Az istenhívőket miért nem védi a törvény az ateistákkal szemben?

Elolvastam a tegnap este utáni kommenteket. Nagyon tanulságosak, van min mazsolázgatni.

Most viszont meg szeretném köszönni minden kedves kommentelőnek, hogy válaszaikkal segítettek megtalálni igazi önmagamat a világhoz való hozzáállásommal kapcsolatban.

Szeretem a politikai kérdéseket is, ezért sokszor válaszolgattam, kérdezgettem ezen terület címszava alatt is. Mindig úgy áltam a dolgokhoz, hogy megpróbáltam mások szempontjait is figyelembe venni. Ezért néha a liberális, a baloldali és a jobboldali nézeteket részesítettem előnyben, melynek választása attól fügött számomra, hogy melyik a súrlódásmentesebb. Tehát efféle viselkedésem miatt nem voltam beazanosítható nézetek kérdése szempontjaiból, mivel hol ez, hol az tettszet. Valójában függetlennek gondoltam magamat.

De mától nem vagyok az. Mától mindig és mindenben a konzervativizmusra és a radikalizmusra törekszem. Ma, a munkehelyemen sokat gondolkodtam eddigi kommentváltásaink üzenetén. Megállapítottem, hogy az engedényekkel szemben sokan visszaélőek. Illetve az engedényekre az előnyben részesítettek rátelepednek, kihasználják azokak, csúfolják a befogadókat, elfogadókat, lenézik őket megszentségtelenítik társadalmi, nemzeti és vallási értékeiket. Ebből én nem kérek köszönöm. Európai ember vagyok, mégpedig közép-európai. Kihangsúlyoznám azt, hogy a közép-európai értékek magasabbak a nyugat-európai társadalmakéval szemben. Én magyar vagyok, van fejlett kultúrám, hagyományom, másból nem kérek. Ha más kultúrával is akarok találkozni, akkor nem megoldhatatlan kérdés, hiszen Magyarország egy sokszínű, több kultúrával bíró, rendelkező ősi, európai keresztény ország, állam. Ennek örülök, büszke vagyok rá. Szerintem ezt a kultúrát fenn kell tartani, fejleszteni kell, és megvédeni! Kívánom, hogy minden magyar ember ebben a sokszínű, és pékldanélküli, de példaértékű hazában éljen úgy, hogy sem szellemi, sem anyagi, sem pedig lelkifejlődés területén ne legyen akadályozva!

"Elnézésedet kérem, hogy a Föld nevű bolygóra merészeltem születni, és még nem húztam el nagyon gyorsan a Marsra, mert még nincs meg a technológiánk. Egy kis türelmet kérünk, már dolgozunk rajta, hogy űrhajókat építsünk, és itt hagyjunk titeket hívőket a sárgolyótokon rohadni."

Sárgolyónak nevezed a szülőbolygódat? A FÖLDET? Az életedet? Az életedet táplálódat? A Marsot ki adta neked?

Sem a Föld, sem a Mars nem a tiéd.

Akkor megtaláltátok azt az élőhelyet, ahol biztos, hogy érezhetik magukat, akik arra vágynak. Ezek pedig a mocsaras vidékek. Nem akarjátok felfedezni a szépségét? Sárminta gyűjtés, ilyesmi.

A Föld olyan bolygó, de egy másik bolygóról szemlélve égitest, amelyen látható, hogy a szárazföldek és a vizek jól elkülönülnek egymástól. De a jó hír az, hogy vannak, saras mocsaras részei is. Ott aztán lehet sárdobálózni, iszapban, sárban fetrenkedni, mint ahogy a kocák is teszik. Nyugodtan lehet ott kiabálni, hangoskodni, ordibálni, röfögni, krákogni, köpködni, csulázni, fingani, kulázni, kicsapongani stb., stb.....

"Ó, akkor semmi gond, hiszen én dolgozó ember vagyok."

Becsed van.

"Miért egy nem hívőnek talán nincs joga a világban élnie?

Jó kis törvényekre vágysz te, ugye tudod?"

Mindenkinek joga van az élethez. Ezt senki nem mondta, hogy nincs, az életet megtagadni tilos és bűnös dolog. Bűnös dolog éppúgy, mint az abortusz, hiszen az abortusz pártiak, abortusz hívők azok arra törekednek, hogy megtiltsák azoknak az éetét, akiknek szintén ugyanolyan joguk van az életre, mint az abortuszt előterjesztőknek, reklámozóknak, bevezetni akaróknak. Ugyanolyan joga van a magzatnak is az életre, mint a magzatok mesterséges elvetéltetését szorgalmazó abortusz mániás Soros Györgynek is.

Olyan törvényekre van szükség, amely biztosítja az életet az ember anyaháhben történő létesülésétől kezdve. Olyan törvényekre van szükség, amely biztosítja a magasabb lelkiéletre vágyók jogait a magasabb lelkiszintek felé. A lelki élet az élet. Az aztán az igazi élet. És szerintem az ember lelkiélete a megfogamzása utáni legelső pillanattal elkezdőddött.

A törvényeknek az életet kell szolgálnia, nem pedig a halált, a nihilizmust, a végességet. Az életnek folyamatosnak kell lennie, igazi örökösei akkor vagyunk a Teremtőnek, ha hozzá igyekszünk. Nála pedig nincs végesség, megszűnés, halál, nihilizmus. Mert Ő örök. Ottani létünk peddig az öröklét, amelybe kitartásunk, hitünk, erkölcsi megpróbáltatásainknak való megfelelés és a rossz, helytelen megtagadása a biztos és egyetlen út. Az Út.