Nem féltek nagyon attól h a pokolba kerültök? Honnan tudhatnám tutira h nem oda fogok jutni?

vagyok!

1.

Teljesen világos amit mondasz, de én azt kérdeztem, hogyan lát, hogyan hall, egyszóval hogyan érzékel, amikor nem használja az érzékszerveit az alvajáró?! Tudom, hogy egy csattanó hangra, vagy egy felrázásra felébred az illető, ezt nem tagadom.

2.

Megint félreérted a helyzetet.

A szülő, a gyermek 18 éves koráig, felelősséget vállal érte, utána nem, de attól a pillanattól fogva, ahogyan a gyermek megfogant, a szülő, felelősségteljes viselkedéssel tartozik neki, "élete" végéig. Ugyanez fordítva, de az indokaimat, már korábban megbeszéltük.

3.

nem olvastad figyelmesen a korábbi válaszaimat.

beszéltem neked erről a világelméről, akinek a gondolataiban létezik minden. a mi testünk is, ezt ő "tervezte" meg, mint ahogy mindent az Univerzumban, viszont létre hozott magában egyéni elméket, amiket saját képére, azaz gondolatalkotóra "szerkesztett". Ezek az elmék "össze" vannak kapcsolva tehát valamilyen szinten a testükkel. A testük mindegyik funkciója a Világelme "kezében" van, tehát akinek teljesen jól működik az agya, és a többi testi funkciója, az képes helyesen, igazságosan és önzetlenül dönteni, tudja szabályozni érzelmeit, alakítani gondolatait, ezáltal magára tudja venni tudatosan a pozitív emberi tulajdonságokat, elhagyva a rosszakat, fel tudja mérni mit jelent önzetlennek lenni, el tudja hagyni teljesen a testi vágyait, így csak a tiszta örömért és boldogságért "élve".

De tudjuk, hogy az oktatásban, azt tanítják, hogy be vagyunk zárva a testünkbe, és teljes mértékben attól függünk, így nem áll lehetőségükben felismerni ezt a fajta igazságot(félre vannak vezetve szó szerint), ezért az önzőség nem képes szűnni.

Nem a felkészültségen van a hangsúly, hanem azon, hogy tisztában van az egyén, saját tudásával, így nincs miért izgulnia, mert tudja mi lesz az eredmény. Tehát teljesen kiegyensúlyozott, higgadt lesz mindvégig, sem magát, sem másokat ezzel "visszatartva".

4.

"Amennyiben az illető beteg, jellemzően fél, hogy mit fogunk vele csinálni, mi lesz a sorsa.

Elhiheted, hogy nem önzőségből lesznek békés emberekből néha üvöltöző ripacsok. Egyszerűen csak félnek."

Nem tudom mennyire figyeltél, de most te magad írtad le a választ. Saját magát félti, saját érdekeit félti, tehát önző. A félelem önzőség, mert másra nem gondolsz csak magadra, hogy ugyan mi lesz teveled, nem mással, teveled.

üdv

25/F

bónusz.

"Hogy magyarázod a személyiségváltozásokat bizonyos agyműtétek után, ha a személyiségünk nem az agyunkhoz rögzítettek? Ha van ilyen “szellemi elme”, ami nem az “anyag rabja”, akkor az miért sérül az anyaggal együtt ilyenkor?"

Az az elme amiről én beszélek, az nem sérül, de az előző válaszomban felvázoltam a helyzetet, hogyan is kell elképzelni ezt. Ha a tested sérül, ezáltal az információk amiket kapsz, a tested bizonyos részei, amik az ellátandó feladatokért felelősek, károsulnak. Itt a Földön nem tudsz szabadulni a tested efféle korlátaitól, ezt nem tagadom. Tehát azt mondom, hogy egy totálisan érzék-károsult, vagy egy agyi rendellenességgel élő ember, nem fogja tudni ezeket a fajta erkölcsösségeket betartani, mivel a testében rejlő "lefordító" eszközök működésképtelenek. Leegyszerűsítve, az elme a kiinduló pont, és a befejező is, a test pedig a az "adatfordító", a Világelme "adatait" fordítja le.

Testileg nevezhetnénk halottnak is ezeket az embereket igazából, viszont nem "lelkileg". De nem akarok ezzel senkit megsérteni, csak beszélgetünk.

üdv

25/F

25/Fnek

1. Na pont itt a tévedés! Az ember folyamatosan használja az érzékszerveit. Ha nem használná, vagy nem lenne, akkor nem érzékelnénk semmit( pl. bármilyen erős a radioaktív sugárzás, éberen sem érzékelsz belőle semmit. Hallás esetén kis neszre is felébredsz. Ha kikapcsolna alvás közben a hallásod(csigában lévő receptorok), akkor elsüthetnének egy ágyút a fejed mellett, akkor sem ébrednél fel)

2.

Indokaidat valóban hallottam, egyetérteni nem tudok vele. Hiszen amit az ember a szüleitől kapott, azt a következő generációnak továbbadja, és a szülők megkapták ugyanezt az ő szüleiktől.

1.Így a gyermekekre kettős lenne az adósság(hiszen „visszafizeti” amit a szülőktől kapott, és a gyerekeinek is adni kell.)

2. Mi van az intézetben nevelkedettekkel? Ők is tartoznak halálukig felelősséggel a szüleiknek…Ők nem adtak neki semmit, néha még gyilkossági kísérletet is tesznek a nem várt gyerek ellen.

3.

Ha jól értem: van 1db világelme

Sok-sok teremtett

Világelme hozzárendel testeket a teremtettekhez(hogy ezek a testek léteznek az anyagi világban vagy sem, azt a válaszaidból nehéz kideríteni, néha inkább a percepció játéka, az előző hsz. szerint pedig anyagi . Anyagi világ viszont az Einsteini egyenlet(és a kvantumfizika) szerint mindenképp létezik)

Hogy miért ezeket a testeket rendeli az elmékhez az rejtély.

.

“A testük mindegyik funkciója a Világelme "kezében" van”.

Akkor a világelme direkt okoz betegségeket? Hiszen az ő kezében vannak a funkciók.

Ja, akkor miért is kínoz embereket(testet) a világelme?

Itt ismét bejön a szeretet kérdése...

Az oktatásban azért tanítják ezt, mivel erre bizonyítékok tárháza áll rendelkezésünkre, szemben az általad vázolt világképpel. Egyébként az Occam-borotva még mindig fennáll, csak te még továbbnöveled a komplexitást azzal, hogy különálló elméket is beraktál a világelme(és a természet bonyolultsága) mellé.

Emellett hol is vannak összekapcsolva ezen szellemi dimenzió elemei(elmék, a világelme is) a fizikai dimenzió elemeivel(testek)? Ugyanis ami a fizikai dimenzióban változást képes okozni, annak valamilyen megjelenési formával kell rendelkezzen(agyagként, vagy energiaként(vigyázz, ez átalakítható anyaggá! Nem vmiféle transzcendens)

4. Attól, hogy magával is foglalkozik az ember, attól nem önző. Hiszen ő is ugyanúgy ember, igy még a te felfogásod szerint is megérdemli a figyelme kb. 1/ 6×10^9-ét. Így a félelme, ha ezen a mértéken túlnő csak akkor számít(szerinted-legalább is a leírás szerint) önzőségnek.

Bónuszhoz:

ismét

“A testük mindegyik funkciója a Világelme "kezében" van”.

Ebben az esetben a sérülés nem lehetséges, csak ha a világelme hozza létre a sérülést a testben. Ami illogikus, hiszen az általad felvázolt esetben a testen át kommunikál a világelme a teremtett elmékkel, így pont ő kapcsolja le az adott elmét a korrekt kommunikáció lehetőségétől.

De ismét csak Occam-borotvája. A materialista világkép ennél egyszerűbb módon magyarázza egyenlő értékkel, sőt, ellentmondásmentesebben ezt a jelenséget.

25/F itt

1.

Én azt mondom, hogy nem az érzékszervei alapján tájékozódik alvajáráskor az ember. vagy rosszul tudom? Nem a látására, hallására, tapintására apellál, egyszerűen csak "megy" és "cselekszik".

2.

Azt hittem metaforikusan beszélünk, de legyen akkor szó szerint.

Amiről te beszélsz, hogy a szülő ott hagyja gyermekét, már nem tett eleget annak, amit én írtam a korábbi hsz-omban. Tehát nem tudom, miért ilyen példát hoztál fel!?

A szülő, a gyermek 18 éves koráig, felelősséget vállal érte, utána nem, de attól a pillanattól fogva, ahogyan a gyermek megfogant, a szülő, felelősségteljes viselkedéssel tartozik neki, "élete" végéig. Ugyanez fordítva, de az indokaimat, már korábban megbeszéltük.

Ebben nem történt meg amit példának hozol, szóval ha a gyermek is így jár el, "bosszúból", akkor ő is ugyanolyan önző ember mint a szülei.

3.

figyelj csak, az ember kínozza saját magát, mert nem tartja be a természet szabályait, amiket a Világelme hozott létre. miért megyünk dzsungelbe, ha ami szervezetünk nincs úgy kalibrálva, hogy elbírja azt, de ha már benéztünk egy ilyen helyre, akkor naná, hogy haza is hozzuk a betegségeket. Ha jól vagyok értesülve, akkor egy afrikai ember ellenáll a maláriának, míg egy európai nem.

Áthágjuk a rendszert és csodálkozunk, hogy "károsulunk"?

Az én elméletemmel, pedig nem eltörölném a te munkásságaidat, vagy a hasonlókat, ugyanolyan fontosak maradnának, ugyanúgy szükség lesz rájuk, csupán továbbvinném az életet egy magasabb szintre. Mert nem az az örök hely az ember számára.

4.

I. - kérem doktorúrak gyógyítsanak ki a betegségemből, mert nem szeretném, ha bárki is megfertőződne, vagy kihatna akárkire is az én gyengeségem, ártó jelleggel.

II. - kérem doktorúrak gyógyítsanak meg, mert nem szeretnék szenvedni, annyi minden van, amit még ki akarok próbálni, de ez a legyengülés miatt nem megy.

érezhető szerintem a különbség.

3. maradék és bónusz

Na szóval úgy kell elképzeljed az egészet elméletet.

Képzelj el 1 darab mindenható elmét. alvó állapotban. semmi nem létezik, mert ez az elme nem gondol semmire. Aztán hirtelen felébred ez az elme, és elkezd gondolkodni, gondolatait formálni, kialakítani egy "világat" saját magában. Létrehoz a gondolataiban, gondolatalkotó elméket, amik gondolataira vetíti rá a világképet, tehát az egyéni elméknek is a gondolataiban van jelen a világegyetem, akárcsak a testük. Tehát nem úgy kell elképzelned, hogy Világelme > Természet(test) > egyéni elme. Ha akarod egy egyszerű "szójátékkal" bebizonyítom neked, hogy minden csak gondolat, és akkor rájössz magadtól is, hogy az anyag/energia is csupán szellemi termék. De hangsúlyozom, valós termék, csak szellemi, és a kutatók munkája ugyanolyan fontos marad mint eddig.

üdv

25/F

1.

De, az érzékszerveire apellál. Lát, hall, tapint...stb. ugyanúgy, mintha ébren lenne(bizonyos szinten ébren is van) ellenben semmit nem rögzít. Gyakorlatilag mintha egy kamerán kikapcsolnád a Rec. gombot. Attól még látod az LCD-n a világot, de visszajátszani nem tudod.

2.

Miért lenne önző, ha nem adja vissza azt, amivel nem tartozik(gondoskodás)?

3.

Épp ezt mondtam: az ember aggódhat magáért, hiszen az emberiség része ő is. Ezért teljesen jogos, hogy még ha minden emberre is kiterjeszti a szeretetét egyenlő mértékben(amire szerintem nincs szükség) , akkor is jogos, ha magáért aggódik.

4.

Érdekel a szójáték.

Na akkor most a testünk is csak gondolatainkban létezik, vagy valóban?

Egyébként az Occam borotvája elvvel ütközik a dolog(tudom sokadszorra hozom fel, de még nem válaszoltál).

Sry, most sok melóm van, néha csak ilyen nyúlfarknyi válaszokat fogok tudni írni.

üdv, üdv

1.

Nagyon jó példát hoztál fel, örülök. Ugyanis azt állítom, hogy a kamera a test, aki nézi az az elme, ugyanis ha te nem használod a gépet, akkor az semmit nem csinál. :) Tehát, attól függetlenül, hogy nem megy a felvevés az "érzékszerveknek", egy figyelőnek/irányítónak kell lennie, aki tudomást vesz mindenről. Az önvaló látja az eseményeket, hiába rögzíti/nem rögzíti a kamera, számára csak adat.

2.

Felelősségteljes viselkedésről beszéltem, tehát nem tesz olyat, ami ártó a másikra. A szülő pedig a felnevelést tagadja meg, amivel a gyermek nem is tartozhat egyáltalán neki.

3.

Nincs szükség aggodalomra, egyszerűen meg kell őrizni a hidegvérét az embernek, amikor "baj" van. Ha nem lehet mit tenni, akkor nem lehet mit tenni, ilyen egyszerű. Természetesen kell segíteni a mihamarabbi javulást. De higgadt fejjel, ennyi a lényeg. Nem nehéz, csak be kell látni, hogy a félelem az nem jó. Sokkal jobb az ember teljesítőképessége is ilyenkor, amikor kiegyensúlyozott a "lelkiállapota".

4.

Nos akkor legyen. :)

Két egyszerű megállapítás az elején, ami szerintem nem kétséges.

Első, amit megvizsgálunk az a múlt. Mit tudunk róla? Egy dolgot biztos, hogy kézzel nem foghatjuk, mert már letűnt. Tehát csak gondolatként, ideaként él bennünk minden egyes momentuma.

Másodikként természetesen a jövőt elemezzük. Sokban nem különbözik a múlttól, de ezt még nem is ismerjük, tehát egyértelműen csak, mint gondolat jelenhet meg bennünk. Ugyanúgy kézzel foghatatlan.

E két megállapítást vitatni nem lehet.

Nem maradt más dolgunk hátra, mint a jelen. A jelennek van egy jellegzetes tulajdonsága. Mégpedig az, hogy csak egy pillanatig tart mindig, és utána múlttá változik, hogy átadhassa helyét egy hasonló, de nem ugyanolyan jelennek, tehát folyamatosan tovatűnik, ezáltal megfoghatatlanná válva. Akkor létezik az, hogy az anyag csak egy pillanatig létezik, utána eltűnik, és egy másik anyag veszi át a helyét? Ez elég furcsán hangzana. Nos, ha komolyabban belegondolunk ebbe, akkor kiderül tényleg, hogy minden csak gondolat. Teljesen racionálisan vizsgálva kiderül ebből az is, hogy ha nem lenne gondolkodó elme, akkor univerzum sem lenne, mert ki venne róla tudomást akkor, azaz ki bizonyítaná a létét.

Gondolj csak bele, bármikor, amikor saját magadat képzeled bármilyen helyzetbe, vagy amikor visszaemlékszel az álmodban szereplő önmagadra, múltbeli eseményedre, akkor arról tudod, hogy nem te vagy, csak egy idea rólad. Nem lehet, akkor hogy ez az ébrenléti állapot is csak egy idea magunkról, a testünkkel együtt, ami mögött van valami, valami jóval több, az elme.

Ha mindezeknek a tudatában vagyunk, akkor felteszem a kérdést, mi a szükségtelen, a felesleges többlet? Az elme, vagy az anyag?

ui.: Semmi baj a csöpp kis válaszodért, már a végén járunk úgy is a beszélgetésnek. :)

Remélem megfelelően értelmezed.

üdv

25/F

1. Az érzékszerv soha nem rögzít semmit. Az ember agya ellenben éber állapotban igen.

Az alvajárás egy részlegesen éber állapot, amely nem jellemző az megfelelően működő emberi testre. Esetünkben a kamera képes értelmezni, és dönteni a bejövő információ alapján a teendőkről, azonban a rec. kikapcsolásával nem rögzíti a döntéseit. Azaz senkinek nem kell a kamera mögött állnia, ahhoz, hogy megfelelően működjön.

2. Én arról beszéltem, hogyha egy intézetbe adott gyerek nem törődik a szüleivel, amikor azok öregek. Ez véleményem szerint nem önzőség, egyszerűen igazság.

3. Jó, vagy nem jó, de attól függetlenül természetes, és nem önzőség.

Emellett bizonyíték arra is, hogy testünk kihat a tudatunkra.

4.

Nos, mégis kénytelen vagyok belekötni az alaptételekbe.

Látom, úgy hiszed, hogy a gondolat egy megfoghatatlan, elvont valami. De ez nem így van: Bár kézzel nem fogható, de mérhető, azaz a fizikai világ történése.

A múlt emlékei pedig definiálható neuronkapcsolatok révén rögzítettek az agyban. Ebből az okból nem nevezhetők puszta ideának(lásd agyműtétes hsz.-em).

Így mind a múltra, mind a jövőre vonatkozó megállapítás értelmét veszti.

Emellett a gondolataid, és egy adott tárgy anyaga között nincs sok azonosság, leszámítva, hogy a gondolkodásod alatt felszabadult hőenergia átváltható anyaggá(kevéssé-a fénysebesség négyzetével kell oszd).

A kvantumelmélet szerint pedig valamilyen mértékben az anyag és energia egymásba spontán átalakul, így a látott tárgy már nem PONTOSAN ugyanaz a tárgy az egyik, mint a másik időpillanatban, és ha atomokra szeded, akkor az egyes atomok a rácsszerkezetben más irányba forognak, térnek ki.

“Akkor létezik az, hogy az anyag csak egy pillanatig létezik, utána eltűnik, és egy másik anyag veszi át a helyét? Ez elég furcsán hangzana. Nos, ha komolyabban belegondolunk ebbe, akkor kiderül tényleg, hogy minden csak gondolat”

Ez az átkötés kicsit hiányos.

Gondolkodó elme létét nincs értelme vitatni, úgy hívják a fajt, Homo Sapiens Sapiens.

De a világelme ehhez nem kell, és a HSS sem volt képes bizonyítani az univerzum létét, amíg erre utaló adatokkal nem bírt. Ettől még az univerzum létezik. Ha minden értelmes faj az univerzumban kihalna, az univerzum ugyanúgy fennmaradna.

Amikor visszaemlékszel egy emlékedre, a már leírt dolgok történnek. Egy neuronhálózat aktiválódik, és visszaemlékszel. Ezekben ha te magad is szerepelsz, akkor a rögzített önképedet “látod” majd az emlékeidben.

“Nem lehet, akkor hogy ez az ébrenléti állapot is csak egy idea magunkról, a testünkkel együtt, ami mögött van valami, valami jóval több, az elme?”

Ez nem következik a előző mondatodból. Egyébként nem lehet:)

Az Occam-borotvára most sem válaszoltál.

Íme a probléma: Mindegy melyikünknek van igaza az eredetét illetően, a természet bonyolultsága adott. Az én véleményem szerint ez a felmerülő összes problémára megoldást kínál(hogy kellemeset, vagy kellemetlent, mindegy)

Te azt mondod, hogy ezen kívül még létezik egy bonyolult világelme, és sok bonyolult teremtett elme. Az én verzióm egyszerűbb, ellentmondásmentesebb,és ugyanúgy leírja a világ jelenségeit, mint a tied, így igazabb is.

Vigyázz, nehogy elbízd magad...:))

25/F jelen :)

1.

Egyetértek veled, és igen tudom, hogy nincs szükség senkire, ahhoz hogy a kamera megfelelően funkcionáljon. De valakinek létre kellett hoznia a felvevőt, sőt valakinek le is kell nyomnia a "REC" gombot, ha rögzíteni akar. Én azt mondom, ez az Elme.

2.

Amit ki akartam hozni az egészből, mert látom nagyon ketté beszélünk. Úgy a legegyszerűbb bármilyen megállapítást is tenni, ha mindenkire ráhúzzuk a tulajdonságot, amit "vitatunk", jelen esetben az önzetlenséget, mert ugye az önzőség úgy is a szemünk előtt zajlik. Ha a gyermek önzetlen, akkor el kezd érdeklődni az igazi szülei felől, ez biztos, mert akkor nem úgy fogja fel, hogy ők nem neveltek fel, akkor én meg tojok rájuk. De szerintem ezt a kérdést ne fokozzuk, mert ugyanarról beszélünk nem is tudom hány HSZ óta. :)

3.

Először, amikor valamilyen helyzet új, akkor előbújik ez a fajta félelem, de egy normális ember, végig gondolja az adott szituációt, és mérlegel, hogy legközelebb kevesebb problémája legyen, mindaddig, amíg olyan szintre nem kerül a "tudata", hogy nem lesz már mitől tartania. tehát az aggodalom, félelem érzete meg sem jelenik többet az emberben. Fel kell tudni fogni, ha valami nem megy/nem működik, akkor nem működik. Türelem nagy erény, azt kell alkalmazni, mert a türelmetlenség az bizony nem vezet jóra. Én nekem sikerül ez mindig, tehát ez pedig bizonyíték arra, hogy a tudat hat a testre...de tudom neked a tudat = agy = test. :)

4.

Nehéz helyzetben vagyok, ugyanis én a józan paraszti eszemre és a "tanításra" támaszkodom, tudományos hátterem a nullához közeli. De te hiába veszel elő akármilyen fotót a múltról, hiába nézed meg a neuronkapcsolatokat az agyba, az nem a múlttal egyenlő, hanem az a múlt jelenpillanati kivetülése. A jelenben érzékelsz, de az nem a múlt. Tehát akkor, és csakis akkor lehetséges a múlt "megérintése", ha visszamegyünk akár pár másodpercre is, mindaddig idea marad. A jövővel kapcsolatban ugyanez a helyzet. Nem tetted meg, amire kértelek ezzel kapcsolatban, nem gondoltad végig racionálisan, mélyebben.

Ha jól vagyok értesülve, akkor az anyagot energiává, illetve az energiát anyaggá lehet alakítani. Tehát minden amit mi látunk energiából áll, csupán így érzékeljük. De próbáld meg kérlek elképzelni azt, hogy mindent a valós formájában, azaz energiaként "látsz". Ha belegondolsz, akkor egy úgymond üres térben találod magad, de mégis tudod, hogy létezel. Na de akkor vajon mi lehet az, ami ilyen megjelenést ad a dolgoknak? Az érzékszerveink/testünk? Nem hiszem mivel az ugyanabból van. Akkor vajon mi lehet? Valami ami mindez mögött van. Az elme.

Én azt állítom, hogy a Természet és a törvényei = Világ Elmével. Ő benne teremtetett minden, így a mi egyéni elméin kis, tehát az alá bevonva. A gondolataiban, az ő szabályaira. Vagy elárulod nekem, hogy mi alapján tudja a tömeg, hogy mekkora legyen a vonzása, egyáltalán, mi felelős a gravitációért, vagy bármelyik másik természeti jelenségért? Ha mindent visszapörgetünk a legeslegelejére, akkor 1 kérdés marad. Vajon mi hozott létre mindent ilyen szabályszerűségben, a véletlen vagy valami intelligens? Szóval mi ketten ugyanarról beszélünk, csak én azt mondom, hogy egy intelligens "lény" nek köszönhetjük a létünket, tehát felelősségteljes viselkedéssel tartozunk neki és "teremtményeinek". Te azt állítod, hogy a véletlen, így magad beszabályozva, hogy kinek teszel jót, és kinek nem, kivel szemben viselkedsz felelősségteljesen, kivel szemben nem.

Occam borotvájáról meg csak annyit szeretnék, hogy elolvastam nagy vonalakban, de lehet magára az elvre kéne alkalmazni magát az elvet. :)

Egyébként, pont ezzel a véletlen által létrejöttségről lehet azt mondani, hogy bonyolult, a "tervezettről" pedig egyértelműbb az, hogy jobban átlátható.

igazából nem magamat bíztam el, hanem abban bíztam, hogy végiggondolod becsületesen a mondandóimat, mert ha megtennéd, akkor tényleg befejeződne ez a beszélgetés, amit mellesleg nagyon élvezek, mert megértenéd az igazságot. Szeretek értelmes emberekkel társalogni.

ui.: Megkérdezhetem a nemed és korod, ha nem vagyok tolakodó? Csupán kíváncsi vagyok. :)

üdv

25/F

1.

Na ja, de a 3. írod, hogy számomra “tudat = agy = test” Kiegészíteném azzal, hogy elme=tudat. Az agy pedig elég komplex ahhoz, hogy leszervezze a teljes percepciónkat, mozgásunkat, döntéseinket....stb.

2.

Rendben, zárjuk le a kérdést. Bár nem győztél meg.:)

3.

Erről szintén nincs értelme vitázni, amíg nem közös kiindulási alappal bírunk. Kicsit mintha két különböző számrendszer elemeit próbálnád összeadni.

4.

:)Tényleg nehéz helyzetben vagy, hiszen nem igazán magyarázható a dolog(neurosebészet, neurológia) a fogalmaid szerint, pedig míg az idealista(kb. Ilyen a világképed sztem) azokat a dolgokat, melyek ellentmondásosak, mindig azzal magyarázzák, hogy az “elme”, vagy a felsőbb hatalom így akarja. De ezeket a dolgokat nem akarhatja, ha szeret minket. Ha pedig nem szeret, akkor miért is nem pusztít el? De ezeket a kérdéseket már felvetettem.

A neuronokról: azok nem is a múlt kivetülései, csak annyiban, hogy hálózatuk abban az időpontban jött létre, amikor az adott esemény megtörtént, vagy gondolat átfutott(más neuronokat érintve) az agyunkban.Ráadásul az emlékeink utólag módosulhatnak is(ha már hallottál horgásztörténetet, vagy háborús sztorit akkor tudod miről beszélek).

Ugyanígy a fotókról. Annak is csak annyi a köze a múlthoz, hogy akkor készült. Pontosan ezért múlt valójában nem létezik, sem ideaként,sem anyagi valóságként, csak kivetülései vannak az adott jelenbe. Ugyanígy a jövővel kapcsolatban.

Anyagot valóban lehet energiává alakítani, de a két dolog nem ugyanaz.

Azaz amit tárgyat látsz az anyag. A róla visszaverődött fotonok, melyeket a szemed receptorai felvesznek, energia(bár anyagi természete is van)

A kettő egymásba csak iragalmatlanul nehezen alakíthatóak át egymásba(Abban a mértékben, ami eltér az oszcillációtól), az óriási osztó/szorzó miatt(fénysebesség négyzete)

Példa: anyag->energia atombomba(a hirosimai atombombánál 0.94g anyag alakult át energiává)

Energia-> anyag LHC, TEVATRON kísérletek. Ezek is óriási energiát használnak fel.

Ami a dolgoknak megjelenést ad, azaz agyad értelmező mezői.

Pl. egy (centrálisan)színvak nem látja a színeket. Pedig az ő agyát is ugyanazok az ingerek érik, mint egy normál emberét.

Attól, hogy az agyad anyag, attól még képes feldolgozni az ugyanolyan anyag(külvilág) jeleit.

A számítógép is képes bizonyos jeleket értelmezni, pedig gondolkodni még biztosan nem képes. Emellett nekik nincs “elméjük”, igaz?

A tömegvonzásra Einstein már megválaszolta a kérdéseket. Úgy hívják, speciális és általános relativitáselmélet. Ha kicsit belemerülsz, rájössz, hogy a tömeg nem is tudja, mennyi a vonzása, az idő nem tudja milyen gyorsan teljen....stb.

Nem én szabályozom be magamat. Én eldönthetem, hogy kivel miképp viselkedek, míg te nem. Te mindenkinek felelősséggel tartozol.

Az Occam borotvánál elakadtál, nem? Hogy érted azt, hogy az elven is lehetne alkalmazni az elvet?

Én a természet komplexitásáról beszéltem. Az pedig adott, akár valakinek a képzeletében van, akár valóban létezik. De te még behoztad a világelmét és a teremtett elméket. Ezek kétségkívül komplexebbé teszik a rendszerünket.

Ok, csak vicceltem. Azért nem gondoltam bele mélyebben, mivel az alap megállapításoknál is elvi hibákra leltem. Egyébként régebben én is úgy gondoltam, hogy valami működteti a gondolatainkat. De aztán megismertem az agy működését, és rájöttem, hogy nem kell semmilyen természetfölötti erő a világ jelenségeinek a magyarázatához.

Egyébként 24/F

Akkor én is vmi személyeset: Mit tanulsz, vagy dolgozol?