárlás, fecsegés, ítélkezés, kritizálás, rosszindulatú feltételezés, gyanúsítás, rossz színben való feltűntetés, bemocskolás, gúnyolódás, káröröm, káromlás, szidalmazás, bántalmazás, és ez csupán a felszín. Bele is illesz Bartus csapatába. A személyes sorsod szempontjából azonban sokkal bölcsebb volna, ha ezekkel foglalkoznál. Foglalkozás alatt arra gondolok, amit Jakab mond:

"Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket." (Jk 1,21)

Vagyis rossz dolgokat ki, Isten Igéjét be. Persze, hogy ez volna a bölcsebb, csak egy dolog, más dolog, hogy mit teszel. Pedig, még ha igaz volna is - nem az, csak tegyük fel -, amit Németh Sándorról és a Gyülekezetről feltételezel, az Németh Sándor és a Gyülekezet problémája lenne, a szívedben levő oda nem illő dolgok azonban a te problémáid, amiket meg kell oldanod, különben nagy bajba kerülsz.

Igazak a leírások, de vannak benne túlzások, tárgyi tévedések. A lényeg maga, amit el akar mondani, az igaz.

Sajnos az itt tárgyalt könyv a mai napig aktuális, nincs alapvető változás, csak a színfalak tekintetében. Ezzel az alkotásával Bartus László az igazság kissé vehemens harcosa. A túlzások ellenére az igazságot is tartalmazza a könyv.

Az egész úgy zajlik a gyülekezetben, hogy először az emberek kicsit naivak. Aztán pár év múlva észreveszik, hogy valami nem stimmel. Például, hogy nincs szeretet. Aztán azt is, hogy vélemény nélküli bábuvá akarják tenni őket, hogy ne legyenek önálló gondolataik és elhallgattatják őket az úgynevezett vezetők. Az igazságszerető emberekből pedig bűnbakokat csinálnak. Illetve azoknak csak évekkel később esik le, hogy mi is zajlik valójában. A bűnbakká tett emberek először hosszú évekig többen saját magukat hibáztatják, azt hiszik, saját magukkal van gond.

Nemcsak a könyvben kitárgyalt főmufti a ludas, hanem folyamatosan kezdtek befutni a hírek az alsóbb vezetők túlkapásairól is. Ugyanazt csinálják, mint a nagy, csak kicsiben, mivel ki vannak oktatva a nárcisztikus vezetési trükkökben. Leesett, hogy rejtett nárcisztikusok állnak a háttérben.

Bartus említi írásában a besúgórendszert. A besúgás szinte elvárt dolog, és ennek fejében bármi simlisséget elnéznek a besúgóknak. Sőt, azokból lesznek sokszor a fontos emberek a holdudvarban. Valószínűleg rengeteg takargatnivaló titkuk van, ezért paranoiás annyira a fővezér, hogy minden bokorban ügynököt lát. Hogy Bartus áruló, satöbbi. Bárki elfogadott addig, amíg azt mondja, amit akarnak hallani, de mások nyomban ügynökké és árulóvá válnak, ha önálló véleményt és kritikát mernek megfogalmazni egy „tökéletes” rendszer ellen. Sőt hallani, hogy az önálló véleménnyel rendelkezőket úgy kezelik, mintha démon lenne bennük. A zajosan kilépőket a szcientológia módszereivel akarják lejáratni.

Az igazságkeresőknek óriási segítség ez a könyv, mert az igazság szabaddá tesz. A vallásos köntösbe öltözött nárcisztikus típusú emberek rendkívül nagy kárt tudnak okozni az emberi lelkekben („spiritual abuse”), ráadásul az ilyen sebek nehezen gyógyulnak, mint ahogy láthatjuk Bartusnál is. Jézus maga is szót emelt a képmutatás ellen, úgyhogy a könyv írója sem követett el halálos bűnt, bárki bármit mond a gyülekezetben. A gyógyulás sokszor a dolgok megnevezésével kezdődik el, amikor az ember már meg tudja fogalmazni, mi volt a probléma. És a rejtett nárcisztikusok azért nem szeretik, ha az emberek el kezdenek beszélni, mert akkor már egyre többen látják, mit is csinálnak a gondosan felépített díszletek mögött.

A vallásos és spirituális nárcisztikusok ciklikusan működnek, hogy normális-normális-normális, mondjuk 100-szor, aztán lehull az álarc, és ott egy sátáni támadás. Aztán, mintha mi sem történt volna, semmi bocsánatkérés, újra „rendes” egy darabig – időnként azonban újra és újra kilóg a lóláb. Egyébként a farkastestvér a szétmarcangolás után azt mondja a báránytestvérről, hogy nézd milyen csúnya és milyen érzékeny. A báránytestvér ezer sebből vérzik, de senki nem védi meg. A farkastestvér azt állítja, hogy nem történt semmi, a báránytestvérnek túl nagy a fantáziája. A farkastestvéreknek az a céljuk, hogy ne lepleződjenek le. Nem csoda, ha annyi gyülekezetet elhagyó szenved poszttraumatikus szindrómában (PTS) évekig. A farkastestvérek támadásaiba bele is lehet halni, akár lelkileg is. Viszont nem várt módon fel is lehet gyógyulni ebből, és Bartus Lászlónak is drukkolok, hogy ez megtörténjen, ha még nem történt meg.

A gyülekezetben mintha a rejtett nárcisztikusok érvényesülnének inkább. Olyan, mintha a naiv báránykákat a báránybőrbe bújt farkasokra bíznánk. Jézus az ilyen típusú embereket farizeusoknak nevezte, és nagyon nem csípte őket.

Az egésznek nem Jézus áll a középpontjában a látszat ellenére, hanem hogy eztmondtaasándor, aztmondtaasándor, nemeztmondtaasándor, azalátásasándornak, eztátkoztamegasándor, aztátkoztamegasándor. Félelemkeltés van inkább. Nem tudom, hogy megmenthető-e a gyülekezet, vagy mindig így marad.