Keresztények elmondanátok honnan ered a Szentháromság?

A #3-#4 válaszoló a 27%-os egyáltalán nem mond igazat.

Egyetlen egyszer sem jelöli meg, de nem is nagyon idézi a nicea előtti atyáktól származó mondást, pedig azok is be vannak számozva, mint a Biblia, hanem helyette hitetlen "szakértők" véleményét tekinti mérvadónak.

Az egyházatyák tanításáról majdnem annyit lehet vitatkozni, mint a Bibliáról, ott is vannak fordítási, szóhasználati nehézségek, félreérthető kifejezések. Vannak önellentmondások még ugyanazon írón belül is, hiszen nézeteik, terminológiájuk fokozatosan finomodnak, fejlődnek.

Például Tertulliánus az egyik legjobb korai író, aki már meglehetősen precíz fogalmakat használ a Szentháromsággal kapcsolatban, használja a "háromság" kifejezést is vallja a lényegi egységet, a személyek különbözőségét, amelyek különböző származásúak és ezáltal és ennyiben alá és fölé rendeltség van.

Rá hivatkozni a Szentháromság ellen óriási hazugság:

Mintha így is nem egy volna mindegyik, mikor mind egytől van, nevezetesen a lényeg [substantia = hüposztaszisz] egysége által, és semmivel sem kevésbé őrződik meg az oikonomia szentsége [misztériuma], mely az egységet a hármasságba rendezi, háromnak rendezve el az Atyát és Fiút és a Lelket, nem állagban három, hanem sorrendben, nem lényegben, hanem jellegben, nem hatalomban, hanem megjelenésben, de egy lényegében, egy méltóságában és egyetlen hatalmában, mert egy az Isten, akitől ezek a méltóságok és jellegek és megjelenési alakok az Atya, Fiú és Szentlélek nevének tulajdonítódnak.

"Mintha így is nem egy volna mindegyik, mikor mind egytől van, nevezetesen a lényeg [substantia = hüposztaszisz] egysége által, és semmivel sem kevésbé őrződik meg az oikonomia szentsége [misztériuma], mely az egységet a hármasságba rendezi, háromnak rendezve el az Atyát és Fiút és a Lelket, nem állagban három, hanem sorrendben, nem lényegben, hanem jellegben, nem hatalomban, hanem megjelenésben, de egy lényegében, egy méltóságában és egyetlen hatalmában, mert egy az Isten, akitől ezek a méltóságok és jellegek és megjelenési alakok az Atya, Fiú és Szentlélek nevének tulajdonítódnak." (Tertullianus Praxeas ellen 2.)

Akit egy kicsit részletesebben érdekel az egyházatyák tanítása a Szentháromság kérdésében az például itt tájékozódhat:

[link]

Szia!

A Szentírás több helyen utal a Szentháromságra, mint ellene. Sőt: a monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4) és bár ez az ige egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Isten már a Teremtéskor is többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8).

Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9. 10)

A három isteni személyre vonatkozóan a legfontosabb kijelentés Jézus misszióparancsa: "Elmenvén azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mát 28,19) Jézus itt néven nevezi a három isteni személyt. Mindhárom személynek "neve" van, ami a Biblia fogalomvilágában egyértelműen azt jelenti, hogy különálló, valóságos személyekről, személyiségekről van szó. Miről van szó ebben az igében? Kereszteljétek meg az embereket, merítsétek be, kössetek szövetséget az Atyával a Fiúval és a Szentlélekkel. Hogyan lehetne szövetséget kötni az Atyán kívül a Fiúval, ha nem Isten, és a Szentlélekkel, ha az vagy nem személy vagy nem Isten? Azért fogalmazott így Jézus, mert a három személy a teljesség.

Jézus misszióparancsához hasonlóan egymás mellett említik a három isteni személyt az alábbi igék is: "Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (2Kor 13,13) V.ö.:1Kor 13,14. A "Szentlélek közössége" kifejezés szerepel. A "közösség" szó mindenképpen interperszonális (személyközi), azaz személyek közötti kapcsolatra utal. Nem lenne alkalmazható, ha a Szentlélek csupán csak személytelen befolyás, kisugárzás vagy erő lenne. "János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyi széke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által," (Jel 1,4-5)

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijött a vízből, és íme az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot, és őreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mát 3,16-17)

Következetesen felsorolásra kerül, néven neveztetik, megjelenik a három személy. Nem lenne értelme ennek, ha a Szentlélek csak az Atya és a Fiú Lelke, vagy éppen csak erő, befolyás lenne. Mindezek az igék kifejezik a tökéletes harmóniát, az azonos szándékot és együttes cselekvést is a három isteni személy között.

Az Atya és a Fiú egységéről Jézus így nyilatkozott: „Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? ... Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van” (Jn. 14:10/a, 11/a)

Üdv. Péter

„Justin vértanú, aki i. sz. 165 körül halt meg, Jézust, mielőtt emberként létezett volna, egy teremtett angyalnak nevezte, aki «különbözik attól az Istentől, aki mindent teremtett». Azt mondta, hogy Jézus alacsonyabb rendű Istennél és «sohasem tett és mondott mást, csak amit a Teremtő. . . megparancsolt neki».”

Mondjuk egy forrásmegjelölés nem ártott volna, mivel tudtommal Szent Jusztinusz (vagy Jusztin, Jusztinosz vértanú, ami a magyar nevei, Justinnak az angol nyelvterületeken hívják) elég részletesen ír fennmaradt műveiben a Szentháromságról. Például, hogy a Logosz, azaz az Ige maga Isten, egylényegű az Atyával, és hogy csak számbelileg (tehát személyben) tér el az Atyától. Angyalnak ugyan nevezi, de csak mint Istentől való küldöttsége értelmében, mivel az angyal küldöttet jelent.

„Amit mi itt idéztünk, annak igazolására irtuk le, hogy az Isten Fia és apostola, Jézus, a Krisztus, ki előbb Ige volt” I. Apológia LXIII. 10.

„Akik ugyanis a Fiút Atyának mondják, azok lelepleződnek, mert nem ismerik az Atyát, és arról sem tudnak, hogy a mindenség Atyjának van Fia, aki Isten Igéje és Elsőszülöttje, és Isten.” I. Apológia LXIII. 15.

„Krisztus ugyanis király, pap, Isten, Úr, angyal, ember, hadvezér, kő és megszületett gyermek, aki előbb szenvedett, majd felment az égbe, de ismét eljön dicsőségben, és meghirdették, hogy övé a minden időkre szóló királyság, mint ezt az összes írásból igazolom.” Párbeszéd a zsidó Trifónnal XXXIV. 2.

„De most te egyezz bele, hogy először én idézzem fel azokat a jövendöléseket, melyeket akarok, annak igazolására, hogy a Krisztust Istennek, a hatalmasságok és Jákob Urának is nevezi őt a Szentlélek hasonlatban” Párbeszéd a zsidó Trifónnal XXXVI. 2.

„Majd így folytattam: – Amiket mondok, azzal próbállak meggyőzni titeket, akik értitek az írásokat, hogy más is van, akit a mindenség Teremtőjén kívül Istennek és Úrnak nevez, akinek angyal is a neve, mert a mindenség Teremtője – aki fölött más Isten nincs – küldi az emberekhez, amikor valamit meg akar hirdetni az embereknek.” Párbeszéd a zsidó Trifónnal LVI. 4.

„Az Írásokhoz visszatérve most meg akarlak győzni benneteket arról, hogy azok róla mondják, megjelent Ábrahámnak, Izsáknak és Mózesnek, és úgy írnak róla, mint a mindenséget teremtő Istentől különböző Istenről, de én ezt számbelileg értem, és nem akaratára vonatkozóan. Állítom, hogy ő nem tett mást és nem beszélt mást, mint aminek megtételét és elmondását a világ Teremtője akarta, aki fölött nincs más Isten.” Párbeszéd a zsidó Trifónnal LVI. 11.

„Ez talán nem azt jelenti számotokra, hogy felülről és az emberi méhen keresztül szülessen meg az Isten, a mindenség Atyjának akaratából?” Párbeszéd a zsidó Trifónnal LXXX. 3.

———···———

„Irenaeus, aki körülbelül i. sz. 200-ban halt meg, azt mondta, hogy mielőtt emberként megszületett Jézus mint Istentől különálló személy létezett, és kisebb volt, mint ő. Kimutatta, hogy Jézus nem egyenlő «az egyetlen igaz és egyedüli Istennel», aki «felette áll mindenkinek, és akin kívül nincs más.»”

Ireneusz vállaltan trinitárius volt, Polikárp tanítványa. Maga az érv azért sem áll meg, mert a Szentháromság teológiájában Jézus istenségében egyenlő az Atyával, csak rangban kisebb, ahogyan a házasságban a feleség egyenragú létező a férjjel, csak rangban áll alatta. Jézus maga is azt mondta, hogy az Atya nagyobb nála. Ő is csak ezt erősíti meg, nem a Háromság ellen érvel. Ireneusz határozottan állítja, hogy Jézus egyenlő Istennel, nemhogy ennek ellenkezőjére mutatna rá. Az eretnekség ellen című könyveiben többször is isteni címmel illeti Krisztust, illetve azonosítja a Fiúval, aki Isten, és általa lett minden.

———···———

„Alexandriai Kelemen, aki i. sz. 215-ben halt meg, Istent «nem-teremtett és elpusztíthatatlan és egyedüli igaz Istennek» nevezte. Azt mondta, hogy a Fiú «második a mindenható Atyához képest» de nem egyenlő vele.”

Alexandriai Kelemennek ezen állításai szintén egyeznek a Szentháromság tanításával, mert az nem állítja, hogy a három személy rangban egyenlő lenne. Jézust teremtetlen örökkévalóként jellemzi, akinek lényege egy az Atyával (ld. Töredékek I. rész, 3. bekezdés).

———···———

„Tertullianus, aki i. sz. 230 táján halt meg, Isten felsőbbségét tanította. Megjegyezte: «Az Atya különbözik a Fiútól (aki egy másik), mivel nagyobb, mint ő; mivel ő a nemző, így különbözik attól, akit nemzett, mint ahogyan a küldő is más, mint a küldött.» Ugyancsak ő mondta: «Volt idő, amikor a Fiú nem létezett. . . Isten egyedül volt, amikor még más lények nem voltak.»”

Tertullianust felhozni a Szentháromság ellen olyan, mint Lenint idézni a kommunizmus ellen. Tertullianus már használja is a Szentháromság kifejezést, és nyíltan kiáll mellette. Viszont olyat soha nem állított, hogy volt idő, amikor a Fiú nem létezett. Ez az állítás John Kaye XIX. századi angol püspök Tertullianusról írt értekezésének függelékében szerepel, de ott sem ebben az értelemben.

———···———

„Hippolytus, aki körülbelül i. sz. 235-ben halt meg, azt mondta, hogy Isten «az egy Isten, az első és az egyedüli Isten, mindenek Ura és Alkotója, akivel senki sem egykorú [vagyis, akinek nem volt kortársa]. . . Ő az Egyetlen, aki önmagában egyedül volt; aki saját akaratából hívott létre mindent, ami azelőtt nem volt», ily módon teremtette Jézust is, emberré születése előtt. ”

Ismét, ami az idézőjelek között van, az nem mond ellent a Szentháromságnak (hiszen Hippolütosz is vallotta a Szentháromságot), utána viszont már JT értelmezése van, nem Hippolütoszé. Hippolütosz ugyanis azt fogalmazza meg (Noetosz ellen című művében), hogy a személyek öröktől fogva léteznek egységben, és egyik sem előzi meg a másikat.

———···———

„Origenész, aki i. sz. 250 körül halt meg, azt mondta, hogy «az Atya és a Fiú két szubstancia… lényegükre nézve két eltérő lény», és hogy «[a Fiú] Atyjához képest igen kicsiny világosság».”

Origenész kezdetben trinitárius nézeteket vallott, nagy hatással volt rá a már említett Alexandriai Kelemen. Csak későőbb sodródott az eretnekség felé, noha olyat mondjuk sosem állított volna, hogy Jézus teremtett lény volna, sőt, ezt ő maga is eretnekségnek tartotta.

Szerintem,mit írnak az apostolok és mit hallottak Jézustol.

Az ilyen isz.200-tol errefelé akik és amit irtak csak időtöltés és félrevezetés,nem ihletett irások.

Ma is lehet mint,hogy irnak is sok balgaságot,de nem ihletettek.Minden ember képes fogalmazni épp azt ami kipattan az ágyából,és ezt nevezik félrevezetének.Mert az ilyenek nem Istentől erednek.

Kedves Péter, ezt írtad:

"„Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? ... Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van” (Jn. 14:10/a, 11/a)

"

Ha kicsit tovább olvassuk, akkor ez a szöveg épp hogy cáfolja a Szentháromságot:

Ján. 17,21-23

"Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ŐK IS EGYEK LEGYENEK MIBENNÜNK: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy EGYEK LEGYENEK, AMIKÉPPEN MI egyek vagyunk:

Én őbennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. "

Azt hiszem nem kell kommentár ehhez a részhez :)