Szerintetek őskeresztény vagyok és bolond?

Az őskeresztények - bár én utálom ezt a kifejezést - Jézus Krisztus apostolai voltak, a Feltámadott Krisztus által közvetlenül elhívott Pál apostol, illetve az akkori gyűlekezeteket alkotó szolgálók, és a tagság. Azért utálom az őskeresztény kifejezést, mert ők nem a keresztények ősei voltak, hanem ők maguk is teljes jogú keresztények, sőt sokkal hitelesebbek számos késői utódnál. Amikor hitelességről van szó, akkor minden esetben a Bibliában lejegyzett szövegek a mérvadók, nem pedig a Biblián kívüli egyéb feljegyzések a későbbi, bár számunkra kétségtelenül korai időből. A Bibliát író újszövetségi szerzők pedig igenis szó szerint vették az Ószövetségi Írásokat, maga a Názáreti Jézus is. Az más kérdés, hogy a szó szerintiség sem minden esetben, szó szerinti szó szerintiséget jelent. Például épeszű ember nem szó szerint érti, amikor a fák elmentek királyt választani. Jézus, és az apostolok is számos ószövetségi igét más megvilágításba helyeztek, mint ahogy az az eredeti szövegből lejön. Ezzel azonban nem relativizálták a Biblia szövegét, csupán másik kontextusba helyezték. Pál szerint a bűn és a halál törvénye minden emberre vonatkozik, de ezt az egész Biblia alátámasztja. Jézus által azonban bejött egy addig a földön ismeretlen valóság, ez pedig az élet szellemének törvénye, ami alkalmat ad arra, hogy az ember kijőjjön a bűn és a halál törvénye alól. De nem iktatta ki a bűn és a halál törvényét, hanem csupán felülírta, ahogy a repülőgép szárnyára ható felhajtó erő sem iktatja ki a nehézkedési erőt, csupán bizonyos feltételek teljesülése esetén felülírja, de csak ezeknek a feltételeknek a fennállásáig.

Az azonban egyértelmű, hogy Jézus és az apostolok szó szerint vették például a teremtés, az özönvíz és Izrael kivonulásának történetét, ahogy a többit is.

"Legyetek azért okosak, mint a kígyók!" (Mt 10,16)

Ha ezt szó szerint érted, akkor valóban nincs több eszed a kígyóknál.

#22 egeszet idezd be es azt a reszt is miert

Felhívás a bátor hitvallásra

16Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok. 17De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket.

Teremtes

A bűnbeesés

3 1 A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott.

nekunk olyan ravasznak kell lenunk mint a Satan az Ordog

de nem a Gonosz szolgalataban

hanem a Jo Isten szolgalataban

kai (és) ta mnémeia (sír, síremlék) aneókhthészan (felnyílt)kai polla szómata tón kekoimémenón hagión (sok, rengeteg, számos elaludt, nyugvó, azaz halott szent teste) égerthészan (felébredt, felkelt, feltámadt)

kai (és)exelthontesz (kijöttek, eltávoztak)ek tón mnémeión ( a sírokból) meta tén egerszin autú (az Ő feltámadása után, nyomán, vele együtt)eiszélthon eisz tén hagian polin (bementek a Szent Városba)kai (és) enephaniszthészan (megmutattattak, felfedettek - szenvedő szerkezet) polloisz (sokak számára)

A szöveg, bár követi a kronológiát, de egyetlen mondatba belefogalmazza a Jézus halála utáni napok eseményeit, tehát ezek nem a Jézus halála utáni percek eseményei, hanem a következő rövid, de több napot felölelő időszakéi. Mivel a szöveg szerint a meghalt szentek feltámadt teste az Ő feltámadása után mentek be a Szent Városba, azaz Jeruzsálembe, logikus, hogy a sírok sem Jézus feltámadása előtt nyíltak meg, hanem Jézussal együtt támadtak fel, de nem voltak bárki számára láthatók, ahogy a feltámadott Jézus sem. De sokaknak megjelentek. A szenvedő szerkezet azonban arra utal, hogy nem ők döntötték el, hogy ki számára jelennek meg, hanem Isten.

Ádám és Éva történetében nem egy bukott angyal szerepel, hanem egy állat: a kígyó. A történetben sehol nincsen Sátán, hanem csak egy nagyon ravasz beszélő kígyó.

"A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett." (Ter 3,1)

"Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján." (Ter 3,14)

Nem a Sátán a ravasz, hanem a kígyó.

Isten nem a Sátánt átkozza meg, hanem a kígyót.

Nem a Sátán veszti el a lábait, hanem a kígyó.

Nem Sátán leskelődik és mar az ember bokájába, hanem a kígyó.

Nem a Sátánnak vannak ivadékai, hanem a kígyónak.

S az asszony magva sem a Sátán fejét tiporja el, hanem a kígyóét.

Természetesen a kígyók nem okosak, nem tudnak beszélni, nem gonoszak, nem átkozottak, s azért nincsen lábuk, mert nekik a hasoncsúszás teljesen megfelelő mozgás. Természetesen a kígyó a Sátánt jelképezi. Ő a ravasz, ő a kísértő és ő az átkozott, az embernek vele kell hadakoznia s nem a kígyóval. Vagyis a történet nyilvánvalóan és teljesen egyértelműen képletes.

Jézus nem azt mondja: legyetek okosak, mint "ama kígyó", hanem: mint "a kígyók". Tehát a kígyó fajnak tulajdonít okosságot. De mivel tudjuk, hogy a kígyók valójában nem különösebben okosak ezért Jézus egyértelműen képletes értelemben gondolja az egészet. Tehát igazából ezt mondja: Legyetek okosak, mint az Ádám-Éva történet szerinti a kígyók.