Nem féltek nagyon attól h a pokolba kerültök? Honnan tudhatnám tutira h nem oda fogok jutni?

Nos, a kérdéseidre sorban válaszolok.

1. Önmagamból merítem az erőt, a terveimből a motivációt.

2. A neveltetés,a belátás, és a saját magam által felállított belső korlátok.

3. Ha az egész emberiség szempontjából nézed, akkor a halálommal persze semmi nem változna. De számomra, a családomra nézve azért ezt nem mondanám.

Külön így, hogy mi az élet értelme? Semmi különös, csak úgy önmagáért éri meg élni.

4. Minden jel arra mutat. Persze mivel a világ "teremtését"( Ősrobbanás) csak a 10-21(hatvány) másodpercig tudják empíria útján bizonyítani(LHC, TEVATRON), ezért a 0. sec-ről még biztosat nem lehet mondani. Az új kutatási adatok azonban összefüggenek az előzőkkel.

5. Miért is kéne elhagyatva éreznem magam?

van szerető családom, és barátaim. Az pedig, hogy nem szeretnek örökké nem zavar, mivel én sem leszek örökké(max. a rám jellemző génállomány töredékei). A halottnak meg nem fáj semmi.

Utolsótól még megkérdezem. Milyen reményre van szükséged?

Arra vonatkozik, hogy túl fogod élni a saját halálod?

12:58 asnak

ne haragudj nem akarlak megbántani, de a válaszodból arra lehet következtetni, hogy neked minden rendben, van "boldognak" hiszed magad, a többiek meg le vannak tojva.

önmagáért éri meg az embernek élnie. ez nem önzőség egy cseppet?

nem kötekedem, csak kérdezem, mert ez nagyon így fest. :)

üdv

25/F

17:30 nak

Igen világos, amit írsz. de ha az élet értelme, maga az élés - márpedig itt együttélésről beszélünk, hiszen egymásra vagyunk utalva teljes mértékben - akkor nem kellene betartani a "játékszabályokat"? nem kellene elégnek legyen mindenkinek a napi táplálék, ami a túléléshez kell, a fedél a feje fölött, ami megvéd az időjárástól, és a ruházkodás? nem kellene tudnia minden embernek, azt, hogy személy szerint mindenki ugyanannyit ér, mint a másik? nem kellene önzetlennek lenni, elhagyva vágyainkat, amik a ragaszkodást és önzést okozzák?

üdv

25/F

Nem veszitek észre amit mondani akarok a változásról. Megváltozna a családom nélkülem? Igen.

Megváltozna az emberiség nélkülem? Nem, vagy csak igen-igen kis mértékben.

Megváltozna a Föld emberiség nélkül? Igen.

Megváltozna az Univerzum emberiség nélkül? Nem.

Azt próbálom kiemelni, hogy nem igazán lehet abszolútumokról beszélni. Ami egyik nézőpontból fontos, az a másik nézőpontból jelentéktelen.

Az újraalkotásnak ott van értelme, hogy az eukarióta sejt, mint struktúra közel tökéletes, ellenben a természet bizonyos törvényei miatt sok benne a kompromisszum, ami mindenképp előbb-utóbb hibákhoz vezet, amelyek felgyülemlenek . Ez vezet végül a halálhoz(hogy a sejté, vagy az emberé mindegy). A sejt erre "kitalál" egy olyan módszert(pl. mitózis), amellyel újra hibamentessé teheti magát. Ez a ciklus gyakorlatilag végtelenített.

Az pedig, hogy valaki kvázi halhatatlan, vagy sem, azért nem mindegy.