Nem féltek nagyon attól h a pokolba kerültök? Honnan tudhatnám tutira h nem oda fogok jutni?

Nahát, ennyi dologra nem lesz könnyű válaszolnom(tekintve a 2 vitapartnert)

De kezdem a kérdezővel.

1. “Csak” ennyit kért? Gyakorlatilag a törvényei ellenpontjaként “hozott létre” bennünket.

Ezek után kiadta a törvénykönyvét(Biblia), amiben a “rosszalkodást” örök pokollal sújtja.

Ezt azért nehéz fair game-nek nevezni.

Nem reflektáltál arra , hogy mi lesz a más kultúrák gyermekeivel. Őket(mivel a Bibliában nem hisznek) úgy tűnik velem együtt “fognak” a pokolban szenvedni. Igaztalanul(mármint ők. Nekem már ez a fórum is betette a kaput a “Főnöknél”.)

A logikát kénytelen vagyok belekeverni, mivel a 2 dolog kizárja egymást, csakaz egyház ezt kifejezetten ügyesen leplezi. Ha valamilyen dologról bebizonyítható, hogy nem a Biblia szerint történt, az rögtön képletesen értendő kategóriába kerül a külvilágnak. (pl. A teremtés az egyház szerint már csak képletes, az Ádám-Éva sztorival együtt)

A többi pedig marad a szó szerint veendő verzióban.

2. Bűnrészességről nem hallottál még? Ugyanis eléggé sáros abban, ha létezik, hogy a Sátán mit csinál. Ugyanis ami a Földön történik(háborúk, töménytelen kín), az kicsit durvább, mint hogy azt mondhassuk rá, hogy próba, sokkal inkább a Fűrész című film valamelyik csapdájához hasonlít. Emellett a “próbát” nehezíti az emberi természet(amiért szintén ő a felelős).

3. a. Ott a kapott büntetés és a bűn is véges. Ellenben a bibliában más a helyzet.

b. Ismét csak más vallások gyermekei, akik a Bibliát és a keresztény dogmatikát nem fogadják el. Élhetnek ők szép életet, velem együtt fognak szaladgálni az ördög tüzes villája elől.

25/F-nek

1. Ne haragudj, nem akartalak ilyennel gyanusítani, abban a hsz.-ben a kérdezőnek válaszoltam, csak te hamarabb küldted el a te hsz-ed. Te azért nehezebb dió vagy.

Nos, az első állításban mindenképp tévedsz. Ha a testedről, illetve az agytevékenységedről teljes tudásom lenne, akkor az összes átélt emlékedet ismerném, nem beszélve arrol, hogy tudnám mit fogsz csinálni, illetve az összes gondolatodról teljes képem lenne. Ez legjobban ébren végzett agyműtéteknél látszik. Ekkor a sebésznek, hogy az egyes területek határát pontosan megismerhesse, elektromosan ingerelnie kell az agykérget. Erre a páciens különböző emlékeit kezdi sorolni, hallucinációkról számol be, az érzéskvalitás pedig az ingerlés helyétől függ.(pl. Az egyén occipitális lebenyét ingerelve diffúz, illetve látomásszerű hallucinációkról. Ha a Heschl tekervényeket, akkor nem létező hangokat hall.)

Ezt nem érdemes vitatnod, saját tapasztalat(medikus vagyok)

Ebből az következik, hogy a tudat, az agy, a lélek egy és ugyanaz.

Először az adott ingerre specializált receptoron keresztül felvesszük a minket érő ingereket, ebből állítja össze az agy-tudat az érzékelt képet, hangot...stb, végül is az összes minket érő feldolgozott inger adja ki, amit érzékelsz.

Az állatokról: A csimpánzok bizonyíthatóan rendelkeznek öntudattal, sőt gyaníthatóan ismerik a halál fogalmát is. Gyakorlatilag egy 5-6 éves gyerek értelmi szintjével rendelkeznek

Ugyanúgy állatok, mint mi.

2. Ha hatalmában van megváltoztatni, és mégsem teszi, akkor nyilván szívesen nézi.

Azt azért nem mondhatod, hogy ha nem lennének háborúk és ez a tömény kínszenvedés, akkor az emberiségnek nem lennének kihívásai.

Egy példa rá: Szerető szülő: A gyerekeknek kihívásokat ad, hogy fejlődhessen.

Durva, nem szerető szülő: Folyamatosan veri a gyerekeket, és még azt is elvárja, hogy tiszteljék. Ami itt a Földön van(lenne), sokkal inkább a B verzió.

3. ha az elménkkel nem tudnánk befolyásolni a testi funkcióinkat, akkor nem létezne placebohatás. Ez pedig minden gyógyszer sajátossága. Többen kigyógyultak már rákból cukorpirulával, C-vitamin injekcióval.

Ide szintén a csimpánzokat tudnám felhozni példaként. Nagyon jól taníthatók, ha kapnak egy kommunikációs eszközt, amellyel az emberrel társaloghat, akkor kifejezi felénk az érzéseit, vágyait, gondolatait. Ezek persze egy 5-6 éves gyerek szintjén maradnak.

4. De kötöttek vagyunk, a testünk hat a gondolatainkra is. Pl. Lázas betegen sokkal lassabban oldanál matekpéldákat. Ugyanígy a viselkedésünk. Egy ember teljesen máshogy viselkedik betegen, mint egészségesen.

Ne haragudj, akkor félreértettem

1. részhez

Nem áll szándékomban olyan dolgot vitatni, amiben nincs jártasságom, és el is hiszem neked azt, amit leírsz. De az "elme" amiről én beszéltem, az az ébrenléti tudat/állapot, álom állapot és mély alvás állapota mögött rejlik. Szóval a te magyarázatod nem definiálja az általam meghatározott "elmét", és még mindig fenntartja azt az igazságot, hogy az elméből indul ki minden, és nem fordítva.

Kérdésem a következő.

Mi készteti ezeket az agyi részecskéket, hogy ilyen funkciókat lássanak el, mi készteti ezeket arra, hogy pontosan azt a "viselkedést" mozgósítsák, amit?

Ugyanis velem a közelmúltban és régebben is fordult elő olyan, hogy elfogott akár hirtelen harag, türelmetlenség, bizonyos vágyak dolgok megtételére. Volt is és van is velem valami, ami ezeken felül kerekedik, és módosítja őket. Ez az agyunk melyik része lehet? honnan jöhet ez a sugallat? Mert óvó jelleggel is jelent már meg "nekem". Figyelmeztet bizonyos dolgok megtétele előtt, hogy azt ne tegyem, pedig józan logikámmal, nem látok be negatív következményeket. És én hallgatok rá mindig, és amikor szólt, mindig megmenekültem a "kellemetlenségektől". 100% az arányom.

2. részhez

Szerető szülő : Kihívásokat ad gyermekeinek, hogy azok szellemileg fejlődhessenek, pozitív példát mutatva nekik.

Megtiltják fiatal korban a rossz dolgokat nekik, óvva intik őket, hogy ha csinálják, negatív következményei lesznek. A gyermekek nem fogadnak szót, így rálépnek a gonosz útra, annyira elmélyülnek ebben, hogy szüleiket semmibe veszik, becsmérlik őket, megalázzák és bemocskolják nevüket. Amikor pedig eléri őket a szenvedés, sírva rohannak vissza az anyjuk/apjukhoz, befogadásért és kegyelemért. A szerető szülő igaz megrázza az ujját, hogy ugye megmondtam, de kitárja a karját és magához öleli gyermekeit. Akik természetesen tanultak a hibáikból és a kegyelem amit kértek, és megkaptak, átitatja őket szeretettel, és soha többet nem fognak rálépni a rossz útra.

3. részhez

Itt megint a tudatról beszélsz és hitről is. Tapasztalom én is ezt a jelenséget, de én arról beszéltem ,hogy ha megvágod a kezed, akkor az nem forr össze, mert te arra koncentrálsz, vagy például az izzadást sem tudod mérsékelni, de a amiket felhoztál azok sem tűnnek el egy gondolatra, viszont ha elfog egy vágy valami iránt, vagy harag, akár félelem, azok minden további nélkül szertefoszlanak 1 pillanat alatt, ha nem gondolsz rájuk, még a fájdalom érzete is, ha teljesen elvonod róla a figyelmedet...

4. részhez

Abban igazat adok neked, hogy egy "szellemi" tudást igénybe vevő feladat megoldását hátráltatja egy betegség, de a fizikait is. Viszont azért, mert én megbetegszem, a személyiségem nem változik meg. Ha egészségesen kedves vagyok, türelmes, betegen is az maradok, nem leszek akaratos, mert betegen is fel tudom mérni mi a helyes. Ugyanez a többi jellemvonással kapcsolatban is, azok nem változnak, csak a valós "testi" funkcióim teljesítményei.

üdv

25/F

1.

Ok, de akkor az általad említett “elme” minek létezik? Gyakorlatilag nem befolyásolja a gondolkodásunkat, ez teljesen az ember agyához kötött. (pl. régen, a mai erős fájdalomcsillapítók kora előtt, egy agyi műtéttel (a homloklebeny összeköttetéseinek átvágása) segíteni lehetett olyan pácienseken, akik tűrhetetlen fájdalomtól szenvedtek.

Ez megszűntette a fájdalom szenvedés aspektusát, azaz érezte, hogy fáj, azt is hogy hol, de egyszerűen nem érdekelte a dolog. A műtét azonban eléggé súlyos következménnyel járt. Az illető gyakorlatilag elvesztette

a személyiségét(az emlékei megmaradtak), kvázi “zombik” lettek. Manapság szerencsére ilyen műtét nincs, de sajnos a súlyos poszttraumás stresszben szenvedő(azaz a háborúba belebolonduló) amerikai katonákon is elvégezték.

Az első kérdésemre visszatérve: Ha valamire nincs szükség a fellépő jelenségek magyarázatához, akkor kerül elő az Occam borotvája-elv. Azaz a lehetséges jó megoldások közül a legegyszerűbb a megfelelő. Ez alapján vagy van egy világunk, ami roppant bonyolult, avagy van egy világunk ami roppant bonyolult, és van benne egy “Isten”, aminek a komplexitása nagyobb, mint 0. Vagy nincs is bonyolult világ, csak mi képzeljük el ilyen bonyolultra. Az utóbbi vezet szolipszizmushoz. A 2. kiesik az Occam elv alapján.

1.,3. marad csak.

Nos, ha konkrét esetet írnál könnyebb lenne a “sugallat” helyét meghatározni, mindazonáltal az ember nagyon-nagyon jól következtet egy másik ember mimikájából, testtartásából, mozgásából a másik hangulatára, szándékaira, néha úgy, hogy észre sem veszi.

Így szúrják ki a rendőrök a gyanús alakokat, valami nem stimmel náluk, de nem tudják megmondani, hogy mi is az.

Még megfigyelhető a dolog kutyáknál, nagyon érzékenyen szúrják ki a legkisebb anomáliákat az ember viselkedésében.

2.

Na épp erre akartam kilyukadni. Tegyük fel, hogy a gyerek a bűnbe merülve meghal egy erőszakos cselekedet következtében(mint a Földön a háborúk).

A szülő nem lesz felelős a gyerek haláláért, ha bármikor leálíthatta volna?

Ugyanis ez az “Isten” nem próbákat, hanem halált oszt....

3.

A példák jók, de: A bőröd összeforrasztásához nincs szükség az idegrendszered beavatkozására, a sebgyógyulás, bár lassabban, de megtörténik olyan emberen is, akinek gerincveleje elszakadt, illetve neocorticalis halott(azaz vannak vegetatív működései(alsóbb szintű neuronhálózatok épek), de az agykérge meghalt) egyszerre.

Az általad említett érzelmeknek is megvan a nyoma, azután is, hogy már nem érzed azt.

Pl. vizsga utáni felszabadult érzés, de az ember vérében még magas az adrenalin...stb

4.

Jajj, hogy áldanánk a neved, ha ez valóban így lenne...sajna azonban nincs. Több gyógyult beteggel találkoztam “civil”-ben, és elhiheted, sokkal jobban kijöttünk, mint amikor beteg volt. Ezt persze megértem, hiszen mindenki ingerlékenyebb, levertebb, ha baja van.

1. részhez

Szeretném megkérdezni, hogy amikor valaki alva-jár, akkor mi alapján közlekedik, hiszen az érzékszervei nem reagálnak, és mély alvás állapotában van. mégis kimért precíz és megfontolt "lépéseket" tesz, viszont amikor felébred, nem emlékszik semmire.

nagyon rám akarod húzni a szolipszizmust, de te megint lealacsonyítod a bizonyos Istent. de már említettem és másik is biztos, hogy nem a világegyetemen belül van egy csávó, aki irányít, hanem mindent magába foglal, mindennek ő a pereme, téren és időn is túl van, és ha egy világ elme, ahogyan én mondom, akkor világos az, mit jelent, hogy benne, benne a gondolataiba.

"Nos, ha konkrét esetet írnál könnyebb lenne a “sugallat” helyét meghatározni, mindazonáltal az ember nagyon-nagyon jól következtet egy másik ember mimikájából, testtartásából, mozgásából a másik hangulatára, szándékaira, néha úgy, hogy észre sem veszi.

Így szúrják ki a rendőrök a gyanús alakokat, valami nem stimmel náluk, de nem tudják megmondani, hogy mi is az."

De azt elárulod nekem, hogyan következtet, ha nincs is tudatában, hiszen nem veszi észre, el se jut a tudatába, ahogyan a materialista elv szólna, akkor mégis hogyan történik? viszont, ha az én állításom az igaz, akkor minden egyes dolog, amit érzékelünk, tapasztalunk, már ez megtétele előtt tudomásunkban van, még ha "tudat alatt" is, és így tud a rendőr is nem észrevéve, és megmagyarázni nem tudva, jó döntést hozni. És ez amit, mi javarészt, ilyen esetekben tudatalattinak nevezünk, az a mögöttes dolog az, ami súg, ami eligazít, sőt ez az, ami "kínoz", ha rosszul cselekszünk, erkölcstelenül.

2. részhez.

Nem tudom hogyan tudná megállítani a szülő a gyermekét ilyen esetekben.

Egyáltalán miért is kellene megállítania, amikor a gyermek saját maga képes rá, hogy felhagyjon azzal. Vállalja a következményeket, de ha belátja, hogy hibázott, és visszatér, akkor befogadom és segítek neki, de én nem fogom keresni, hogy ugyan változz már meg te gyermek, apró jelecskéket lehet generálok, hogy rossz az amit csinál, de bele nem szólok tettekkel. persze 18 év alatti gyermeknél köteles vagyok. Szóval ez a határon túl, nem kell vállaljak érte semmilyen felelősséget, viszont ő felelősségteljes viselkedéssel kellett volna, hogy tartozzon a kedves szülőknek, de nem tette meg.

Ez amúgy, nem teljesen korrekt hasonlatozás, mert ebben az esetben, a gyermek tudja, hogy létezik a szülő, hiába is távolodott el tőle, Isten.

3. részhez

a vizsga előtti, közbeni izgalom maga miért van? ha biztos vagy önmagadban, azaz becsületesen tanultál, akkor nincs miért izgulnod, tehát felesleges érzelmeket generálsz magadnak. Egy csapásra eltűnhetnének, csak akarni kell, ez nem függ semmitől, csupán a gondolataidtól. Ha teljesen higgadt állapotban vagy, ingerültté tudod magad tenni, csupán a gondolatok játékával, és fordítva, de ezt te se kétled, viszont ha ez így van, akkor mégiscsak nekem van igazam.

4.részhez

Nem értek veled egyet. Én, ha beteg vagyok, nem változok, bennem megvan a becsületesség érzése, és nem bújok be holmi betegség mögé, hogy leplezzem az ingerültségemet.

Aki ilyen esetekben "ingerültté" válik, az egyszerűen, önző, és vissza se mernek neki szólni, mert rossz a tanítás, és arra fogják, hogy azért van mert beteg. Nehezebben teljesítesz ilyenkor, így tehát lassabban hozol létre valamit, de te akaratosan meg akarod oldani időn belül, viszont ez türelmetlenséget vált ki belőled, így ingerlékeny leszel, megbántva a körülötted levőket. De ha felfognád, hogy beteg vagy, és ilyenkor a testi "funkcióid" gyengébbek, akkor bele sem kezdenél ilyen feladatokba, vagy ha mégis, nem idegeskednél, mert tudnád, hogy most nehezebben megy minden a betegség miatt, végig higgadt maradnál, kedves, megértő is ugyanúgy, ha tudod a határaidat. nem pedig csak a saját érdekeidre, saját magadra gondolnál, "jajj" most beteg vagyok, nekem szabad ezt-szabad azt. Megint az önzésnél tartunk. Csupán azért, mert tévhitben vannak az emberek.

Nem vonom kétségbe, amit írsz, hogy találkoztál olyannal, aki ingerültebb lesz, de higgy nekem, ő sem lenne az, ha nem lenne alapvetően önző, ilyen mértékben. Én ismerek olyat mondom, és nem hazudok, aki nem változik meg, mert beteg lesz...Vagy én is kivétel vagyok, meg ők is?

üdv

25/F

bocsánat csak kitöröltem egy mondatrészt, most vettem észre.

"Ez amúgy, nem teljesen korrekt hasonlatozás, mert ebben az esetben, a gyermek tudja, hogy létezik a szülő, hiába is távolodott el tőle, viszont az emberek nagyja nem hiszi, hogy Isten egyáltalán létezik, mégis, ha nagy baj van, ő hozzá esdekelnek kegyelemért."

Kérdezőnek

Márk Evangéliuma 3, 29.

"De aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó.”

Na akkor mégis örökre elkárhozhatok, ha akarok? Ezt nem lesz könnyű megmagyaráznod, eléggé konkrét állítás a tévedhetetlen Bibliából. Ha kimondom, akkor mégis én döntöttem a sorsomról, nem?

Nem a saját életemről beszéltem, azzal tök jól megvagyok. De nagyon-nagyon sok embernek töménytelen kín az élete. (pl. nincs ivóvíz, élelmiszer, helyette háború(a jugoszláviainál sokkal kegyetlenebb) és HIV). Gondolom nem láttál még szétcsonkolt gyerekekről fotókat. Mondjuk Dárfúrból. Őket nem hinném, hogy szeretné “Isten”.

1.hez : Szerinted, ha egy ember semmilyen nevelést nem kapna, akkor betartaná ezeket a törvényeket? Én sem mondom, hogy rosszak vagyunk postnatum. De ezek a törvények nem az ember természetes adottságait veszik figyelembe.

2. Én arról a jelenségről beszéltem, hogy az eddig szószerint értendő részek átkerülnek a képletes halmazba. Ez pedig kicsit álságos, nem?

25/F-nek

1. Azért járkál, mert nem csak mélyalvásban van. Az agya egyszerre mutatja a non-REM és az éber állapotra jellemző mintázatokat. Az érzékszerveid pedig alvás közben sem kapcsolnak ki(pl. egy kis neszre is felébredhet az ember, ha veszélyes környezetben érzi magát).

Annyi változik, hogy a “tudat kapuja”(a szagláson kívül minden infó áthalad rajta), a thalamus nem engedi a beérkező információt az agykéregbe és az álmokat is a “szemétbe“ dobja(nonREMben is álmodunk, de csak geometriai formákat, színeket. A látomásszerű álmok a REM fázis jellemzői, ezeket, pláne ha nagy érzelmi töltöttségű, rögzítheti bizonyos szinten az agy). Ez a rendszer megzavarodik alvajáráskor.

2.

A gyermek teljes felelősséggel tartozik a szülőnek, a szülő pedig semmilyennel a gyermeknek? Szerintem ez nem igaz.

Aki más kiutat nem lát a helyzetéből való kilépésre, az mindig valami felsőbb hatalomhoz fordul, vagy eü.-n belül valami csodaszerhez. Hajlamosak arra gondolni, hogy ez csettintésre megoldja a problémákat. Meg is tehetné(ha lenne Isten, vagy ha hatna a csodaszer), de persze nem történik semmi.

3.

Nana, ne olyan sietősen. Te most az érzelmeid, gondolataid szabályozásáról beszélsz. Ezt agyi folyamatként persze, hogy szabályozhatod. De szabályozhatod vele a testi funkcióidat is. Pl. a jógik a szívverésüket, és a légzésüket. Ami beidegzéssel rendelkezik, azt befolyásolhatod, bár gyakran nem nagy mértékben. Ez kicsit agykontroll téma, amiben én bizonyos részeket el tudok fogadni(csak azokat, amelyek a saját testére hatnak az embernek, másra használva nem működnek). Pl. stresszoldásra jók(azaz szimpatikus túlsúly elkerülésére)

A vizsgadrukk pedig vmilyen szinten jogos. Nem csak attól függ az ember eredménye, hogy mennyire felkészült, kismillió dolog befolyásolja még.

4.

Valószínűleg kicsit kivételek vagytok, vagy nem voltál szerencsére komolyabban beteg. De a félelem nem azonos az önzőséggel.

Amennyiben az illető beteg, jellemzően fél, hogy mit fogunk vele csinálni, mi lesz a sorsa.

Elhiheted, hogy nem önzőségből lesznek békés emberekből néha üvöltöző ripacsok. Egyszerűen csak félnek.

Bónusz 25/F nek

1. Ahhoz, hogy az idegrendszered leszervezzen valamit, nem kell feltétlenül tudatosulnia.

Pl. Érzed, hogy mennyi a vérnyomásod? Nem.

Vagy a vércukorszinted? Szintén nem.

Vagy a vérCO2 nyomásod? Ugyanez.

Egy csomó működést leszervez az idegrendszered anélkül, hogy tudatosulna.

Az érzékszervekkel is így van. Pl. hallás: az agyad megszűri a bejövő infót, azokat a hangokat sokkal jobban hallod, amik a tudatod-emlékeid szerint információt hordoznak.

Látásnál csak az érdekes pontra fókuszálunk, az érdektelenek ne élesek. Ez mind a te döntésed, de nem tudatosulnak.

Az erkölcs más helyen van, nagy valószínűség szerint a többsége a halántéklebenyben. Akinek eltávolításra kerül, teljesen gátlástalan lesz, indítékszegény .

Hogy magyarázod a személyiségváltozásokat bizonyos agyműtétek után, ha a személyiségünk nem az agyunkhoz rögzítettek? Ha van ilyen “szellemi elme”, ami nem az “anyag rabja”, akkor az miért sérül az anyaggal együtt ilyenkor?