Ateisták! Ti miért nem hisztek istenben?

Kedves Kérdező!

Azért ezt rakjuk tisztába: "Egyébként a bibliát már ott meg lehet cáfolni, hogy hárman maradtak a Földön"

- A Biblia EGY RÉSZÉT cáfolja csak ez. Olyan részét, amit a felvilágosult hívők is csak mesének tekintenek.

Így igaz!

Viszont sajnos a Bibliának ez a lényege - szinte a legfontosabb része.

A többi pedig (bűnbeesés, isten, ördög, szellemek, angyalok, beszélő kígyó) - na, az mítosz. Azt soha nem fogják cáfolni, mert közünk nincs hozzá. Soha az életben még csak hasonlóval sem fogunk találkozni, még 5 millió év múlva sem.

Kedves Dante!

Mint írod:

"A szentírástudomány szemszögből a Teremtés könyve 1-11. fejezete: mitológia."

ami számomra azt jelenti hogy csak képletesen értendő, és úgy tudom, hogy a pápa is tett olyan kijelentést, hogy természettudományos kérdésekben nem kíván vitatkozni, mert a Biblia nem ebben a témakörben foglal állást.

Ebből a szemszögből nézve azonban van egy eléggé problémás rész:

Mivel a természettudomány elfogadhatóan bizonyította az emberré válás evolúcionista változatát szemben az egyszeri teremtéssel (csontleletek, embrionális fejlődés szakaszai, genetika (99% egyezés a majmok és ember génállományában)),

azaz viszonylag pontosan leírható az ősi egysejtűektől az emberhez vezető út, akkor a fejlődéstörténet mely szakaszára tehető az isteni aktus, amely az embert ( a keresztény hit által örök életűnek nyilvánított) az állatoktól megkülönbözető lélekkel felruházta?

Nyilván (??) nem lehetett ott az első egysejtűben, mert akkor ez nem különböztetné meg az embert az állatoktól, de akkor később mikor és hogyan kerülhetett bele?

Engedd meg hogy idézzek a Virtuális Plébánia ( [link] nevű oldalról, ahol a kérdésedre rövid és szerintem megfelelően alátámasztott választ találtam:

"A héber nyelv két fő, több egyéb szót használ a lélek leírására. A belégzés és ezzel együtt az élet jelzője a nefes. Néhány szövegben ez van az állatokban is, de a későbbi szövegekben az ember definíciójává válik (nefes hajja - az élet lehelete, lelke). Ez a szükséget szenvedő, halandó ember leírásának a szava. Van azonban az erővel felruházott, lelki ember is - ez azonban már a rúah szava, amely az életerőt, a szellemet, a szellemi (és nem élettani) értelemben vett lelket jelenti. Vagyis: az állatnak van lelke, amennyiben van benne életelv, éltető erő. De nincs ruahja, ez utóbbi szellem- (lélek-)szót csak az emberrel kapcsolatban használja a Szentírás. Egyébiránt ez így van a görög nyelvben is: pszükhéje (éltető lelke, életelve) van mindennek, ami él, még a növénynek is; pneumája (szellemi lelke, szellemi minőségekkel felruházó lelke) azonban csak és kizárólag az embernek van. Amikor Isten mint Lélek jelenik meg, az is kizárólag a rúah/pneuma szavával kerül leírásra. Tehát összegezve: életelv-lélek van az állatokban, isteni-szellemi lélek nincs. De ettől az Úr még gondoskodik róluk, ahogy gondoskodik mindenről, amit teremtett. Gondoskodik a növényekről, füvekről, fákról is, ahogyan a világmindenség hatalmas égitestjeiről is."

Mivel én sajnos nem beszélem/olvasom a héber nyelvet, így jobb híján hitelt adok az olyan információknak, amelyek az eredeti szöveg elemzésével (a fordítások torzításának kiküszöbölésével) támasztják alá érvelésüket.

A kérdésem, amit az előzőekben feltettem, erre az embert és állatot megkülönböztető lélekre gondoltam. Nyilván, az élet nem kérdéses az állatokban sem, de a lelki élet mint olyan már igen.

@46: ez csak annyit jelent, hogy nem írja a Biblia, hogy az állatoknak lenne lelkük. A kérdésem az volt, hogy írja-e bárhol explicit módon, hogy nincs lelkük.

Mindenesetre ha tényleg ennyi az összes... hmmmm... nyom a témában, akkor erre a kérdésre az a válasz, hogy "nem".

Kedves 00:02!

Ezt a teista-evolúcionistáktól kellene megkérdezni, bizonyára van valami féle válaszuk a feltevéseidre [egyébként vannak olyan vallásos emberek, akik tagadják a lélek halhatatlanságát, de azok nem is fogadják el az evolúciót].

A Szent István Társulat megjelentetett egy kis könyvet "Teremtés a tudományban" címmel. A félreértések elkerülése végett, ez nem az áltudományos maszlag "teremtéstudomány" témakörével foglalkozik. Több előadást tartalmaz, és a másodikban Dr. Freund Tamás agykutató fejti ki a nézeteit, aki teista-evolúcionista.

De ha már engem kérdeztél:

Egyetértek veled az evolúcióval kapcsolatban, ma már tudjuk, hogy a mai fajokat nem külön teremtették, hanem nagyon lassan, fokozatosan váltak olyanná, amilyennek ma láthatjuk őket. A fent említett nézeteket vallók bár mondhatják azt, hogy az evolúciós folyamat mögött volt egy Teremtő, azonban a kutatás alapján kezd egyre jobban nyilvánvalóvá válni, hogy nem valószínű, hogy ez így történt. A fajok alapos vizsgálata nem utal tudatos tervezésre, ha mégis feltételezzük, hogy igen, akkor bizonyos megfigyelések teljesen érthetetlenné válnak, mert egy intelligens tervezőnek másként kellett volna tennie bizonyos esetekben.

Innentől fogva nem is érdemes foglalkozni a lélekkel, hiszen maga a fizikai testtel kapcsolatos kérdések sincsenek megválaszolva.

A magam részéről már eljutottam odáig, hogy ha létezik Isten, talán nincs is semmi köze a földi élethez, hiszen a tudomány semmi nyomát nem fedezte fel annak, hogy valamiféle transzcendens behatás segítette volna elő a fajok megjelenését, és fejlődését. Az élet keletkezésére felállított modellek is jól megvannak a "természetfeletti" nélkül. Tehát ha van Isten, nem kizárt, hogy egy fejlett intelligencia, általunk felfoghatatlan hatalommal, aki teremtőként mutatkozott be bizonyos embereknek, még akkor, amikor az emberiség a gyerekkorát élte, és így elindult az istenhit. ma viszont már magára hagyta (deizmus).

A másik lehetőség, hogy nincs Isten, csak az emberek találták ki. Az élet véletlenül jelent meg a földön, nincs önmagában értelme, hanem mi emberek vagyunk azok, akik értelmet adunk neki.

Üdv,

Dante

Sziasztok! Én hiszek Istenben. Mondhatni "beleszülettem" a keresztyénségbe, így számomra sohasem volt kérdés az, hogy Isten létezik-e. Épp ezért lehet azt mondani, hogy csak azért hiszek, mert agymosott vagyok :) Annyi és annyi mindennel próbálták már bebizonyítani azt, hogy Isten nem létezik, de ez még senkinek nem sikerült. Volt aki azt írta, hogy ő azért nem hisz Istenben, mert léte nem bizonyítható.

"Mert nincs materiális bizonyíték rá."

Materiális szó jelentése: anyagi, megfogható, valóságos. Szerintem eléggé gyermeki, kezdetleges gondolkodásmódra vall egy ilyen kijelentés. El sem tudod képzelni, hogy a világban hány és hány dolog van, amelynek létezése nem bizonyított, de mégsem kérdőjelezi meg senki. Láttad már az agyad?

"Pontosabban semmilyen, módszertanilag megbízható módon szerzett bizonyíték nincs rá.

Egész egyszerűen fogalmazva: semmi nem utal a létére."

"Semmi nem utal a létére." Nézz körül a világban! Látsz egyetlen olyan dolgot, AMI NEM TERMÉSZETES, és nincs "alkotója"? Mindennek van egy "teremtője", és te azt mondod, hogy pont valami, ami a legbonyolultabb, a legösszetettebb, a legcsodálatosabb -az univerzum, a világegyetem- ennek ne lenne alkotója? Abba is érdekes lehet belegondolni, hogy hány ezer ember képes volt szembenézni a halállal azért, amiben hisz. Nem csak a mai világban, hanem az Úr Jézus idejében is, a tanítványok, apostolok és az első keresztyének, akik nem csak hallották, hanem látták és vallották azokat a csodákat és jeleket, amiket Isten az Ő Fia által véghezvitt. Nagy részük mártírhalált halt a brutális keresztyénüldözésben. Ez történelmi tény. Tényleg elhiszitek azt, hogy képesek voltak meghalni egy hazugságért?

"Mert nem vagyok rászorulva az Istenben való hitre ahhoz, hogy a tőlem telhető legjobb emberként éljem le rövidke életem."

Ez egy kicsit érdekesen hangzik. Megpróbálom lerövidíteni a kérdést és a választ egy mondatba.: "Azért nem hiszek Istenben, mert nem vagyok rászorulva." Sajnálatos egy állapot. Ha érne egy szerencsétlenség, katasztrófa, gyász, akkor rá lennél szorulva? Már bocsáss meg, de ez közönséges önáltatás. Szerintem te nagyon is jól tudod, és érzed ott legbelül, hogy az életed nem jó irányba halad. Lehet, hogy egy óriási veszteség, szenvedés árán kell megtanulnod azt, hogy Istennel nem lehet játszani. Addig dönts Őmellette, ameddig teheted! Nagyon jól fogalmaztál a mondatod második felében, egy apró hibát kivéve: "rövidke -FÖLDI- életem."

Igen, ez után pedig következik az örökkévalóság. Sajnos ha így folytatod az életed, ahogy eddig, és így is fejezed be, akkor sajnos az örökkévalóság számodra keserves szenvedés lesz. De van még lehetőséged arra, hogy jól dönts! Ha szeretnél változtatni, jól dönteni, hogy IGAZÁN boldog legyél, akkor nyugodtan írj rám privátban. Ez mindenkire vonatkozik. Sajnos nincs annyi időm, hogy az összes kommentre válaszoljak így hosszan, csak amit így láttam a legelején, arra megpróbáltam rácáfolni.

Sok-sok szeretettel egy "agymosottól" :)